2011. november 7., hétfő

Az Északi széltől a Hetedik hullámig


Gyógyír északi szélre:

Fülszöveg:
Írjon nekem, Emmi. Az írás olyan, mint a csók, csak ajkak nélkül. Az írás annyi, mint csókolni, de ésszel. Emmi Rothner e-mailben szeretné lemondani a Like magazin előfizetését, de félreüt egy betűt, és levele véletlenül Leo Leikénél köt ki. Minthogy újra meg újra a rossz címre ír, Leo egy idő után kénytelen felvilágosítani őt a tévedéséről. Így veszi kezdetét a különleges levélváltás, melynek során a teljes ismeretlenség és kedves bensőségesség közti keskeny mezsgyén egyensúlyozva egyre közelebb kerülnek egymáshoz, míg végül kénytelenek feltenni maguknak a kérdést: vajon a levelekben kifejezett, egymás iránti egyre erősebb érzéseik kiállják-e a személyes találkozás próbáját? És ha igen, hogyan tovább? A történet folytatása A hetedik hullám szintén megjelent magyarul.


Véleményem:
 Sokat jelent a borító, ennél a könyvnél is, legalábbis nekem. A berakott borítós könyvet olvastam (kemény táblás), sokkal szebb és kellemesebb a fogása mint a puha kiadásnak aminek szerintem ritka ronda a borítója, akár filmes(színházas) a borítója akár nem.
A történet maga szerintem nem annyira új, és nem annyira kivételes, vagy egyedi. Egyszerűen a forma miatt valószínű, hogy még nem nagyon volt hasonló. Magával ragadott, olvasni akartam, gyorsan, és még gyorsabb, hogy tudjam mi lesz a vége.

"Amikor meglátom, hogy e-mail érkezett magától, gyorsabban kezd dobogni a szívem. És ez így van ma éppúgy, mint tegnap és hét hónappal ezelőtt."

Aranyosak voltak, és kicsit kuszák, néha zavaróan elemzőek az emailek de hát, ilyenek Ők :). Én nagyon bele tudtam érezni magam abba, hogy milyen lehet várni, várni, várni. És mennyire akarhatnak, vagy pont nem akarnak találkozni. Én azt hittem, hogy a találkozás lesz a vége az egész könyvnek, erre nem. ÉN haragudtam arra, hogy a férj felbukkant az email áradatban és annyira nem találtam oda illőnek. Persze a folytatás után már azért kicsit helyre lett rakódva, hogy miért, s hogyan is került bele a levelezésbe.


A hetedik hullám:

Fülszöveg:
A Gyógyír északi szélre folytatása! Egyetlen ember nem adhat meg mindent a másiknak. De akarnia kell. És soha nem adhatja fel, hogy legalább megpróbálja. Leo és Emmi véletlenül kezdenek e-mailezni egymással, s noha egyetlenegyszer sem találkoznak, szenvedélyesen egymásba szeretnek. Csakhogy Leo váratlanul Amerikába távozik, levélváltásuk megszakad. A férfi egy év után tér vissza Bostonból, s újra levelezni kezdenek. Mindketten érzik, hogy még mindig vonzódnak egymáshoz. Talán mégis jó lenne találkozni, hogy végre kiderüljön, hogyan tovább.


Véleményem:
Az eleje nagyon idegesített, az amikor Emmi csak ír, csak ír, csak ír, és mindig jön a válasz, hogy keresse fel a rendszergazdát stb. Nem értettem meg az elején Leó miért veszi fel vele megint a kapcsolatot, amikor olyan világvége fájdalma van, hogy most de rossz neki. (mellékesen elég bizonytalan fickó ez a Leó). Utána meg már nagyon bekavarodtam, találkoztak, többször is stb. majd szétmentek teljesen még levelezni sem leveleztek, aztán "Pam" is dobva lett, a férj is ki lett húzva, és olyan...Happy Endes vége lett az egésznek, vagy nem! És pont ez zavar, mert nem tudom, hogy örökkön örökké élnek egymással és jaj de jó a világ, vagy összejöttek aztán kiderül, mégsem annyira illenek össze. Mert email terén azért néha nagyobb "vitáik" is voltak, mert nem mindig úgy gondolkodik az egyik mint a másik. Tehát én azért elvártam volna egy rendes véget, és nem csak ilyen sejtetőset. Persze, így ránk bízzák...de naaaa
Vélemények:

0 megjegyzés: