Arthur Madsen: Five - Az új generáció

Fülszöveg:
 Évezredekkel ezelőtt Ehnaton fáraó udvari alkimistáival egy medált készíttetett, amely képes volt befolyásolni a bolygók mozgását.
 Az emberiség nem tudja, hogy létezik egy másik világ, egy ismeretlen birodalom, amelynek királynője mindenáron meg akarja kaparintani magának a legnagyobb hatalmat.
 Öt gyerek élete változik meg örökre, amikor valaki ellopja  a medált, és ezzel együtt a fény is eltűnik a Földről.
 Az árvaházban nevelkedő Yeni, Jauns, és Nuwe, valamit a jómódú családból származó Berria és Baru csak egymásra támaszkodhatnak, ha sikerrel akarnak járni.

GYEREKEK ÉS FELNŐTTEK HARCA EGY IDEGEN VILÁGBAN. A BÁTORSÁG, A BARÁTSÁG ÉS A HŰSÉG PRÓBÁJA A VILÁG SORSA AZ Ő KEZÜKBEN VAN.

A könyvért köszönet a Scolar kiadónak!


 Azaz igazság, hogy nem tudtam, hogy az író magyar! És azt sem tudtam, hogy a könyvhéten kinn volt és dedikált. Pedig akkor dedikált példányom lenne :(
 Mindenesetre, azt hiszem 2013 a pozitív csalódások éve. Ami a magyar írókat tekinti. Mint sokan, én is elég előítéletes vagyok a hazai írókkal szemben. Ne kérdezzék miért....mert fogalmam sincs róla. Azt hiszem, lassan ezt az előítéletet ki is növöm. Mostanában ugyanis rájöttem, hogy a magyarok is vannak olyan jók, ha nem jobbak, mint a külföldi szerzők.

Külcsín és belbecs:

 Mivel az író magyar, így nincs honnan átvenni a borítót. Őszinte leszek, félrevezető, hogy ott a Five szó a borítón, mert azt hinnéd, főleg az író nevével együtt, hogy ez itt egy fordítás és feltehetően követi a manapság annyira jellemző mentalitást, hogy Angol és Magyar cím is szerepel a könyvön. De ettől eltekintve, a borító gyönyörű. Magához vonzza a tekintetet, és ad egy plusz hangulatot a könyvnek. Aranyos a kislány a borítón, bár a kolléganőm szerint kicsit ijesztő. Nem tudom nekem nem ijesztő, olyan kicsit misztikus ezekkel a nagyon kék szemeivel. A haját irigylem, annyira szép.
 A borító mellett adott még a külcsínhez a kivitelezés. Bánom, hogy nem kemény táblás a könyv! Tudom, drágább lett volna, de mivel eléggé újraolvasós gyanús, így félek, hogy a puha fedél miatt nem lesz annyira tartós, bár egy olvasás után nem látszik rajta semmi. A betűméret tökéletes, nem túl nagy de nem is miniatürizált (nem szeretem  a nagyon kicsi betűket).

Külcsín: 5/5

Belbecs:

 Tetszett a világ amiben játszódott. A Földi és  a Kriccs világé is. Inkább tűnt időutazásnak, mint térbeli, síkbeli váltásnak a dolog. Amire nem jöttem rá, hogy a Földön belül hol játszódik (lehet írva volt, és átsiklottam?), tudom nem fontos, csak engem érdekel a dolog.

Forrás: http://arthurmadsen.hu

 Az átjárós megoldás kicsit sántított. Nehéz ezt úgy leírni, hogy ne spoilerezzek, de muszáj. Átmennek, megkarmolja a griff, visszajönnek nincs gond, a varázsló azt mondta Zuennek, hogyha átmegy akkor megkarmolja a griff, tehát minden irányból karmolászik, akkor mégis miért nem tudott átmenni Újra a karakter(nem mondom meg ki), ha úgyis jel lett volna rá rakva? És nem mellékesen Karhan, akkor hogy járkál ide-oda? Mert, a sejtésem szerint, (amit a vége felé elszórt morzsákból rakosgatok össze), átjár...viszont Ember, mert odaát nem fogja a Kriccs mágia, sem fegyver. Hmmm??? Feltételezem a sok kérdésemre majd a második részben kapok választ.
 Utálom a függő végeket! És itt nagyon-nagyon mocsok módon hagyta függve az író. Amolyan "vége a világnak, elveszíted...." Vége az első résznek -.-" Áh...nagyon utálom a függő végeket, pláne az ilyeneket amikor gondolkodhatok, elméleteket gyárthatok, hogy na akkor mégis mi lesz a következő részben. Mert az alap problémát megoldották. Akár vége is lehetett volna a könyvnek, egy részes is lehetett volna, de nem. Maradt elvarratlan száll még...

Szereplők:

Forrás: http://arthurmadsen.hu

Jauns: Akit szegényt, folyamatosan Janusnak olvastam. Úgy tűnik az a név jobban tetszik nekem. Én nem ilyennek képzeltem, mint fenn a képen, de azért vannak hasonlóságok a kettő között. Amúgy örülök, hogy később látogattam csak el az író honlapjára, és így teljesen a saját fantáziám által kreált kinézetű karakterek voltak. Jauns, amúgy az egyik legjobban kidolgozott karakter, neki jutott a főszerep főleg. A szerelmi szálon mondjuk már fogtam a fejemet, hogy ezt tényleg muszáj volt-e berakni rögtön az első részbe, de hát...végtére is kamaszok. Elnézendő, hogy van szerelem is. Jauns imádja a testvérét, és meghalni is képes érte, mégis annyira könnyelmű. Olyan, mintha már eldöntötte volna, hogy nem érdekli mi történik. Persze, küzd és megtesz mindent amit kell, de mégis volt egy olyan érzésem, hogy azzal is ki van békülve, ha meghal.

Yeni: Kedveltem őt, bár ahhoz képest, hogy a borítón van, elég keveset szerepelt a könyvben. Viszont nagyon látszott rajta, hogy tiszta szívű, és isteníti a bátyját. Ahogy az is, hogy nem fél a haláltól. Mondjuk tény, hogy onnantól plusz bátorsága lett, hogy kiderült, hogy nem fog rajta a fegyver. Amúgy az érdekelne, hogy miért nem tudták levenni a nyakából a medált. Csak mert ez nem volt teljesen tiszta, hisz a testvére le tudta venni, míg Zuen nem...és még azt sem mondhatjuk, hogy egyik kriccs másik ember, mert mire leveszi addigra már Jauns is kriccs.

Forrás: http://arthurmadsen.hu

Nuwe: Szegényke. De tényleg őt annyira sajnáltam. Főleg azért mert őrültnek titulálják, csak azért mert a zoknigombolyagját macskának becézi, és úgy tesz mintha valóban kismacska lenne. Minden esetre Yeni és Jauns egyik legjobb barátja, aki mindent megtesz, hogy a barátságukat meg is tartsa, hogy a barátait megóvja. Ő olyan filozófus jellemnek tűnt, aki tényleg tiszta szívvel mond dolgokat, és komolyan is gondolja őket. Ő volt az aki a legjobba kihasználta és élvezte, hogy érti az állatok beszédét. Szerintem neki tökéletes hely lenne a Kriccs birodalom, kevésbé szemétkednének vele!

Berria és Baru: Gazdag család, kicsit elkényeztetett gyermekei. Baru menő akar lenni, de ebből néha nagyon rosszul jön ki, Berria meg folyamatosan a testvérét akarja óvni, néha túlzásokba esve. Amúgy elég összetartó testvérpár, és tényleg látszik rajtuk, hogy szeretik egymást, annak ellenére, hogy folyamatosan nyúzzák, és szekálják a másikat. Életszagú volt az ő kapcsolatuk.

Forrás: http://arthurmadsen.hu

Shamala: A királynő, aki maga a Gonosz. Tényleg nagybetűs gonosz, mert semmi pozitív nincs szegénybe. Hatalom mániás, gerinctelenül kihasznál mindenkit, és hazudik mint a vízfolyás. No persze fél a kilencbetűstől, és Karhantól. Még mindig nem értem milyen indíttatásból lopatta el, a medált és a fényt az emberektől. Persze, hogy zsarolja vele Karhant, de komolyan, neki a zsaroláson kívül semmi haszna nem volt belőle, még a medált levenni sem tudta a kislányról, nem hogy használni. Amúgy érdekelne, hogy annak idején, Ehnaton fáraó mégis miért készítette a medált, ha aztán eldugta, és félt, hogy valaki majd használni fogja?

Zuen: Szegény annyira átverhető, annyira...hülye, nem tudok rá jobb szót. Tipikusan remekül kihasználható lovag, aki mindent megtesz  a királynő kegyéért, de nem gondolkodik el azon, hogy esetlegesen a hőn szeretett királynője nem tartja be az ígéretét. Ááááh, lüke! És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy az öccsének néha több esze volt!


Belbecs: 5/5

Várom a folytatást, remélem hamar jön, addig is a könyv trailere: