Ugrás a fő tartalomra

Könyvfesztivál a Keringés jegyében (2015)


 Tanultam a tavalyi könyvfesztiválos élményekből, amikor is igazándiból az élmény rész elmaradt, mert csak fel-alá mászkáltam, hogy megtaláljam azokat, akik vettek tőlem könyvet. Igen, a könyvfesztiválon könyv dílerkedem, ami amúgy nagyon jó a kiadóknak, ugyanis körülbelül fillérre pontosan el is vertem azt a 17e forintot, amit összedílerkedtem, tehát nem csorbítottam a forgalmukat :D tehát tanultam abból, hogy csak úgy „majd találkozunk” elvet kövessem a vevőimmel kapcsolatban. Mindenkit sokszor megkerestem előtte, elküldtem mennyi az annyi, és amikor odaértem végigcsörgettem azokat, akiket tudtam, hogy kezdéskor is ott vannak, így azért úgy 2-3 óra alatt a terheim nagy részét sikerült leadnom és a pénztárcámat feltölteni. Ez utóbbi mondjuk hazafelé ugyanúgy leapadt, mint amennyivel indultam (vittem váltópénzt, hátha valakinek nagy pénze van).
 És akkor hol sikerült elköltenem ezt a vagyont. Az Ad astránál lebeszéltem magamat arról, hogy költekezzem, viszont szerepjátszós ismerősömmel újságban utaztunk így én vettem meg a könyvét becsatlakozva a molyos könyvösszefogásba. Jó sok könyvet vettünk! Csodáltam, hogy mindenki tudja követni, hány tehenet és angyalt rakjunk a kupacba, és hogy miket kaptunk mellé, azon hogy osztozzunk. Végül én, aki személy szerint nem is vett semmit, gazdagabb lettem egy félnyomdányi Ad Astrás könyvjelzővel, egy Harmóniás bögrével, és pár ilyen lenyomatos cuccal (jól néznek ki). Még Ad Astrás sztori. Kitűzővel mentem, rajta a cukker Jeffi felírat, hogy a molyok hamar megismerjenek. Kiadónál a hölgy volt, akivel leveleztem Sherlock ügybe, és kiszúrta a nevemet és annyira aranyos volt, amikor mondta, hogy „jé, neked küldtem a Sherlockot” :D Bemutatkoztunk egymásnak, öröm volt élőben is találkozni. Ígérem, sietek a kötettel! :)

 Miután kiraboltuk az Ad Astrát átpártoltam a Főnixhez, felvettem az előrendelt Moriámat, és megvettem a Liliom Korát. Mind a kettő tervezett volt, és mind a kettőt terveztem dedikáltatni, sőt felcipeltem a Dobszó a ködben -t is, hogy dedikáltathassam! (kaptam is dedikálást, és kitárgyaltuk, hogy igen, le vagyok maradva… és igen ezzel is sietek :D). Aztán nagyon messze mentem… vagy fél méterrel odébb a Fumaxhoz! Madarak a dobozban adott volt, mert most thrilleres hangulatban leledzem, pedig nem szeretek félni… és reggel még sikerült az Elvarázsoltaknak meglesnem a fülszövegét -.- úgyhogy ő is jött velem. Amúgy nem bánom, mert szeretem támogatni a kedvenc kiadóimat :3 Csak már úgy erősen érlelődik bennem, az, hogy worsi „Amit főztél edd is meg” kihívását kegyetlenül bebukom.

 Megnéztem a többi standot is, meg kihuzigáltam, a „kötelező programokat”, minthogy ezt-azt nézzek meg, ha van, vegyek (egyik sem volt), meg, a listámat böngésztem ki nem ért ide, ha ideér mikor ér ide, és mit tervezek megvenni még. Átballagtam a Gabo-hoz a Horrorstörn-ért, mert hát az annyira, de annyira várt könyv volt! És akkor ott megtetszett a tizennegyedik aranyhal is… ez volt az egyetlen „teljes áras” könyv, amit nem terveztem. Teljesár=akciós, de mondjuk nem 500 ft-ért dobják neked. A Gabo után elmente az Európa standjához, és felmarkoltam az új Tolkien kötetet. Amivel amúgy simán ki tudtam volna sétálni fizetés nélkül is, olyan szinten nem figyeltek oda :(.
 Elsétáltam a Geopen standjához, amit már láttam a tv-ben (jó, neten láttam, mert nem nézek tv-t), hogy be vannak csomagolva a kötetek, hogy ne borító alapján ítéljünk, rövid leírás van a könyvekről és az alapján tudjuk, mi lehet benne. Könyvmolyoknak amúgy nem nehéz kitalálni mit rejt a csomag. Én Murakami Miről beszélek, amikor futásról beszélek? Című könyvet vettem így meg. Az eladó roppant aranyos volt, megkérdezte hol hallottam róla, és adott grátisz szövet táskát is a könyvhöz. Ugyanitt amúgy volt egy idősebb pár, akik nézelődtek mellettem és hallottam, hogy azt mondja a néni
 „hát, mennyiért adják”
„kétezerért, ahogy látom”
„mi? Kétezret fizessek azért, amit nem is tudom micsoda????”
és elmentek. Öööö, nos, ők nem szeretik, a zsákbamacskát úgy tűnik, pedig szerintem teljesen jó az ötlet :D
Találtam egy Jeanette Winterson könyvet 500 forintért, azt bezsebeltem, és ezzel a vásárlásaimat le is zártam.  A cseréim nagy része és a könyvek átadása is sikeres volt. Addigra Sicc és Gabye is visszatért, és onnantól együtt keringtünk és áramoltunk a standok között. A Librinél kaptunk könyvjelzőt és tollat (tök aranyosak), a Bookline-nál meg lejmoltam egy menő noteszt :3
 Wee dedikálására is visszaértem időben, bár meg volt beszélve, hogyha mégsem akkor megyek oda, akkor is aláírja nekem a könyvet, csak találjuk meg egymást. Sikerült találnunk felületet arra is, hogy Rebelnek hozzak dedikálást, bár nem volt olyan egyszerű, mert a toll nem fogott a könyvjelzőre :D

 Már a könyvfesztivál végén szomjas és fáradt voltam, de gondoltam, hogy nem fogom a meleg vizemet meginni, majd kocsiba szállás előtt iszunk, meg hasonló. Igen… tényleg… csak az útlezárások és biciklis felvonulások miatt körülbelül kétszer annyi idő alatt értünk A-ból B-be… áh, alig voltam ám szomjas :D (tudom, ihattam volna poshadt vizet, de az nem kellett). Este negyed kilencre körülbelül haza is értünk, Siccel még beszélgettünk egy kicsit a buszról leszállva, de Batmen annyiszor repült el felettünk, hogy úgy döntöttem, hogy talán ideje volna lelépni hazafelé… meg éhes is voltam, meg fáradt is…

Köszönöm mindenkinek, akivel találkoztam, hogy találkoztunk! :) Köszönöm a vevőknek is, hogy támogatták a könyvfesztiválos költekezésemet. (főleg akik el is jöttek) Örülök, hogy annyi molyt láttam! Jó hogy a moly világuralomra tör, és mindenhol ott van. Végül sikerült Bencével és Immával is összefutnom, és a lányuk aludt… és Izoldával és a kislányával is… nagyon változatosan ő is aludt :(úgyhogy túl sokat nem láttam a csöpp csajokból :(


Megjegyzések

György Tekla üzenete…
Zsákbamacskát én is vettem, de oroszosat :) Ezt is láttam, és barátnőmnek (nem moly) mondtam, hogy ebben tuti ez van, ő meg úgy nézett rám, hogy mekkora állat vagyok, hogy ennyiből tudom :D Hát, ezt teszi ez a létforma :D
Jeffi üzenete…
Hát igen, akik azért sokat olvasnak azoknak nem volt túl nehéz kitalálni mit rejt a becsomagolt könyv :D
Nálam még segítség volt, hogy elég vizuális típus vagyok, könyvtárosként elég sok könyv megfordul a kezembe, és vastagság-súly alapján is be lehet tippelni, ha nem lett volna egyértelmű a felhívószöveg :D

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é