Ugrás a fő tartalomra

Hans Christian Andersen: Mesék

Kihívás miatt olvastam, de cseppet sem bántam meg. A feladat az volt, hogy olvassunk olyan könyvet, aminek a borítóján hattyú van. Ezzel a könyvvel amúgy is már egy éve szemeztem a könyvtárban, így nem volt nehéz találnom a paramétereknek megfelelő könyvet.
 Andersent amúgy is szeretem, még megvan  a nagy mesekönyve is, amit imádtam lapozgatni kisebb koromban. Ez a kötet amúgy sokban hasonlít hozzá, rengeteg mese ugyanaz benne, még ha a fordítás más is. Illetve mások az illusztrációk.  Nincsen túl sok kép a könyvben, de a legtöbb nagyon szép és eltalált. Az egyetlen amin kiakadtam az  A rendíthetetlen ólomkatonához tartozó egyik kép volt, amikor is a tűz martalékává válnak. Egyrészt, emlékszem, a régi mesekönyvben a végeredmény volt látható (ólom szív és bross), nem az elégés. De oké, legyen ez, de szegény balerina a képen konkrétan úgy néz ki, mint egy rossz transzvesztita... de csak ez a kép volt az, amit amúgy nagyon utáltam, a többi nagyjából okés, vagy éppenséggel tökéletes volt.
De hogy ebben a kötetben mik is szerepelnek?
A 2018-as Park-kiadás tartalma:

    Hüvelykpanni:
Ezt a történetet amúgy szeretem, de feltehetően kevesebbszer találkoztam vele kiskoromban, így voltak homályos részek benne, amikre nem emlékeztem. Jó volt feleleveníteni, és lekövetni Hüvelykpanni viszontagságos utazásait. Nem lett kedvenc mese, de szerettem.

    A kertész és az uraság
Erről meg életemben nem hallottam még. Viszont tanulságos, bár kicsit fura az egész, de inkább pozitív hatással volt rám.

    Borsószem királykisasszony
Oké, ezt a mesét meg mindenki ismeri, bár valami miatt nekem az rémlett, hogy ez hosszabb történet, mint kb. 2-3 oldal, úgyhogy kicsit csalódtam, hogy hipp-hopp vége is lett.

    A rút kiskacsa
Ezt imádom, mindig sajnáltam szegénykét, de legalább tudtam már, hogy pozitív a vége, és így csak vártam, hogy mikor eszmél rá, hogy miért is ronda kacsának :D Voltak amúgy benne olyan momentumok, amikre én totál nem emlékeztem, pedig ezt sokszor olvastam már.

    A teáskanna
Ez nekem olyan semmilyen. Nem utáltam, de szeretni sem tudtam.

    A vadhattyúk
Szeretem, és sokszor is hallottam/olvastam már. Ennek ellenére itt is voltak homályos foltok a történetben, amikre máshogy emlékeztem, vagy éppen nem emlékeztem. Nagyon jó volt újra olvasni :)

    A rendíthetetlen ólomkatona
Sose szerettem ezt a mesét igazán, talán mert ijesztő. Ma már nem ijesztő, de sose kerül bele a kedvenc könyveim közé.

    A kis hableány
Hát, itt a Disney félét jobban csípem, ez olyan kicsit komor.

    A kis gyufaárus lány
Ez a mese mindig elszomorít. Pedig mindig tudom a végét, de ettől még nem fáj kevésbé. :(


    A hóember
Hát, nem ismertem eddig ezt a mesét, és most így utólag azt mondom, hogy meglettem volna nélküle. Elég gyenge volt a többi történet között, simán kilehetett volna hagyni a kötetből. Mert csak töltelék, és olyan nagyon-nagyon meghatározó sztorija sincs.

    A hókirálynő
Őszinte leszek én pár dolgot máshogy ismertem, mint ahogy itt volt, de egyik verziót sem szeretem igazán. Feltehetően azért, mert sem a srácot, sem a kislányt nem tudtam megszeretni, a hókirálynő meg csak úgy van az egészben, úgyhogy egynek elmegy, de nekem nagyon nem a kedvencem :(


Belbecs: 4/5
Ennek ellenére, a válogatás szerintem remek lett. Az, hogy nekem nem jött be pár mese, az nem jelenti azt, hogy nem jó a válogatás (bár azt a Hóembereset simán kivehették volna belőle). Annak aki most ismerkedik Andersennel, egy jó kezdő löket, mert a legtöbb felfutott meséje benne van. Aztán innen lehet továbbmenni minden egyéb meséjére :) Mert azért van neki rengeteg :)

Külcsín: 4/5

Ha az a transzvesztitás Rendíthetetlen ólomkatonás kép nem lett volna, akkor 5 pontot kapott volna. A borító nagyon eltalált, a méret olvasóbarát, a kivitelezés gyönyörű. Az illusztrációk meg nagyrészt szépek :)

Fülszöveg:

Válogatásunk az összegyűjtött mesék bő egynegyedét tartalmazza a leghíresebbektől kezdve a feledésszámba menő ismeretlenekig, így rávilágít a dán meseköltő világirodalmi jelentőségére. Andersen tágan értelmezte a mese műfaját, kutatta a benne rejlő lehetőségeket, és rájött, hogy a meséken keresztül minden elmondható az emberi lélekről gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Meséi nem egyformák: igaz, hogy mindegyikre erősen rányomja bélyegét a költő senki máséval össze nem téveszthető személyisége, ám mindegyik más-más ötletre épül, mindegyiknek más az előadásmódja, így mindenki találhat magának újabb kedvenceket a régiek mellé. Mesekönyvünk legnagyobb szenzációja, hogy a fordítás dán nyelvből készült, melyre Magyarországon korábban soha nem volt példa. Kiadónk ezzel a különleges mesekönyvvel szeretné emlékezetessé tenni Andersen születésének 200. évfordulóját.

Könyv: Hans Christian Andersen: Mesék
Kiadó: Park
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 228
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633554982
Fordította: Kertész Judit
Illusztrálta: Nikolaus Heidelbach

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é