Ez történt Novemberben

  A November mondhatni eseményekben gazdag volt. Voltak könyvtári események, beülős teázgatás (forrócsokizás), születésnapozás, vásárolgatás. Mondjuk úgy, hogy nem unatkoztam, és nem lepődtem meg, hogy november végére anyagilag nem állok olyan túlzottan jól. Bár nem mondom, hogy rosszul állok. Amit meg akartam venni (a könyvön kívül), az sikerült mindig. Tudtam gyümölcsöket venni, néha reggelit, néha ezt-azt. A karácsonyi ajándékok anyagi része is egy nagy hányadban készen van. Ettől persze decemberre csúszott a képeslap vásárlás, a postán feladása azon ajándékoknak, amik nem adhatóak át személyesen. És persze még x könyv vásárlása is december elejére csúszott át (főleg mert, minek vettem volna meg hamarabb :D)

 Nos tehát, ez történt Novemberben:

Olvasás terén:

 Rekord keveset olvastam. Amúgy többnek tűnt, de úgy látszik azok, még októberben voltak. Összesen 6 könyvet olvastam el, elejétől a végéig (lehet éjfélig befejezem a most olvasottat, akkor hét lesz). Ebből.... 4 mesekönyv. Igen-igen, azt hiszem nem vittem túlzásba a hónapot.

Shawn Achor: A Boldogság mint versenyelőny

Daniel Goleman: A jóság hatalma

Szabó T. Anna: Tükörcicák

Dániel András: Szerintem mindenki legyen kufli!

May Szilvia: A Fásli Utcai Állatkórház – Újabb esetek

Jeffrey Brown: Darth Vader és barátai

Michael A. Singer: Az elengedés szabadsága

A Boldogság mint versenyelőnyről, még könyvtári ajánlót is írtam, amit itt olvashattok. Ha jellemeznem kellene novembert olvasás terén, azt mondanám, hogy ugyan keveset olvastam, de azok legalább nagyrészt jók voltak. A Tükörcicák és a Fásli Utcai Állatkórház volt csak gyengébb, mint vártam, de azokon is elszórakoztam.

 Olvasás terén, készítettem cetlis üveget, amiből majd mindig kihúzom a következő olvasmánynak valót. úgy döntöttem, hogy ezt jövőre is szeretném átvinni, mert jópofa dolog. mindig belekerülnek a könyvtári könyvek, kölcsön könyvek, elmaradások, vagy éppen magánkönyvtáram darabjai. Így néz ki:

 Ami az eseményeket tekinti, volt a könyvtárban több író-olvasó találkozó is, vagy éppen helyi érdekeltségű előadások. Ebből kettőre mentem el, november 12-én volt A mi szigetünk: Éberhardt Béla előadása ami nagyon érdekes volt, nekem tetszett, csak a kapkodás a végén nem, meg pár néző, akik nem tudják az illemet, és mászkálnak, lapozgatnak könyveket és zörögnek a cukrospapírral egész előadás alatt. Már majdnem felálltam, hogy szólok, hogy hagyja abba, vagy menjen ki. Komolyan, nagyon kiakasztó tud lenni, amikor annyival sem tisztelik meg az előadót, hogy csendben figyelnek. Pedig nagyon jól magyarázott, és érdekes volt amit mond.

 A másik előadás a gyerekkönyvtárban volt, ahol a Cimbora klub látta vendégül Adamik Zsoltot. Számomra az író végtelenül szimpatikus volt, kár, hogy igazándiból szóhoz nem jutott. A Cimbora klub égisze alatt lett megszervezve az egész író-olvasó találkozó, volt kérdezőnk is, csak a Nagy Cimbora Néni (nem tudom a nevét, és mivel irritált, nem is nézek utána :P), elküldte a kérdezőt ott, az emberek előtt, mert hát nem olvasta a könyvet akkor ne kérdezzen. Mint kiderült, a Néni sem olvasta a könyvet, és felolvasni is borzalmasan tud, és kissé el van tévedve. Én láttam már gyerekeknek szóló ilyen találkozókat, de azt hiszem ez volt a mélypont. Méééélypoooont. Mivel a normális kérdezőt kilőtte, ő nem tudott beszélni a könyvekről, így a nézők kérdezzenek, amik hát.... ismerjük be, gyerekek és persze, hogy érdekli őket, hogy honnan ered a porcica maffia, vagy a vérzsiráf név, hogy hogyan lett kitalálva, de nos egyre még lehet válaszolni, de mivel általában mindegyik ihletett dolog, így ugyanaz a válasz mindenre.... és persze a legrövidebb előadás is ez volt amin részt vettem (alig 30 perc). Komolyan sajnálom az írót! :D

 Eseménynek mondható, AniTiger betöltötte ismételten a 18-at, ezt persze meg kell ünnepelni. A Gurmandba mentünk, ami Szimirza állítása szerint flancos hely, szerinte meg nem, viszont jó a palacsintájuk és világosabb a hely, mint a másik vendéglátóhely a városban (tuti van több, de nem ismerem őket :D). Vettünk neki könyvet, nyakláncot, post-itet, körömlakkot, csokit, minden jót, természetesen mert megérdemli :3 itt is boldog 18-at :)))

 Volt a hónapban Moly születésnap is.... amire a változatosság kedvéért nem tudtam elmenni. Már évek óta vagy dolgozom, vagy családi hétvége van, ami miatt nem megyek fel. Tekintve hogy ha dolgozom nem mehetek, ha meg családi hétvége van adott, hogyha az országból egy helyre jövünk össze, én nem megyek egy másikra :D

 Felkerültek a Karácsonyi díszek! És átrendeztem a szobámat. Egyik praktikusság miatt, a másik meg, mert itt a karácsonyi hangulat, advent stb.

 Ebay: megérkezett a táskám! És elégedett vagyok vele, és szeretem is :3 Ideért majdnem minden amit rendeltem, egy post-itet várok még, de elhanyagolható, majd ideér valamikor.

 A hónapban is néztem filmeket, sorozatokat, animeket:

Sorozat:

A titkok könyvtára (2014–) 7-11. rész

Anime:

Claymore (2007–) 1. rész

Death Parade (2015–2015) 1-12. rész

Love Stage!! (2014–2014) 1-10. rész + Ova

Claymore, felejtős, az első rész nem győzött meg arról, hogy ezt nekem végig kell néznem. A Death Parade viszont nagyon kellemes csalódás volt, végre egy kicsit más, mint a többi anime. A Love Stage, meg kedvezett a yaoi kedvelő énemnek. Kifejezetten kellemes kikapcsolódás volt.

Film:

A kém 

Az idő fölött járó lány (2006)

Holnapolisz (2015)

Minyonok (2015)

Liza, a rókatündér (2015)

 A kém felejtős, végig sem tudtam nézni. Az Idő fölött járó lány (ami amúgy anime, csak mivel film hosszúságú így került ide), nos a könyv után nem adott semmit sem, sőt kevésbé volt élvezhető. Feltehetően, ha előbb látom és utána olvasom, akkor pont fordított lenne a véleméynem. A Holnapolisz jó volt, jó ötletekkel, gagyi befejezéssel. A Minyonok meg.... nos már snittre is írtam, sajnos a Minyonok Gru nélkül már kevésbé szórakoztatóak. A Liza, a rókatündér.... hagyjuk. Értem, hogy művészfilm, de ettől még nem tetszett. Annak ellenére sem, hogy szeretem japánt. A zenéje amúgy jó volt!

Novemberi Új Lakók

Novemberi Új Lakók, avagy mik költöztek hozzám a hónapban. Nos, recenzió egyáltalán nem, egyelőre mondjuk az itt lévők ledolgozásával sem haladtam túl sokat, de nem is kérek. A kérés addig biztosan elmarad, míg nem dolgozom le azokat amik már eleve itt vannak nálam.... régóta.

 A hónapban zártam a rukkolás jelenlétemet is. Most, hogy annyira nagyon nem vonz, hogy saját példányom legyen egy könyvből, inkább csak zavaró volt a rukkola, mintsem segítség, vagy könyvbeszerzési hely. Úgyhogy a meglévő nagyjából 300 pontomat elszórtam. Ebből adódóan biztos voltak emberek akik nagyon örültek a magas pontszámos stoppoknak.

 Elkezdtem a karácsonyi készülődést, ajándék beszerzést. Idén a legtöbb könyv ajándékot sikerült csere által beszereznem. Ami egyrészt a pénztárcámnak is jó, másrészt, elkerültek tőlem könyvek amik nem kellenek, és sikerült beszereznem olyat, ami nekem, vagy szeretteimnek kedves lesz. Amúgy én támogatom a csere kereskedelmet, mert az egy jó dolog!

 Vásárlás. Nos a vásárlás vicces dolog. A fekete hétvégén akartam rendelni egy könyvet, de 36 filléren múlt, hogy nem tudtam megvenni. Bizony, bizony! 36 fillér. Online fizettem volna, és valami miatt fillérre végződő összegem volt, csak mint kiderült 36 fillérrel kevesebb, mint a könyv ára. Ugye milyen vicces? Mindegy, ma láttam, hogy a könyvtár megvette, bele is raktam gyorsan a nevemet, hogy majd én legyek az első olvasója. :3 viszont ma amikor a boltba mentem, szembe jött velem egy régóta olvasásra váró kötet, 500 ft, még így nagyon hóvégén is belefért, és legalább kiélhettem a vásárlási hóbortomat. No meg van nekem két unokahúgom, úgyhogy majd tova vándorol szerintem feléjük a könyv :)

 És akkor lássuk a medvét:

Rukkoláról:

Lissa Price: A testbérlők – Leszámolás

Napoleon Hill – W. Clement Stone: A siker titka – PLB – Pozitív lelki beállítottság 

Osho: Mindennapra

Osho: Érettség

Osho: megvagyok róla győződve, hogy én szeretem Osho-t, nem tudom persze biztosan, mert még „fiatal“ koromban olvastam tőle valamit, ami nem tetszett. Mindazonáltal ennek a kettőnek jó volt a fülszövege. A PLB érdekel, most úgyis rengeteg ilyen pozitív lelki cuccok vannak könyvtárból is nálam. A testbérlők második része, nos az első megvan már régóta.... gondoltam jó ha itt a folytatás, bár még az elsőt se olvastam :D

 És ezzel együtt ki is vonultam a rukkoláról. Lenulláztam a pontjaimat, és egyelőre nem lépek fel.

Csere:

Tahereh Mafi: Ne érints 

Valami, valami, valami, valami, valami :D

A valamik karácsonyi ajándékok, értelemszerűen nem fogom ide írni micsodák, van ami már névnapi vagy születésnapi.... igen valakinél eléggé sokat sikerült cserélnem. A Ne érints, meg szintén várólistás volt. Gondoltam miért is ne, aztán majd meglátjuk, hogy tetszeni fog-e vagy sem. Ha nem akkor majd csinálok vele valamit.

Vásárlás:

G. Szász Ilona: Cókmók, a morgolódó szekrénymanó

499 Ft volt, ennyit biztosan ér, régóta el akartam olvasni, olvasás után meg majd gondja válik :)

Kaptam:

Rhonda Byrne: The Secret – A Titok

Csakúgy :)

Mesekönyv dömping

Olvassunk mesekönyveket! Minden évben sorra kerülnek nálam a mesekönyvek is. Amolyan levezetők ők, két nehezebb könyv között, vagy éppen csak ilyesmikre van hangulatom. Változó, mindenesetre, már egy jó ideje minden évben olvasok mesekönyvet, nem is egyet.

 Mondanám, hogy írok mindről hosszan, de vannak olyan könyvek, amikről úgy érzem, hogy nem éri meg egymagában posztot írni. Nem azért mert rossz volt, hanem mert esetlegesen három mondatban bőven sokat mondok róla. Viszont így egybefűzve talán kap az olvasó róluk egy kis ízelítőt. Pláne karácsony előtt, amikor amúgy is minden könyvmoly anyuka azt lesi, hogy mit érdemes, mit nem érdemes megvenni a gyereknek.

 Olvastam egy Tükörcicákat, Szabó T. Annától. Bevallom ez volt az első könyvem tőle, ismeretlennek számít a neve számomra. Ugyan a macskák sem éppen a szerelmeim, de azért nem is utálom őket, így adott volt, hogy velem jönnek haza a gyermekkönyvtárból. Nem mondom, hogy megbántam, hogy elolvastam, és biztos vagyok benne, hogy azoknak akiknek szánták (kisgyerekek, lehetőleg ikrek, lehetőleg macskaszeretőek), azoknak nagyon fog tetszeni. A rajzokkal annyira nagyon nem vagyok kibékülve. Valahogy úgy érzem, hogy kissé, túl „művészien összecsapott“, ami persze szintén a célközönségnek tetszeni fog, nekem annyira nem. (Fene az ízlésemet, hogy Szegedi Katalin és Pásztohy Pankán csiszolódott :D)

A gyermekkönyvtár „kirablásakor“ velem jött Dániel András Szerintem mindenki legyen kufli! Című könyve. Nos, az van, hogy bár az illusztrátori ízlésem valóban a fenn említett két illusztrátoré, de Dániel András rajzai annyira... hmmm.... furák, hogy már jók. A történetek meg cukik. A kuflikat bírom, úgyhogy várható volt, hogy olvasni fogom. Az igazság az, hogy másfélszer olvastam a könyvet. Az első történetet (merthogy kettő is van a kötetben), már leltározás előtt olvastam, de nem volt időm, így molyon sem jelöltem, meg igazándiból végig sem tudtam olvasni, így most bepótoltam, de akkor már elkezdtem az elejétől. Még mindig imádom! Láttam Molyon, hogy most sooook Dániel András könyv fog megjelenni, úgyhogy nagy a boldogság. Örülnék, ha ellátogatna a könyvtárunkba, biztos sokan jönnének a programra :)

May Szilvia: A Fásli Utcai Állatkórház – Újabb esetei is velem jött haza. Bár erősen gondolkodtam rajta, hogy ne ott olvassam-e el, tekintve, hogy bár nem vastag, de nem éppen táska kompatibilis, még az én táskámban is elgondolkodtató volt, hogy biztosan akarom-e, beletuszkolni vagy sem. Nos, magáról a könyvről. Voltak benne vicces dolgok, de a történetek semmilyenek. Az illusztráció visz mindent, de az sem volt olyan huuudeee kiemelkedő. Bár azért a Tükörcicákénál jobb! Sokkalta jobb történetekre vártam, és feltehetően ezért nem lett annyira nagy durranás. (igen tudom, ezek a számítások, hogy jó lesz...)

Jeffrey Brown: Darth Vader és barátai, Sajnos nem a gyermekkönyvtárból került hozzám. Átmenetileg van csak itt, míg nem adom fel a vevőnek (tesóm eladta, én meg postázok :D). Azt kell, hogy mondjam, hogy a nagy Star Wars rajongóknak nem biztos, hogy tetszik. Mármint azoknak akik fanatikusan hiszik, hogy nem lehet viccet csinálni a filmekből. Szerintem roppant aranyos, de én mondjuk nem igazán vagyok SW fan. Most is erősen gondolkodom, hogy akarom-e majd a moziba megnézni az új részt, vagy sem. Tekintve, hogy nézés ügyileg le vagyok maradva. Láttam az eredeti trilógiát, meg az újból az elsőt és ennyi, ingerem sem nagyon van, hogy bepótoljam az elmaradást. Viszont ez a kis könyvecske szerintem cuki, aki ismeri az eredeti trilógiát az biztos jót mulat rajta. Aki nem, az meg nem feltétlen fogja érteni, ki kicsoda a rajzokon :D

Daniel Goleman: A jóság hatalma (A Dalai Láma látomása az emberiségről)

Én végtelenül nagyra tartom a Dalai Lámát. Mondhatnám azt, hogy azért mert buddhista vagyok, és hát ő is az, akkor tisztelet jár neki, de nem. Vallásilag én elég bonyolult ember vagyok. Nem tartom magamat reformátusnak, bár annak lettem megkeresztelve. Nem követek semmilyen vallást, legalábbis nagyon mély tudatossággal nem. De vannak vallások amikből kiválasztok dolgokat, és azokban hiszek, azokat követem, vagy beleépítem az életemben. Még középiskolás voltam, amikor a Boldogság művészetét olvastam. Ami akkor, ott sorsfordító volt. Már ha hinnék a sorsszerűségben.

  A Dalai Láma már akkor is sok olyan dolgot írt le, ami nekem tetszett, amivel azonosulni tudtam, amit fontosnak tartottam, hogy mások is ismerjenek. Hogy kövessék, vallástól, nemtől, nemzetiségtől függetlenül. Az együttérzés az egyik ilyen dolog, a másik a cselekvés.

 Az emberek ugyanis két dolgot szoktak általában elfelejteni. Az egyik, hogy az akit esetlegesen gyűlölnek, szintén ember, ugyanolyan mint ő maga, csak esetlegesen máshogy néz ki, esetlegesen nem Istenhez imádkozik, hanem meditál, vagy más istenségek előtt rója le tiszteletét. A Dalai Láma nem győzi ismételgetni, hogy ne azt nézd, hogy miben különbözöl tőle, hanem azt, miben hasonlítotok. Az emberek nagy része ugyanis (kivételek vannak), arra törekednek, hogy boldogok legyenek. Megteremtsék maguk számára, és családjuk számára azt az életet, amiben érdemes élni, aminek minden napján amikor felkelsz, örömmel nézel a nap elé, és minden este amikor lefekszel elégedett vagy, hogy mindent megtettél amit megtehettél, hogy minden rendben. Oké, talán ez egy kicsit utópisztikus, de szerintem minden ember boldogságra, egészségre, szeretetre vágyik. Azok is, akik nem mutatják ki, hogy ez volna számukra a fontos.

 A másik amit a Dalai Láma előszeretettel hangoztat, és amivel én is egyet tudok érteni, azaz, hogy cselekedni kell. Mert, szép álmodozni, hogy megváltozik a világ, de ha nem teszel érte, akkor miért is várod el, hogy a világ megváltozzon? Minden egy emberrel kezdődik. Mindent valakinek el kell kezdenie és nem csak várni, hogy majd más felemeli a hangját, majd más ötletel, majd más kiáll értem. Nem, értem magamnak kell kiállni. Nem agresszívan, nem háborúval, hanem békés tettekkel. És igen, tudom, 2015-öt írunk, és elég feszült a helyzet, és rengeteg dolog múlik majd azon, hogy a Nagyok mit döntenek, de kicsiben is dönteni kell.

 Bevallom, hogy a politika, mint olyan engem tökéletesen hidegen hagy, híradót is talán havonta kétszer ha nézek. Ugyanis nem vagyok kíváncsi arra, hogy ki kit ölt meg, ki kit robbantott fel, ki kit bombáz, és így tovább. Nem vagyok hajlandó magamat mérgezni ezzel a szeméttel.

 A Dalai Láma is kifejtette, hogy nem az a baj, hogy éppenséggel hírül adják ezeket, hanem azt, hogy töményen csak ezt. Egy híradó, tömény 30-60 perc gyilkosság, baleset, halál, halál, halál. Azt mutatja be, mi rossz a világban. És ez rossz. Ugyanis elhiteti az emberekkel hogy a világ borzalmas ahol élsz, hogy borzalmas minden körülötted, semmi sem jó, csak halál és nyomorúság van, csak gonosz és korrupt emberek, csak háború és éhínség. És ez ferdíti a valóságot. Ugyanis a Föld teli van jó emberekkel, igazságos politikusokkal, tudósokkal akik a jót és a fejlődést tűzték ki maguk elé, gyógyulásokkal, segítőkész összefogásokkal. És sorolhatnánk, csak hát ezek nem igazán hír értékűek elméletileg. Pedig kicsit helyrerakná az ember lelkét, ha a baleset és halál után, helyett, között ott lenne az is, hogy vannak még emberséges emberek. Komolyan gondolkozzunk csak el, ha a híradót vennénk alapul, hogy a világ leképzése kicsiben... nos azt hiszem, hamar keresnék új bolygót ahol lakhatom, mert aszerint minden borzalmas. Nagy a média hatalma, nem mindegy mire használja....

 A könyv rengeteg témát tárgyal még, és azaz igazság, azért ilyen sokára írtam meg a posztot, mert még mindig gondolkodom egy csomó mindenen. Mit kellene máshogy csinálni. Hogy vajon valóban sokat jelent-e az, ha Én mint egyén, egyedül csinálok valamit, hogy majd tényleg követik-e a pozitív példát esetlegesen, vagy teljesen felesleges nekiállnom. Igen, tudom mit mondott, hogy egy ember elkezdi, idővel majd csatlakoznak, és hát... senki nem mondta, hogy olyan marha egyszerű elkezdeni bármit is. Pedig ez visz előre mindenkit. Kicsi lépések...

 Nekem a Dalai Láma mindig is a példaképem volt, és ez a mai napig sem változott. 

Belbecs: 5/5

Külcsín: 5/5

Valójában a külcsínnél inkább a formai dolgokat emelném ki. Nagyon jól megoldott a jegyzet a hátulján, nagyon részletes! Tetszett, hogy a könyvek amiket említenek a könyvben kiadóstul, adatokkal együtt szerepeltek. Tetszett az egész kidolgozása! A borító meg eredeti, csak a színeken változtattunk, ami szerintem kifejezetten jót tett neki.

Fülszöveg:

XIV. Dalai Láma több mint ötven éve segíti az emberiséget tanításaival. Régi barátja, a pszichológus és újságíró Daniel Goleman kérdéseire válaszolva most feltárja, hogyan gondolkodik a jövőnkről és a jelenkor legégetőbb kérdéseiről: a gazdasági helyzetről, a háborúkról, a fenyegető ökológiai katasztrófákról, a társadalmi egyenlőtlenségekről.

A jóság hatalma nem csupán a tibeti buddhizmus legmagasabb rangú spirituális tanítójának példa értékű életútját beszéli el, de a legfontosabb gondolatait is közvetíti, amelyeket igaz történetekkel támaszt alá olyan emberekről, akik a láma elképzeléseit, tanításait a gyakorlatban is megvalósították.

A történelem menete, a jövőnk a 80. születésnapját a könyv megjelenésével ünneplő Dalai Láma szerint még megváltoztatható. A kulcs: az emberi tudat átalakítása, a romboló érzelmek száműzése, az együttérzés, az egyetemes erkölcs és a felelősségvállalás megerősítése. A jóság olyan hatalom vallja a láma , amely boldogabbá teszi az életünket, és célt is ad neki. Ha a jövőben egy békésebb és harmonikusabb világban szeretnénk élni, meg kell, hogy szívleljük ezt a tanítást.

Eredeti cím: A Force for Good

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Daniel Goleman: A jóság hatalma

Kiadó: Libri

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 334

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633105047

Fordította: Tóth Zsuzsanna

Tartalomjegyzék:

A Dalai Láma előszava

I. rész – A világpolgár

  Alakítsuk át a jövőt

II. rész – Tekintsünk önmagunkba

  Érzelmi higiénia

  A kedvesség forradalma

  A tudomány mint szövetséges

III. rész – Tekintsünk a külvilágra

  Az erőteljes együttérzés

  Emberközpontú közgazdaságtan

  Gondoskodás a rászorulókról

  Gyógyítsuk meg a Földet!

  A párbeszéd évszázada

  Érzelmi nevelés

IV. rész – Hátratekintés és előretekintés

  Perspektíva

  Cselekedj most

Köszönetnyilvánítás

Jegyzetek

A szerzőről

Shawn Achor: A Boldogság mint versenyelőny

 Vannak olyan könyvek amiket már csak azért is érdemes elolvasni, hogy egy kicsit mosolyogjon az ember, és vannak olyan könyvek amik után kicsit átértékeli az ember az életét. Persze ez a könyv inkább az a kategória, amelyikben okos dolgokat olvashatunk, és jó is lenne élni az elvekkel, meg is mosolyogjuk a történeteket, de nem feltétlen értékeli át magát az ember. Legalábbis az olyan ember mint én nem, mert már rengeteg könyvet olvastam a pozitív szemléletmódról, tehát túl sok új dolgot nem mondott nekem. Ennek ellenére örülök, hogy elolvastam, mert jó volt olvasni.

 És, hogy mi is a lényege a Boldogság mint versenyelőnynek? Nos röviden és tömören annyi, hogy maga a munkának kellene boldoggá tenni téged, hogy keress egy olyan helyet, ahova látod értelmét annak, hogy bejársz. Hogy ne munkád, hanem hivatásod legyen, hogy átlásd a dolgokat úgy ahogy vannak, és tégy meg mindent azért, hogy mások is örömmel tekintsenek a munkádra, rád, és úgy a világra. Sokak szerint, rengeteget dolgozunk, hogy aztán legyen pénzünk ÉS utána boldogok leszünk. A könyv az egészet megfordítja. Ha boldog vagy, sikeresebb vagy, és nem helyénvaló, hogy míg nem vagy sikeres nem lehetsz boldog. A boldogság és a siker egymásból következik, de nem mindegy a sorrend. Az író szerint, sokkalta hatékonyabbak azok az emberek akik élvezik a munkájukat, hol nap mint nap elhangzanak dicséretek, ahol a kollektíva összejár, ahol vannak társas kapcsolatok a kollégák között és nem csak úgy eldolgozgatnak egymás mellett. Fontosnak tartja azt, hogy igenis legyél kapcsolatban az emberekkel, mert egy jó szó, egy kellemes gesztus őrülten sokat segíthet abban, hogy boldog legyél.

 Persze vázolja azt is, hogy milyen az ideális főnök. Az ideális főnök foglalkozik a beosztottakkal, jóban van velük és tud róluk pár személyes dolgot is. Támogatja őket, és segíti mindenben, támogatja azt is, hogy a kollektívának legyen ideje naponta, de legrosszabb esetben is hetente összejárni, hogy kibeszéljék a problémákat, vagy éppen ötleteljenek, hogyan tehetnék sikeresebbé a céget. Elmondása szerint a jó főnöknél a beosztottak örülnek, ha találkoznak a főnökkel, és nem rettegve lesik mikor érkezik és mikor „szidja“ le őket. Mindegyikre példát is mond, hogy a kutatások szerint miért is jó az első és miért káros a második.

 Tetszett, hogy a könyv végén ott van, hogy a boldogság és a boldogtalanság is fertőző. Tehát ha te boldog vagy, akkor igenis megfertőzhetsz ezzel másokat is, és fordítva is. Nekem volt olyan munkatársam, akivel egy szobában létezni borzalmasan lehangoló volt, és azt éreztem, amikor kijöttem onnan, hogy mindjárt elalszom a tompultság és fásultság alatt. Már nem dolgozik velünk, de ő tipikusan az az energiavámpír típus volt, a borús szemléletével. Nem mondom, hogy én mindig pozitív vagyok, és azt sem, hogy nálam jobb munkaerő nincsen, de én legalább próbálok megtenni mindent a „cégért“ (egy könyvtárat mondjuk vicces cégnek nevezni :D). És igen, én az a tipikusan próbálok boldog lenni és mosolyogni, mert azért ha el is hangzik (minden nap) a számból, hogy „menjünk haza“ attól még én nagyon szeretek benn lenni. A kollégáimmal nincsen problémám (kivétel van... de őt meg ignorálom), és alapjában véve jó a hangulatom odabenn is. De igen nekünk is van hova fejlődni a boldogság szempontjából :)

Belbecs: 5/5

Azok akik a témában már olvastak, nem fog túlzottan sok újdonsággal szolgálni. Akik viszont még nem, azoknak mindenképpen ó indulókötet.

Külcsín: 5/5

Egyszerű mégis aranyos borító. Jó ránézni, de komolyan :)))

Fülszöveg:

Hogyan legyünk sikeresek a munkában a pozitív pszichológia eszközeivel?

A boldogság jóval több egyfajta kellemes érzésnél valójában siker elengedhetetlen eszköze.

A legtöbb ember sikeres akar lenni. És, persze, a boldogságra is mindenki vágyik. Sokan azt gondolják, kemény munkával sikeresek lesznek, ami elhozza a boldogságot is. Ám ez a képlet hibás. Shawn Achor kutatásai a pozitív pszichológia területén bizonyították, a munkahelyi boldogság vezet az üzleti eredményességhez. A pozitív pszichológia hét alapelvének alkalmazásával kreatívabbak, motiváltabbak és eredményesebbek lehetünk. A könyv tanácsai alapján, felülírva rossz beidegződéseinket, hatékonyabban végezhetjük a munkánkat, és megtanulhatunk jobban élni a lehetőségeinkkel, hogy elérjük céljainkat egyéni, csapat és szervezeti szinten.

Eredeti cím: The Happiness Advantage

Eredeti megjelenés éve: 2010

Könyv: Shawn Achor: A Boldogság mint versenyelőny

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 304

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633042120

Fordította: Frank Orsolya

Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek

 Jesszus, hát ezt a könyvet sem most olvastam. Valójában nem szeretem azt, hogy nem rögtön írok egy könyvről, mert a sok frissebb élmény elnyomja a régebben olvasottakat. De valahogy akkor nem volt kedvem, vagy időm írni a könyvről, ma meg amolyan „számoljuk fel az elmaradásokat“ nap van számomra, tehát mindent próbálok pipálni amire eddig nem jutott időm, vagy mint ahogy szoktam volt mondani, majd megírom holnap... holnap.... holnap és mindig ma van, sosem holnap. De akkor nézzük is a könyvet.

 A maga 40 oldalával nem egy túlzottan terjedelmes mű, és a fele még ennek is színtiszta szín.... kép, fura képek sora. A könyv értéke egyrészt vitathatatlan, vannak témák amiket fel kell dolgozni, akár „mesekönyv“ formában is. Ilyen sajnos az alkoholizmus is, amit az ember szeretne kikerülni, szeretné, ha sosem hallana róla, vagy nem tapasztalná, de kicsiny országunkban kevesen vannak olyanok akiknek nincs az ismerősi körükbe legalább egy olyan ember (más nem a szomszéd), aki alkohollal él. Tehát kell erről mesélni, kell erről írni, csak nem tudom, hogy mennyit segít ez a könyv az egészen.

 Gyerek szemszögből íródott, és nem éleződik ki túlzottan arra, hogy ez olyan rossz dolog lenne. Persze hangsúlyozva van, hogy éppenséggel az anya, aki egyedül neveli már a gyerekét, miként reagál az italra, hogy néha elalszik, néha teljesen életveszélybe sodorja a gyermekét, úgy hogy ittasan vezeti a kocsit, hogy néha veszekszik vele, és néha fogalma sincs, hogy éppenséggel mikor, hol van. De nem éreztem azt, hogy kihangsúlyozná, hogy ez egy rossz dolog, és valóban, lehet a gyerekek nem látják, vagy még nem érzékelik annyira, amit majd amikor elmúlnak 10x évesek akkor érezni, felfogni fognak.

 Kellenek az ilyen könyvek, ennek ellenére, nem tudtam annyira nagyon szeretni. Tudom, hogy a téma is sötét és igen ez alapján illene hozzá az a sötét, és furán jellegtelen és torz illusztráció, de pont az illusztrációk miatt nem adnám gyerek kezébe..... Plusz nem tartom olyan könyvnek amit a gyerek éppenséggel egyedül olvasva értene, érzékelne, mögé látna. De persze jó, hogy írnak róla..

Belbecs: 4/5

Külcsín: 3/5

Sokkalta összeszedettebb kritika egy kollégámtól: itt

Fülszöveg:

Mi történik, ha anyát elrabolják a dzsinnek? A finom humorral átszőtt történetet kiskamasz kortól mindenkinek, felnőtteknek is ajánljuk olvasásra, beszélgetésre, feldolgozásra.

Elekes Dóra írása szépirodalmi eszközökkel mutatja be egy alkoholista anyával élő kislány mindennapjait.

A történet megrázó és felkavaró. Magyarországon sok ezer gyerek nő fel így, mégis évtizedek óta bagatellizáljuk a probléma jelentőségét. A kiskamasz látószögéből megírt történet sokakat hozzásegíthet a jelenség józanabb megítéléséhez.

Könyv: Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek

Kiadó: Csimota

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 40

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789639768802

Illusztrálta: Kun Fruzsina

Cucui Jaszutaka: Az idő felett járó lány

 Van olyan, amikor azt mondják az embernek, hogy egy adott könyv sz*r, vagy, hogy nem tetszett nekik. Általában nem szoktam hinni az ilyeneknek. Magamat ismerve, hamarabb hiszem el egy könyvről, hogy jó, ha mondják, de nem igazán hiszek a negatív kritikáknak, úgy vagyok ezzel, hogy márpedig attól, hogy valakinek nem tetszett, nekem még tetszhet. Amúgy sokszor bebizonyosodott, hogy rengeteg rossznak kikiáltott könyv nekem bejött.

 Itt mégis kicsit féltem, mert hát japán irodalom. Imádom japánt, de még én is belátom, hogy teljesen máshogy fogalmaznak, teljesen máshogy gondolkoznak bizonyos dolgokban, és ebből adódóan sokszor félremegy a megértés. Sokszor az olvasó nem élvezi úgy azt a történetet, mint ahogy azt egy japán tenné. Tartom amúgy, hogy minden nemzetnek megvan a maga „kódja“, és ebből adódóan az írókat általában a nemzetük érti meg (kivételek vannak). De a japán kultúra annyira más mint a magyar, és éppen ezért vannak dolgok amik nem teljesen egyértelműek, hogy Miért, hogy Miért is teszik ezt, miért is mondják ezt, és mégis miért van az egész.

 A könyvben kettő novella van, az ismertebb a címadó, az Idő felett járó lány, illetve a kevésbé ismert Rémálmok fogságában. Kezdem az ismeretlenebbel, mert az Idő felett járó lány anime változatát is láttam, és így a kettőt össze akarom hozni.

 Nos akkor a Rémálmok fogságában, egy amolyan mélylélektani elemzős dolog, illetve a félelmek leküzdését segítő novella. Igen, segít, a főhőssel utazunk, elemzünk, gondolkodunk, és lassan megfejtjük, hogy egy ember miért is félhet egy álarctól és a korlátoktól. Két abszurdum nevetséges félelem. (tartom amúgy, hogy nem volt nevetséges, vannak álarcok amiktől én is megijednék :P) A főhősnő, egy középiskolás lány, rendezett családi háttérrel, egy apával, egy anyával, egy öccsel. A történet amúgy nagyrészt az öcs félelmeire volt kiélvezve, arra, hogy egy kívülálló igenis sokkalta hamarabb segíthet a félelmek felfedésében és kezelésében, mintsem saját magad. A nővér is a tesóját remekül kitudta kezelni mindenből, de a saját félelmei megbénították. Fura volt belegondolni, hogy valóban egy kisgyerek számára egy-egy elejtett szó, mondat, mondatfoszlány mennyire ijesztő lehet, hogy félálomban az ilyesmik és a tudatalatti mekkora rémképeket képes generálni. És érdekes volt olvasni, hogy mekkora sötétség uralkodik a szülők fejében. Egy gyereknek soha ne mond, hogy lányokkal játszani lányos, és hogy játsszon fiúkkal, vagy levágják a fügyijét. Tényleg, ilyet nem mond normális ember egy gyereknek, pláne, ha az anyja az említettnek... elvégre az anya nem azért van, hogy plusz ijedelmet generáljon, és a gyerek kevéske önbizalmát is ilyen hülyeségekkel a földbe tiporja. Viszont becsülöm a nagytesó hozzáállását ehhez is, és ahhoz is, hogy képes volt, volt bátorsága visszatérni oda, ahova a rémálmai visszavezethetőek. Tetszett no!

Belbecs: 5/5

Az idő felett járó lány novella vs. Anime

 Neveket nem írok, mert borzalmasan nehezen jegyzem meg őket, pláne a novellába, ahol miért is ne lenne körülbelül tök egyforma a fiú és a lány főhős neve. Ami egyezett mindegyikbe:

-Volt időugrás

-A jövőből jött a rejtélyes valaki

-Három barát

És ezzel kifújt a hasonlóság. A könyvben a levendula illatnak nagy jelentősége volt. Rengeteg dolog meg lett magyarázva és értelmet kapott. Nagyon szerettem olvasni azt, ahogyan az időugrások megtörténnek, ahogy végülis a történet végére visszatérünk a kezdőpontba és rájövünk, ki, miért tette azt, és hogy miként távozik, mit hagy maga után. Gyönyörűen levezetett történet volt. Amit az anime nem vett át. Azaz igazság, hogy spoiler mentesen nehezen lehet erről írni, tekintve, hogy ha lelövöm ki az időutazó (mármint az eredeti), akkor máris nem izgalmas az egész....

 Az anime ennél kicsit.... butább. Butááááb....butáááábbbb. Annak ellenére, hogy szerettem nézni, ha a kettőt össze kell hasonlítanom akkor valójában csak és kizárólag az időugrás, a három jóbarát és a jövő stimmel. Itt nem kotyvalék van, és nem különleges képesség. Itt egy szerkezet van, adott ugrásszámmal. Ugyan itt is van egy állítólagos baleset, ami a sok bénázás miatt rengetegszer megtörténik (válogatottan ki, hogy haljon meg), de valójában semminek sincsen értelme. A főhősnő elszenved egy csomó dolgot, azt hiszi ő az ász, aztán rájön, hogy mégsem... hol boldog, hol nem. Az anime remekül bemutatja, mire lehet elpocsékolni az időugrásos dolgot. És nem látom az animebe az Okot, amiért a jövőből a múltba kerül a rejtélyes alak. A könyv elmagyarázza, hogy háboruk, fura génkezelés a gyerekeknél, zseni gyerekek és egy kísérlet volt, kicsit bénán kivitelezve, erre az anime....“megakartam nézni egy képet és csak itt látható“ wtf? Komolyan, de komolyan??? És a borzalmas lezárása az animenek. Ez egy hülye lezárás volt, semmi nem lett rendesen lezárva. Azt éreztem, hogy konkrétan 98 percnyi zagyvaságot nézek. A könyv ehhez képest egy egész, egy szépen felépített világ, egy ötlet, egy remek ötlet...

