Ugrás a fő tartalomra

Az átalakítás még nem ért véget!



Na jó, valójában feltehetően most már nem lesz olyan nagy átalakítás. Most is, csak kikerült az asztal a szobámból, hogy egy tv állvány vegye át a helyét. Nem, véletlen sem fogok tévét nézni, az roncsolja az agysejtjeimet. Hanem, a Jysk katalógusba (lassan reklámozási díjat kérhetnék :D), láttam egy olyan színű (fafajtájú) asztalkát, amilyen színűek a bútoraim a saját szobámba. Azt nem is néztem, hogy az hivatalosan TV állvány volna. Még meg is jegyeztem, hogy az aljába elférnek a könyvek, amik nem fértek el a tesómhoz, a tetejére meg a sólámpám és az asztali Zen kertem (amit még apukám csinált nekem), tökéletesen elfér. És tényleg! Bár amikor méricskéltem, akkor valahogy nekem magasabbra jött ki az egész, de szerintem a hossza és magassága lehetett a ludas azt kevertem.
 Szombaton anyukámék meg is vették (pénzt adtam hozzá), aztán elmentek wellnesselni. Nekem van egy rossz szokásom (vagy jó), nem szeretek várni. Ha valamit megvettünk, akkor annak ott kell lennie ahova megvettük, össze kell, hogy rakódjon.

 Igen ám, de nem vagyok túl nagy szerelő zseni. Analfabéta sem vagyok az összeszerelésbe, de az előző projektnél… tökéletesen fordítva összeállítottam a polcok elemeit, apukám nem győzte átrakni, megforgatni, hogy tényleg helyesen legyenek. Ezek után úgy döntöttem, hogy összerakom a tv állványt. Mert, nem lehet az olyan bonyolult. Dobozt kibontva megkerestem az összeszerelési útmutatót. Miután megnyugodtam, hogy itt nincs olyan ábra, hogy egyedül nem lehet, akkor mindent szétpakoltam a szobámba. Írta, hogy kell csillagcsavarhúzó, meg kalapács is hozzá, hát szereztem. A tiplik beverése nem okozott gondot (kalapács nélkül, egy fa bagollyal – igen….előbb volt a tiplis rész, mint hogy megnézzem, kell-e kalapács és elmentem volna érte :P). aztán jött a kerekek felcsavarozása, na itt lekellett mennem a pincébe csillagcsavarhúzóért, mert a lustáságból elkezdett (olló vágó részével is lehet becsavarni, aztán…sima csavarhúzóval is lehet) meghiúsulása miatt muszáj volt szabályos eszközt találnom, amivel már sokkal könnyebb volt az egész. Aztán hipp-hopp egymásba illesztés és csavarozás (ahhoz adtak csavarozó bigyót…), és már kész is! Kb. egy órás munka, de megcsináltam! Ahhoz, hogy a helyére kerüljön, el kell vinni az asztalt onnan. Egészen az előtérig vittem, mert azért a lépcsőt egyedül egy vas-fa dologgal nem vállalom be, úgyhogy azt most kerülgetem. Forgatás erre, forgatás arra, végül nem is úgy került oda, ahogy gondoltam, de most már tetszik teljesen ott ahol van. Szerintem legalábbis jó lett! Így átfértek a világirodalom remekei sorozat kötetei hozzám, illetve tényleg mindennek lett helye. És büszkén megveregettem a magam vállát, hogy habár egy bonyolultabb szekrény még kifog rajtam, de egy tv állványt bármikor össze tudok szerelni!

Szemből, felül a polcon a HP-s dolgaim :)

Megjegyzések

tina üzenete…
Nekem is pont ilyen szekrénykém van :) bár nekem jelenleg rajta van a tévé(porfogó), én is könyvespolcnak használom inkább ;)
tina üzenete…
Jah, és én is gyűjtöm az ilyen színű bútorokat :)
És azt hiszem a szobabicajom is pont ilyen, mint a tiéd :D
Jeffi üzenete…
Az én szobámba ilyen színűek a bútorok, úgyhogy kellett keresni a megfelelőt :D Bár így sem egy típusúak a bútoraim, de azért mondjuk úgy, hogy most már jól néznek ki, és mivel kicsi a szobám, most már kicsit nagyobbnak tűnik, hogy rendezettebb lett minden :) Még majd a régi könyvespolcom kerül vissza, ha megvágták meg méretre szabták, akkor lesz egy csomó könyvnek hely :D Bár most elférek rendesen :D
A szobabiciklit már csak használnom is kellene, egyelőre csak be van állítva, na de lassan ráveszem magam (kellene) :)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é