2015. április 17., péntek

Gerry Huerta: Pánik Amerikában

Ezt a könyvet nem a borítója miatt választotta. Ritka ronda a borító amúgy, és sokat sejtet, és bár az egész New York és környékén játszódik mégis a Golden Gate hidat rakták rá…ami tény, hogy Amerika de a történet egyetlen egy szálához sem kapcsolódik. A Pánik Amerikában címnél azt feltételeztem, hogy valami vírus tombol az államokban és mindenki meghalt, ezért a koponya a kövek között, meg a halálfejes cucc a borítón. Vírus nincs! Pánik sem amúgy!
 A történet két szálon mozog… bár sajnos nem túl jól megszerkesztve. Az egyik szál Mellory professzor és családjának élettörténete. A lánya, az udvarlója és a saját perverz szerelme. A másik szál, a világra kiterjedt Halál-dátum megismerése, és hogy erre hogyan reagálnak az emberek, a biztosítók és úgy egész Amerika.
 Az egész történet ide-oda ugrál. Felvetődik egy dolog, például, hogy össze akar házasodni két szerelmes, ezt a prof nem akarja, meg hát csak három évig fog élni, addig kibírják a fiatalok, nem házasodhatnak össze, és közben hónapokat ugrik egy mondaton belül. Mire elkönyvelném, hogy oké, akkor eltelt fél év, az egész visszaugrik két hónapot, majd előre négyet, majd vissza hármat… tehát próbáljam már időrendbe rakni, hogy mi történik éppen. Nagyon összeszedetlen az egész ebből a szempontból (is).
 Borzalmasan sablonos, és borzalmasan gagyi. Oké, elkönyvelem, hogy ez azért nem mai regény, akkor még ez lehet nagy számnak számított…de ma már roppant béna. A megfogalmazások… nem is tudom, mit mondjak. Olyan, mintha egy tíz-tizenöt éves gyerek vetette volna lapra a mondatokat és néha elpuffogtatott volna valami idegen szót, hogy úgy tűnjön, hogy zseniálisan képben van az orvostudománnyal vagy éppen az emberi természettel. Hát… szerencse, hogy a könyv rövid, nagy betűs és vannak üres oldalak benne…
 Ami viszont jó volt, mert volt ilyen amúgy. tetszik a témafelvetés, az elgondolkodtató elképzelés, hogy mi lenne, ha tudnád halálod időpontját. A feltételezések, hogy esetleg erre Amerika, hogy reagálna, majd arra, hogy mégsem jók a halál dátumok, majd arra, hogy mégis jók… hogy ehhez hogy viszonyulnának a biztosító társaságok, az emberek, az egyház. Tehát ez a rész, ez jó és érdekes volt, a 180 oldalból ez 5 oldal körülbelül. A téma maga tehát tök érdekes lenne, de borzalmasan sablonosra sikerült, és nem is értettem miért kellett két olyan szálat is belerakni, aminek semmi értelme nem volt, a vergődésen kívül.

 Magyarok a könyvekben:
Vicces, hogy folyamatosan belefutok, hogy a magyarok bizony ott vannak! Nem tudom, hogy végül is ezt a „remeket” magyar írta-e vagy fordításkor kerültünk bele, mint magyarok, vagy ha valóban eredetileg angol nyelvű, tényleg benne van-e az alábbi idézet. De mivel folyamatosan futok, bele a magyarokba el tudom képzelni, hogy szeretnek ránk utalni. Jelen kötet záró jelenete kicsi nemzetünk fiait idézi, bölcsességünk és jókedvünk határtalan!

„– Sose halunk meg!
Aimet érdekelte, hogy ez mit jelenthet. A fiatalember olyan lelkesen rikoltotta. Odaintették a pincért, és megkérték, hogy kérdezze meg, mit jelent ez. A pincér visszatért. A szomszéd társaság magyar volt. A fiatalember elmondta a pincérnek, hogy a magyarok, ha jól érzik magukat, ezt a mondást szokták ismételni. A pincér egy darab papírra leírta a felkiáltást angolul:
– We'll never die!
– Sose halunk meg!”

És plusz pont, hogy a nagy könyves kihívásnál újabb pontot kipipálhattam (egy könyv, ami a tiéd, de eddig még nem olvastad el).

Belbecs: 2/5
Külcsín: 2/5


Könyv: Gerry Huerta: Pánik Amerikában
Kiadó: Dávid
Kiadás helye: Szeged
Kiadás éve: 1995
Oldalszám: 180
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9638541458
Fordította: Pálóczi Horváth György
Ár: 398 Ft (ami a könyvön van)

Vélemények:

0 megjegyzés: