Alapjában véve szeretem a meditációról szóló könyveket. Szeretem, hogy emberek tényleg tudnak így élni, mint ahogy leírja. Én azt is elhiszem, hogy ha nagyon akarja az ember, akkor be lehet hozni ilyen szokásokat az életében, mint hogy egy sarkot kijelölni, ahol csak és kizárólag csendben lehet lenni, ahol meditálhatsz, ahova ha mész akkor a családtagjaidnak kutya kötelessége ezt figyelembe venni és míg ott vagy nem szólhatnak hozzád. Az elképzelés remek, még talán ki is tudnám vitelezni a dolgot, de nem hiszem, hogy mindenki számára megoldható volna egy ilyesmi. Mert nem feltétlen ugyanazon szelemet képviseli a gyerek és a szülő, és ebből adódóan súrlódhatnak az elképzelések. És van egy olyan érzésem, hogy vannak olyan családok, ahol, ha megjelenne a gyerek egy haranggal és kongatna rajta egyet, nem csendben maradnának, hanem fejbe dobnák valamivel, vagy megkérdeznék tőle, hogy hülye-e. Júj de negatív voltam!
Feltehetően az is közrejátszik, abban, hogy nem tudom maximálisan átélni a könyvben foglaltakat, hogy sosem voltam alkalmas arra, hogy úgy meditáljak, ahogy azt „tanítják“. Életemben egyszer voltam ilyen csoportos meditálós dolgon, a művelődési házban, mint nagy buddhista fan (nem tartom magam semmi vallás követőjének, de a buddhizmus, sintoizmus, taoizmus stb. Minden japán, kínai vallás érdekel), gondoltam jó lesz az. Maga az előadás amúgy az is volt, érdekes dolgokat hallottam, amiket előtte nem,és ebből adódóan boldog voltam, aztán jött a vége az előadásnak, meditáljunk, mondhatni vezényszóra. Voltam....úgy 14 éves. Az egészet viccesnek találtam, nem voltam képes átérezni,hogy most mit is kéne érezni. Persze mondták mit érezz, de ha totálisan leköt az, hogy szerinted vicces ez az egész, hogy 30 ember csukott szemmel hümmög és ezt meditálásnak nevezi, akkor nehezen lazulsz el, és nehezen kapcsolod ki az elmédet. Itt amúgy el is döntöttem, hogy sohatöbbet nem megyek ilyen hülyeségre. Pedig maga a téma érdekelt és azóta is érdekel. Próbáltam már én az okos leírások alapján ellazulni semmire gondolni, de olyan szinten kattog az agyam folyamatosan, hogy szerintem totálisan alkalmatlan vagyok arra, hogy kikapcsoljak. A belső monológjaimról nem is beszélve...remekül tudok veszekedni is magammal ha arról van szó :D Tehát ebből adódóan én és a meditáció csak külön létezünk, vagy egyéni módon teszem. Elmélkedem én éppen eleget, és azt sem mondanám, hogy nincs olyan, hogy kiürítem a fejemet, mert van. Bár azt erősen bambulásnak szoktam aposztrofálni és erős túlzás volna ráfogni, hogy meditáltam.
A zene viszont sokat szokott segíteni, hogy ne gondolkozzam, de azt sem hívnám meditálásnak, mert akkor meg hümmögöm a dallamot, tehát a zenére gondolok... az énekes számokra meg már pláne nem mondok semmit, mert képes vagyok énekelni őket, más nem magamban.... magamban remekül megy!
Szeretem a csendet, de nem tudom elképzelni, hogy akár csak húsz percre is totális csendben, ne csináljak semmit. Annak ellenére, hogy néha meggyőződésem, hogy a monitor bámulása már-már meditálás, mert nem csinálok semmit, csak bámulok ki a fejemből.
Összességében, most, hogy mindenfélét összehordtam. A könyv jó! Ha egy részét nem akkor olvasom, amikor egy közléskényszeres, hangos pár ül mögöttem a buszon, akkor talán fel is fogom mit olvastam. Az ötletek jók, de Magyarországon nehezen tudom elképzelni egy átlag magyar családnál, hogy ki tudják ezt vitelezni. No meg, mondhatom én azt, hogy ha bántanak megkongatom a harangot és kuss mindenkinek, de nem hiszek abban, hogy felindult vitás alkalmakkor, ha megkongatja valaki a harangot a vitás fél ezt komolyan is veszi és fél percig próbál csendben maradni, átgondolni lehiggadni. Remek lenne, félre ne értsetek, csak nem hiszek abban, hogy ez kivitelezhető...
Belbecs: 3/5
Külcsín: 5/5
Tetszettek a rajzok benne, és aranyos, hogy az egész ilyen apró, kézben, zsebben kényelmesen elfér.
Fülszöveg:
Csak csönd. Csöndesség. Tiszta tudatosság. Semmi felesleges szó. Egy könyv a csöndről, a lélegzetről, elfogadásról, alvásról, az étel tiszteletéről, a belemerülésről… Legegyszerűbb mindennapos rutinjaink mélyebb megéléséről és soha fel nem kutatott belső igényeink megtalálásáról. Thich Nhat Hanh vezet. Mester – példa és tanító. A meggyőzni akarás erőszakossága nélkül, életének hitelessége által. Folyton egyensúlyozva a nehezen megfejthető, spirituális üzenet közvetítése és a hétköznapokban gyakorolható cselekvések megtanítása között. Kevesen képesek úgy hatni, hogy közben szabadságot adnak; megérintenek, elindítanak, majd továbblibbennek. Ő igen.
Legyek képes arra, hogy frissen, állhatatosan és szabadon éljek.
Legyél képes arra, hogy frissen, állhatatosan és szabadon élj.
Legyünk képesek arra, hogy frissen, állhatatosan és szabadon éljünk.
Mantrák, meditáció, könnyed illusztrációk, kicsinyke forma. Zsebben hordható békesség.
Eredeti cím: Making space
Eredeti megjelenés éve: 2012
Könyv: Thich Nhat Hanh: Csöndsarok
Kiadó: Jaffa
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 126
ISBN: 9786155235078
Fordította: Holbok Zoltán
Ár:1999 Ft
Kiadói ár: 20% kedvezményes ár: 1 592 Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése