Tudni kell rólam,
hogy amikor még iskoláskorú gyerek voltam, utáltam olvasni. Volt valami
olvasópályázat az iskolában, már nem emlékszem mit gyűjtöttünk az olvasásokkal,
és lehetett kapni könyvet is, talán ha sokat olvastál? Nem tudom, mert annyi
rémlik, hogy Micimackót elkezdtem, és utáltam… és mindent utáltam, ami könyv.
Nem olvastam, mert nem láttam be, hogy az nekem miért is lenne jó. Aztán felsős
lettem, középiskolás és még mindig nem olvastam túlzottan. A kötelezők egy
részét elolvastam, de tudom például, hogy az Egri csillagokat és a Kőszívű
ember fiait nem olvastam. A Candidot igen, és még tetszett is, de már nem
tudnám megmondani miről, szól. Középiskolában volt azt hiszem a Rómeó és Júlia
és az tetszett, akkor már elolvastam a Hamletet is, de arra sem emlékszem már,
hogy tetszett-e. Leérettségiztem, felvételiztem főiskolára (ahova nem vettek
fel…), beiratkoztam délutános iskolába (amit nem végeztem el), aztán még egyre
(amit szintén nem, de itt, már azért mert volt munkahelyem). Engem, mint az
olvasás kerülőjét felvettek a könyvtárba dolgozni (ne kérdezzétek, hogy
kerültem oda), nos, ettől még nem szerettem meg olvasni, de egy hónap után
erősen gáznak éreztem, hogy könyvtárba dolgozom, és nem olvasok. Úgyhogy
beiratkoztam a munkahelyemre (na, jó, azt két hét után megtettem, még a Klári
csinálta az adatlapom, ha jól emlékszem). Ez volt 2006-ban, annak is a
decemberében. És szép lassan elkezdtem olvasni, rákaptam az ízére, füzetekbe
írtam, hogy melyik hónapba mit olvastam, hány oldal, amit olvastam aztán
elmentem OKJ-s képzésre, amit már tényleg én választottam, és már köze volt ahhoz,
amit csinálok és elvégeztem (2 pont híján ötössel :D), és a sulis bizonyítvány
megkapása után egy nappal hála @Pavelnek (aki már nem moly) regisztráltam a
molyra. Amúgy őrülten menő dolognak tartottam, hogy könyveket lehet felvinni,
meg jelölni mindent, szerintem egy fél év ráment, hogy feltöltsek minden könyvet,
ami megvan, rögtön magánkönyvtárazás, olvasások felvitele, amik megvoltak
füzetbe és onnantól folyamatosan vezetni. Izgi volt, és szerintem itt borult az
utálok olvasni át abba, hogy imádok olvasni, és ezt megosztani az
ismerőseimmel. Írni mindig szerettem, úgyhogy lassan vettem a bátorságot és
értékeléseket is írtam, aztán vettem a bátorságot és elkezdtem egy blogot
indítani, ami idén már a 4. Születésnapját fogja ünnepelni (2011-ben indult).
Hogy mi értelme ennek
a sok blablának ide a poszt elejére? Nem tudom, talán az, hogy így talán
érthető, hogy miért is olvasok annyi ifjúsági regényt és mesét. Próbálom behozni
azt, amit akkor, azért mert utáltam olvasni kimaradt. Az Abigél például kedvenc
lett, és a mesék is cukik, bár néha érzem, hogy túl öreg vagyok ehhez. Bánom,
hogy fiatal koromban nem olvastam egyáltalán, mert egy csomó remek könyvről
maradtam le így. És akkor most térjünk rá arra, hogy miket zsebeltem be a könyvtárból
és miért:
Limpár Ildikó:
Emlékek tava (Spoileres értékelés)
Már a megjelenés előtt eldöntöttem, hogy én ezt bizony el
akarom olvasni. Annyira szép volt a borítója, annyira találó és figyelemfelkeltő
a címe, hogy nem lehetett kihagyni. Aztán nem úgy jöttek össze a dolgok, hogy
hamar tudjam olvasni. Végül meglett a könyvtárnak, és Sicc után sikerült a
kezembe kaparintanom. A külcsínt még mindig tartom, hogy öt csillag, a
rajzokért képes volnék megvenni és a polcomon tárolni (ha nem szoktam volna
erről le, mármint a csak úgy a szépért tárolásról), mert eszméletlen gyönyörű,
le a kalappal az illusztrátor előtt (Lukács-Kalocsai Eszter), remélem, hogy sok
gyermekirodalmi alkotást fog még ő illusztrálni!
Ami a történetet
illeti, szép, aranyos, már-már cuki is, csak nincs benne probléma, amit meg
kéne oldani. Úgy tűnik az elején még, hogy lesz, és hogy ezernyi próba
következik, gonosz boszorkányok, és gonosz sárkányokkal tarkított út, amit be
kell járni a végére, de nem. Nincs gonosz sárkány, és gonosz boszorkány
sincsen… a gonosz boszorkányok nem ilyenek, nem betelepedési engedélyért átkozó
fajta, és amint elveszti, a hatalmát átmegy tündér keresztanyába… nem. A gonosz
banya legyen gonosz banya és nem egy hippivé avanzsált kiscsaj a végére. Ne
már… elrontotta az egészet számomra.
Aranyos a történet,
de nincsen meg benne a feszültség, és izgalom, a főhős megy, megold mindent
azonnal, megfejt mindent azonnal… szomorú vagyok. Sokkalta többet vártam az egésztől
:(
Külcsín: 5/5
Belbecs 3/5
Kristina Ohlsson:
Az üveggyerekek
Ennél a könyvnél már nem a régi gyermekkori énem a felbujtó,
hanem a krimire, misztikus nyomozásra, szellemekre vágyó énem. Tetszett a
borító (mindig ezzel kezdem), tehát tetszett a borító, és jópofa a címe.
Gondoltam, maaajd valamikor elolvasom, hiszen azért mégiscsak vastag. Ezt is, @Sicc,
olvasta előbb, és csak azt láttam nála, hogy milyen gyorsan halad. Megmutatta,
hogy azért mert nem 12-es, hanem kb. 16-os betűmérettel szedték, szellős is meg
könnyen is haladós, tehát ne aggódjak, gyorsan megy majd. Tényleg gyorsan megy,
egy délelőtt alatt ki lehet olvasni. A borító maximálisan öt pontot érdemel,
ahogy a kivitelezés is.
A történet: nekem
tetszett a nyomozás, tetszett a kislány hozzáállása is, hogy nem nagyon akarna
beköltözni egy olyan házba, amiben otthagyták az előző tulajok az összes cuccot
és nem tudnak róla semmit. Tetszett, hogy nyomoznak a ház történetével
kapcsolatban, csak a folyamatos ismétlések nem jöttek be. Nem túl hosszú a
könyv, de hogy a „nyomozzuk ki mi történhetett itt” és hasonló mondatok,
szerintem fejezetenként benne voltak. Amúgy érdekes a nyomozás maga és az is,
amit megtudnak, a szellemes dolog is. Remélem, a folytatás majd jön magyarul is…
ha már ez is sorozat lett. Pedig ezt is olyan szépen le lehetett volna zárni.
Külcsín: 5/5
Belbecs: 4/5
Böszörményi Gyula:
Égboltmesék
Böszörményi Gyulától az első könyv… könyvecske volt, amit
olvastam. Tetszik az írói stílusa, már ami a rövid meséket illeti, biztosan
szeretni fogom. Majd egyszer bele fogok vágni a nagyobb horderejű köteteibe is,
de az még egyelőre várat magára. Tetszettek az illusztrációk, és a történet
megvalósítása is. Az a tipikus történet a történetben mesekönyv. A kisfiúval,
aki nagyfiú lesz, és meghallgat 12 ismeretlen fazont, akik 12 egyre nehezebb,
de mégis tanulságos történetet mesélnek el neki az életről, a világról, és meg
kell fejtenie, mi a mondanivalója ezeknek, és mit tanult belőlük. Aranyos volt,
bár kicsit keverve lett a modern kor és a régi korok szóhasználata, ami nem
mindig jött ki teljesen jól. Viszont teli volt vicces szófordulatokkal,
nevekkel, úgyhogy élveztem az olvasását.
