2013. június 16., vasárnap

P. J. Hoover - A Smaragdtábla

Fülszöveg:
 Benjamin nem olyan, mint a többi gyerek – képes mások elméjében olvasni és a gondolataival tárgyakat mozgatni. Erre azonban ő maga csak akkor jön rá, amikor egy titkos, víz alatti kontinensre küldik nyári táborba. Kiderül, hogy Benjamin egyáltalán nem ember – és az, amiről azt hitte, hogy különlegessé teszi, voltaképpen csak segít beolvadnia. Azonban a rejtélyes Smaragdtábla őt választja bajnokának, és Benjamin egyszer csak azon kapja magát, hogy a világ megmentése az ő feladata.




A könyvért köszönet a Főnix Könyvműhelynek!

Külcsín és belbecs:

Kezdjük a borítóval, mert az sokkalta egyszerűbb. Meglepődtem, amikor képet kerestem, hogy az egyetlen normális minőségű borítóképet (google a barátom), az írónő amerikai oldalán találtam meg. Tény és való, hogy nagyon szép lett a borító. Kifejezetten kellemes a szemnek, ha eltekintünk attól, hogy míg itt látszik a cím, a nyomtatott verzióba eléggé beleolvadt a háttérbe, és így csak a sorozatcím ami jól olvasható és az író neve. Ami sajnos még rosszabb lett az, a hátsó táblarész. A szín maga amúgy jó, a betűtípus is jó lett volna, ha nem árnyékolják. Így ugyanis erősen azaz érzésem, hogy rossz a szemem, amikor olvasom. A másik amit mondjuk nem értettem, hogy miért is kell az Angol címet, és Sorozatcímet a hátuljára elég nagy betűkkel felírni. Gondolom, hogy ez valami új mentalitás a kiadóknál :)
 Viszont jó, hogy ott a kormeghatározós karika (könyvtárnak ez amúgy nagy segítség, illetve kóborló szülőknek, akik korosztályba keresnek könyvet a gyereknek). Ez konkrétan 8-as karikát kapott, amit én úgy 10-re módosítanák, csupán abból a megfontolásból, hogy bár a történet a mai 8 éveseknek is gondolom érthető, de a hosszúság és nem túl nagy betűméret alapján, elég hamar megunnák. Bár az is igaz, hogy elég sűrű fejezetbontás van (Ne olvassátok el a tartalomjegyzéket olvasás előtt mert Spoileres, én is csak azért olvastam el, mert Molyra begépeltem :P)

Külcsín: 4/5

A történet:
 Nekem tetszik az alap dolog, miszerint Atlantisz és Lemúria lakosai telegének (mondjuk ettől a szótól a falra másztam), és a víz alatt van jelenleg a két sziget, ahol működtetik kis iskolájukat, boltjaikat, és éldegélnek totális nyugalomba a telegének. Nagyon jól el lett magyarázva, hogy miért is süllyedtek le a kontinensek, és miért is fontos, hogy Atlantisz körül a pajzs örökre fenn maradjon. Tehát maga a sztori hátterével nincsen gond. A telegének is egész jól ki lettek dolgozva, hogy mik a különleges képességük, telekinézis, telegnosztika stb. amiknek a nevét meg se tudtam jegyezni. A teleportálás amúgy jópofa, meg ez a gondolatban beszélgetés is. Ami nagyon kiszámítható volt, hogy Benjamin ....tökéletes. Komolyan, neki szinte nincs hibája, zseni, egy csomó tantárgyból jeles és nem mellékesen tőle függ a világ sorsa, legalábbis jelenleg még úgy áll. Elég hamar összeáll a csapat, meglepő mód minden tárgy és képesség ami kell majd a későbbiekben, az fellelhető a tagokban. (oké, tudom, ez minden könyvben így van, mert ha nem így lenne kicsit tovább tartana megmenteni a világot). És persze megvannak az ellenségek is, hol Atlantisziak, hol csak az osztálytársaik,...bár bennük egyelőre nem vagyok biztos, hogy tényleg ellenségek, vagy csak kellettek diákok akik Nem az ő csapatjukban játszanak.
 Tehát maga a történet nem túlzottan bonyolult, és adott vonalon, kissé kiszámíthatóan (próbáknál főleg) halad. Ettől független nagyon kellemes olvasmány volt. Feltételezem trilógia lesz. (miért nem lehet valami könyv, és nem sorozat?)
 Lett viszont kedvenc szereplőm, és véletlen sem Benjamin. Nekem Helios Deimos, ő olyan szimpatikus férfinak tűnt, uralkodó létére elég lazán kezeli a dolgokat. Persze tudott a kiválasztottságról, és minden, de azért mosolyogva bólintott arra, hogy a gyerekek, csak úgy törvénytelenül elteleportálták magukat a világ másik pontjára, betörtek egy boltba, egy templomba stb. Sok mindent elnézett, amit egy Normális uralkodó nem tenne feltétlen meg. És elég telegén központú.
 Oh és Jacket a nogikát is bírtam :) de ő elég keveset szerepelt, gondolom majd a többi részben még lesz elég szerepe, ahogy Heliosnak is :)


Telegének - Emberek

Sok híresség lett megnevezve telegénnek, köztük amúgy Rubik Ernő is (éljenek a magyar utalások), ami egyrészt fura volt, másrészt meg teljesen egyértelmű. De azért nem minden híres ember, telegén, még Hoover világalkotásában sem.
 Mit tudnak a telegének amit az emberek nem. Tudnak gondolatban beszélni, új testrészt növeszteni(már aki), meggyógyítani saját magukat, ha éppenséggel az kell. Teleportálni a világ más pontjaira (már aki tud), jövőbe látni stb. Egy részben olyasmi ez mint a mágia, csak itt genetikailag gondolták úgy, hogy mások. Kinézetre amúgy teljesen normális embernek tűnőek a telegének is.
 Azt állítja több telegén is, hogy az embereknek KELL az irányítás, hogy azért kellene Istent játszani, mert az az embereknek jó. Érdekes felfogás...és hála az égnek a legtöbb telegén nem gondolja azt, hogy most ő, attól, hogy tárgyakat lebegtet, vagy éppen elteleportál a világ másik sarkába, attól még felsőbbrendű lény volna. Nem hiszem, hogy az embereket félteni kellene. A mai világban már elég talpraesettek...nagy átlagban.

Belbecs: 4/5

Egy kis magyar utalásos idézet a könyvből:


– Szóval, lássuk csak, mi ez itt? – tette fel Proteus a költői kérdést, ahogy az asztalra pillantott. – Áh, egy kinetikus gömb! Ha nem tévedek, Rubik Ernő találmánya.
– Rubik tervezte a gömböt? – csodálkozott Benjamin.
– Természetesen – felelte Proteus. – Rubik Ernő telegén volt.
Benjamin, Andy és Gary döbbenten meredtek Proteusra.
– Régen hatalmas divathóbortot váltottak ki Lemúrián a kinetikus gömbök – magyarázta Proteus. – Amikor Rubik ügynök lett, és Magyarországra küldték, engedélyt kapott rá, hogy bemutassa az embereknek a találmánya egy lebutított, gyerekjáték szintű változatát, a bűvös kockát.
(125. oldal)
Vélemények:

0 megjegyzés: