Könyv beszerzés - Hirosige

Húúúúhaaaaaaaaa!

Megjelenés után valamikor, láttam már a könyvesboltban. Természetesen becsomagolva, hogy véletlen se lehessen belenézni. Pedig érdekelt volna. Aztán nem sokkal később egy nyitott példánnyal is találkoztam, és bele tudtam kukkantani, de csak óvatosan, nehogy baja legyen. A kívánságlistámra is valamikor akkor került fel a könyv.

 Csak hát, az van, hogy röpke 13 ezret egyetlen egy könyvért az ember nem nagyon ad ki. Mármint oké, hogy album meg minden, de azért valahol végtelenül nagy az ára. Sokszor gondolkodtam rajta, hogy na, majd megveszem. Aztán gondoltam, megkapom majd 30. születésnapomra. Nos, nem kaptam meg. Most meg fizetésemelés volt, és eldöntöttem, ha MOST nem akkor feltehetően sosem fogok rá áldozni ennyit. Gondoltam majd Lírán, ott van -35% -os kedvezményünk. Nos, természetesen Erre nincs :D Akkor gondoltam, hogy Emag, végtére is ingyen idehozza, -16% az sem rossz, de láttam, hogy az Emag a Book24-től szállítana, hát molyon kerestem egy Book24-es -24%-os kupont és azzal ott rendeltem meg. Így is 9.821 Forint volt (a 9.800-ig biztos vagyok a többit most betippeltem :O). Úgyhogy azért mégsem 13.000 :)

  Úgyhogy most már kézben tarthatom, és annyira gyönyörű. Hamarosan olvasni is fogom, nos, Itthon, mert nem éppen az a könyvtípus, amit buszon tudsz olvasni esetlegesen cipelni akarnád :D

Ez történt 2017 (3.)

 Húha, kicsit régen írtam már Ez történt posztot. Kivételesen nem azért, mert nem volt mit írnom, hanem, mert vagy kedvem nem volt a megíráshoz, vagy éppen időm nem. Igen-igen a könyvtárosok is tudnak elfoglaltak lenni.

 És, hogy azóta mi történt?

Magánélet / otthon:

 Sikerült összehozni egy beülős délutánt a csajokkal (Szimirza és AniTiger), ugyan nem a szokott helyünkön ültünk, mert onnan kitúrtak minket, de ez a hely sem volt rossz. Bár az asztalon nem fért el a pizza rendesen. A hangulat remek volt, a kaja finom, a dekoráció borzalmas. (ha nem akarsz szívecskék között enni, ne Bálint napon menj étterembe :D). Megünnepeltük az egy héttel korábbi névnapomat, és megkaptam tőlük On Sai: Esővágy című könyvét, amit a közeljövőben tervezek is olvasni. Kellemes délután volt csajok!

 Családi hétvége is volt azóta, ahol szintén meg lettem köszöntve, a szüleimtől wellness hétvégét kaptam, amit majd jövő hétvégén meg is ejtünk :) A tesómtól és a sógornőmtől megkaptam Neil Gaiman: Északi mitológia –ját, amiről írtam is itt már. Bár azt a posztot hamarosan átírom. Ugyanis rá kellett jönnöm, hogy hulla fáradtan az ember ne írjon posztot, mert esetleg a szokottnál is több fura dolog kerül bele. Kaptam egy 107 köves malát is, a régi malám szegény már nagyon ramaty állapotban volt. (minthogy több köve eltört, ne kérdezzétek hogyan, nem tudom. És többször kellett már újrafűzni, mert a madzagjai elvékonyodtak, és többször potyogtak lefelé – nem, nem ettől törtek el, azok, amik elgurultak, nem voltak törékenyek :D).

Annyira tetszik ez a kép :)

 Kaptam új WC ülőkét, ezt csak azért emelem ki, mert szegény tesóm egész hétvégén cserélgette itt ide-oda, mire kiderült, hogy kicsi. Úgyhogy cserélni kellett. Az meg ott állt. Tesómék már visszamentek Pécs-re, és hát mégsem várhatunk márciusig a cserével, ezért gondoltam, na, majd én. Amúgy a képen sokkal egyszerűbbnek tűnik, és amúgy sem bonyolult csak a hajolgatás meg mindenféle volt nagyon fárasztó. De jelentem, Életemben először, kicseréltem a WC ülőkéket. (képet nem kaptok, mert annyira nem izgi :O)

 Tovább selejteztem a cuccaimat, meg próbáltam kicsit nagyobb rendet teremteni a szobámban. Oké, most éppen nem látom a rendet, de mindjárt felszedem a ruhákat a földről. Tehát a szekrényekből pár ruha kikerült, amik mennek a rászorulókra, a szobámból kikerült egy éjjeliszekrény (felraktam a padlásra), mert nem tartottam benne semmit, most ott áll, és ha sokáig nem kell, akkor majd kitaláljuk, mi legyen vele. Túl vagyok az év eleji papír selejtezésen is. Rendszereztük az iratokat, hogy tényleg csak a kellők maradjanak, azok évre lebontva. Úgyhogy ott is rend lett. Voltak dolgok, amiket bevittem a munkahelyemre, hogy „kell-e valakinek”, volt, amit a szegényeknek – adományos zsákba raktam, volt, amit kidobtam. De még egy jó ideig még ez el fog tartani.

Munka:

A Tini sarokkal elkészültünk. Mármint úgy nagyjából, mert feltehetően hónapok kérdése, hogy tényleg úgy nézzen ki, ahogyan azt elképzeltük, de már egészen jó lett. Erről lesz itt kép is. Szereztek a munkatársaim jó kis plakátokat meg karton figurákat a mozitól, úgyhogy kicsit fel lett dobva az egész.

 Alakulóban van az életrajzos, életrajzi regényes külön szedett polc részlet is. Egyelőre még csak a könyvek odaválogatásán vagyunk túl, majd még meg kell őket valahogy jelölni is, hogy vissza hozatalkor ne keveredjen vissza a könyv a szépirodalom közé.

 Emelkedett a fizetésem! Há, úgyhogy rögtön megrendeltem (rögtön... oké... tegnapelőtt :P) Melanie Trede – Lorenz Bichler: Hirosige című könyvét. Amit úgy 5 éve akartam már. Csak hát drága. De most úgy döntöttem, hogy megérdemlem, és kerestem egy -24% Book24-es kupont is, így csak 9876 Ft. Igen-igen ez még így is nagyon húzós, de nekem kell ez a könyv. Ha más könyvet nem is veszek idén, ebben biztos voltam 100%-ig. És akkor kell ilyet venni, amikor még nem idomul az ember az új fizetéséhez. Bár most speciel azt csináltam, hogy amennyivel több lett kivettem, elraktam. Így olyan mintha nem is lenne. Ha eddig is megvoltam nélküle, és megoldottam mindent akkor ezután is menni fog. Annyi, hogy lesz egy kis tartalékom itthon. Hisz bármikor jól jöhet, ha van.

Film nézés és könyv olvasás:

Timár Krisztina: A látszat mesterei

Ruby Wax: Mindfulness-kalauz

Nury Vittachi: A feng shui detektív

Satoe Tone: Ahol a szív dobban

Neil Gaiman: Északi mitológia

Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?

Lacey Baker: Hazatérés

Az előző Ez történt óta ezeket a könyveket olvastam. Nagyrészt amúgy tetszettek.

Timár Krisztina: A látszat mesterei (Tü/Körben 1.) – kedvenc lett

Ruby Wax: Mindfulness-kalauz – nem szerettem

Nury Vittachi: A feng shui detektív (A feng shui detektív 1.) – sokat javított volna rajta, egy szerkesztő. Elmegy kategória.

Neil Gaiman: Északi mitológia – szerettem J

Matt Haig: Miért érdemes életben maradni? – annak ellenére, hogy a depresszióról szól, szerettem! Jól megírt könyv!

A S.H.I.E.L.D. ügynökei (2013–) – Elkezdtem a 2. évadot is nézni. Igazándiból egy részig jutottam eddig, bele kell rázódni újból a Marvel univerzumba :D

A barátságos óriás (2016) – Egynek elmegy, de nem hozta meg a kedvet a könyvhöz, úgyhogy egyelőre napolom az olvasását.

Sherlock (2010–) – Már csak a 3. évad utáni kiegészítő rész van, meg a 4. évad.

Ki vagy, doki? (2005–) – befejeztem az 1. évadot, és a 2. évad közepén tartok már.

Kubo és a varázshúrok (2016) – Sikerült végre megnéznem a Kubo-t is, és nagyon-nagyon tetszett. Amúgy sikerült egy plakátot is szereztetnem a moziból, úgyhogy most az ajtómon Kubo plakát van J

Anyák napja (2016) – Maradjunk abban, hogy egyszer nézős film. Nem volt vészesen rossz, de a jótól is távol volt :D

Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?

Miért olvastam el ezt a könyvet?

Mert tetszett a címe, és úgy gondoltam, el szeretném olvasni. No meg elég szellősen szedett, így ha nem is tetszett volna, hamar a végére jutottam volna.

Mi történt, amikor megláttam a fülszöveget és a címkéket?

Az első gondolatom az volt, hogy „oh, basszus, 2017-ben a harmadik depressziós könyv”, hogy megint beválogattam magamnak rendesen. Féltem, hogy ez is rossz lesz, mert az előző kettő nagyon nem tetszett (Őrülten boldog és a Mindfulness-kalauz). Tehát féltem, hogy ezzel is nagyon mellé fogok lőni. Ugyanis alapjában véve a depresszió elkerül *lekopogom*, nem érint és ebből adódóan nem tudom, annyira megérteni amennyire a depressziósok ezt szeretnék az átlagembertől. Borzalmas betegség, ezt nem tagadtam sosem, most sem tagadom. De direkt nem keresnék olyan könyvet, ami erről szól. De úgy tűnik, hogy a sors úgy döntött, hogy olvassak a depresszióról.

Miért nem hagytam a könyvet a fenébe, mégis?

Egyrészt, mint említettem szellős egy könyv, megadja az esélyt arra, hogy ha rossz is, de van egy olyan beidegződésed, hogy nem hagysz félbe könyvet (nekem ilyen nincs), akkor is simán egy nap alatt végig lehet rajta rohanni. Másrészt, az írótól már olvastam másik könyvet (Én és az emberek ), és azt szerettem, a maga beteg történetével együtt. Harmadrészt, a könyv elején kiderült, hogy ő jól ír. Jól tud fogalmazni, és nem azt érzed, hogy mindenképpen azt akarja, hogy éld bele magad abba, hogy ő mennyire nyomorult volt. NEM. Természetesen leírta, hogy mennyire rossz volt, hosszan amúgy, de élvezetesen (már amennyire erre lehet azt mondani, hogy élvezetes). Tehát ő semmi esetre sem akart ebből nagyobb problémát csinálni, mint ami. Elmondta, hogy a depresszió rossz, és hogy milyen érzés benne lenni, azt is, milyen ez kívülről, és milyen, ha van valaki melletted, és milyen, amikor senki nincs melletted. Milyen szorongani és félni a létezéstől és a haláltól egyszerre. Egyszerűen elmondott mindent, és mégsem éreztem azt, hogy most ez rossz lenne vagy zavaró. A másik két könyvnél az volt a bajom, hogy viccesen akarták kezelni a dolgot, vagy nagyon tudatos jelenlétesen, és egyik stílus sem jött be. Azt hiszem, nekem az őszinte megfogalmazás jobban tetszik. Meg Matt valahogy végtelenül szimpatikus figura, annak ellenére, hogy biztos, hogy a barátnője, majd a felesége számára az a pár év borzalmasan nagy megpróbáltatás volt, míg Matt kilépni a szobából is félt.

 Úgy hiszem, hogy sokat tett a kedvelésért Matt azzal is, hogy szereti a könyveket és ezt ki is emeli. Hogy ő próbált mindig pozitív lenni, de akkor ott a mélyponton, amikor beütött a krakk, akkor igenis nem tudott pozitív lenni. Tisztelem, hogy harcolt (ahogy az összes depresszióst tisztelem azért, mert harcolnak az életben maradásért), és tisztelem azért is, mert írt erről a betegségről. Olvashatóan, befogadhatóan, könnyen emészthető stílusba. És mert nem akart vicces lenni minden áron.

Belbecs: 5/5

Ha kellene mondanom valakinek egy könyvet, ami a depresszióról szól, és nem lesz tőle még depressziósabb, és feltehetően megtud egy csomó dolgot a betegségről, akkor ezt a könyvet ajánlanám!

Külcsín: 5/5   -  Egyszerű, letisztult!

Kedvenc idézetek:

Olvass, amit akarsz. Csak olvass. A könyvek lehetőségek. Menekülési utak. Választást kínálnak, amikor nincs választásod. Mindegyik otthont nyújthat egy otthontalan elmének.

235. oldal

És egyre inkább a könyvek. Olyan intenzitással olvastam, mint még soha. Mindig is olyan embernek tartottam magam, aki szereti a könyveket, de nem ugyanaz, ha szereted a könyveket, és ha szükséged van rájuk. Nekem szükségem volt a könyvekre. Életem ama időszakában nem luxuscikk volt, hanem drog. Örömmel vertem volna magam súlyos adósságba, csak hogy olvassak (ami meg is történt). Több könyvet olvashattam abban a fél évben, mint az egyetemi tanulmányaim öt éve alatt, és kétségtelenül a lapokon megidézett világokba temetkeztem.

129-130. oldal

Hogy megállítsd az időt: csókolj.
Hogy utazz az időben: olvass.
Hogy elmenekülj az idő elől: hallgass zenét.
Hogy érezd az időt: írj.
Hogy elengedd az időt: lélegezz.

221. oldal

Csakhogy az antidepresszánsok és a szorongáscsökkentők engem továbbra is félelemmel töltenek el. Ezen az sem segít, hogy olyan a nevük – Fluoxetine, Venlafaxine, Propranolol, Zopiclone –, mint a gonoszé a sci-fikben.

34. oldal

A könyvmolyokkal kapcsolatos egyik klisé, hogy magányosak, számomra azonban éppen hogy a könyv jelentette a kiutat a magányból. Ha valaki olyan típus, hogy túl sokat gondolkodik, akkor nincs magányosabb érzés, mint botladozni olyan emberek között, akikkel nem vagyunk egy hullámhosszon.

131. oldal

Fülszöveg:

A ​huszonnégy éves Matt Haig világa egyik pillanatról a másikra összeomlott. Egyszerűen nem látta, hogyan tudna tovább élni. Ez a könyv annak története, hogyan jutott túl a krízisen, hogyan lett úrrá a betegségen, ami majdnem tönkretette, és hogyan tanult meg újra élni.
A Miért érdemes életben maradni? nem csupán egy memoár, hanem megható, vicces és örömteli vizsgálata annak, hogyan éljünk jobban, szeressünk jobban, és hozzuk ki a legtöbbet az életből és önmagunkból.

Matt Haig (1975) angol író, újságíró, számos díjnyertes felnőtt- és ifjúsági regény szerzője. Könyvei közel harminc nyelven olvashatók. Feleségével és két gyermekével Yorkban él.
"Utálom a depressziót. Félek tőle. Sőt rettegek. Ugyanakkor a depresszió tett azzá, aki vagyok. És ha nekem ez az élet érzésének ára, akkor ezt az árat kell megfizetnem.
Elégedett vagyok pusztán azzal, hogy vagyok."

Eredeti mű: Matt Haig: Reasons To Stay Alive

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?

Kiadó: Park

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 248

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633552414

Fordította: Pék Zoltán

Neil Gaiman: Északi mitológia

Egy időben nagyon szerettem Gaiman-t és akkor rengeteget olvastam tőle. Aztán rájöttem, hogy nem szabadna ennyi könyvet egy írótól egymás után olvasni, mert az ember egy kicsit megcsömörlik. Legalábbis erre fogom, hogy az Amerikai istenek három nekifutás után is teljesen reménytelennek tűnik. Annak ellenére, hogy sokak szerint az aztán minden Gaiman fannak tetszeni fog. Ööö... háromszor futottam neki, majd egyszer még neki futok, ha akkor sem kap el a gépszíj, akkor hagyom a fenébe az egészet.

 Tehát teljesen magával ragadt az író, csak sokk lett, így aztán évekig mellőztem az olvasását. Tavalyelőtt, már befigyelt a Szerencsére a tej, de csak azért mert rövid és képek vannak benne. Fura, hogy tetszett, de mégsem kezdtem újra Gaiman-t olvasni. Pedig valahogy hiányzott is.

 Tavaly, megjelent neki a  Kilátás az erkélyről amit felraktam kívánságlistára, majd levettem. Most az Északi mitológia olvasása után visszaraktam. Bár a novelláitól mindig is féltem, mert vagy nagyon jók, vagy nagyon rosszak (szerintem), közepes minőség nincsen.

 No de, hogy nekiugorjak a mostani könyvének, az Északi mitológia –nak. Már a megjelenés beharangozásakor feltettem kívánságlistára, és ott is maradt. Ez az a könyv, amit tudtam, hogy csakis szerethetek, nincs apelláta. Ha ezt nem szeretem, akkor olvasási szünetet kell tartanom. De nem csalódtam, ez egy fantasztikus könyv. Mondjuk inkább mítosz átírásnak, a 21. században fogyasztható szövegre. Manapság amúgy is nagyon menő, és trendi dolog lett, hogy a régi történeteket újra mesélik. Örülök, hogy az Északi mitológia, Lokistul, Thorostul és Odinostul éppen Gaiman kezébe jutott. Azt hiszem, ő tökéletesen elvetemült a dologhoz. Nagyon jól sikerült számára ez az átültetés.

Loki, a Kamigami no Asobi-ban
szerintem átjön a hülyeség :D

 Csak azt sajnálom, hogy ilyen rövid. Az egész könyv alig 200 oldal, olvastam volna még tovább. Bőven lett volna még szerintem mit feldolgozni. Az Északi mitológiával bevallom, hadilábon állok. Természetesen hallottam Lokiról, Thorról, és Odinról, meg a többiekről. A legtöbb sztori ismerős is volt, de sosem merült fel bennem az inger, hogy akkor ezt a fellelhető magyar nyelvű szakirodalomban tovább olvassam. Pedig anno, amikor a Kamigami no Asobi (2014–)-t néztem, újból nagy Loki fan lettem (pedig na, Annak kb. 1% köze van a mitológiához). És most sem nagyon érzem, hogy szaladjak a szakirodalom felé, vagy a nagyon szépirodalom felé. Gaiman ugyanis mesél, borzalmasan jól mesél, kellemes olvasni, és valahogy a nehéz történetek és szövegek, az ő írásában, jóval könnyedebbek. Persze itt is, Thor kb. mindenkit megöl, Loki egy dög (ennek ellenére imádom, sajnálom, de ő annyira rossz, hogy már jó), és az óriások és mindenféle teremtmények is valahogy közelibbek lettek. Vagy utalni lehetett őket, vagy szeretni. Bár Thor, kb. ugyebár mindenkivel végzett, aztán jött Ragnarök, és végül kezdődik minden elölről.

A teremtéssel kezdtünk, és azzal zártuk is a történetet, keretet adva az egésznek. A könyvben megismertük Odin főbb dolgait, Loki hülyeségeit, Thor hülyeségeit... az istenek és minden egyéb lény néha teljesen irreális dolgait. Az istenek életét, és azt, hogy attól, hogy istenek még nem mindenhatók. Asgardot az istenek lakhelyét stb.

Belbecs: 5/5

Thor és Loki, kicsit másként :D

Hozta amit vártam tőle. Sajnálom, hogy ilyen rövid, de valahogy úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy olvastam volna tovább. Egyszerre ennyi és ezek a részek éppen elegek voltak. Lehet, hogy most pontos az a megállapítás, hogy „A kevesebb, néha több.” Mivel a valós mitológiai dolgok lettek átírva (valós = annyira, mint egy mitológia :D), így nem reklamálhatok, hogy hülyék a nevek. Amúgy megjegyezném, hogy persze az istenek aránylag kimondható névvel rendelkeztek, de hogy mindenki másnak a nevébe beletörne a nyelvem, ha ki akarnám mondani, az is igaz :P De erről nem Gaiman tehet.

Külcsín: 5/5

Rengetegen bírálják, hogy ronda és/ vagy más lett a magyar borító. És miért, és az eredeti szebb. Nos. Az eredetit imádtam, de nekem nagyon bejön az, amit az Agave csinált hozzá. Egyszerűen ez a színvilág, és ez a kép jobban illet hozzá. Főleg a színe tetszik, meg, hogy tapizható a borító... igen, nem gondolnák, de borzalmasan sokat jelent ám, ha lehet simogatni egy borítót és az ilyen dombornyomásos :3

Köszönöm a könyvet a tesómnak és a sógornőmnek, tőlük kaptam nevem napjára. Tökéletes ajándék volt J

Kedvenc idézeteim:

„– Mert amikor csak valami baj üt be, először mindig az jut eszembe, hogy Loki hibája. Ezzel sok időt megspórolok.”

42. oldal

Thor, meg az ő pörölye, nélküle sehova!

„Frey arcán látszott, hogy tetszik neki. Akkor is, gondolta Loki, a mágikus hajó, amit össze lehet hajtani, van olyan jó, mint egy megállíthatatlan vadkan, ami világít a sötétben.”

49. oldal

„– Te láttad utoljára – dörgölte a jobb öklét Thor.
– Nem igaz – mondta Loki. – Miért mondod ezt?
– És nem öregedtél, mint mi.
– Öregedtem, csak szerencsém van. Jól áll.”

136. oldal

Fülszöveg:

Egy ​új klasszikus: a jól ismert skandináv mítoszok a történetmesélés nagymestere, Neil Gaiman elképesztő átiratában.

Az ősi történetekből Gaiman regényszerű ívet kovácsol, kezdve a kilenc világ legendás megteremtésével, majd sorra veszi a félistenek, törpék és óriások tetteit. Például Thor pörölyének ellopását, aki ezután kénytelen nőnek öltözni – ez az ő szakállával és étvágyával nem kis feladat –, és úgy visszalopni. De elmeséli a legmeghatóbb történetet is, amikor Kvasir, a legbölcsebb isten véréből megfőzik azt a sört, amely aztán létrehozza a költészetet. A számtalan kaland Ragnarökkel, az istenek alkonyával, új idők és emberek születésével zárul.

Gaiman keze alatt a régi poros mítoszok újra élettel telnek meg. A regény mesteri és szellemes prózája kiemeli az istenek versengő énjét, megmutatja hajlamukat arra, hogy átverjenek másokat, és őket is átverjék, valamint megismerteti az olvasót azzal a tulajdonságukkal, hogy a szenvedélyt mindig hagyják felülkerekedni a józan eszükön.

Eredeti mű: Neil Gaiman: Norse Mythology

Eredeti megjelenés éve: 2016

Könyv: Neil Gaiman: Északi mitológia

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 208

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634192329

Fordította: Pék Zoltán

Nury Vittachi: A feng shui detektív (A feng shui detektív 1.)

Nem is olyan régen (a poszt írása előtt 5 perccel), tettem le a könyvet és azon gondolkodtam, hogy mit emeljek ki főleg a kötetből. Azt, ami nagyon rossz volt, vagy azt ami tetszett. Előbbi sok volt sajnos, utóbbi meg csak elvétve. Végül úgy döntöttem, hogy először azt írom le ami tetszett, és csak utána kezdem szétszedni szerencsétlen kötetet.

Ami tetszett:

A krimi szálak tetszettek, kellett úgy 3-4 novella, hogy megismerjem úgy ahogy a szereplőket, és belerázódjam abba a gondolatmenetben amit ők követnek. De utána igazándiból élveztem. Fura volt, de jópofa, de például semmi extra. A gyilkos, az esetek nagy részének megoldása, olyan szinten átlátszó, hogy néha azon gondolkodtam, hogy a célközönség, lehet hogy a fiatalabb korosztály. Egyszerűn a rejtély nem volt rejtélyes. És ez még az volt ami tetszett :D

Ami nem tetszett:

Nos, ez már kicsit hosszabb lesz. A könyv összesen 300 oldal, és 9 darab krimi novellát tartalmaz. 9 ügy, két főszereplő, három olyan félig meddig mellékszereplő (tehát visszatérő szereplők). Elhiszem, hogy ez remekül működik ott ahol eredetileg megjelent. Újság hasábján, folytatásokban olvasva. Feltehetően úgy egy tök jó kis könnyed egy buszidőnyi olvasmány volt azoknak, akik olvasták. De jelen kötet még csak nem is egymást követő novellákat vett ki abból a gyűjteményből. Legalábbis sejtem, hogy nem, mert Wong naplós beírásaiból lehet sejteni hányadik is lehet, nem mellékesen nem függnek össze igazán. Annyi csak a biztos, hogy az első az tényleg egy ciklus elsője volt, amikor feltűnt a külföldi lány, és az is, hogy az utolsó a ciklus feltehetően záró része volt, mert itt búcsúznak, és lebeg Amerika Wong szeme előtt. De közben aztán minden történik. Nem éreztem azt, hogy jó dolog ezt így kiadni, még ha feltehetően a valóságban követett megjelenések sem függtek ennél jobban össze.

 300 oldal, szerkesztő nélkül. Azaz a könyv állítja, hogy Cs. Fehér Katalin szerkesztette, sőt Athén Melitta korrektor volt. Hát, izé.... a könyv olvasása után arra jutottam, hogy ők a nevüket adták a könyvhöz és ennyi, tehát, hogy ezt a könyvet senki nem nézte át, sem helyesírásilag, sem tartalmilag, ohje magyartalan mondatok hemzsegnek vala benne. Nos, szerintem nem látta senki sem, ami égő... és zavaró. Nagyon zavaró.

De ami igazán szíven ütött az a fordítás. F. Nagy Piroska, én most megnéztem, molyon csupa 5 csillagos értékelése van a fordítónak, úgyhogy értetlenül állok mindezek előtt. Voltak szavak, amik szerintem nem illettek oda, de oké kicsi a szókincsem vagy ilyesmi. Ezt még elfogadom. De! Nos, az, hogy egy mondatot dőlt betűvel írunk, nos attól még nem fogjuk megérteni. Értem, hogy azt más nyelvjárásban használták, mint az alapnyelv, de attól még én nem fogok tudni kínaiul, hogy ferdén van írva. Ergo, ha nem írják oda, mit jelent a mondat, akkor nem fogom érteni... de komolyan, sajna nem megy. Másrészt, ami esetlegesen a fordítónak tökéletesen egyértelmű mi az (pl. kaják nevei stb.), megsúgom, hogy az olvasónak nem. Ez mondjuk a kiadó dolga lenne, gondolom, hogy egy egyszerű lábjegyzetet adjon már hozzá, hogy az olvasó, ha nincs gépközelben is értse, hogy mi az. De mondom, a teljes tök nem lefordított párbeszédek zavartak, és ez nem csak ebben a könyvben volt, azt hiszem A burmai nő –ben olvastam annak idején olyan párbeszédeket amik csak úgy úgymaradtak. De ott még hagyján, mert angolul maradt ott... bár tartom, hogy angolul sem maradhatna ott, anélkül, hogy nem írod mögé, vagy zárójelbe, vagy lábjegyzetbe, hogy mit jelent).

 A borító sem tetszett, de ez már tényleg tök mindegy volt. A történetekkel ellettem volna, mint a befőtt, olyan könnyed krimicske, a szereplőket lehetett szeretni, rejtély nem volt, de egy csomó feng shui igen (feltehetően, ha jártas volnék a feng shuiba jobban élveztem volna, de nem zavart annyira a dolog amúgy), de a helyesírás, a szerkesztés hiánya és hogy mondatoknak nincs értelme, vagy fordítása az lehúzta bennem az egészet. Pedig szeretni akartam ;(

Belbecs: 3/5

Külcsín: -1/5

Fülszöveg:

A ​neve Wong, C. F. Wong. A feng shui szingapúri titkos ügynöke, amolyan holisztikus lakberendező, aki a bútorok tologatása és a szekrények nyitogatása közben gyakran bukkan csontvázakra, holttestekre és bűntények egyéb nyomaira. Ilyenkor tanult mestersége eszközeit és fortélyait felhasználva lát a felderítéshez, időnként saját magát is életveszélybe sodorva.

Segítője Joyce McQuinnie, egy cserfes ausztrál lány, aki amolyan Watson az ő Sherlock Holmesához, szoknyás Robin az ő köntösös Batmanjéhez. Joyce-nak az öreggel ellentétben többnyire fogalma sincs róla, mit csinál, ösztönös női megérzése azonban sokszor tökéletes kiegészítője Wong kérlelhetetlen logikájának. Így aztán egyetlen bűnöző sem lehet biztonságban, ha az ázsiai földrész e két kopója a nyomába ered.

Nury Vittachi, hongkongi újságíró az ezredfordulón indította útjára azóta legendássá vált figuráját, az antik távol-keleti bölcsességet a modern kor nyomozói rafinériájával ötvöző feng shui detektívet, és a sorozat jelenleg már öt kötetet számlál, melyek számos nyelven napvilágot láttak. Most a magyar olvasóknak is melegen ajánljuk figyelmébe ezt a hol mulatságos, hol elgondolkodtató, de mindvégig rendkívül szórakoztató regényt, mely egzotikus színt csempész a kortárs krimiirodalomba.

RAKJA RENDBE CSÍJÉT EGY KIS NEVETÉSSEL!

Eredeti mű: Nury Vittachi: The Feng Shui Detective

Eredeti megjelenés éve: 2000

Könyv: Nury Vittachi: A feng shui detektív

Kiadó: Metropolis Media

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 300

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155158582

Fordította: F. Nagy Piroska

 Tartalomjegyzék

Egy – a skarlátvörös ravatalozó 

Kettő – nyomdahibák 

Három – egy tűzhelyisten élete 

Négy – az oroszlánrész 

Öt – rejtélyes ingatlanok 

Hat – szellem a gépezetben 

Hét – az élet sava-borsa 

Nyolc – a taxisofőr 

Kilenc – rés a falon

Ruby Wax: Mindfulness-kalauz

Úgy, de úgy szeretnék erről a témáról egy JÓ könyvet olvasni! Mert jelenleg úgy érzem, hogy az eddigiek egyike sem adja át azt, amit át kéne adnia. Mert már olvastam a témában, nem egy könyvet:

Eline Snel: Ülj figyelmesen, mint egy béka könyve még aránylag tetszett is, bár nem tudom annak idején miért nem írtam róla, sem értékelést, sem blogbejegyzést. De igen, ez valóban egy olyan könyv volt, ami megadja a kezdő lökést, hogy foglalkozz a témával, de sajnos csak ennyi.

Anna Black: Tudatos jelenlét a munkában , volt az a könyv ami lehet, hogy jó lett volna, de olyan csapnivaló volt a szerkesztése, a helyesírása, hogy tudatosan nem fejeztem be. Borzalmas minőséget adott (anti minőséget), ami miatt olvashatatlan lett. Tehát lehet, hogy jó könyv, csak a magyar kiadás pocsék.

És akkor a mostani könyv: Ruby Wax: Mindfulness-kalauz. Nem jó! 280 oldal a semmiről! De amúgy lehet, hogy jó valamire, csak nem arra amire kitalálták. Amúgy arra is rájöttem, hogy feltehetően nem szabadna nekem depressziós humoristáktól olvasni, mert nem értem a humorukat. De ezt nehéz úgy kiszűrni, hogy nem ismerem Ruby Wax-ot és nem tudom, hogy jah te is egy humorista vagy. Meg depressziós is. Amúgy rengeteg dolgot megtudtam a humoristáról, a depressziójáról, és egy elvonulásáról, ahol tudatos jelenlétet gyakoroltak. De kb. ennyi.

 Csak nem tudom miért lett Mindfulness-kalauz a címe. Kalauznak sem kalauz, de a tudatos jelenlét sem jött át benne, ahogy szerintem kellett volna. Szakirodalomnak minősíti a könyvtár, de nem tudom ez mennyire fog segíteni bárkinek is. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan gondolatot olvastam benne, ami felkeltette a figyelmem. Csak kár, hogy ezeket meg már olvastam az előző két könyvben is amit a témában olvastam, sőt olyan könyvekben is, amik nem kifejezetten erre a témára fekszenek rá.

 Sajnálom, mert a HVG könyvek nálam eddig általában magas pontot kaptak, mert mindegyik jó volt, vagy ütött, vagy nagyon jókor futottam bele. De ez borzalmas volt.

Belbecs: 2/5

Külcsín: 3/5

Fülszöveg:

Száz éve még senki sem halt bele a stresszbe – ezt a fogalmat mi találtuk ki, és hagytuk, hogy mára a stressz irányítsa az életünket. Az evolúció lehetővé teszi, hogy tizenöt centis tűsarkon egyensúlyozzunk, de érzelmileg még mindig a vízi életformák szintjén tengődünk. Ruby Wax szerint ezekre a modern problémákra a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét a megoldás, ami nem azt jelenti, hogy egyenes derékkal, törökülésben ülünk egy dombon, és mantrát dúdolunk. A tudatos jelenlét olyasmi, ami mindenkinek hasznára válhat: megtanuljuk észlelni a gondolatainkat és érzéseinket, hogy valóban megélhessük az életet.

A szerző humorista, a tudatos jelenlét alapú kognitív terápia szakértője, a legújabb tudományos eredményekből kiindulva fesztelen, közérthető stílusban mutatja be, miért és hogyan változtassunk az életünkön. Kapcsolatunk javításához, gyerekeink neveléséhez adott tanácsain túl hathetes tudatos jelenlét programját is megismerhetjük.

Eredeti mű: Ruby Wax: Sane New World

Eredeti megjelenés éve: 2016

Könyv: Ruby Wax: Mindfulness-kalauz

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 280

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633043684

Fordította: Dudik Annamária Éva

Timár Krisztina: A látszat mesterei (Tü/Körben 1.)

 Már harmadszorra állok neki ennek a posztnak, mert az első kettő írásommal nem voltam túlzottan elégedett. Valahogy annyi mondanivalóm lenne a könyvről, de ha elmondom mindent, akkor az egész könyvet elmesélem, azt meg nem akarom. Mert ezt olvasni érdemes.

 Van bennem, még a mai napig is egy ellenállás. Olyan ellenállás, ami ha találkozik könyvekkel és meglátja, hogy magyar az írója, akkor felkiált, hogy „ezt ne”. Ami már csak azért is irreális dolog, mert azért olvasok magyar, magyar kortárs irodalmat, és nagyrészt nem is csalódom. (Gaura Ágnes, On Sai, Kleinheincz Csilla stb.) Tehát nem kéne félnem a magyar kortárs íróktól, sem a könyveiktől. Nem kéne ez a belső ellenállás. De idővel talán majd elmúlik. Még pár remek könyvélmény talán és már el is mossa a tudatalattimban szereplő „A külföldi jó, a magyar nem” felvetést. Hisz amúgy sem igaz a felvetés.

 Tehát meg kellett győznöm magam, hogy magyar attól még lehet jó. Utána következő nehézség az volt, hogy vegyem kézbe annak ellenére, hogy borzalmasan ronda a borítója. Sajnálom, de ez a borító akkor is nagyon-nagyon ronda. Egyszerűen jellegtelenné teszi a könyvet, vagy éppen taszítóvá. Nem hiszem, hogy sokan megvennék és / vagy elolvasnák csak a borító miatt. Emiatt hátrányban van egy csomó olvasónál, akik bortó alapján döntenek (pl. én is általában ilyen vagyok). De meggyőztem magamat. Megvette a könyvtár, kikölcsönöztem, és én lettem az első olvasója. Még egy ideig itt álldogált a polcomon, gondosan csak a gerinc látszott, mire végre kézbe is vettem.

 A lélek botanikája után, valami könnyedebbet, valami valóságtól elrugaszkodó könyvre vágytam. Valamire ami teljesen kikapcsol. És mivel eldöntöttem, hogy valahogy így haladok: saját, könyvtári, saját, könyvtári az olvasmányaim során, és a lélek botanikája saját volt, hát könyvtári jött a sorban. Azóta persze ez a sor felborult, mert előjegyzett könyvek elsőbbséget élveznek.

 Mindegy is, végül rávettem magamat a könyvre, és egyszerűen magával ragadt. A szereplők, a helyszín, a világ magával ragadt egyszerűen. Sajnáltam, hogy vége lett, és most várhatom a folytatást. Remélhetőleg nem túl sokáig.

 A könyv maga két részre tagolódik, Cselezüst (Fruzsina), és Lánglélek életének történetére. A két szál az elején és a végén is részben összefutott, így gyönyörű keretet adott a történetnek. Be kell ismernem, nekem Cselezüst sokkalta szimpatikusabb, mint Lánglélek. Független, hogy utóbbinak jobb a neve, mármint az a neve amit ismerünk.

Miért bírom Cselezüstöt?

Mert sokkalta életrevalóbb, mint Lánglélek. Nehezebb kezdő lökettel indult és feltehetően ebből és személyiségéből fakadóan jóval talpraesettebb. Mert mágus, méghozzá levegő mágus. Tud repülni és láthatatlanná válni. (megjegyezném, bárkit bírok, aki ilyeneket tud :D) Nem szégyelli, hogy mágus, szimplán nem veri nagydobra (mert nincs kedve elpatkolni). Remekül képes beolvadni olyan közösségekbe, ahova tökre nem illik bele (mondjuk úgy teljesen nem hasonlított azokra akik ott éltek). Harcképtelenné tett egy Hollót (főgonosz, gyilkos mocskok), egy ajtóval! Megölt egy Hollót egy kisszékkel...már bocsánat, de mekkora menő már, egy kisszékkel vagdalkozni. Természetesen Berkenye fából készülttel! És egy AJTÓVAL a hátán vándorol.

 Khmm, tehát imádás van, nagyon Cselezüst egy ideális női főhős akit nagyon-nagyon lehet szeretni. Mert bár nem tökéletes, de majdnem az. Talpraesett, erős, határozott!

Miért bírom / nem bírom Lánglelket?

 Bírom, mert a Hollók ellen akar menni. Bírom azért is, mert titkos hadserege van, és Cselezüst összes ex haverja aki túlélte a gyerekkorát nála kötött ki, és ők bírják.

 Nem bírom őt, mert ragaszkodik ahhoz a tévhithez, hogy ő a Kiválasztott. Emberileg képtelen leszakadni arról, hogy Kiválasztott legyen. Akkor is, amikor közlik vele, hogy „Édes fiam bmeg nem vagy az”, ő akkor is elhatározza, ha ő nem az, akkor előkeríti a kiválasztottat kinyírja és akkor mégis ő lesz. Merthogy elméletben konkurencia van. Merthogy nem jutott el a csökönyös agyáig, hogy 1. nem vagy kiválasztott, 2. te vagy a kiválasztott nemzője....az apja ha így egyszerűbb. Tehát, ha kinyírja  konkurenciát, akkor rohadt nehezen fogan meg az igazi Kiválasztott! Úgyhogy szegényt jobban utáltam, mint amennyire szerettem. Pedig nem tehet róla, belenevelték ezt az eszményképet, hogy ő a kiválasztott, tök nehéz lehet, ha 20 évesen a pofádba nyomják, hogy „háháháháháhááááááá nem te vagy” :D Persze hogy bekattan egy kicsit, és csalódott meg minden, de na! Amúgy tök logikus az ő gondolkodása is, csak nem tetszik :P

Mi van a Hollókkal és mágusokkal?

 A Hollók a Birodalomban élnek (amiről nekem rögtön a Csillagok háborúja jutott eszembe, bocsika!), nem lehet rájuk nézni, nem lehet megölni őket (csak berkenye ajtóval, vagy kis székkel, a könyv vége felé azért finomítottak már a dolgon, bár vicces lehet egy kisszékes sereg ;)). Gonoszok, és kedvtelve gyilkolásznak, teljesen random, a külső szemlélő számára teljesen kiszámíthatatlanul. Gyerekeket lopnak, akiket katonává nevelnek, aztán a sajátjaik ellen küldik őket. Tehát ők a gonoszok. Ha tudják a nevedet, hatalmuk van feletted. Ezért aztán senki nem tudja senkinek sem az igazi nevét.

A mágusokat meg mindenki utálja, rühelli őket, de azért rájuk vannak néha szorulva rendesen. A mágusok rengeteg dolgot képesek megtenni amit az átlag lakosok nem. Jövőt látnak, levegőbe emelkednek, láthatatlanná válnak, tárgyakat mozgatnak (Jedik, én mondom, jedik!), tehát olyan varázsló félék. Akiket megjelölnek, háromszög a tenyérbe (lásd ronda borító). A vicc az, hogy teljesen kitaszítottak, tehát épeszű ember szóba sem áll velük, kaját sem ad nekik... ennek ellenére azért vígan eléldegélnek jó ideig, vándorlással. Elméletben megdobálják, mérgezik őket, hát teljesen úgy mint a legtöbb boszorkányüldözős sztoriba. Kivétel ez alól amúgy Cselezüst, azaz részben, mert őt nem utálták mindenhol! Annyira.

 Tartom, hogy a Hollók a mágusoktól tartanak a legjobban, rögtön a berkenye ajtók és kisszékek után természetesen!

Hogyan látom a történetet, mi tetszett, mit hiányoltam?

 Egy nagyon jó, erős hazai kortárs fantasy. Aki szereti az okos fantasykat, annak tetszeni fog. Okos = rengeteg utalás volt különböző művekre, festményekre, versekre egyaránt. Remekül felépített világgal egyetemben.

 Eredeti elgondolás, és ez már nagyon hiányzott nekem. Itt nem volt az, hogy felsóhajtok, hogy „ilyesmit már olvastam”. Vagy hogy teli lett volna klisékkel. Magával ragadt, és most...most kár, hogy nincs itt a folytatás. Mert folytatnám, nagyon.

 Amit hiányoltam: EGY TÉRKÉPET!!! Egy térképet bizony. Vizuális típus vagyok, de a napmagas és hasonló tájegység megjelöléseket nem tudtam magam előtt látni úgy ahogy kéne. Megjegyzendő nem tudok térképet olvasni, de legalább láttam volna valami hasonlót és kb. tudtam volna merre mászkálnak a szereplők :D Más igazán nem hiányzott belőle. Csak a térkép.

Belbecs: 5/5

Bár csak február van, de eddig tuti, hogy 2017 egyik kiemelkedő olvasmánya lesz számomra. Szerettem, és bátran ajánlom mindenkinek, akik nem zárkóznak el a fantasy-tól.

Külcsín: 2/5

A szerkesztéssel semmi gond, belül remek a könyv. De hogy ez a borító mennyire ronda, atyaúristen! Egyszerűen nincsenek rá szavak, hogy ez mennyire taszító borító. Bocsánat...boooocsáááánaaat.

Fülszöveg:

Mi ​történne akkor, ha egyszer csak egy teljesen más világba születnénk, mint ahol addig éltünk? Mi lenne, ha már születésünk előtt mindenre emlékeznénk előző életünkből?

Lantos Fruzsina, az anyaméhben növekvő leánygyermek mindent hall, mindent ért, és ennek köszönhetően hamar ráébred, hogy nem ismeri annak a világnak a szabályait, ahová hamarosan megérkezik.
Itt az emberek bőre szürke, vörös vagy sárga. Félnek a fehértől, és attól is, ha szembesülnek a puszta földdel. Szamarat sose láttak, viszont a vízityúknak három lába van, a hiúznak pedig majomfarka. Az országok és a városok óvónevet kapnak, hogy ne találjanak rájuk a veszedelmes Hollók. De hol ez a hely? És kik ezek az emberek? És mi lesz velünk, ha egyszer ide születünk?

Lánglélek húszéves, és mindent megkapott az élettől. Legalábbis azt hiszi. Van hadvezérhez méltó ereje, bátorsága, tudása, éles esze, és van mesebeli hőshöz illő ártatlansága. Azt is tudja, hogy a Hármastáj nem tűri meg az ártatlanokat, de aki Kiválasztott, az akár a leggonoszabb világot is képes megszelídíteni. Arra is készen áll, hogy amikor majd a sors a kiválasztottságért benyújtja a számlát, akkor fizessen.
Csak azt nem tudja, hogy mit kell majd odaadnia.

Eredeti megjelenés éve: 2016

Könyv: Timár Krisztina: A látszat mesterei

Kiadó: Athenaeum

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 400

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632935850