Ugrás a fő tartalomra

Blake Crouch: Az utolsó város (Wayward Pines-trilógia 3.)

  Alapjában véve én nem szeretem a sorozatokat, mert nem értem, hogy miért kell három felé szedni egy történetet, miért nem lehet azt úgy egy az egyben kiadni. Persze tudom, kell a pénz az írónak, meg kell a pénz a kiadónak, és nem mellesleg a rajongók ott fogják  a körmüket rágni, hogy na de mi a folytatás, és várhatják a megjelenést.
 Jelenleg Magyarországon ezzel a trilógiával szerencsések voltunk, mert relatíve egyszerre kijött az egész, és ha nem volt az ember olyan béna mint én, akkor egybe le tudta darálni és nem kellett napokat malmoznia, hogy az Alexandrába miért nem átvehető már a rendelése, amikor van már vagy 24 órája, hogy leadta a rendelést, és hát kit érdekel, hogy az éppen szombat délután volt, és vasárnap nem dolgoznak fel adatokat? Nos engem nem, a munkatársaim lehetnek a megmondói, hogy  amikor csak gépközelben voltam néztem árgus szemekkel, hogy mikor jön az email, hogy mehetek érte. Természetesen 2 óra után, amikor délutános vagyok, tehát újabb 24 óra mire egyáltalán megy érte valaki. Itt is köszi Peti, hogy mentél érte :*
 Április elsején már kezemben is voltak a könyvek, mármint a harmadik, mert az elsőt rögtön a futáromnak adtam olvasásra….a másodikat meg tegnap adtam neki, a harmadikért ha bejön akkor ma már oda tudom adni. Aztán másodikán nekikezdtem a könyvnek, amit harmadikán be is fejeztem egy nagy „most meg mi a franc van???” Kérdőjellel. Mert olyan vége van a könyvnek, ami elhúzza a mézesmadzagot előtted, hogy „hello, ezt itt még ám lehet folytatni, de nem biztos, hogy fogom”… nem írom le a végét, mert az nagy spoiler lenne. Senki ne olvasson előre a harmadik kötetnél…a másodiknál sem, mert mindegyik végén van az a megvilágosodás és újabb százmillió kérdést felvető mondat, vagy rész.
És akkor spoilermentesen: 2015 legjobb trilógiája, amit olvastam! Nem csorbítja ezt a tényt az sem, hogy ez az egyetlen 2015-ben olvasott trilógiám eddig. (Április van még csak :P). Ritka, hogy könyvet veszek ÉS el is olvasom rögtön, az még ritkább, hogy kínlódom, hogy nincs egyetlen egy ember sem, akivel kibeszélhetném, vagy akinek elmesélhetném elejétől a végég a sztorit, és kielemezhetném neki, hogy én miért utálom Pilchert, vagy miért rúgnám fel Pam-et, esetleg miért tépem a hajamat a szerelmi sokszögeken (ami amúgy háttérben van, de néha már viccesen sok volt :D). Vagy azt, hogy én mit tennék Wayward Pines lakosai helyében, és hogy basszus, eszembe sem jutott, hogy így fognak dönteni. Nincs kinek mérgelődnöm, hogy az amúgy sem túlzottan ismert karakterek sorsa rosszra vagy éppen jóra fordul, vagy a vicces párbeszédek vége általában az, hogy megkedvelem a szereplőket, de már úgyis mindegy, mert kiszámítható a sorsuk. Wtf Picher!!!
 Úgyhogy igen, mérgelődős, idegesítő, de csak azért mert nincs kire rázúdítanom azt a sok kérdést, elméletet és főleg a leges legvége, az utolsó mondat problematikáját, mert azon viszont őrülten sokat gondolkodtam, és sokat töprengtem, hogy mi lesz az után…. Váááááááááááááá!

Belbecs: 5/5

Nagyon szórakoztató könyv és nagyon szerethető!

A trilógiáról úgy egyben: csak akkor olvasd, ha nálad van mind a három rész!!!!

Mert, különben a falat fogod kaparni, hogy mi van. Az első után még nem, ott még csak elelmélkedsz, hogy „hmmm, mi lehet velük, áh seriff, mit fogsz csinálni?” és ennyi, de utána sikeresen a második részt olyan szituációval zárja, amin kattoghatsz egy csomót, ha nincs nálad a harmadik rész, még úgy is, hogy azért sejthető mi következik.

Vélemény az előző részekről:


Külcsín: 4/5

A védőborító sem segít rajta. Egyrészt, mert a védőborító mind a három részhez tök ugyanaz a csávó
a földön fekvő, buta fejjel rád bámulós (bocsi XD), ami engem inkább Frankensteinre emlékeztet, és nem Ethanra (még ha tudom is, hogy ő játssza Ethant). Tehát a védőborítóval sem vagyok túlzottan elégedett. Az eredeti magyar borító (tehát a védőborító alatti), meg még mindig ronda! Nem tudok megbarátkozni vele, de azaz igazság, hogy mivel a bel tartalom teljesen helyén van, így nem igazán érdekel, hogy milyen a borító, a polcon úgy is csak a gerinc látszódik, az meg nem vészes.
 Az eredeti amerikai borítót annyira nem értem, mert nincsen benne madár, szerintem az egész kötetben nincs egy sem…ha egyáltalán a trilógiában vannak madarak, bár ez is ködös. Nem igazán tartom azt sem jó borítónak, bár kicsit apokaliptikusabb, mint a mi kis zöld rét, meg fák az út mellett borítónk :D

 Ha valaki olvasta a könyveket, és ki akarja velem beszélni, írjon rám nyugodtan: st.metatron@gmail.com a blogról a spoileres megjegyzéseket törölni fogom, mert tudom, hogy én is rohadtul utáltam volna, ha felmegyek egy könyves blogra, és első mondatban lelövi az egész sorozatot, azokat a tényeket, amiket csak olvasás közben a könyv vége felé tudsz meg. Ezért is nem írok spoileres bejegyzést erről a trilógiáról. Igaz, így csak a benyomásaim maradnak és kb. nulla cselekmény száll, vagy fogódzó, hogy mégis mi történt. Amúgy a második rész olvasása után volt, az, hogy rámentem egy blogra, és első mondatba összefoglalta az első rész összes izgulnivalóját….nemviccces…

Fülszöveg:
Ethan Burke különleges ügynök három héttel ezelőtt érkezett az idahói Wayward Pines-ba. A városban mindenkinek megmondják, kivel házasodhat, hogyan élhet és mit dolgozhat. A gyerekeiknek azt tanítják, hogy David Pilcher, a város alapítója nem más, mint isten maga.
Wayward Pines-ból senki sem távozhat. Elég feltenni néhány rossz kérdést, és az ember könnyen az életével fizet.
Ethan egy napon rádöbben a szörnyű titokra. A titokra arról, hogy mi terül el az elektromos kerítésen túl. A titokra, miszerint a teljes lakosság egy őrült és az ő elvakult követőinek irányítása alatt áll. A titokra, ami megállíthatatlanul közeledik, és ha kell, a legerősebb kerítést is áttöri, hogy eltörölje az egész emberiséget.

Eredeti mű: Blake Crouch: The Last Town
Eredeti megjelenés éve: 2014 
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 302
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155522062
Fordította: Makai Péter Kristóf
Ár: 2.980 Ft








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é