2015. október 1., csütörtök

Marc Levy: Ha lenne még egy esély


Mit tennél akkor, ha az élettől kapsz egy új esélyt, hogy egy félresiklott dolgot helyrehozz. No persze, nem te mondod meg, mikorra térj vissza, miként, és miért is pontosan.
 A könyv bemutatja, hogy egy híres neves újságíró miként éli meg az ölébe nem túlzottan kedvesen csöppenő esélyt. És amúgy a könyv végén nagyot koppanunk, de ezt inkább nem ragozom tovább. Mellékesen sorozat, tehát még csak egy rendes lezárást sem kaptunk.
 Nem maga az esélykapás a könyv vezérfonala. Adott egy újságíró akit megölnek, majd két hónappal előbb felébred. Emlékszik mindenre, arra, hol és mikor siklott ki az élete. Emlékszik az időjárásra, a lánykérésre, a vacsorákra, az utazásra. Magyarán mindenre emlékszik a hátralévő két hónapig. Ennyi ideje van ugyanis rájönni, hogy :
- Ki akar az életére törni?
- Ki nem akar az életére törni?
- Miért akarja az a valaki megölni?
- Miért tért vissza két hónappal korábbra?

 Mert mint kiderült a Ki NEM akarja megölni lista jóval rövidebb, mint az, amin azok szerepelnek, akik mindennél jobban szeretnék eltenni láb alól. Annak ellenére, hogy amúgy, amennyire megismerjük a főhőst, nem egy kiemelkedően rossz ember. Persze a sok nyavalygás (bárki bármit mond nyavalygott), után már én is szívesen megöltem volna. A durva, hogy fel sem merül benne pár olyan kérdés, ami viszont fontos lenne, és sokkalta életszerűbb. Mert oké, ha engem megölnek, meghalok, majd visszadobódok két hónappal korábban, akkor nekem ezek sokkalta fontosabb kérdések:

- Ki akart megölni? (eddig egyezünk)
- Miért akart megölni? (még ez is stimt)

 Viszont a kérdések feltevése után, fognám magamat, és eltűnnék. Vagy legalábbis nem mennék Újra el oda, ahol megöltek, abban az időben amikor megöltek. Én azt hiszem megpróbálnám kijátszani a sorsot, és eltűnni. Mert hát feltehetően a Sors akarta, hogy „feltámadjak“ ergó okosan és ügyesen lelépnék, és nem újragenerálnám a dolgokat.

 A könyv nyomozós része jó volt. Andrew haldoklása, és nyühögve szenvedése idegesített. Az utolsó 20 oldalig nem tudtuk meg, hogy ki nyírta ki. Szegény srác sem. Aztán az infóval túl sokat nem tud kezdeni... bár nem tudom mert nincs itt a folytatás, tehát lehet tud vele kezdeni valamit. Tetszett, hogy bizonyos témákat, legyen az akár fikció, akár valóság, de felvetett, és ezeket körbejárta mind a két oldalról. Csak példának:

- Mit tennél, ha kiderülne, hogy az örökbefogadott gyerekedet, elrabolták a szüleitől és valójában nem is árva? És mondjuk ezt az infót többedmagaddal az újságból tudod meg?

 A kérdésre két eltérő választ is kaptunk. Két ember szemszögéből + Andrew szemszögéből is, aki nyomozott, megírta a cikket és nem gondolt bele, hogy hány családot tesz ezzel tönkre esetlegesen. Persze, hogy szegényt meg akarják ölni.

 Rengeteg minden tetszett a könyvbe, de voltak gyenge pontok. Bár a vége a legtöbbnek értelmet adott, de azokat is megértem akik emiatt lerakták a könyvet. Andrew olyan szinten szerencsétlen, hogy legszívesebben fejbe kólintanám. A regény vége viszont üt. Nagyot.... nagyon nagyot. Félek, hogy a második rész már csak rontani tud ezen, viszont eléggé kérdéses a vége, tehát mindenképpen kellene a folytatás, hogy tisztán lássunk. Bár a fejemben már van egy folytatás, de érdekelne mit akar az író :D

Belbecs: 4,5/5

Nem szoktam fél pontokat adni de ez az. Nem egészen öt, de nem egészen négy. Túl sokat nyüszögött a főhős, és az idegesített, de amúgy faltam az oldalakat, és nagyon tetszett... :D

Külcsín: 3/5

Ez a borító ronda! Mármint, ha romantikus regényt akarnék olvasni jó. És igen, a végére értem miért van csaj rajta, de akkor sem illik hozzá. Tartom, hogy ennél sokkal jobb borítót is lehetett volna csinálni neki, mondjuk egy New York Times címlapfélét, az menő lett volna. Ez olyan semmilyen... még annál is semmilyenebb.


Fülszöveg:

Andrew Stilman a New York Times oknyomozó riportere egy hete nősült. 2012. július 9-én reggel a szokásos kocogására indul a Hudson River mentén, amikor hirtelen megtámadják. A derekába heves fájdalom mar, Andrew egy vértócsában elterül az aszfalton. 2012. május 9-én tér magához. Két hónappal a támadás, két hónappal az esküvője előtt. Ettől a perctől számítva hatvan napja van, hogy kiderítse, ki gyilkolta meg, hatvan napja, hogy kijátssza a sorsot. Szédítő versenyfutás kezdődik az idővel, melynek során New York és Buenos Aires között ingázva próbál fényt deríteni a rejtélyre.

Eredeti megjelenés éve: 2012
Kiadás helye: Szeged
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 334
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633738412

Vélemények:

0 megjegyzés: