Alapjában véve én
nem szeretem a sorozatokat, mert nem értem, hogy miért kell három felé szedni
egy történetet, miért nem lehet azt úgy egy az egyben kiadni. Persze tudom,
kell a pénz az írónak, meg kell a pénz a kiadónak, és nem mellesleg a rajongók
ott fogják a körmüket rágni, hogy na de
mi a folytatás, és várhatják a megjelenést.
Jelenleg Magyarországon
ezzel a trilógiával szerencsések voltunk, mert relatíve egyszerre kijött az
egész, és ha nem volt az ember olyan béna mint én, akkor egybe le tudta darálni
és nem kellett napokat malmoznia, hogy az Alexandrába miért nem átvehető már a
rendelése, amikor van már vagy 24 órája, hogy leadta a rendelést, és hát kit
érdekel, hogy az éppen szombat délután volt, és vasárnap nem dolgoznak fel
adatokat? Nos engem nem, a munkatársaim lehetnek a megmondói, hogy amikor csak gépközelben voltam néztem árgus
szemekkel, hogy mikor jön az email, hogy mehetek érte. Természetesen 2 óra
után, amikor délutános vagyok, tehát újabb 24 óra mire egyáltalán megy érte
valaki. Itt is köszi Peti, hogy mentél érte :*
Április elsején már
kezemben is voltak a könyvek, mármint a harmadik, mert az elsőt rögtön a
futáromnak adtam olvasásra….a másodikat meg tegnap adtam neki, a harmadikért ha
bejön akkor ma már oda tudom adni. Aztán másodikán nekikezdtem a könyvnek, amit
harmadikán be is fejeztem egy nagy „most meg mi a franc van???” Kérdőjellel. Mert
olyan vége van a könyvnek, ami elhúzza a mézesmadzagot előtted, hogy „hello,
ezt itt még ám lehet folytatni, de nem biztos, hogy fogom”… nem írom le a
végét, mert az nagy spoiler lenne. Senki ne olvasson előre a harmadik kötetnél…a
másodiknál sem, mert mindegyik végén van az a megvilágosodás és újabb
százmillió kérdést felvető mondat, vagy rész.
És akkor spoilermentesen: 2015 legjobb trilógiája, amit
olvastam! Nem csorbítja ezt a tényt az sem, hogy ez az egyetlen 2015-ben olvasott
trilógiám eddig. (Április van még csak :P). Ritka, hogy könyvet veszek ÉS el is
olvasom rögtön, az még ritkább, hogy kínlódom, hogy nincs egyetlen egy ember
sem, akivel kibeszélhetném, vagy akinek elmesélhetném elejétől a végég a
sztorit, és kielemezhetném neki, hogy én miért utálom Pilchert, vagy miért
rúgnám fel Pam-et, esetleg miért tépem a hajamat a szerelmi sokszögeken (ami
amúgy háttérben van, de néha már viccesen sok volt :D). Vagy azt, hogy én mit
tennék Wayward Pines lakosai helyében, és hogy basszus, eszembe sem jutott,
hogy így fognak dönteni. Nincs kinek mérgelődnöm, hogy az amúgy sem túlzottan
ismert karakterek sorsa rosszra vagy éppen jóra fordul, vagy a vicces
párbeszédek vége általában az, hogy megkedvelem a szereplőket, de már úgyis
mindegy, mert kiszámítható a sorsuk. Wtf Picher!!!
Úgyhogy igen,
mérgelődős, idegesítő, de csak azért mert nincs kire rázúdítanom azt a sok
kérdést, elméletet és főleg a leges legvége, az utolsó mondat problematikáját,
mert azon viszont őrülten sokat gondolkodtam, és sokat töprengtem, hogy mi lesz
az után…. Váááááááááááááá!
Belbecs: 5/5
Nagyon szórakoztató könyv és nagyon szerethető!
A trilógiáról úgy
egyben: csak akkor olvasd, ha nálad van mind a három rész!!!!
Mert, különben a falat fogod kaparni, hogy mi van. Az első
után még nem, ott még csak elelmélkedsz, hogy „hmmm, mi lehet velük, áh seriff,
mit fogsz csinálni?” és ennyi, de utána sikeresen a második részt olyan
szituációval zárja, amin kattoghatsz egy csomót, ha nincs nálad a harmadik
rész, még úgy is, hogy azért sejthető mi következik.
Vélemény az előző részekről:
Külcsín: 4/5
Az eredeti amerikai
borítót annyira nem értem, mert nincsen benne madár, szerintem az egész
kötetben nincs egy sem…ha egyáltalán a trilógiában vannak madarak, bár ez is
ködös. Nem igazán tartom azt sem jó borítónak, bár kicsit apokaliptikusabb,
mint a mi kis zöld rét, meg fák az út mellett borítónk :D
Ha valaki olvasta a
könyveket, és ki akarja velem beszélni, írjon rám nyugodtan: st.metatron@gmail.com a blogról a
spoileres megjegyzéseket törölni fogom, mert tudom, hogy én is rohadtul utáltam
volna, ha felmegyek egy könyves blogra, és első mondatban lelövi az egész
sorozatot, azokat a tényeket, amiket csak olvasás közben a könyv vége felé
tudsz meg. Ezért is nem írok spoileres bejegyzést erről a trilógiáról. Igaz,
így csak a benyomásaim maradnak és kb. nulla cselekmény száll, vagy fogódzó,
hogy mégis mi történt. Amúgy a második rész olvasása után volt, az, hogy
rámentem egy blogra, és első mondatba összefoglalta az első rész összes
izgulnivalóját….nemviccces…
Fülszöveg:
Ethan Burke különleges ügynök három héttel ezelőtt érkezett
az idahói Wayward Pines-ba. A városban mindenkinek megmondják, kivel
házasodhat, hogyan élhet és mit dolgozhat. A gyerekeiknek azt tanítják, hogy
David Pilcher, a város alapítója nem más, mint isten maga.
Wayward Pines-ból senki sem távozhat. Elég feltenni néhány
rossz kérdést, és az ember könnyen az életével fizet.
Ethan egy napon rádöbben a szörnyű titokra. A titokra arról,
hogy mi terül el az elektromos kerítésen túl. A titokra, miszerint a teljes
lakosság egy őrült és az ő elvakult követőinek irányítása alatt áll. A titokra,
ami megállíthatatlanul közeledik, és ha kell, a legerősebb kerítést is áttöri,
hogy eltörölje az egész emberiséget.
Eredeti mű: Blake
Crouch: The Last Town
Eredeti megjelenés
éve: 2014
Kiadó: Agave
Könyvek
Kiadás helye:
Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 302
Kötés: Puhatáblás
ISBN:
9786155522062
Fordította: Makai
Péter Kristóf
Ár: 2.980 Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése