Ugrás a fő tartalomra

Márciusi könyvtárazás


Könyvtárazós posztom következik. Mert, hogy Márciusban is jártam könyvtárban. Mármint a munkámon kívül is, mert abból adódóan ugyebár minden nap ott vagyok! Molyon felmerült több könyvtárosban is, hogy hát remek, hogy könyvtárban dolgozunk, csak akkor a magánkönyvtár kerül háttérbe, és megerősítem, ez tényleg így van! Ugyanis, mindig(de tényleg mindig) szembejön veled valami amit olvasni szeretnél. A nagyobb önerővel bíró egyedek persze max. várólistára rakják, de akik gyengék azok hazaviszik és halmoznak és halmoznak … :D Jah nem, ez csak a hörcsögökre vonatkozik, mint amilyen én vagyok :D
Márciusban feltöltöttem a készletemet, csordulásig (tehát ahány nevem van, annyin és azok körülbelül teli is lettek). Ők jöttek haza velem, egy közepes hányaduk már visszakerült a könyvtárba, mert elolvastam őket:

Alessandro Baricco: Harag-várak
Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban
Alessandro Baricco: Mr. Gwyn
Alessandro Baricco: Történet
Böszörményi Gyula: Égboltmesék
Chris Anderson: Kreátorok
Csoma Mózes: 1989 – Diszkózene a Kvangbok sugárúton
Csoma Mózes: Korea – Egy nemzet, két ország
Dan Millman: Élj céltudatosan!
Dániel András: Mit keresett Jakab az ágy alatt? (és mi történt ott vele?)
David Carlyle: Skyland – Sziget a szélben
Dmitry Glukhovsky: Futu.re
Franck Thilliez: E-szindróma
Graeme Simsion: A Rosie projekt
Guus Kuijer: Minden dolgok könyve
Guy Kawasaki: Elbűvölés
Irene Adler: Sherlock, Lupin és én – A katedrális árnyéka
Isaac Asimov: Azazel
Joe Hill: NOS4A2 
John Armstrong: Hogyan aggódjunk kevesebbet a pénz miatt?
Jorge Bucay: 20 lépés előre
Jorge Bucay: Az autodependencia útja
Kosztolányi Dezső: Pacsirta
Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek
Limpár Ildikó: Emlékek tava
Maggie Stiefvater: The Raven Boys – A hollófiúk
Manfred Kets de Vries: A boldogság egyenlete
Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Kulcs
Miskolczi Miklós: Kacagtató Sztalin-városi anekdoták
Murakami Haruki: Köddé vált elefánt
Nick Bruel: Rossz Cica fürdik
Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Dr. Howard C. Cutler: A boldogság művészete a munkában
Philippa Perry: Hogyan maradjunk normálisak?
Rögtönzött beszédek a zen meditációról
Shodo Harada: Bódhidharma ösvényén
Shunryu Suzuki: A zen szellem az örök kezdők szelleme 
Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem
Tonya Hurley: Szellemlány – Vágyakozás
Victoria Schwab: Felszabadulás
Z. Vincze György: Vendégként az örömök kertjében


 Van pár amiről poszt még nem született, de már olvastam őket, azokat jelzem valahogy, mindenről szeretnék posztolni, szimplán az időm és kreativitásom szab határt a dolognak esetlegesen az ihlethiány. Tehát, ezek közül nincs mind már nálam! Megfogadtam, hogy nem viszek vissza addig könyvet, míg nem olvasom el, eddig ez egyetlen egy kivételt élvezett (A Kulcs), mert előjegyezték, és azért nem tartom itt, és nem túl vékony, hogy hopp nekiugorjak. A többit viszont elolvastam, és úgy került vissza a könyvtárban. Mesekönyveknél próbálok gyorsan végezni és gyorsan visszaszolgáltatni, mert azok tényleg nem tartanak túl sokáig, és a gyerekek is olvashassák (végtére is nekik van szánva :D)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é