Ugrás a fő tartalomra

Jeph Loeb: Batman: Hush

Nem vagyok egy kimondottak képregényeket olvasó ember. Mármint az amerikai verziók számomra sosem voltak akkora élmények, mint a japán mangák. Valahogy jobban szeretem azt a stílust amit a mangák képviselnek. Ennek ellenére már mangát sem olvastam szerintem másfél-két éve egyáltalán. Valahogy ahhoz, hogy a kezembe foghassam rengeteg pénz, és idegen nyelv ismerete kellene. A neten meg eddig nem jutott eszembe letölteni vagy online nézni.
 Az amerikai típusú képregényeket Pijer-től kapom kölcsön. Ő ennek sokkalta nagyobb rajongója mint én, de meglehetősen kellemes volt most Batman-t a kezemben tartani. Az új kiadás meglehetősen szépre sikerült, a történet is jól el lett találva. No meg feltehetően Batman az mindenkinek Batman. Mindenki ismeri, mindenki minimum egy filmet látott vele kapcsolatban (vagy sokat :D).
 Őszinte leszek, hogy jobban kedvelem őt Superman-nél, mert emberibb, és igen hát van neki Batmobilja...sok Batmobilja.... egy menő barlangja, egy meglehetősen jópofa komornyikja stb., végtelenségig lehetne sorolni mije van. Ennek ellenére persze nem tökéletes.

 Ami a képregényt illeti, jó volt visszatérni, megismerni egy olyan karaktert akit felületesen ismertem (most is felületesen ismerem), kedvet hozott a filmekre (főleg az újabb feldolgozásokhoz), és egy kellemes délutánt szerzett. Pergős, és a rajzolás nagyon tetszett. Tavaly a Hulk-ot olvastam, és hát össze nem lehet hasonlítani a két stílust. (tudom az egyik DC a másik Marvel), ott nagyon rondák voltak a rajzok a Batman-hez képest. Itt kifejezetten szép volt a képi világ. Természetesen sötét, és baljós, de szép. Méregcsók kifejezetten csini ;) Macskanőt meg még mindig nem szeretem. De Batman marad a szeretem státuszban :)

Külcsín: 5/5
Belbecs 5/5

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »