Liebster blog díj 2.0

 A Liebster - díjat, már megkaptam Lobo-tól is, de most Szimirza is jelölt rá, akit érdekel az előzőre adott válaszok és kérdések, az itt elérheti. Mivel ott mindenfélére válaszoltam, így ebben a posztban, nem rakok fel kérdéseket, nem mondok magamról semmit, csak válaszolok Szimirza kérdéseire :)

Íme:

1. Mi a legőrültebb dolog amit eddig tettél?

Hmmm, elmentem szerepjátékos találkozóra, úgy hogy fogalmam sem volt, hogy jutok haza, a sok metróátépítés miatt. Amúgy a vége vicces volt, mert láttam egy villamost, rajta Kelenföld, és az ismerős volt, úgyhogy arra mentem. Hazaértem! Bár egyedül kóvályogni Budapesten nem vicces...

2. Mi az amit még milliókért sem tennél meg?

Nem ölnék embert, állatot se(a pókot nem számítom bele, meg a csúszómászókat, azokat szegényeket, ha rossz helyen vannak irtom).

3. Melyik az a könyv, amelynek a szereplőjével a legjobban azonosulni tudsz?

Jelenleg ilyennel nem találkoztam még.

4. Van olyan könyv amit soha nem olvasnál el, bizonyos okok vagy elvek miatt?

Nincs (jó valójában tuti van,de még nem találkoztam vele)

5. Melyik íróval/írónővel beszélgetnél el a legszívesebben és miért?

Neil Gaiman, mert szerintem egy roppant szimpatikus ember, és millió kérdésem lenne hozzá. Meg Rowlinggal is szívesen elbeszélgetnék :D

6. Ha egy dolgot megszűntethetnél a világot sújtó problémák közül melyik lenne az?

A háborúskodás. Úgy az összes agresszív cselekedetet.

7. Hol töltenéd az álom vakációdat?

Japánban :)

8. Melyik könyv a legértékesebb számodra és miért?

A Dalai Láma: A boldogság művészete. A miértre a válasz az, hogy akkor, ott amikor olvastam rengeteg dologban megváltozott a felfogásom, az értékrendem, minden. Az akkor, sokat jelentett. Lehet újra kéne olvasnom.

9. Hogyan ösztönöznéd a gyerekeket/fiatalokat az olvasásra?

Sok meséléssel, sok beszélgetéssel, sok kommunikációval, és segítséggel. Példamutatással. Rengetegen azért nem olvasnak, mert nem látják, hogy bárki is olvasna a közvetlen közelükbe, sosem találkoztak könyvekkel és el sem tudják képzelni mi a jó benne. Én... tíz évvel ezelőttig utáltam olvasni, utáltam a könyveket, és nem értettem mire jó, aztán elhelyezkedtem egy könyvtárba, és égőnek éreztem, hogy nem olvasok, aztán ma már el sem tudom képzelni az életemet olvasás, és könyvek nélkül.

10. Ha választhatnál, mi lenne az álom munkahelyed? (lehet fiktív is)

Szeretem a mostanit. Úgyhogy maradnék egy könyvtárban, könyvtáros, de mondjuk egy varázsló könyvtárban is szívesen végezném ezt :D

Suzy Welch: 10-10-10

 Az előző olvasmányomhoz képest ez a könyv borzalmasan vontatott és olyan érzéseket kelt bennem, mint amikor azért adnak ki egy könyvet az emberek, mert az ismerőseik váltig állítják, hogy ez itt a világmegváltó ötlet, és terjeszd az igét, mert akkor jobb lesz.

 Sokkalta rosszabb a fogalmazása, mint a Jobban, mint valahának. Tudom, tudom más író, máshogy látja a világot, más a téma is részben. Mert az a szokásokról szólt, ez meg a döntésekről, és arról, hogy hogyan is döntsünk minden nagyobb probléma előtt. Nem tudom, hogy hányan vannak úgy, hogy bizonyos probléma ha felmerül akkor leülnek, és elemzik, hogy 10 perc, 10 hónap és 10 év múlva annak milyen hatásai lesznek majd az életükre. A formula persze jó, vannak emberek akiknek használ is feltehetően, de én nem látom ennek, így értelmét, ahogy leírta az írónő...

 A lényeget persze igen, de ahhoz meg nem kell a varázsformula, amire idegesítően mindig 10-10-10 formulaként utal, vagy varázslatosan remek formulaként....meg egyediként, mintha soha senkinek sem jutott volna még eszébe ez. Csak hát, a normális ember nem ír ebből könyvet, hanem alkalmazza. Vajon a formulát arra is használta, hogy kiszámolja, hogy mennyire jó, ha ezt a könyvet megjelenteti?

 Az egész könyvet főleg történetek teszik ki. Szeretem a történeteket, az emberi sorsokat is, szeretek olvasni arról, hogyan alakul más élete, de nem feltétlen így, ilyen formában. Igazándiból magáról a formuláról semmit sem ír, csak történeteken levezeti, újra és újra. Előveszi a valós vagy kitalált ciki vagy megható, vagy idegesítő történeteit, vagy a rokonai történeteit és azokon levezeti. Igazándiból rendszer nélkül.

 A 10-10-10, hogy leegyszerűsítsem az embereknek az egész könyvet (hogy ne kelljen elolvasniuk), arról szól, hogy ne hozz hirtelen döntéseket, mindig gondold át, tervezz előre. Ennyi, nem több. De ezt meg azért az emberek egy része szerintem eleve tudja. Más kérdés, hogy tényleg vannak emberek, akik totálisan nem terveznek semmit sem előre, és csak úgy élnek a világba. De ha jobban belegondolunk, ha ők így boldogok, akkor ebben semmi gond. Ellenben, ha nem boldogok úgy, akkor ha véletlen elolvassák ezt a könyvet, sem fognak megváltozni.

 Idegesített. Roppant mód idegesített ez a könyv. Pedig elméletben az írónője egy újságíró, tehát elméletileg abból él, hogy ír... öhm, biztos valamit jól csinál, de a könyvkiadás, legalábbis ebben a témában, és az életmód tanácsadás nem az ő asztala. Hangsúlyozom, szerintem.

Belbecs: 2/5

Külcsín: 2/5

 Sajnálom. Nem tetszik a borító! Semmitmondó, olyannyira, hogyha nem 800 ft-ért dobták volna annak idején utánam akkor feltehetően nem vettem volna meg. (megjegyzés: sajnálom azt a 800 Ft-t érte :( ). Borzalmasan rossz a könyv helyesírása, és tördelése, folyamatosan találkoztam a sor közepén elválasztott szavakkal, amik szerintem tördelési hiba, hogy úgy, ott voltak. Rengeteg az elgépelés, rengeteg a félreütés.... én ilyen könyvet nem adtam volna ki. Eltekintve a beltartalommal ami szintén nem nagy szám, de na.

Fülszöveg:

Fontos kérdésben kell döntenie? Képtelen dűlőre jutni egy rázós helyzetben? Válaszút elé érkezett, és nem tudja, merre induljon? Bármiről is kelljen döntenie, a 10-10-10-es formula biztosan segíteni fog. Ki ne álmodna arról, hogy a saját kezébe veszi életének irányítását? Mai, felgyorsult és információktól túlzsúfolt világunkban könnyedén összezavarodhatunk, hiszen a munkahelyünkön és otthon egyaránt meg kell felelnünk. A stressz, az állandósuló időhiány és a minket érő impulzusok pedig hamar összekuszálhatják a dolgainkat. Ilyen helyzetben vajon hogyan lehet jól választani? Mindenkivel előfordult már, hogy a pillanatnyi kényszer hatására döntött, később azonban megbánta elhatározását. Szeretné, ha ez soha többé nem történne meg? A 10-10-10-es módszer egészen újfajta eszközt és megközelítést kínál az életünkben előforduló döntéshelyzetek hatékony kezelésére, legyen szó a szerelmi kapcsolatainkról, a családunkról vagy éppen a karrierünk alakulásáról. A módszer egyszerű, átlátható és lényegre törő. Olyannyira, hogy amikor embert próbáló dilemmával találjuk szemközt magunkat, mindössze három kérdést kell feltennünk: Milyen következménye lesz a döntésemnek 10 perc, 10 hónap és 10 év múlva? Egyszerűnek tűnik, igaz? Pedig korántsem az. Ha kipróbáljuk ezt a módszert, bizony fel kell készülnünk arra is, hogy a három különböző időtáv végiggondolása felszínre hozhatja a legbensőbb félelmeinket. Sőt, akár az addig eltitkolt, elnyomott szükségleteink és vágyaink is előbukkanhatnak. Cserébe viszont közelebb kerülünk saját magunkhoz, hogy attól kezdve valóban a számunkra legfontosabb célokat valósíthassuk meg, méghozzá úgy, hogy mindeközben az értékrendünkhöz is hűek maradhatunk. A könyvből, amit most a kezükben tartanak, az élet minden apró részletére kiterjedően megtudhatják miben rejlik a titok, ami örömmé változtatja a bűntudatot, rendet varázsol a káoszból és átláthatóvá teszi a zűrzavart.

Eredeti cím: 10-10-10 (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2009

Könyv: Suzy Welch: 10-10-10

Kiadó: Kelly

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 254

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633350102

Fordította: Ördögh Bálint

Ha már szokásformálás.... amivel elmaradtam

Igen,ha már a szokásokról olvastam, gondoltam, csinálok egy listát mivel vagyok elmaradva. Több könyvvel amúgy mint, amennyivel szabadna, hogy az ember elmaradjon. Ezek mind olyan könyvek amiket régen el kellett volna már olvasnom, és nem azért, mert én úgy döntöttem, hogy el akarom olvasni őket, hanem mert én Vállaltam, hogy elolvasom őket... Úgyhogy év végéig ők volnának az első tervek:

A. M. Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben

A. O. Esther: A Mennyország Kulcsa 

A. O. Esther: Az Életfa 

A. O. Esther: Gombnyomásra 1. 

A. O. Esther: Kristályfény 

A. O. Esther: Megbocsátás

Anthony Ryan: A vér éneke 

Brian Wansink: Evés ész nélkül

Cat Lavoie: Váratlan nyaralás

Dan Wells: Fragments – Töredékek

Dan Wells: Ruins – Romok

Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája

Elizabeth Lesser: A Főnix szárnyalása

Emma Chase: Behálózva

Emma Chase: Fejvesztve

Fejős Éva: November lánya

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

John Adams (szerk.): Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai

John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét

Kalapos Éva: D.A.C. 2. – Rázós utakon

Kathy Reichs: Végzetes utazás

Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok

Kelemen Anna: Harminc nap a nép szolgálatában 

Kelley Armstrong – Melissa Marr: Loki farkasai

Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap

Lacey Baker: Hazatérés 

Levia Anne: A múlt ára

Luke Delaney: Hideglelés

M. C. Beaton: A szende Minerva

Melissa Landers: Elidegenítve

Morgan Sportès: Mindent azonnal

Nury Vittachi: A feng shui detektív

Odette Beane: Egyszer volt, hol nem volt – Ébredés

Oscar Wilde: Dorian Gray képmása

Rick Yancey: Az ötödik hullám

Salla Simukka: Hófehér

Timothy Kurek: Kereszt a szekrényben

Xue Yanping: 21 gramm szerelem

Gretchen Rubin: Jobban, mint valaha

 Vannak könyvek amiket a borító miatt olvasok, vannak olyanok is, amiket a fülszöveg alapján (igen, mostanában már rászoktam, hogy elolvasom a fülszöveget), és vannak olyanok amiket a cím alapján gondolom úgy, hogy el akarom olvasni. Adott könyvet amúgy a borító és fülszöveg kombinációja miatt olvastam el.

 Tetszet az, hogy a szokásokról, szokásformálásról, szokásokról való leszokásról (ez elég hülyén hangzik) szól. És mint minden ember én is rendelkezem rossz, negatív szokásokkal is. Rengeteg jó szokásom is van, de azért van pár amiről szívesen lemondanék, és van pár amit szívesen elkezdenék, de ahogy a könyv is írta, vannak olyan típusú emberek, akik szeretik a szokásaikat és a dolgaikat „holnap“ elkezdeni. És a holnap, mindig holnap lesz, és sosem lesz belőle ma, és halasztják, és halasztják, és telnek a napok, hetek, hónapok. Nos bennem van egy adag ebből is, de nem mondanám, hogy mindenben ezt tartom. Hisz eleve a személyes blogomat is azért indítottam, és olyan névvel, ami arra utal, hogy MOST alakítsd az életed, most tedd, ne holnap. Ellentétek embere vagyok mi? :D

 Az írónő vázolja, hogy négy típusú ember van (tisztára Beavatott feling amúgy)

 -Fenntartó

 -Kérdésfeltevő

 -Engedelmeskedő

 -Lázadó

 A könyv végén van egy teszt is, ami alapján elméletben kiderítheti az ember, hogy melyikhez tartozik. Elolvasva a tesztkérdéseket rájöttem, hogy mindegyikből van pár amire azt tudom mondani, hogy igen, és van olyan amire kategorikusan azt tudom mondani, hogy totálisan nem jellemző rám, úgyhogy nehéz lenne megmondani, mi is vagyok. Úgyhogy eldöntöttem, hogy magának a tesztnek semmi értelme. De aki akarja, az elolvashatja az olvasás előtt, és akkor már olyan szemmel olvassa az egészet.

 Rengeteg hasznos információt kaptam a könyvtől, rengeteg elgondolkodtató dolgot ajánlott, és rengeteg dolog van amit feltehetően beépítek az életembe. Ilyesmi, hogy ha nem is írásban, de fejben eldöntöm, hogy mire mennyi időm van. Az irkálás nekem általában nem szokott bejönni (mármint a napirend), mert egyszerűen nem látom értelmét. A dolgok nagy részét meg tudom jegyezni, ha sok van felírom, de nem írok konkrét napirendet, hogy mondjuk 2-3 óra között olvasok 3-4 óra között vasalok (most csak mondtam valamit), mert nincs azaz élet, szerintem senkinek sem annyira rendezett minden, hogy képes mindent tartani. Azaz de, igen be lehet tartani, ha nem dolgozom, és nem mozdulok ki a házból, és a magam ura vagyok. Akkor tényleg be lehet tartani, hogy 9.55-kor viszem el sétáltatni a kutyát, de mivel azt már nem egyedül teszem (kutyával együtt, tehát nem egyedül), már nem tudom, hogy 30 perc vagy 60 perc lesz, milyen kedve lesz a kutyának, kikkel találkozom össze, kikkel beszélgetek. Tehát máris borulna a napirend. Viszont azt beismerem, hogy igenis hasznos dolog, hogy az ember tudja, hogy adott időszakra mi a dolga. Hogy maga be tudja osztani szépen, mit mikor fog megcsinálni. Most itthon voltam durván mondjuk két napot egyedül. Tudtam, hogy mi a dolgom, hogy mivel kell végeznek vasárnapig, és így beoszthattam, és igen, most szombaton öt óra tájékán már kész vagyok mindennel, extra dolgokkal is, amiket nem is kellett volna csinálnom stb. De tudtam mit kell, és azt meg is csináltam.

 Tehát, a könyv maga hasznos, nekem tetszett az írónő stílusa amiben ír, tetszett a sok könyves idézet, tetszett az is, hogy rengeteg személyes, vagy „olvasói“ tapasztalatot írt le. Úgyhogy örülök, hogy elolvastam. És tervezem a Boldogságterv elolvasását is, ami röpke 2 éve biztosan a birtokomban van, és hát sajnos van egy rossz szokásom, hogy amit már megvettem, ami már itt van, az már ráér... de azt hiszem idén még Talán belefér az olvasmányaim közé.

Belbecs: 5/5

 Aki szereti az önsegítő, önmotiválós könyveket annak ajánlom, mert rengeteg jó kis motivációs cucc van benne. Akiknek van rossz szokása (mindenkinek van), azoknak is ajánlom, mert tényleg, nem tart sokáig elolvasni a könyvet, és rengeteg dolognál mondhatja az ember, hogy „basszus tényleg“ és rengeteg jó szokást vehet fel, alakíthat át rossz szokásokat stb. Tehát igen, kifejezetten mindenkinek ajánlom.

Külcsín: 4/5

 Tökre aranyos ez a rózsaszín baglyos borító. Igazándiból, ha nagyon-nagyon-nagyon mélyen belegondolok, akkor nincs köze a könyvhöz, egyáltalán semmi köze hozzá, de azért szép, és szerintem rengetegen fogják csak a borító miatt elolvasni, megvenni. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy megvegyem.... de nem veszem meg, mert nem feltétlen olvasom újra akkor meg minek.

 Az egy pont levonás azért van, mert voltak benne elgépelések, elírások. Nem sok, talán három (és nem, nem jelöltem be hol, úgyhogy nem tudom már), és nem szeretem az olyan könyveket, hol az ilyesmiket észreveszem. Mert elhiszem, hogy a többibe is van, de feltehetően, ha átsiklik rajta az ember szeme akkor annyira nem szembetűnő. Nos itt nem siklott át rajta....

Fülszöveg:

– Szeretnék rászokni a rendszeres testmozgásra, de nem tudok, és ez nagyon bosszant.

– Olyan jó lenne egészségesebb ételeket enni, de imádom a gyorsételeket!

– Többet akarok aludni, hogy kipihentebb és energikusabb legyek, de csak késő este jut idő magamra.

– Kevesebbet kellene innom, de olyan nehéz megállni, ha társaságban vagyok.

– Több időt szeretnék tölteni a családommal és a barátokkal a folytonos munka helyett.

Hogyan javíthatunk életünkön a szokásaink megváltoztatásával?

Erre ad választ Gretchen Rubin könnyed humorú, ám rendkívül alapos, tudományos kutatásokon és rengeteg személyes megfigyelésen alapuló könyve. Gretchen a könyvben 21 szokásformálási stratégiát mutat be részletesen, amelyek segítségével akkor is megváltoztathatjuk az életünket alapjaiban meghatározó rossz szokásokat, ha korábban már belebuktunk egy-egy ilyen kísérletbe.

A könyv segítségével választ kaphatunk a következő kérdésekre:

– Ha valamit szeretek csinálni, mégis miért esik olyan nehezemre rendszeressé tenni?

– Néha egyetlen nap alatt megszabadulok egy rossz szokásomtól, máskor meg sehogy sem sikerül, bármennyire próbálkozom is. Miért?

– A diéta után miért ugranak vissza rám a leadott kilók – vagy még annál is több?

– Hogy tudom megtartani a kialakított jó szokásokat?

– Miért van időm mindenki másra saját magamon kívül?

Eredeti cím: Better Than Before

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Gretchen Rubin: Jobban, mint valaha

Kiadó: Édesvíz

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 326

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789635294176

Fordította: Kovács Zsuzsa

Hamarosan olvasom....

Mijazava Kendzsi: Az Esti héja csillagképe

 Amikor láttam a könyvtárban, hogy hamarosan beszerzik, kicsit utána néztem. Azaz néztem volna, de egyetlen egy épkézláb helyet sem találtam az interneten ami, aki hallott volna már a könyvről. Pedig a címe gyönyörű, a címébe rögtön beleszerettem. Tehát vártam,vártam, hogy be is érkezzen a könyv és rögtön le is csaptam rá. A cím szép, a borító annyira már nem.

 Borzalmasan szomorú történet arról, hogy a külsőségek mennyire számítanak, mennyire ki lehet rekesztve valaki, aki csúnya (szegény esti hája ronda, ezt az első mondat le is szögezi). A rondácska madár történetét meséli el a könyv, onnantól, hogy mindenki csúfolja, a héja megfenyegeti, hogy megöli, ha nem változtatja át a nevét, valami olyanra, amiben nincs a Héja szó, mert hát nem érdemli meg egy ennyire ronda madár, a héja fennkölt nevét. Becsülöm az Esti héjába, hogy igazándiból megmondta, hogy a nevet nem ő választotta, így meg sem fogja változtatni. És innentől a történet kicsit kaotikus, a „főhős“ repked, majd elhatározza, hogy elrepül a távolba, a csillagok közé. Csakhogy a csillagok sem látják szívesen, no meg messze is van az égbolt, tehát nem jut el, nagyon sokáig... aztán az egész könyvnek puff vége van.

 Azaz igazság, hogy értem, mit szeretett volna mondani a történet, legalábbis sejtéseim vannak róla. Mesének, olyan ételemben, hogy kisgyereknek olvasnivaló, vagy kisgyerek olvassa, annyira nagyon nem ajánlanál. Depresszív a hangulata, és bár a képek szépek (nekem tetszők), mégsem azt érzem, hogy ez gyerekeknek készült volna. Ez egy kegyetlen mese, inkább felnőttebbeknek akik mögé látnak, akik megpróbálják értelmezni a jeleket. Egy borzalmasan szomorú mese :(

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

Könyv: Mijazava Kendzsi: Az Esti héja csillagképe

Kiadó: Gabbiano Print

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 28

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786155346200

Fordította: Higashiguchi Shaari

Illusztrálta: Higashiguchi Shaari

Liz Pichon: Az én csúcsszuper világom (Tom Gates 1.)

 Amikor kijött az Egy ropi naplója, akkor azt mondtam, oké, kell az ilyen, ez amolyan átvezető a képeskönyvek és a regények között. A gyerekek szeretik, mert vastag is, szöveg is van benne, és kép is. A rajzokkal is minden oké volt. Tehát a Ropi naplóját remek ötletnek tartottam. Aztán jött a Zizi naplója, itt már felsóhajtottam, de oké, kell a lányoknak is egy ilyen típusú könyvsorozat, jó lesz az. Aztán jött a Pálcikakutya, amit viszont már nem tudtam hova tenni, mert, hogy a kutyák nem hiszem, hogy olvasnak, a történet is borzalmas gagyi a rajzolás is pocsék. Utána láttam még vagy két-három fajta, ugyanerre a kaptafára készült könyvsorozatot. Annyira egy kaptafa, hogy még a könyv nagysága, kivitelezése is egyforma körülbelül, tehát ne kelljen messze menned, ha már elfogyott a Ropi. És akkor jött Tom Gates, puha borítóval, színes-rajzos előlappal, és azt gondoltam, talán ez már egy kicsit előrelépés a Ropitól a regényig tartó úton. Nos tévedtem. Egy roppant nagy mély ugrás.

 Biztosan szeretni fogják a gyerekek, de ez már engem idegesített. A ropinál legalább jól felépített cselekmények sora volt, itt meg ide-oda ugráltunk, és nem igazán tudtam eldönteni mit akar. Hogy mit akar elmondani, hogy van-e egyáltalán közlendője azon kívül, hogy a főhős egy idegesítő, rajzmániás de roppant buta fiú? Jóval több a kép benne, mint az értelmes szöveg, és nekem ez a kikacsintgató dolog sem tetszik, hogy „jaj, most ideírom, hogy szép mert éppen a füzetet nézi“.... nem, ez nekem nem bejövős.

Forrás: hintafa.blog.hu

 Az egész kötetnek, persze volt mondanivalója. Amit konkrétan össze lehet foglalni egyetlen egy mondatban. Miszerint adott egy fiú, aki rajzolni tud, és azt hiszi, hogy énekelni is, van egy bálványozott zenekara és azon ügyködik, hogy eljusson a koncertjére, és el is jut, de mégsem, de mégis. Nos ennyi az egész kötet mondanivalója. Emellett van egy idegesítő nővére, egy bugyuta apja, és egy anyja akiről semmit sem tudunk meg. A nagyszülőket hülyének állítja be, a rokonokat detto. Az egész könyvben nem tudok felmutatni egyetlen egy értelmes karaktert, vagy legalább olyan embert, aki valami értéket közvetít. Oké, talán a tanár, de aztán az is kicsit elcsúszott a jófejségbe. Meg, milyen iskola, ahol konkrétan nem veszik észre, hogy a srác összevissza hamisítja a szülői leveleket, és hazudik mint a vízfolyás, és amikor ez kiderül sem tesznek semmit, csak egy „hát jól van“ mondattal elintézik, meg a „ne csinálj többet ilyet“-tel... aha....aha.

 Tehát nekem nem bejövős, a folytatást akkor sem olvasnám el, ha éppenséggel csak azaz egy könyv létezne az univerzumban. Borzalmas volt, inkább maradok a Ropi naplójánál, ha már agyzsibbasztást szeretnék, mert az legalább ennél színvonalasabb. (az sem színvonalas, de ennél magasabb szintet üt meg)

Belbecs: 2/5

Tényleg sajnálom a fákat amiket kivágtak ezért a könyvért.

Külcsín: 3/5

Amúgy a borító tetszik, és néhol az illusztráció is. Ha nem az illusztrációk tartották volna fenn az egész kötetet, ha nem minden harmadik sorban lenne, akkor sokkalta jobb lett volna. Igen, van amikor a kevesebb jobb.

Fülszöveg:

A nevem Tom Gates. Amikor a tanáraim nem néznek rám a GUVADT SZEMÜKKEL, akkor szeretek rajzolni, és azon gondolkozni, hogyan idegesíthetném fel DELIÁT. A tanáraim azt hiszik, hogy könnyű elterelni a figyelmemet, és nem tudok koncentrálni. Ami egy kicsit durva vád, mert épp most is NAGYON…

forrás: hintafa.blog.hu

Kiadó: Kolibri

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 256

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155501067

Fordította: Dragomán Gábor

Popper Péter: Érteni és elengedni

 Szeretem Popper Péter könyveit. Neki volt egy bizonyos humora, amivel kezelte a dolgokat, és így sokkalta érthetőbb módon volt képes elmondani azt, ami az emberek számára természetesnek kellene, hogy legyen, de mégsem az. Sajnálom, hogy sosem sikerült vele találkoznom, mert egy csomó kérdésem lett volna hozzá. És tudom, hogy ő úgy tudott volna rá válaszolni, hogy a fejemre csapok és felkiáltok, hogy basszus tényleg! Mert ő egy ilyen ember volt. Mert ő tudott valamit amit mindannyiunknak tudnia kellene, és ha tudnánk akkor a világ sokkalta jobb hely lenne.

 A kötet sok olyan témát hozott fel, ami eddig is érdekelt, és most, hogy olvashattam róla, azt mondom kicsit jobban látom a dolgokat. Féltem, hogy teli lesz olyan történetekkel, amiket olvastam már, hiszen azért újat már nem tudnak mondani. Tévedtem, vannak még elég olyan történetek amiket nem ismételtek unásig a Popper Péter könyvekben.

 Ami megfogott a könyvben, az amit a Magyar oktatásról mond, hogy sajnos most azt éljük, hogy nevelni nem lehet, hogy szabályozni nem lehet. Hogy sok pedagógus üzeneteket írogat a szülőnek, hogy Petike rossz volt, Petike feleselt, ahelyett, hogy ezt ott helyben megoldaná. Hiányzik a mai generációból az, hogy tiszteld a tanárodat. A mai generáció = igazándiból szerintem már az én generációm egy része is ilyen volt, de a mai fiataloknál már én is látom azt a borzalmat amit Popper úr is látott. Nem lettek megnevelve otthon, mert már a szüleiket sem nevelték teljesen jól. És az embereknek, gyerekeknek kell a nevelés, hogy érvényesülni tudjanak, hogy Rendes ember váljék belőlük. Régen ha megbukott egy gyerek, akkor a gyerek volt a hülye, ha ma megbukik egy gyerek, a szülő bemegy az iskolába, ráver az asztalra, hogy hülye a tanár. Fordult a világ, sajnos nem jó irányba.

 A magyaroknál nincsen jobb panaszkodó az egész világban. Mi egy negatív nemzet vagyunk, az éltet minket, hogy nyafogjunk, panaszkodjunk és ne a jó dolgokat lássuk. Rengetegszer találkozom ezzel amúgy én is, és igen én is tudok panaszkodni. Hiányzik belőlünk az az életszemlélet ami azt mondaná ki, hogy basszus, azért élsz, hogy élvezd azt, és nem azért, hogy sírj miatta. Mert igenis, az is sír akinek nem lenne oka rá, csak mert ilyen a magyar valóság. Feltehetően pont ezért nem nézek én semmilyen híradót és híradást, ott is csak folyamatosan az megy, hogy mi rossz itt, mi rossz ott. Nem tudom, van-e olyan híradó amiben legalább nincs egy gyilkosság, három gázolás, négy adócsalás, és három természeti katasztrófa. Szerintem nincs ma ilyen híradás. Jó, ma a menekülthelyzet kiad egy egész híradónyit....

 Az önismereti csoportokról. Popper Péter azt írta, hogy jók volnának ezek, ha tényleg önismeretről szólnának. Mesélt egy történetet, hogy az egyik diákja azt mondta megy egy ilyen önismereti csoportba. Ő meg azt kérdezte, hogy ott ilyen pozitív dolgokat fognak majd mondani rá, fényezik az egóját és hiúságát, vagy azt is megmondják neki, őszintén, hogy egy hülye? Mert, hogy mi értelme annak az önismereti csoportnak, ahol csak az életed rózsaszín oldalát láthatod, azt fedik fel. Akkor is, ha esetlegesen nincs is ilyen oldala...

 Örülök, hogy kézbe vettem a könyvet, örülök, hogy elolvashattam, mert tényleg rengeteg jó, pozitív és érdekes dolgot találtam benne, amit elraktározhatok, amin elgondolkozhatok, amit jó tudni.

Belbecs: 5/5

Fülszöveg:

Ez a harmadik könyv, – az első Az Élet Sója, a második a PárKapcsolat Körkép -amelynek alapjául a szerző 2004 és 2010 között felvett vidéki és budapesti előadásai szolgáltak. Természetesen előfordulhatnak átfedések a már megjelent könyveivel – ez elkerülhetetlen. Ennek ellenére újdonságként hatnak ránk. Tökéletesen érezhető az előadás hangulata, mely külön izgalmassá teszi számunkra, olyan érzést keltve bennünk, mintha ott ülnénk és hallgatnánk Popper Pétert, a varázslatos előadót. Ez a könyv is sok előadásából áll össze, mely most a család témáját járja körül. Különlegessége a könyvnek a szerző hangjával megszólaló válogatás CD melléklete.

Tartalomjegyzék:

Hogyan lesz felnőtt az ember?

Érett személyiséggé válás

Megelőzhető-e az erőszak?

Gyerekkori agresszió

  Pedagógusok és szülők felelőssége

A lelki egészség

Könyv: Popper Péter: Érteni és elengedni

Kiadó: Saxum

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 200

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789632482231

Illusztrálta: Köves Tamás

Nyomozzunk Agathaval!

 Vannak sorozatok (főleg gyerekkönyveknél), ahol azért szeretem végigvinni a sorozatot, annak ellenére is, hogy nem az én korosztályomnak íródott, vagy esetlegesen nem tetszett annyira minden része, mint vártam. Az Agatha nyomoz című sorozattal is így vagyok. Vannak neki nagyon pozitív oldalai is, de nem az a kiemelkedően jó vagy szórakoztató gyerekkönyv. Olyan kisgyerekeknek való krimi, de ne akarj túlzottan belegondolni a dolgokba, mert akkor fennakadsz pár dolgon.

 Tehát, szeretem ezt a sorozatot annak ellenére is, hogy:

1. Nekem senki se akarja bemagyarázni, hogy egy 12 és egy 14 éves gyereknek mindenki válaszol a kérdésére.

2. Ezeket a gyerekeket, még sosem akarták megölni, pedig olyasmikbe ártják bele magukat, amiben nem kellene. És hiába van ott Mr. Kent, mint az erő demonstráció, azért ő sem túlzottan okos.

3. Larry-t még sosem rúgták ki a titkos ügynök iskolából, annak ellenére sem, hogy tisztában vannak vele, hogy sík hülye az egészhez, és ha Agatha és Mr. Kent nincs akkor ő elbukna mindenhol. Most komolyan, milyen titkos ügynök lesz belőle? Vagy majd Agatha élete végéig kíséri, mert kell egy ész és szerencse is a csapatba és nem csak egy szerencsétlen buta fiú?

4. Agatha bárhova utazgathat Mr. Kenttel, nem kell szólnia senkinek, nem kell engedély hozzá. Értem, hogy gazdagék, tehát a pénz megvan, de olyan fura, hogy egy 12 éves kislány amúgy egymagában a komornyikkal él egy nagy házban, és ha jön egy hívás két óra múlva már a repülőn vannak...

5. és még sorolhatnám tovább.

 Viszont mindezek ellenére, elhiszem, hogy a gyerekeknek nagyon tetszik. Igazándiból nekem sincs gondom vele, ha nem kezdem el elemezni felnőtt fejjel. Ez is amolyan végtelenített sorozat, bármikor bele lehet kapcsolódni, nem kell igazán ismerni az előzményeket. Minden egyes kötet, a világ más-más táján játszódik és más rokon segít nekik az ügy felgöngyölítésében. Mert, hogy tényleg mindenhol a világban élnek Mistery-k.

Titokzatos bűntény az Eiffel-toronynál (Agatha nyomoz 4.)

Ha lehet olyat mondani, az Agatha nyomoz sorozat eddig legkomolyabb ügyét olvashattuk. Általában rablás, csalás stb. Az ügy, jelenleg viszont gyilkosság. És igen, itt jött az, hogy szerintem, talán nem kellene egy 12 és egy 14 éves gyereknek egy idegen országban (Franciaország), csak úgy nyomozgatnia, amikor tudják, hogy ha megtalálják a tettest, az már gyilkolt, tehát nem feltétlen fogja feltenni a kezét, és megadni magát, két kisgyereknek. Persze az ügy csak véletlen kerül Larryhez, mert annyira béna és balszerencsés, hogy majdnem kinyír egy „felettest“.

 Nem tudom, hogy mennyire érthető gyerek fejjel, ez az aljas elgondolásból, mérgezés bosszúból dolog. Feltehetően a szülőnek el kell magyaráznia, hogy azok a kémek, miért kémkedtek, miért történt mindez, és miért kellett megölni szegény diplomatát, aki valójában titkos ügynök stb.

Belbecs: 4/5

Fülszöveg:

Agathának és Larrynek ezúttal nem kisebb feladat jut, mint felderíteni… egy gyilkosságot. Egy orosz diplomata egy bűntény áldozatául esik, éppen az Eiffel torony tetején. Az unokatestvérek késlekedés nélkül a tettes nyomába erednek. Csak egyetlen kiindulási pontjuk van, az áldozat utolsó szavai: vörös rózsa. Vajon elegendő lesz Agatha éles esze, hogy egy olyan hatalmas városban, mint Párizs, megtalálják a bűnöst? Az ifjú nyomozókat most is elkíséri Mr. Kent, a komornyik és Watson, a macska.

Kiadó: Manó Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 136

ISBN: 9789634030058

Fordította: Ungváriné Simon Nóra

Illusztrálta: Stefano Turconi

Ékszerrablás a Niagara-vízesésnél (Agatha nyomoz 5.)

Izgalmas, lebilincselő, és egészen a végéig nem tudtam, hogy ki lopta el az ékszereket. Ami nagy szó, tekintve, hogy általában az ilyen gyerek krimiknél elég egyértelmű a dolog. Itt azért tényleg kicsit kellett Agatha ésszerű magyarázata. Larry persze itt is szerencsétlen és itt sem ért semmit sem. Komolyan szerintem ő a felesleges láncszem az egész sorozatban. Mert azon kívül, hogy ő a titkos ügynök tanonc és neki van hiperszuper számítógépe, amit amúgy igazán nem is képes használni, nem csinál semmit, csak bajba keveredik, vagy még csak azt sem. Tehát ő az aki ügynöknek tanul, de nincs meg hozzá sem az esze, sem a kitartása, sem a logikus gondolkodása -.-

 Oh és igen, nem értem a borítót, mert még csak a víz közelébe sem mentek, nem hogy hajóztak volna rajta :D

Belbecs: 4/5

Fülszöveg:

A Niagara-vízesés melletti szálló luxuslakosztályának páncélszekrényéből rejtélyes módon eltűnik sok-sok felbecsülhetetlen értékű ékszer. A nyomok egy hírhedt rablóhoz vezetnek. A Mistery unokatestvérek Kanada egyik nemzeti parkjában próbálják elkapni a tettest, az izgalmas éjszakai túra azonban sok váratlan fordulatot rejteget.

Kiadó: Manó Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 132

ISBN: 9789634030287

Fordította: Ungváriné Simon Nóra

Illusztrálta: Stefano Turconi

Liebster Blog Díj - 2015

 Be kell ismernem, hogy nem vagyok az a nagyon továbbküldős, és kitöltős ember. Mármint szívesen kitöltök mindent, csak általában nem időben, vagy sosem jutok el oda, hogy én magam jelöljek ilyesmire. Ezért is nem szoktam túlzottan book tageket (jól írom?) kitölteni. Valahogy nem hoznak lázba, kivételek persze vannak.

 Ezt a díjat Lobo -tól kaptam. Itt is köszönöm szépen, hogy gondoltál rám. És ha már te olyan szépen összeszedted a szabályokat és hasonlókat, így azokat onnan copyztam.

A Liebster Blog Award:

- bloggerek adják egymásnak az online világban, lehetőséget ez arra, hogy olvasóik jobban megismerjék őket;

- a kezdeményezés Németországból indult, innen a neve is, jelentése: kellemes, értékes, legkedvesebb, legédesebb, szeretetreméltó;

- a lánclevelekhez hasonló módon terjed: ha valaki megkapja, továbbadja 5-10 másik kezdő bloggernek, hadd örüljenek ők is, hadd sütkérezzenek ők is a dicsfényben;

- senki sem kötelez arra, hogy továbbadd a jelölést, de miért is szakítaná meg az ember a sort, hiszen díjat kapni mindenki szeret;

- marketing ötletnek sem utolsó.

A szabályok:

Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztodba a blogját!

Írj 10 olyan dolgot magadról, ami nem köztudott!

Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésekre!

Nevezd meg az új jelölteket és tegyél fel tíz kérdést nekik!”

10 dolog ami nem köztudott:

1. Szeretem a nyakláncokat, és egyéb ékszert, ha nem muszáj nem hordok.
2. A kedvenc évszakom a tél, a havas tél. A tél hó nélkül annyira nem.
3. Imádom a viharokat és a villámokat.
4. Nincs bajom azzal, ha fényképeznek, csak ne mutassák meg milyen lett. Tehát nyugodtan fotózhat bárki, csak ne mutogassa nekem :D
5. Hátizsák párti vagyok, valahogy a válltáskáktól idegbajt kapok, a női táskáktól meg pláne.
6. Gyönyörű nagy fa dobozban tárolom a stafírungom (tuti nem így írják). Ami úgy van... elfér, igazándiból jól mutat, de haszna nem sok van. De szeretem ezeket a dobozokat.
7. Érdekes viszonyom van az orchideáimmal. Általában amikor meglocsolom őket virágba borulnak, ennek oka, hogy sajnos a locsolást elfelejtem és ritkán jut csak eszembe. Viszont még egy sem pusztult ki!
8. Szívesen tartanék valami kisállatot, de azt nem tudom mit.
9. Be akarom festetni a hajamat, de nem tudom mi állna nekem jól, úgyhogy egyelőre marad seszínűbarna.
10. Animeket nézni jobban szeretek feliratosan. Valahogy megnyugtat a japán szöveg.

És akkor Lobo kérdései:

Te milyen díjat alapítanál?

 Fogalmam sincs, azaz igazság, hogy nem érzek ehhez túl nagy kreativitást magamban, hogy alapítsak egy díjat, de biztos valami pozitív dolgot kéne érte tenni, hogy elnyerjék az emberek.

Használsz határidőnaplót?

 Nem! Volt, többször is, de teljesen alkalmatlan vagyok a határidőnaplókhoz. Ha valamit nem szabad elfelejtenem akkor post-iteket írok róla, és mindenfelé kiragasztom, de nincs konkrét határidőnaplóm.

Milyen tévésorozatokat nézel? Melyik a kedvenced?

 Grimm, 13-as raktár, A zöld íjász, a SHIELD ügynökei, Született boszorkányok, Ki vagy, doki?, Merlin kalandjai.

Ezeket még nyáron kezdtem el, a Grimm és a Zöld íjász jött be a legjobban.

Változott az ízlésed könyvek terén amióta blogot vezetsz?

Nem vettem észre. Igazándiból eddig is összevissza csapongtam a műfajok között, és megvolt azért a séma amit követtem, és az most is megvan. Amikor még Recenzióztam akkor kicsit változott és formálódott, de mára már szerintem visszatért arra, mint amikor indítottam.

Milyen típusú könyvet írnál?

 Fantasy-t .... ebben is szerepjátszom, úgyhogy igen, feltehetően,ha lenne könyvem az ebben íródna.

Mi volt a kedvenc gyerekkori filmed?

Az gáz, ha erre nem emlékszem? Tudom, hogy animeket szerettem (Varázslatos álmok, Dragon Ball ezek mély nyomot hagytak bennem), de egész estésre, gyermekkoromból nem emlékszem, vagy olyanra amire azt tudom mondani, hogy kedvenc. Sosem voltam nagy Disney fan feltehetően ezért.

Mit Nem vennél meg egy írószerboltban és miért?

 Nem járok írószerboltban. Így nem tudom pontosan mit árulnak, és azt miért nem venném meg. Idén egyszer voltam, akkor színes ceruzát vettem, horribilis összegért... de nem tudom, nem vagyok egy túlzottan írószerboltba járó típus.

Milyen típusú Nem könyves blogokat olvasol, melyik a kedvenced és miért?

 Azaz igazság, hogy nem nagyon olvasok blogokat. Az, hogy évente egyszer-kétszer eltévedek egyre nem tekinthető szerintem olvasásnak. Szoktam néha kreatív blogokra menni, de ott csak nézelődöm. Japánról, és a japán emberekről írók blogját szoktam olvasni, de az is ritka. Címet se tudnék mondani. Általában a miértre annyi a válasz, hogy informálódjak, hogy kikapcsolódjak, hogy kicsit arról a kultúráról, mindennapi életről olvassak ami érdekel. Kicsit kilépni Magyarországról, kicsit más emberek hülyeségeibe elmerülni, vagy okosságaiban :D

 Szereted a hangos könyveket?

Háromszor próbálkoztam hangoskönyvvel, és egyet sem sikerült végighallgatnom, úgyhogy kijelenthetem, hogy nem.

Mivel szoktál kilábalni az olvasási válságból?

 1. nem olvasok egy ideig, hagyom magamat lenyugtatni

 2. rövid könyveket keresek, amiknek gyorsan a végére jutok, és ez sikerélménnyel párosul, és akkor máris jó nekem.

 3. valami kedvencet újraolvasok.

Bár ezek a praktikák jók, nyáron ennek ellenére egy betűt nem olvastam, a meleg ellen ugyanis ez nem megoldás :(

És akkor az én 10 kérdésem:

1. Miért kezdtél el blogolni?

2. Mi a véleményed erről a díjról?

3. Mit részesítesz előnybe: könyvtár, könyvesbolt, antikvárium?

4. Fontos számodra, hogy saját könyveid legyenek, vagy megelégszel a könyvtár, vagy a kölcsön könyvekkel?

5. Szívesen adsz kölcsön könyvet? És kértél már te kölcsön könyvet?

6. Ha bárhova költözhetnél a világba, hova költöznél?

7. Mi álmaid munkája?

8. Ha most körbenézel a szobádban, mi az első dolog amit meglátsz?

9. Precíznek tartod magad, vagy szétszórtnak?

10. Olvasol csak azért egy adott könyvet, mert a barátaid azt mondják, azt el kell olvasnod?

És akiket jelölök, lehet megkapták már, de azért menjen csak tovább a díj: 

AniTiger, Szimirza, rebel

Ruth Symes: Bella Donna – Varázsözön (Bella Donna 2.)

 Jelenleg nem szenvedek olvasási válságban *lekopogom*

Igazándiból jelenleg inkább az a baj, hogy rengeteget olyan könyvbe futok bele amit olvasni szeretnék. Független attól, hogy ez gyermekirodalom vagy felnőtt szórakoztató irodalom vagy éppenséggel ismeretterjesztő könyv. Bár végignézve a „mi van nálam éppen a könyvtárból“ polcomon azt hiszem, kiraboltam a gyermekkönyvtárat. Bocsi Sicc ;)

 Amikor a gyerek könyvtárból kölcsönzöm mindig van egy olyan belső motiváció (oké a felnőttnél is), hogy gyorsan kellene elolvasni a könyvet, mert hát a gyerekek (felnőttek, felnőttes gyerekek és gyerekes felnőttek :D) várnak rá, ne heteljen-havoljon nálam a könyv. Ebből adódóan a rövidebbeket gyors ütemben ledarálom, a hosszabbakat meg nézegetem, és néha rám tör a visszacipelés láz és akkor olvasatlanul visszaviszem őket. Ez amolyan megsétáltatós dolog nálam, sokszor csinálom, bár próbálok leszokni róla.

 A nagy ledarálásba került hozzám, a roppant édes borítóval megáldott Bella Donna sorozat darabja is. Rögtön a második rész, ami már csak itthon derült ki, mert hát minek fordítottam volna meg a könyvet? Féltem, hogy gondok lesznek, mert hát az elsőt nem olvastam, és nem fogok érteni dolgokat. Nos, félelmem teljesen alaptalan, mert a 186 oldalba belefér egy 50 oldalnyi visszautalás és elmesélése az első kötetnek, tehát el sem kell olvasnom azt, mert összefoglalták nekem 50 oldalban.

 Aranyos mese, de:

- A Vajákos út... - kezdetű mondatból úgy... 50 tuti van benne.

- A tőmondatoktól idegzsábát kaptam.

- Azoktól a tőmondatoktól pláne, ami úgy kezdődött, hogy a Vajákos úton...

 Amúgy, akik szeretik a boszorkányokat, azoknak tetszeni fog. A főhős aranyos és kedves kislány, olyan tipikus boszorkány. Van egy rózsaszínmániás barátnője, egy állatbolond barátja, és persze ezek ketten nem tudhatnak róla, hogy boszorkány. Kivéve a srác, mert az előző részben egy csomó mindent csináltak vele (láthatatlanná változtatta meg hasonló), és így tud a boszorkákról. Persze kis boszink extra naftával bír, tehát foghegyről megy a bájolás neki.

 A történet két szálon futott, az egyik az Új tanár jön - jófej - de mégsem szál. A másik a boszorkánytanonc verseny, ami eléggé le lett butítva sajnos, mert úgy 20 oldalon belül már a döntőnél voltunk, az meg három oldalba el lett intézve.

 És voltak logikai bakik, vagy a varázsló nemzedék sem szavahihető. A verseny döntőjében, ugyanis egyetlen egy feladat volt (nekem amúgy úgy rémlik, hogy azt mondták kettő lesz...). bájolni kell, de teljesen mindegy, hogy mit, nem a látvány és hasonlók számítanak, hanem a hibátlan kivitelezés. Ami teljesen jó, csak persze az nyerte aki a leglátványosabbat produkált.

 (itt megjegyezném, hogy ha random tudok bájolni egy sárkányt, amin tudok repülni, akkor azért elég parás a világ amiben játszódik, mert azért a kiscsaj csak 13 éves volt... nem mondanám érett gondolkodású mágusnak, és ilyenekkel dobálózik akkor félnék!)

 A varázslás alapja a könyvben:

1. végy egy üstöt

2. dobálj bele mindenféle gizgazt

3. beszélj érthetetlenül, lehetőleg tömbösített magánhangzókkal, ami leírva őrülten vicces

A legtöbb bájoláshoz üst kellett a mesében, mégis a Gonosz boszorka vs. Gyerekek akcióban nem kellett, sőt, még leírni sem írta le a jó kis varázsigét az írónő csak egy „és eszébe jutott az ige, és tádám, legyőzte“ harcjelenet volt.... Nos tehát, ahhoz képest, hogy még a felnőttek is az üstöt használták, Bella Donnának sikerült használni egy olyan varázsigét (bájolóigét), amit nem is igen ismert, csak hallott valamikor róla!

Fordulatok a történetben:

Azok nincsenek. Kiszámítható, sejthető minden momentuma.

Kedvenc jelenet:

A party a végén, az menő!

Kedvenc szereplő:

A nem tudom, hogy hogy hívják csávó (nem jegyeztem meg), akinek élő pókok alkotják a ruháját. Ezt vizualizáltam, és mondjuk úgy, hogy ezt felnőtt fejjel vicces vizualizálni :D

Összefoglalva:

 A gyerekek szerethetik, mert tényleg nem egy bonyolult dolog, teli van mágiával, és vannak aranyos karakterek. A felnőttek lehet idegzsábát kapnak tőle. A könyv elolvasásához felesleges elolvasni az első részt, mert konkrétan elmesél mindent, ami nem volt fontos azt is!

Belbecs: 3/5

Külcsín: 4/5

Az a borítón egy szárnyas banán??? :D

Fülszöveg:

Bella Donna első ránézésre pontosan olyan, mint bármelyik kislány bármelyik iskolában ám van egy nagy titka: igazából boszorkány! Egy szép napon elhatározza, hogy megnyeri a Boszitanoncok igézőversenyét, még akkor is, ha rengeteget kell hozzá gyakorolnia. Ám egyre furcsább dolgok történnek az iskolában, amelyek elgondolkodtatják arról, hogy tud-e uralkodni egyáltalán a varázserején?

Eredeti cím: Too Many Spells

Eredeti megjelenés éve: 2010

Könyv: Ruth Symes: Bella Donna – Varázsözön

Kiadó: Napraforgó

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 186

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634456445

Fordította: Pataki Andrea

Illusztrálta: Marion Lindsay