Belbecs: 4/5
Külcsín: 4/5
Dániel András: Mit
keresett Jakab az ágy alatt?
Dániel Andrást én nagyon szeretem. A kuflik persze mindent
visznek, és nem lehet őket überelni, de azért meglehet próbálni. Régen, talán
kiskoromban voltak hasonló könyveink itthon. Olyanok, ahol keresni kellett
dolgokat a képeken, vagy megfejteni „nagyon bonyolult” feladványokat, és így
juthattál tovább. Úgyhogy nekem ez ilyen nosztalgiaidézős könyv. Maga a
történet is aranyos, de itt inkább az apró elrejtett dolgok, és a rajzok viszik
az egészet. Korántsem szeretem annyira, mint a Kuflikat, de ettől, még ha lenne
Dániel András gyűjteményem (ami nincs), akkor biztosan ez is helyet foglalna a
polcomon. Kisgyerekes anyukáknak viszont szerintem nagyon jó, mert remekül el lehet
szórakozni azon, hogy megfejtsünk egy-egy feladványt.
Külcsín: 5/5
Belbecs: 4/5
Stian Hole:
Garmann nyara
Stian Hole:
Garmann utcája
Ha eltekintek attól, hogy annyira ronda az illusztráció,
hogy normál esetben nem venném a kezembe a könyvet, akkor jó volt. Azért olvastam,
mert a Kaméleon könyvközösség katalógusa szerint 3-6 éves korosztálynak való,
és érdekelt, hogy mégis mi jó ebben. A könyveket többször láttam már a
könyvtárban is, meg még annak idején könyvfesztiválon is. még bele is lapoztam,
aztán letettem, mert taszított a rajzolása(illusztrálása). Nos ez utóbbi pár
évvel később sem jobb, még mindig viszolygok tőle, nem hiszem, hogy ezt
szeretik a gyerekek, de biztos tetszik valakinek. Molyon magas százalékúak a
könyvek és van egy olyan sanda gyanúm, nem a külcsín miatt.
Ugyanis a
történetekkel nincsen semmi baj, azok tanulságosak és jók. Van mondanivalójuk
és azt jól mondják el, az a baj szimplán, hogy ezt egy nagyon ronda könyvben
teszik.
Külcsín: 2/5
Belbecs: 5/5
Nick Bruel: Rossz
Cica fürdik
Az utolsó könyv amit hirtelen felindulásból kihoztam a
gyermekkönyvtárból (ezzel az etappal, amúgy van nálam még egy csomó), az a
Rossz Cica fürdik. Tudni kell, hogy kutya párti vagyok. A macskákkal sincsen
bajom, de nem tartanék macskát akkor sem ha fizetnek érte, de @Gabye a
megmondója, hogy haverkodni próbáltam a macskáival, csak azok beszariak :D
Tehát természetemből
adódóan elképzelhetetlen, hogy valaha is macskát akarok fürdetni. A könyv után
teljesen egyértelművé vált, hogy SOHA NEM AKAROK MACSKÁT FÜRDETNI! És tisztelek
minden macskatulajdonost. A kutyák ebből a szempontból sokkal készségesebbek,
legalábbis Bogi igen…
A könyv aranyos
illusztrációkkal és vicces történetekkel meséli el a fürdetés tortúráját. Vicces
= nekem vicces, mert nem vagyok ott! :D
Külcsín: 5/5
Belbecs: 5/5
Megjegyzések