2017. január 4., szerda

Jenny Lawson: Őrülten boldog


Szeretni szerettem volna ezt a könyvet. Amikor megjelent és figyeltjeim közül olvasni kezdték vártam. Vártam, hogy ez most jó lesz-e vagy sem, majd kívánságlistáztam, amikor úgy láttam, hogy bizony ez egy remek könyv, ezt nekem is mindenképpen el kell olvasnom. Aztán rájöttem, hogy talán nem kellett volna.
 A könyv szerzője beteg. Mármint szó szerint beteg és nem csak én mondom rá, hogy beteg. Depressziós, pánikrohamot kapó és ezer más mentális baja van. Ami persze szomorú dolog, és sajnálom is kicsit, de. De ő egy író, elméletben több könyve is megjelent Amerikában, tehát feltehetően nem egy rossz író. Lehet, hogy még szeretném is, ha nem ez a könyve kerül elsőnek a kezembe. Ugyanis sajnos ez pont az a könyve, ahol leírja az összes létező baját, elmebaját, képzelgését, és pánikját, mindent, amit lehet nem így kéne leírni. Tehát, lehet, hogyha őt más könyvével ismerem meg és ez csak az x. Könyv, akkor jóval többre értékelem ezt, így viszont nem.
 Nem jöttem rá, hogy a könyv kinek szól, és relatíve miről pontosan (a bajain kívül). Nem vagyok ugyanis abban biztos, hogy ha ezt egy depressziós elolvassa, mondjuk a vidámabb életszakaszában, akkor az jó lenne neki. Túl sok negatív dolog van a könyvbe ahhoz. Nem hiszem, hogy ha egy pánikbeteg ezt elolvassa, az segíteni fog neki, azon kívül, hogy bólogathat, hogy jah ő is érzi ezt néha. Nem tudom őszintén, mert se nem vagyok depressziós, sem pánikbeteg és elméletben semmi mentális problémám nincs. És akkor ide is értünk. Ha ezt egy teljesen normális ember olvassa, akkor tudni fog pár dolgot Jenny depressziójáról, kétségeiről, és őrült napjairól. De pl. a depresszióról nem lesz több képe, sem másról.
 Úgy gondoltam az olvasás közben, hogy jobb lesz a vége felé. Megszokom a stílusát, és kevésbé fog, idegesíteni. Nos, nem, sajnos a végén még mindig ugyanannyira elmebetegnek gondoltam, mint az elején, és nem tudtam úgy igazán nevetni rajta. Viszont van benne pár jó gondolat, csak azaz igazság, hogy az úgy elrejtve az egészben, és sajnos túl kevés ahhoz, hogy felhúzza a könyv értékét a szememben.
 Rengeteg dolog van túlmagyarázva a könyvbe. Én eleve nem szeretem, amikor adott valami és azon rugózik oldalakon keresztül, aztán újra visszatér és újra. Borzalmasan tud idegesíteni az ilyesmi, és Jenny folyamatosan ezt csinálta. Érdekes az élete, érdekesek a dolgok, de példának okért, viccesnek nem találtam. Örülök, hogy ő ott ahol él híres (?), és hogy van férje, aki elviseli, és gyereke, és hogy nem kell aggódnia amiatt, hogy nem lesz hol lakniuk. Tartom, hogy a férje borzalmasan sokat tesz azért, hogy az egész betegséget túlélje a házasság és család. És Jenny is borzalmasan sokat tesz ezért, és ezt neki pozitív pontként jegyzem fel. Mert nem hagyja el magát, és ez remek dolog. Lehet, hogy a könyvet olvasó depressziósok, ha nem lesznek a könyvtől még depisebbek akkor hasznosítják, a tanácsait (doki, terapeuta, gyógyszerek). Mondjuk, azt nem hiszem, hogy jó tanács, hogy igya részegre magát az ember, de hát mindegy, vannak nem megfogadni való tanácsok is.
 Úgy vélem ez a könyv olyan terápia jelleggel íródhatott. Amolyan írd ki magadból mi bánt, mi fura, milyen mentális bajod van. Ami szerintem egy nagyon-nagyon jó dolog. Csak mondjuk nem kell kiadni. Meg mondjuk lefordítani pláne nem kell. Leírni simán, de ott végének kellene lenni a történetnek. Leírja, ez segít neki, de nem adja ki. Bár no, 21. század mindenki kiadhat mindent, ha van elég pénze. És ismerjük be, neki van és feltehetően ebből a könyvből is remekül profitál.



Belbecs: 2/5
A két pont arra, hogy volt benne pár jó gondolat, talán párszor el is mosolyodtam. De nem, nem érzem azt, hogy engem megtalált volna ez a könyv. Vagy nekem íródott volna. Elfogadom azt, hogy tetszik egy csomó embernek, de nekem nem.

Külcsín: 4/5
Nekem tetszik a borító. De tényleg szerencsétlen kitömött boldog állat! De komolyan a borító, a cím, az alcím mind az ami miatt én magam is megvettem volna a könyvet, ha nem kapom meg karácsonyra. És igazándiból illik is a könyvhöz a borító. Elgépelések vannak a könyvben, csak arra nem jöttem rá, hogy direkt vannak-e benne, mert Jenny írta, hogy borzalmas ilyen szempontból, vagy szimplán a magyar szerkesztők elsiklottak felette. Rejtély.

Fülszöveg:
Egy elképesztően vicces és kacagtató könyv a bénító depresszióról és a szorongásról? Ez aztán szörnyen rossz ötletnek tűnik… De Jenny Lawson éppen ezekben a szörnyen rossz ötletekben a legjobb! Őrülten boldog című könyvében az egész életét végigkísérő mentális betegséget járja körül a maga egyéni, utánozhatatlanul humoros stílusában.
A szerző saját életének nem mindennapi történeteiből szemezget: az egyik pillanatban még két elvetemült hattyú tör az életére, aztán kap három döglött macskát postán, egy harmadik írásban pedig már a depressziójával járó bénultságról és tehetetlenségről vall kegyetlen őszinteséggel.
Ez a nyíltság arra irányítja a figyelmet, hogy el kell fogadnunk mindazt, ami megkülönböztet minket a többi embertől, majd felhasználni, hogy lenyűgözően és felháborítóan boldogok legyünk. Ahogy Jenny anyukája fogalmaz: „Talán nem is annyira borzasztó őrültnek lenni.”

Eredeti megjelenés éve: 2015
Kiadó: Kossuth
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 320
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789630986205
Fordította: Szép Krisztina
Vélemények:

0 megjegyzés: