Ugrás a fő tartalomra

Ez történt 2017 (1.)

Azt hiszem, átszokom arra, hogy teljesen random írok „mi történt” posztokat. Rá kell jönnöm ugyanis, hogy egy hónapban történteket akkor tudnám csak leírni rendesen, ha jegyzetelném. Mert biztos vagyok benne, hogy mire eljutok ahhoz, hogy a poszt megszülessen, annyi új élmény ér, hogy majd valamikor eszembe jut, hogy oh, basszus az is januárban volt. A heti rendszerességgel írás, meg teljesen felesleges. Van hét, amikor semmi sem történik velem, és nem akarok olyan posztokat fogalmazni, hogy „oh, hát nem történt semmi sem”. Csak, hogy rendszeres legyen. Így úgy döntöttem, hogy mindig írok, amikor van miről. Most kicsit összefoglalva az előző három hetet, mert még emlékszem rájuk. Teljesen random időrendet követve.
 Nos, megkezdődött a 2017., amit én hivatalosan a boldogság évének kereszteltem. Tartom, eddig még egész jól bevált. A héten sikerült megírnom a beszámolómat a 2016-os évről. Ami saját kútfőből alig egy oldal volt, de mivel összeültem két kollégámmal és együtt gondolkodtunk, mit is csináltunk tavaly. Így lett majdnem két oldal. Igen, mint írtam is, ha nem jegyzetelek el fogom felejteni! És akkor már leírtuk azt is, mit tervezünk idén csinálni. Sok remek dolgot, és remélhetőleg mindegyik meg is valósul idén. Jó lenne!
Pijertől kölcsönbe!


 A héten kaptam kölcsön két képregényt Pijer-től, amiket amint végeztem a most olvasott könyvvel el is kezdek. Mint írtam az előző – előző - előző posztban idén próbálok egyszerre csak egy könyvet olvasni, mert így jobb. Meg, mert így talán nem akad fenn pár könyv csak úgy ott az olvasmányaimnál, mert minden mást olvasok csak azt nem. Ahogy azt is megfogadtam, hogy ha valami sz*r akkor az sz*r tehát nem szenvedek vele!



Idén a könyvtárból
Idén a könyvtárból eddig  4 db könyvet kölcsönöztem, de a legtöbb még tavalyi előjegyzés volt. jelenlegi elképzelésem szerint egy magánkönyvtári, egy könyvtári olvasás. A magánkönyvtári reci lenne főleg, a régiek. Bár egy csomó kiadó már meg is szűnt azóta, hogy kértem tőlük. De ég a pofám, úgyhogy idén próbálom nullára csökkenteni az itt lévő reciket. Újat meg nem kérek már. Hála az égnek a könyvtár ahol dolgozom, jelenleg nagyon jól megveszi azokat a könyveket, amik érdekelnek. Ez mondjuk, néha pont azt vonja maga után, hogy megkell győznöm magam, hogy NEM KELL HAZAHOZNI MINDENT RÖGTÖN, hisz úgysem lesz időm egyszerre mindet olvasni. Tehát maradjanak ott, majd elolvasom, ha éppen nem lesz már amúgy is sok nálam! :D


 Ideért a Sólámpám. Amit venni akartam, de aztán anyukám úgy döntött, hogy névnapomra kellene, de aztán rávilágítottam, hogy névnapomra már van ajándékom, úgyhogy végül átvettem tőle. Tehát ő vette, de én vettem. Amúgy durván jól világít, kellemes fényárba úszik tőle az előszoba. Hiányzott a régi fénye, mert az borzalmasan lehangoló, amikor tök sötét van idefenn. Nem szeretem, a teljes sötétséget!



 Kiszíneztem a Január hónapi képet a Szimirzától kapott naptáron! És kihegyeztem a színes ceruzáimat is végre! Ami annak köszönhető, hogy megtaláltam a hegyezőmet :D Így meglehetősen egyszerűbb színeznem, tekintve hogy lett hegyűk a cerkáknak, mármint normális. Meglepő mód amúgy törnek a hegyek kifelé, és ezt nem értem, azért nem olcsó cerkák voltak... No, mindegy.



Haladok a most olvasott könyvvel is ( Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája), de borzalmasan apró betűs. Bevallom, hogy nem vagyok hozzászokva, hogy ennyire kicsi a sortáv, és a betűméret. Valahogy a szellősebb könyvekhez vagyok szokva. Ennek ellenére tetszik a könyv, csak lassan lehet vele haladni.



Lezajlott az idei év első nyereményjátéka is. A nyeremény sikeresen és szerencsésen célba is ért már. Reményeim szerint idén több nyereményjátékkal kedveskedhetem nektek. Az biztos, hogy többel, mint tavaly, mert tavaly nem volt egy sem :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é