2017. január 8., vasárnap

Héctor García Kirai – Francesc Miralles: Ikigai

A könyv kinézete megvett engem kilóra. Gyönyörű kiadás, amit jó kézbe venni. Meglehetősen sokat adtak a külcsínre a kiadónál. Keménykötésű, beépített könyvjelzővel, gyönyörű cseresznyevirágos borítóval, kellemes betűtípussal. Hívogató alcímmel, és címmel.
 Mert hát kit nem érdekel a hosszú élet Japán titka, vagy csak úgy a titka is? Ki az aki nem gondolkodik el, ha egy teljesen ismeretlen szót talál címként? Az Ikigai nekem teljesen ismeretlen volt, a könyv olvasása előtt. Sajnos, olvasás után sem lettem sokkalta jobban felvilágosítva, viszont borzalmasan sokszor használták az ikigai szavat a könyvben.
 Sokkal jobb is lehetett volna a könyv. Sokkal-sokkal jobb is. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam, mert mondott újat, csak éppen nem a hosszú élet Japán titkairól, arról alig egy fejezet szólt. Viszont sokat megtudtam arról, hogy vannak bizonyos Kék zónák a földön, ahol az átlagosnál jóval magasabb a megélt évek száma. Tehát ott nem igazán nagy szám 100 évesnek lenni, mert már-már elvárás. Ott olyan körülmények vannak, feltehetően olyan génjeik is az embereknek, amik segítik azt, hogy egészségesen és fitten maradjanak akár száz év felett is. Be kell ismernem, hogy ezekről a kék zónákról itt olvastam először és fel is keltette a figyelmemet, így feltehetően fogok majd még olvasni róla. Molyon találtam is egy könyvet erről, ami meg is van a könyvtárnak, úgyhogy beütemezem majd. (ezt találtam: Dan Buettner: A hosszú élet oázisai – Földünk Kék Zónái)
 Tehát a kék zónákról megtudtam egy csomó mindent, csak pont a japán vonatkozások szorultak a könyv végére, meg el-el ejtve néhány megjegyzést. Nem éreztem azt olvasás közben, hogy valaki szerkesztette volna a könyvet, ugyanis nagy ugrások voltak, meg szétszórtan mindenféléről beszéltek. Olyan érzésem volt, mintha a jegyzeteiket így egymásra pakolták volna és kiadták volna, arra sem ügyelve, hogy valami rendszer legyen benne. Ez olyan csapongó volt, hogy japán dolgok – világ többi része – kék zónák – étrend –japán dolgok –japán étrend – valami a világról – mozgás – japán dolgok. Tehát olyan összecsapott.
Forrás: internetwork.hu

