Ez történt 2017 (1.)

Azt hiszem, átszokom arra, hogy teljesen random írok „mi történt” posztokat. Rá kell jönnöm ugyanis, hogy egy hónapban történteket akkor tudnám csak leírni rendesen, ha jegyzetelném. Mert biztos vagyok benne, hogy mire eljutok ahhoz, hogy a poszt megszülessen, annyi új élmény ér, hogy majd valamikor eszembe jut, hogy oh, basszus az is januárban volt. A heti rendszerességgel írás, meg teljesen felesleges. Van hét, amikor semmi sem történik velem, és nem akarok olyan posztokat fogalmazni, hogy „oh, hát nem történt semmi sem”. Csak, hogy rendszeres legyen. Így úgy döntöttem, hogy mindig írok, amikor van miről. Most kicsit összefoglalva az előző három hetet, mert még emlékszem rájuk. Teljesen random időrendet követve.

 Nos, megkezdődött a 2017., amit én hivatalosan a boldogság évének kereszteltem. Tartom, eddig még egész jól bevált. A héten sikerült megírnom a beszámolómat a 2016-os évről. Ami saját kútfőből alig egy oldal volt, de mivel összeültem két kollégámmal és együtt gondolkodtunk, mit is csináltunk tavaly. Így lett majdnem két oldal. Igen, mint írtam is, ha nem jegyzetelek el fogom felejteni! És akkor már leírtuk azt is, mit tervezünk idén csinálni. Sok remek dolgot, és remélhetőleg mindegyik meg is valósul idén. Jó lenne!

Pijertől kölcsönbe!

 A héten kaptam kölcsön két képregényt Pijer-től, amiket amint végeztem a most olvasott könyvvel el is kezdek. Mint írtam az előző – előző - előző posztban idén próbálok egyszerre csak egy könyvet olvasni, mert így jobb. Meg, mert így talán nem akad fenn pár könyv csak úgy ott az olvasmányaimnál, mert minden mást olvasok csak azt nem. Ahogy azt is megfogadtam, hogy ha valami sz*r akkor az sz*r tehát nem szenvedek vele!

Idén a könyvtárból

Idén a könyvtárból eddig  4 db könyvet kölcsönöztem, de a legtöbb még tavalyi előjegyzés volt. jelenlegi elképzelésem szerint egy magánkönyvtári, egy könyvtári olvasás. A magánkönyvtári reci lenne főleg, a régiek. Bár egy csomó kiadó már meg is szűnt azóta, hogy kértem tőlük. De ég a pofám, úgyhogy idén próbálom nullára csökkenteni az itt lévő reciket. Újat meg nem kérek már. Hála az égnek a könyvtár ahol dolgozom, jelenleg nagyon jól megveszi azokat a könyveket, amik érdekelnek. Ez mondjuk, néha pont azt vonja maga után, hogy megkell győznöm magam, hogy NEM KELL HAZAHOZNI MINDENT RÖGTÖN, hisz úgysem lesz időm egyszerre mindet olvasni. Tehát maradjanak ott, majd elolvasom, ha éppen nem lesz már amúgy is sok nálam! :D

 Ideért a Sólámpám. Amit venni akartam, de aztán anyukám úgy döntött, hogy névnapomra kellene, de aztán rávilágítottam, hogy névnapomra már van ajándékom, úgyhogy végül átvettem tőle. Tehát ő vette, de én vettem. Amúgy durván jól világít, kellemes fényárba úszik tőle az előszoba. Hiányzott a régi fénye, mert az borzalmasan lehangoló, amikor tök sötét van idefenn. Nem szeretem, a teljes sötétséget!

 Kiszíneztem a Január hónapi képet a Szimirzától kapott naptáron! És kihegyeztem a színes ceruzáimat is végre! Ami annak köszönhető, hogy megtaláltam a hegyezőmet :D Így meglehetősen egyszerűbb színeznem, tekintve hogy lett hegyűk a cerkáknak, mármint normális. Meglepő mód amúgy törnek a hegyek kifelé, és ezt nem értem, azért nem olcsó cerkák voltak... No, mindegy.

Haladok a most olvasott könyvvel is ( Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája), de borzalmasan apró betűs. Bevallom, hogy nem vagyok hozzászokva, hogy ennyire kicsi a sortáv, és a betűméret. Valahogy a szellősebb könyvekhez vagyok szokva. Ennek ellenére tetszik a könyv, csak lassan lehet vele haladni.

Lezajlott az idei év első nyereményjátéka is. A nyeremény sikeresen és szerencsésen célba is ért már. Reményeim szerint idén több nyereményjátékkal kedveskedhetem nektek. Az biztos, hogy többel, mint tavaly, mert tavaly nem volt egy sem :D