Egyetlen egy problémám volt csak ezzel a könyvvel, mégpedig az, hogy a fejezetcímek konkrétan lespoilerezték az egész fejezetet. Nesze neked meglepetés mi? :D
Annak ellenére, hogy így kb. mindig tudtam, hogy mi fog történni, azért azt nem tudtam, hogy az hogyan fog történni. Főleg az utolsó fejezetnél, ahol azért erősen lelövi ki fog nyerni. Amúgy mindig is utáltam az olyan fejezetcímeket, amik arra hivatottak, hogy elmesélik egy mondatban, hogy mi lesz a későbbiekben. De amúgy a könyvvel ennyi volt csak a problémám.
Érdekes volt végigkövetni, hogy miként pecsételődnek meg sorsok, hogyan teljesedik be szerelem, vagy éppen miként válnak emberek kísértetté és térnek vissza, mintha misem történt volna. A szerelem központi szerepet tölt be a könyvben, ahogy a hűség és az árulás is. Érdekes volt követni mind a két szálat, amin elindult a történet, és lassan összefonódtak a szálak. Szereplők haltak meg, vagy éppen kezdtek kísérteni, léptek félre, vagy elárulták a gazdájukat. Borzalmasan sok negatív szereplő van a könyvben, és hát...úgy igazán jó és erényes jellem körülbelül három van, akik úgy sokat is szerepelnek. Kószuke volt a kedvenc szereplőm, mert ő volt a példa, ami bemutatja miként kell igazán hűségesnek lenni. Mindent megtett volna a gazdájának, és megtett azután is, hogy annyi minden kiderült. Sose ártott volna neki, annak ellenére, hogy elintézetlen ügyük volt. Bosszút esküdött, hogy megöli azokat akik megölték Urát, és addig nem is nyugodott meg, míg be nem teljesítette. Őt nagyon szerettem, mert igazán pozitív volt, sosem adta fel, kereste az anyját, és tervezte a bosszút egyszerre, miközben megnősült és családot alapított. (igen, meglehetősen jól volt képes beosztani az idejét és életét, bár cseppet sem irigyeltem.
Akkor ott van az Úr, akiért bosszút kell állni, de aki korántsem volt olyan jó, mint amennyire az elején szimpatikus volt. Egyrészt amit a lányával tett, még ha csak sugallásra is elég mocsok dolog volt, még úgy is, hogy elhiszem, hogy abban a korban ez szokás volt Japánban.
Nem nagyon tudok úgy írni a könyvről, hogy ne legyen teli cselekményleírással. Egy csomóan kísértetek lesznek, egy csomóan meghalnak, és lesznek akik beteljesítik sorsukat, és lesznek olyanok is, akiknél nem tudtam eldönteni, hogy most meghaltak-e vagy sem...ez mondjuk csak a jós emberke volt. Nem volt teljesen tiszta, hogy most akkor megölte őt az áruló bandita, vagy nem? Csak mert utána még beszélgetett két emberrel, de ezt lazán a kísértetek is megtudták csinálni, élőnek álcázva magukat :D
Mindegy is, élveztem a könyvet, fordulatos és kicsit vérengzős. Nem volt annyira para, mint amennyire a kísértettörténet címke miatt gondolná az ember, de totálisan elhiszem, hogy annak idején, abban a korban amikor ez színdarab volt, a nézőket kiverte a hideg veríték. Amúgy simán megnézném színdarabként is, biztos nagyon hatásos mód lehet ezt feldolgozni :)
Belbecs: 5/5
Teljesen oké a történet, és hozta amit elvártam tőle. Az persze jobb lett volna, ha inkább nem adnak fejezet címeket, mert így mindig, mindent lelőttek, de hát ez van :)
Külcsín: 3/5
Olyan semmilyen ez a borító. Nem akarok gonosz lenni, de nem jön rögtön le róla, hogy ez egy kísértet sztori. Oké, a cím utal rá, de a borító inkább egy romantikus történethez illik. És persze van benne romantika, félrelépés és minden ami egy brazil szappanoperába +kísértetek, de azért mégsem a szerelem volt itt a leglényegesebb.
Erről jut eszembe, hogy a kedvenc jelenetem az volt, amikor keresték a 100 aranyat ami eltűnt és mindenki cuccát átnézték, és az egyik szolgálólány teli volt khm...malac irodalommal, és ott pirulgatott, hogy ő nem olvas ilyet, csak otthonról küldik neki. Erre az úr csak jelzi, hogy no probléma, ezek az irodalmak feltüzelik a gerjedelmet. Vááá, szegényke ott süllyedt el szégyenébe :) Igen, vannak benne vicces részek.
Fülszöveg:
Vérbosszú és boldog egymásra találás, kötelesség és szenvedély, középkori hűbéri szemlélet és az arany, a pénz hatalmának mindent elsöprő ereje jellemzi ezt a művet, amelyben a láb nélkül lebegő kísértetek és az eleven szereplők nemcsak találkoznak és társalognak egymással, hanem üzletet is kötnek, vérbosszút állnak a hűtlenségért, közösen lakomáznak, sőt, még arra is képesek, hogy együtt élvezzék a szerelem gyönyöreit.
Szanjútei Encsó kísértethistóriája a múlt század 80-as éveinek közepén, közvetlenül egy korszakváltás után jelent meg először Japánban.
Eredeti cím: 怪談牡丹燈籠
Eredeti megjelenés éve: 1886
Megjegyzések