 És sajnos igazándiból a hosszú életről nem tudtam meg mindent. De egy dolgot igen, és ez nagyon-nagyon tetszik a japán vonatkozásban. A bizonyos ikigai. Mely, az egészséges étrenden túl, az egészséges mozgással teli életen túl, azt jelenti, hogy legyen célod az életben. Ha van egy cél, egy ok, egy dolog, amit szeretsz csinálni, ami értelmet ad, hogy minden nap felkelj, akkor meglehetősen sok napig felkelsz, hogy ezt megtedd. Az ikigai olyan, belső dolog, életcélnak is nevezhetjük. Szóba került a Flow (áramlás) is a könyvben, és az is ilyesmi. Amikor nem érzed tehernek, amit teszel, amikor csak úgy repülnek az órák, amikor azt teszed, amit szeretsz és képes vagy teljesen kikapcsolni. Ez az állapot az, ami képes biztosítani a hosszú életet.  Adj célt az életednek, és törekedj a tökéletességre abban, amit csinálsz. Legyen ez íjászat, főzés, vagy bármi más.
 A másik ok, amiért az a bizonyos sziget japánban a világ legtöbb öregét „kitermelte”, hogy borzalmasan nagy az összetartozás. Egymagadban is elélhetsz persze 100+ évig, de jóval nagyobb az esélyed erre, ha egy összetartó társaság tagja vagy. Legyen az egyházi, de együtt élő közösség, vagy legyen, az a japán falu ahol mindent együtt csinálnak, mindig mindenkinek megvan a dolga. Kiskoruk óta abba nevelték bele őket, hogy közösen termeljenek, közösen főzzenek, építkezzenek. Relatíve mindent közösen tegyenek. Így mindig, mindenkinek volt hova tartoznia, és ez is a hosszú élet alapköve. Legyen célja az életednek, legyen, akivel ezt megéled, és légy aktív. Japán faluban még a 100-110 éves öregek is lazán sportolnak (jó nem maratont futnak, de hozzájuk mérten sportolnak), rengeteget találkoznak egymással, sokat ünnepelnek, sokat beszélgetnek, miközben művelik a konyhakertjüket, meg a rizs és egyéb nagyobb földeket.
 Nagyon tetszett a hozzáállásuk, a legtöbben azt mondták az interjúkba, hogy a hosszú élet titka, hogy boldog legyél, nevess sokat, mozogj sokat, és pozitívan szemléld a világot. Ismerjük be, hogy negatív életképpel nem nagyon élnek 100 évig az emberek, mert hisz már az élet értelmét is megkérdőjeleznék. Ha minden nap úgy kelnél fel, hogy „jaj, miért élek”, ellenben ha pozitívnak látod a világot, ha kedved van felkelni hajnalba, és menni, csinálni a dolgod, akkor valahol logikus, hogy ez a ritmus ez a belső erő sok-sok évig mozgat.
 Azon felül, hogy megélik persze a 110-120 évet is ezek a japán emberek, meglehetősen önellátók sokáig. Fizikailag és mentálisan is jóval tovább fiatalok még. Az étrendjük amúgy borzalmasan változatos. Elképzelve ezt európai viszonyba, nos, nehezebben, de persze kivitelezhető lenne itt is. Jóval kevesebb sót és édes dolgot esznek, cukrot, mint fehér cukor szinte semennyit sem. Ha cukor, akkor nádcukor, mert azt termesztenek. Sót, a szigeten még a Japánhoz mérten is kevesebbet fogyasztanak. Sosem eszik magukat pukkadásig. Elvük, hogy ha 80%-ig jól vagy lakva akkor hagyd abba, és ne egyél tovább. Mert így nincs az a teltségérzet, és tompulás, és az emésztés is jobban szereti ezt. Jobb a testnek, ha nem laksz annyira jól, hogy azt legszívesebben lefeküdj aludni.

Belbecs: 4/5
Többet vártam a könyvtől, de rengeteg jó dolgot olvastam. Rengeteg dolognak utánanézhetek majd. Kiindulási pontnak például meglehetősen jó. Egy jobb szerkesztést megérdemelt volna. Ha nem ugrálunk ennyire a témákban, akkor jobban tetszett volna. Ettől még elhiszem, hogy ezt találták jónak az írók, csak nekem nem tűnt emiatt összeszedetnek, pláne nem japán vonatkozásban. Sokkal több japán vonatkozást vártam.
Külcsín: 5/5
Mint azt a poszt elején is írtam. Nagyon-nagyon bejön a könyv kivitelezése és borítója. Gyönyörűséges :)

Fülszöveg:
A japánok úgy tartják, minden embernek megvan az ikigaija, vagyis a létezésének oka.
Az ikigai az egyik titka az Okinava-sziget lakóinak, akik a világ leghosszabb életű emberei közé tartoznak. A szerzők egészen az Okinava északi részén található Ogimi településig utaztak, ahol több száz interjút készítettek. Leginkább a féltve őrzött titok érdekelte őket: hogyan találták meg a hosszú életű japánok a létüket elégedettséggel, boldogsággal és értelemmel megtöltő ikigait.
A kötet célja, hogy segítsen az olvasónak megtalálni a saját ikigaiát. Közben a japán filozófia számos olyan elemével is megismerkedhetünk, melyek segíthetnek megőrizni a test, elme és szellem egészségét.
Okava Miszao egészen száztíz éves koráig ellátta önmagát – közben összesen három különböző évszázadban élt. Mikor tudósok arról kérdezték, hogyan vigyázott az egészségére, csak ennyit válaszolt: „Szusit ettem, és aludtam”.





Eredeti megjelenés éve: 2016
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 208
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633109182
Fordította: Varju Kata

Prológus – Egy rejtélyes szó
Az ikigai filozófia
A fiatalság titka
A hosszú élet mesterei
A logoterápiától az ikigaiig
Áramoljunk a feladatokkal!
Mire inspirálnak a hosszú életű emberek?
Az ikigai étrend
Könnyed testmozgással a hosszú életért
Rugalmas ellenállás és vabi-szabi
Epilógus Ikigai, az élet művészete
Vélemények:

0 megjegyzés: