Ugrás a fő tartalomra

Vasárnapi merengés

 A hétvégén sikerült egy kicsit összerendeznem a dolgaimat a szobámban. Nem, nem csinálok róla most képet, mert azért annyira sok nem változott. Sikerült a könyvfesztiválra felmenő pakkomat kettészedni, így nem a hátamat vagy a vállamat húzza ~8kg könyv, hanem körülbelül 4-4 megosztva a hátam és a vállam között a súlyt. Emellett molyon sikerült bejelölnöm minden olyan könyvet olvasottnak, amik jelenleg az ágyamban laknak (ami mint éjjeliszekrény működik), így most az oldalsávban is látható, hogy erősen olvasásszédelgőbe mentem át. Ezekből persze egyszerre csak egyet olvasok, de mondjuk párhuzamosan úgy… 3-at, 4-et talán.
 Visszatérve a szobámra. A TV állványra kerültek az idei beszerzéseim, megjegyezném, hogy ezzel be is telt a TV állvány, úgyhogy most már kezdenem kell vele valamit, vagy nem hazahordani könyveket. Ami persze könnyű kijelentés, de pénteken is a pocséknak mondható hetem zárásaként még munkám utolsó 5 percében el tudták rontani a kedvemet annyira, hogy a munkatársammal Glamur napot tartsunk az Alexandrába. Igen, a könyvvásárlás általában megnyugtat, legalábbis részben egy kicsit nyugtat rajtam. Amúgy most már jól vagyok, kevésbé idegesen és kevésbé érdekel az egész. Mérlegeltem, ide-oda rakosgattam az emberek régi és új megjegyzéseit és úgy döntöttem, hogy amíg nincs írásban a dolog, addig nem foglalkozom azzal, ami amúgy sem az én dolgom. Sőt azt hiszem, most megint egy ideig visszatérek arra a stádiumra, hogy csak és kizárólag azt csinálom a munkaidőmben, ami a munkaköri leírásomban van, vagy a felettesem mond. Minden egyéb, amit amúgy szívesen csináltam egyelőre felfüggesztődik. Persze ismerem magam, tehát pár nap és úgyis csinálni fogom, de most még tartom magam ehhez.
 Tehát a TV állványt elfoglalják a 2015-ös beszerzéseim, az ágyammal szemben felül a könyvtári könyvek foglalnak helyet. Ahol úgy gondolom, hogy míg nincs full-on addig még nem kell stresszelnem, hogy a fél könyvtár nálam van. Az alatta lévő polcon foglalnak helyet a recenziók. Amikkel roppant mód el vagyok havazva (roppant mód = ide amúgy egy sokkal trágárabb dolgot akarta írni, de valahogy írásban nem szoktam káromkodni :D). Tehát nagyon el vagyok havazva, vannak itt két éve itt dekkoló könyvek is, ami ismerjük be, hogy gáz. És mit olvasok? Könyvtári könyveket -.- Pedig amúgy a recenziók 99% olyan, ami érdekel is, és hűde olvasnám is, csak aztán közbejön valami, és akkor már teljesen mást olvasok. A tipikus „itt van, bármikor leemelhetem” státusz, amit mondjuk recenziónál el kéne kerülni. Éppen ezért a friss kettő darabomat aktuálisan is olvasom, mert ha felkerül oda a polcra, akkor ennyi volt, sose kerül sorra! És idén nem is igen kérek ugyebár recenziót, kivéve, ha az itt lévő úgy… 40 könyv eltűnik.
 Posztokkal is el vagyok maradva egy cseppet. Főleg, mert eldöntöttem, hogy minden kiolvasott könyvemről írok is, jelenleg úgy 5 posztos elmaradásban vagyok ehhez képest. Jelenleg éppen azon gondolkodom, hogy mivel mindegyik ifjúsági irodalom, egy összefoglaló poszttal fogom letudni azt a 6-ot. (Emlékek tava, Üveggyerekek, Égboltmesék, Mit keresett Jakab az ágy alatt?, Rossz Cica fürdik, Pozitív gondolatok naplója, és ma már az Aranyhajat is elolvastam). Legalábbis egyelőre így gondolom, aztán lehet délután kedvem lesz, és egyenként megírom a véleményemet róluk, csak az a baj, hogy ahogy haladok előre a könyvekben, úgy egyre nehezebb írni a már olvasottakról, ezért is rossz, hogy ekkora elmaradásba kerültem.
 No meg imádom a blogomat, így szívesen írok ide bármit, és legszívesebben naponta-kétnaponta írnék könyvekről, vagy filmekről (Például a héten megnéztem a Bosszúállókat!). Úgyhogy remélem, hogy az írói válságom lassan elmúlik, és akkor rátok zúdíthatom a posztjaimat. Tegnap már pont ezért is szedtem össze, hogy könyvfesztiválos megjelenésekből mi érdekel. Legalábbis első ránézésre, mert még lehet addig jön róla poszt, hogy mi maradt ki amit pedig nagyon olvasnék. A listáról amúgy az első kettő az, amit biztosan meg fogok venni (Madarak a dobozban és a Horrorstör), mert valami miatt most értem el majdnem 29 évesen arra, hogy horrort akarok olvasni, vagy thrillert. Olyan kis félőset, bár azaz igazság, hogy mostanában olvastam ilyeneket és annyira húdenagyon nem féltem, de ez a két könyv nagyon bizalomgerjesztő, és hát a borítójuk is tetszik. A Gyilkosság világvége előtt már most látható, hogy elnapolandó, sorozat is és annyira már nem vonz (azért mert sorozat), úgyhogy úgy döntöttem az már könyvtári olvasás lesz, remélem, megveszi a könyvtár.
 Fura, amikor kicsit kettéágaznak az olvasmányaim. Horror és ifjúsági irodalommá. Azért ismerjük be, hogy nem rokon témakörök. Bár az Üveggyerekek pont beleesik mind a kettő témakőrbe. Próbáltam arra is rájönni, egy kérdőív kitöltése után, ahol kérdezték, hogy mit olvasok, mely témaköröket, hogy erre mégis mit írjak? Azt írtam, hogy relatíve mindent. Ifjúsági és mese könyveket előszeretettel, sci-fi-t is olvasok, bár arra már rájöttem, hogy a hard sci-fi nem nekem való. Fantasy-t is olvasok, de elhanyagolható. Krimit is biztosan, bár néha utólag tűnik fel a címkék között a krimi címke és innen tudom, hogy „jah akkor ez krimi volt”. Nehezen határolok be ugyanis egy könyvet, hogy micsoda. Mert a sci-fi sem abban merül ki, hogy űrhajók vannak benne, mert pl. a Wayward Pines, ami az óta kedvenc lett szintén kapott sci-fi címkét még sincs benne űrhajó, mondjuk thrillert és krimi címkét is kapott és nem éreztem, hogy félős lenne, kivéve pár fejezetnél. Most, például amit olvasok, a Rose-projekt teljesen elüt mindentől, amit olvasni szoktam a maga kis fura szerelmes cuccával. Mindegy is, a lényege ennek az egésznek, hogy nem tudom körbehatárolni, hogy pontosan miket olvasok, mert nincs tematikám, nincs olyan, amire azt mondom, hogy nem olvasnék ilyet egyáltalán.

 Nos itt csatolva az aktuális olvasmánylistám, ha valaki be tud ez alapján határolni, mit olvasok, az írja kommentbe ide :D


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é