Ugrás a fő tartalomra

Filmajánló - Zöld könyv – Útmutató az élethez

Nyár óta van HBO Go itthon és azaz igazság, hogy amikor jött az emailt, hogy emelik az árat, elgondolkodtam, hogy akkor most le is mondom. Persze tudom, most sem éppen egy vagyon, de ha figyelembe vesszük, hogy azért nem nézünk minden nap tv-t, és ha nézünk is tv-t nem feltétlen az HBO Go-t nézzük.
Aztán tegnap nagyon időben végzett mindenki a dolgával, ahhoz hogy sorozatot nézzünk (Dr. Csont), ahhoz még elég korán volt, mert a híradó közepéig szokott kb. tartani nekünk a sorozatnézés, most meg volt vagy hat óra :D Két részt meg azért mégsem akartunk abból nézni, hát elkezdtem szörfözni az HBO Go választékában.
 A Zöld könyv nálam már tavaly óta fenn van a várólistán, így amikor megláttam meg is örültem, hogy há, erről annyi jót hallottam. Miután átment a családi rostán is már indulhatott is a film. Néha amúgy nehéz kitalálni mit nézzünk, túl sűrűn nem is nézünk filmeket. De legyen jó (köszi :D), ha sci-fi akkor anyum nem nagyon nézi, ahogy a nagyon erőszakosat sem, bár ezt mondjuk én sem. Szuperhősös is csak apummal nézés vagy magamban. De ez életrajz és igaz történet alapján volt, úgyhogy megfelelt mindenkinek, 88%-on állt a stnitten és vígjáték azon túl, hogy igaz történet :)
És cseppet sem bántuk meg, hogy erre esett a választásunk. Ugyan a film kicsit lassan indult be, de visszatekintve kellett az a bevezetés. Onnan viszont, hogy mind a két főszereplő egy helyen voltak, és elindultak a turnéra, már nagyon-nagyon élvezetes film lett, néha nagyokat nevettünk, néha meg a falba vertem a fejemet, hogy mennyire sok volt akkor az előítélet, hogy mennyire elvoltak telve maguktól a fehér emberek. Hogy persze a híres zenész felléphet náluk, ez megtiszteltetés, de a wc-t vagy éppen az éttermet már nem használhatja, menjen az utca másik felére enni, meg a kerti budiba mosdóba, mert hát ő kevesebbet ér, mint a fehér társai. Hú de fel tud húzni ez a mentalitás. És persze tudom, hogy rengeteget változott a világ, de még mindig vannak helyek ahol nagyon is élő dolog ez, és vannak családok amikben ez a gyűlölet tovább gyűrűzik, és a gyerek már azt sem tudja, hogy miért is utál egy fekete bőrű vagy ázsiai embert.
De a film borzalmasan jó, egy csomó dolgot bemutat, ami akkor mindennapos volt, és olyan jó nézni, ahogy  a szereplők egymást alakítják, hogy tűnik el az előítélet, és hogy változik kicsit hétköznapibbá a híres zenész. Azért az mondjuk durva, hogy Tony mennyit tudott zabálni a film alatt :D Néha rossz volt nézni ahogy eszik, márpedig legalább tíz percenként a filmben evett :D
 Tehát ha egy szórakoztató és jó és okos filmet akarsz nézni, akkor bátran ajánlom ezt a filmet :)


Leírása:
Tony Lip egyszerű ugyanakkor jó lelkű fickó, az a típus, akinek a problémamegoldó készsége kimerül az „előbb ütök és csak aztán kérdezek” módszerben. Egy kis mellékes reményében elvállalja, hogy egy afroamerikai zongorista, Don Shirley sofőrje lesz, aki Amerika déli államaiba indul turnézni, oda, ahol a helyiek nem látják szívesen azokat, akiknek más a bőrszíne. Don kifinomult stílusa szöges ellentéte az egykori kidobó ember nyers modorának, ám az út során rájönnek, hogy nem is annyira különbözőek.

Szereposztás

  • Viggo Mortensen  / Tony Lip
  • Mahershala Ali  / Don Shirley
  • Linda Cardellini  / Dolores
  • Sebastian Maniscalco  / Johnny Venere
  • Dimiter D. Marinov  / Oleg
  • Mike Hatton  / George
  • Frank Vallelonga  / Rudy Vallelonga
  • Don DiPetta  / Louie Venere
  • Jenna Laurenzo  / Fran Venere
  • Suehyla El-Attar  / Lynn Venere

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é