Könyv belbecs: 5/5

És igen, a manga is szép rajzolású

Anime belbecs: 3/5

Külcsín:

Az anime rajzolása tetszett. Szerintem igazán szép, ha értelme lett volna akkor feltehetően nagy kedvencet aratok. De a könyv után az élmény mély zuhanás volt. Lehet, ha fordítva van, ha előbb látom és utána olvasom, jobban tetszett volna.

Fülszöveg:

A regényből készült anime 2007-ben többek között elnyerte az év animéje és a legjobb eredeti történetért járó díjat.

A világhírű japán író mindmáig legnépszerűbb regényének hőse egy tizenöt éves, középiskolás lány. Kazuko egy napon megdöbbenve tapasztalja, hogy képes visszamenni az időben. A fiatal lány életét egy csapásra felborítja ez a megdöbbentő felfedezés. Csupán a legjobb barátai hiszik el, mikor beszámol hátborzongató kalandjairól.

Kazuko úgy dönt, megpróbálja kideríteni, hogyan tett szert erre a szuperképességre. Ehhez azonban vissza kell mennie az időben. Az iskola sötét fizikaszertárban akarja tetten érni azt a titokzatos árnyalakot, akivel ez az egész hátborzongató kaland elkezdődött.

Időugrásai során nemcsak a tér és az idő korlátjait szakítja át, de egy olyan világban mozog, ahol nincs éles határvonal az álmok és a valóság között.

A kötetben található második kisregény, A rémálmok fogságában főszereplőnője számos dologtól fél. Maszako nem mert átmenni a régi hidakon, viszont habozás nélkül felmászik az iskolai óratorony tetejére, ha úgy gondolja, hogy ezzel legyőzheti félelmeit. Legjobb barátja segítségével megpróbál rájönni, hogy mitől vannak visszatérő rémálmai. Egyre inkább úgy érzi, hogy múltjában egy nagyon sötét titok rejtőzik. A bátor lány útra kel, hogy szülőfaluja határán, a zubogó hegyi folyó fölött áthidaló hídon szembeszálljon a rémálmokkal.

Cucui Jaszutaka világhírű művét most olvashatják először magyarul a hazai olvasók. A szerzőt nem véletlenül tartják napjaink legnépszerűbb japán tudományos-fantasztikus írójának. Kisregényei azoknak is tetszeni fognak, akik kedvelik a száraz humort és szeretnének többet megtudni a japán középiskolások különös világáról.

“Cucui lenyűgöző művet alkotott. Könnyed hangvételű írásaiban pontosan úgy dolgozza fel a komoly kérdéseket, ahogy azt Italo Calvino javasolta”.

Philipp Hensher, The Daily Telegraph

“Idézzük fel magunkban a mániákus J. G. Ballardot. Cucui olyan, mint ő, ám a japán írónak jóval sötétebb múltat kellett feldolgoznia”.

Micholas Lezard, The Guardian

Könyv: Cucui Jaszutaka: Az idő felett járó lány

Kiadó: Trivium

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 192

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155334238

Ez történt októberben

 Úgy döntöttem, hogy amikor lesz kedvem akkor összeszedem azokat a dolgokat amik adott hónapban történtek velem, legyen az olvasás, vagy bármi egyéb. Nem feltétlen beszerzős poszt, mert annak megvan a saját jól bevált sablonja ami alapján megy. Tehát a beszerzések, ha az éppenséggel könyv, akkor itt nem fog szerepelni.

 Nos akkor mi történt Októberben:

Könyvek terén:

13 könyvet olvastam el, és 1 könyvet hagytam félbe.

Marc Levy: Ha lenne még egy esély

Ana Galán: Mondragó 4. – A banjánfa

Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek

Németh Péter Mikola: Talán

Sir Steve Stevenson: Agatha nyomoz – Titokzatos bűntény az Eiffel-toronynál

Liz Pichon: Tom Gates – Az én csúcsszuper világom

Sir Steve Stevenson: Agatha nyomoz – Ékszerrablás a Niagara-vízesésnél

Ruth Symes: Bella Donna – Varázsözön

Popper Péter: Érteni és elengedni

Mijazava Kendzsi: Az Esti héja csillagképe

Gretchen Rubin: Jobban, mint valaha

Suzy Welch: 10-10-10

John Williams: Stoner

Cucui Jaszutaka: Az idő felett járó lány

 A Stoner az ami kifogott rajtam. Nagyon-nagyon sok jó véleményt hallottam róla, nagyon szeretni akartam, és nagyon nem sikerült. A 60 oldalnál úgy döntöttem, hogy ezt elnapolom. Lehet, hogy valamikor még újra megpróbálkozom vele, amikor kevésbé van telihold és kevésbé alszom el rajta. A muter meg a dzsinnekről még nem írtam, illetve az Idő felett járó lányról, de már mindegyik poszt készül. Utóbbit csak tegnap kezdtem el,és olvastam is el, úgyhogy főleg ezért nincsen róla poszt még.

Elkezdtem betárazni télre, és rendszerezni a könyveket. Rengeteg kölcsön könyv van nálam, azokat ezen a polcon gyűjtöm. Illetve csináltam egy Idén még kellene című polcot is, ezen rajta vannak a kölcsön példányok is, illetve a könyvtárból nálam lévő könyvek. Ezek mellett még csináltam egy Elmaradások polcot, ezek a recenziók amikkel nagyon elmaradtam. Idénre, tehát körülbelül 68 könyv van még tervezve. Nem mondom, hogy nem sikerülhet mindent kivégeznem, de azaz igazság, hogy annyira nagyon nem fogok rá stresszelni a dologra. Amennyit sikerül, annyit fogok. Igazándiból jelenleg éppen az a baj, hogy túl nagy a választék :D Nem mintha, ha nem csinálnék polcokat és listákat, akkor kevesebb lenne, de így összegyűjtve elég soknak tűnik.

Nem olvasós berkekben. Gabye születésnapoztunk, kicsit megcsúszva, de nem kevesebb lelkesedéssel, kifejezetten jó kis délután volt, megnéztük az Izlandi fotókat, és beszélgettünk mindenféléről. A hónapban volt az Országos Könyvtári Napok is. Aminek szerintem legjobb része a Boldizsár Ildikós előadások voltak, amik miatt viszont kissé fárasztó szerdám volt. Az egész hét amúgy elég zsúfolt volt, de azt hiszem megérte, úgy hallottam elég sokan kihasználták a könyves vasárnap adta ingyenes beiratkozást is, úgyhogy boldog vagyok. Október 23-án tartottunk egy amolyan „könyvtárosbulit“, ahol kicsit lazábban lehetett beszélgetni, enni-inni. Jó volt! Szimirza és AniTiger sokszor járt benn a könyvtárban, Szimirza kifejezetten javítja jelenleg a statisztikánkat (köszike:D), úgyhogy jó kis beszélgetős órákat töltünk együtt, amikor éppen nem jönnek emberek. Voltunk moziban is a hónapban, megnéztük a Mentőexpedíciót, egyesek azt mondták, hogy nem jönnek velem moziba, mert hangosan kommentálom a filmet, egyesek meg azt mondták, hogy máskor is mellém ülnek, mert szerintük vicces vagyok :P Úgyhogy ezek után döntse el az ember, hogy éppenséggel mit csináljon. Bár azt hiszem a kommentálás amolyan zsigerből jövő dolog,nem szabad elnyomni. Előtte még beültünk a csajokkal a City Caféba, hogy megreklamáljuk @sicc sosem ideérő memóriakártyáját. Ami azóta hála az égnek lezárult (nem, nem ért ide, csak a pénz vissza), még egy ebayes reklamációm volt a hónapban, azt a tesóm intézte (itt is köszi), ott egy hátizsák nem akart ideérni aug. 28-a óta.... igen, el is döntöttem, hogy soha többet senkinek nem rendelek. Mármint külsősnek. Elég ha a magam problémáját tudjuk kezelni, más pénzéért levelezgetni, meg intézkedni nem szeretnék. Úgyhogy remélhetőleg annak az ára is hamarosan ide fog érni, és lezárhatom végre az ilyen nagyon függő tranzakcióimat. Ennek ellenére persze szeretem az ebayt rengeteg jó cucc van rajta, amik megdobogtatják a szívemet. Mivel hó végén mérlegre tettem a pénzügyeimet, és a hátizsákom állapotát is, így rendeltem Magamnak egy táskát őt:

Illetve egy naplót, amibe majd mindenfélét fogok irkálni őt.

Sötétkékben... igen, pont olyan nincs a képen :D

 A napló amúgy már ideért a táskát még várom. Jó még rendeltem ezt-azt, de azok már karácsonyra vannak ;)

Filmeket, sorozatokat, animeket is néztem a hónapban, amikor éppen túl fáradt voltam olvasni akkor ezzel ütöttem el az időt.

Anime:

Inuyasha (2000–2004) 1-28. rész

Kuroshitsuji (2008–2010) 1-3. rész

Tonari no Kaibutsu-kun (2012–2012) 1-2. rész

Film:

Z világháború (2013)

Mentőexpedíció (2015)

A látszat csal (2015)

Pixel (2015)

Sorozat:

A titkok könyvtára (2014–) 1-6. rész

Októberi Új Lakók

 Azt hiszem, 2015 eddigi legrövidebb beszerzős posztja következik. A hónapban valahogy nem szereztem be könyveket, sőt hála az égnek *lekopogom* eladni sikerült párat. Mostanában a könyvtáram átválogatása zajlik, egy csomó könyv kerül fel eladónak (ha érdekel itt megnézheted miktől válnék meg). Úgyhogy kezd kicsit több hely lenni a szobámban, mint úgy általában volt. De akkor lássuk is, hogy összesen miket szereztem be.

Nyeremény: 1

Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Még augusztusban nyertem a könyvet, csak aztán nagyon-nagyon nem akart ideérni. Olvastam a Blogturné oldalán, hogy másfél hónapig legyek türelmes, ha akkor sem, akkor kérik jelezzem, hogy nem ért ide. Úgyhogy én szorgosan kivártam, a másfél-két hónapot és utána jeleztem a turné felé,hogy „hát az úgy van, hogy nem ért ide“, mint kiderült a másik nyertes körülbelül velem egy időben facebookon reklamált. Úgyhogy a reklamálás hetében már ide is ért a könyv. Így lett az augusztusi nyereményem, októberi beszerzés :D

Rukkoláról: 2

George R. R. Martin – Elio M. García Jr – Linda Antonsson: A tűz és jég világa

Pam Grout: E²

A rukkolázással is úgy vagyok már, hogy nem igazán érdekel, nem nagyon raknak olyat fel ami érdekelne, úgyhogy lassan, de biztosan kivonom magamat a forgalomból onnan. De, hát volt 440 pontom, hát mégis mit csináljak vele. Hülyeségeket nem akarok happolni, mert csak gyűlne a magánkönyvtáramban az olyan könyv amit már akkor sem igazán akarok olvasni, amikor ideér, nemhogy évek múlva. Úgyhogy mostantól nem spórolok a pontokkal. A tűz és jég világa érdekelt, bár még magát a trónok harcát nem olvastam, tehát egyelőre dísz. Megjegyezném, hogy dísznek kifejezetten pofás! Az E², tényleg érdekelt, imádom az ilyen pozitív bevonzós cuccokat, tehát feltételezem, hogy ez is jó lesz nekem.

Selejtezésből: 1

Kara György: Kőrösi Csoma Sándor 

Sokat gondolkodtam azon, hogy kell-e ez egyáltalán nekem, de végül úgy döntöttem, hogy elolvasom, aztán majd visszaviszem, és tovább mehet akinek kell. Kiderült, hogy még jó, hogy hazahoztam, mert nincs meg a könyvtárnak, tehát ha valaha el akartam volna olvasni, kicsit bonyolultabb dolgom lett volna, mint így. Amúgy roppant gyorsan haladós könyv, tekintve, hogy aprócska és az aprócska oldalak fele is margó, úgyhogy azt hiszem nem fog sokáig tartani az, hogy elolvassam :D