Nellie Bly elfogadja Verne kihívását, hogy megdöntse Phileas
Fogg rekordját, és kevesebb mint nyolcvan nap alatt körbeutazza a Földet. A
feladatot teljesíti, a távot hetvenkét nap alatt teszi meg. Ám az útról írt
hivatalos beszámolójából kimarad egy hátborzongató esemény… Port Said nyüzsgő
kikötőjében Nellie egy rejtélyes haláleset szemtanúja lesz. Tudtán kívül
nemzetközi bonyodalom közepébe csöppen, s ez őt magát is a gyilkos céltáblájává
teszi. A luxushajó fedélzetén, mely Nellie-t a Fáraók Földjéről a mesés Keletre
viszi, a világ legnevesebb mágusai utaznak, s olyan ünnepelt hírességek, mint
Sarah Bernhard vagy Frederick Selous, korának ismert felfedezője, Indiana Jones
figurájának ihletője. Gyilkos lopakodik a fedélzeten, miközben a mágusok bűbájt
űznek, s megidézik a holtakat; Nellie pedig rájön, hogy az Egyiptomban kezdődő
halálos összeesküvés átfogja az egész világot.
A könyvért köszönet a K.U.K. Kiadónak!
A Gyilkosság alkímiájában már megismerhettük Nelliet, aki kissé furán gondolkodik a világ dolgairól. Mert, próbál nő maradni, de folyamatosan hangsúlyozza, hogy ő egy modern nő, és ne nézzék gyenge törékeny teremtésnek, holott néha ő egy gyenge és törékeny teremtés! A történet szerint Verne buzdítására, fogadást köt, hogy neki sikerül hamarabb megkerülni a földet, mint a neves francia író kitalált regényhősének. Vonatot és hajót igénybe véve. Már maga ez a történet is remek és izgalmas volna, de azért kell ugyebár a kaland és a plusz feszültség. Így Nellie szemtanúja lesz egy gyilkosságnak Egyiptomban, aminek a végső megoldása majd Amerikában bontakozik ki. De közben azért, próbálják eltenni lábalól a hölgyeményt, mert kissé túlbuzgó, és mindenről tudni akar. Az istenért, végtére is újságíró!! Milyen lenne, ha nem rámenős?
A világ körüli út kellemesen telik, bár olvasva a körülményeket erősen elgondolkodok, hogy tényleg kellemes volt-e? Egy kis lakosztály a hajón, ahol Kínától már egy majom is utazik, aki harap, rúg, rikácsol. Hát, kedves Nellie...nem kellett volna majmot venni :D Ennek ellenére, úgy hiszem, hogy egészen jó komfort körülmény adatott meg neki, amikor éppen nem hajózott. A vonatok a leírása alapján külön bejáratú, számára készített vonatok voltak (kivéve a legvégén), és így gyorsan és kényelmesen, szinte egyedül utazhatott. Ami viszont nagyon tetszett, hogy egy kézitáskával és egyetlen ruhával tette meg a távot, így nem kellett órákat filozofálnia, hogy mit vegyen fel.
Szerettem a Kínai fejezetet a könyvben. Nem csak azért mert érdekel Kína, hanem mert tényleg annyi mindent megtudtam...főleg arról, hogy kínozták akkoriban a rabokat, de hát ízlések és pofonok, engem ez is érdekel. Igaz, felszisszentem a bambuszos dolgon...azért az nem lehetett kellemes :(Utastársakról egy pár szót, Fredericket kedveltem, bár nekem azaz érzésem volt, hogy nagyon titkolózik, jobban mint kellene, és ebből következik egy csomó félreértés. Pedig tényleg vonzódnak egymáshoz! Sarah viszont haláli. Az a leplezetlen bujaság, és színészi hajlam (végtére is színész), az valami fenomenális volt, az egyik legviccesebb karakter amúgy a könyvben.
Lord és Lady Warton, velük nekem folyton bajom volt. Ennyire begyöpösödött embereket! Nellie aranyos ahogy magában füstölög, ahányszor meglátja őket. Ennek ellenére folyamatosan keresztezik egymás útját.
A háttérben húzódó gyilkosság, és nyomozás néha amúgy fárasztó volt. Nellie mindenkit gyanúsnak talál, a többiek meg félnek a nőtől, hogy valami esztelenséget csinál, és még öntenek olajat a tűzre, hogy bonyolítsák a dolgokat. Ha elejével elmondták volna, azok akik a jó oldalon állnak, hogy mi folyik ott, sokkalta nyugodtabb útjuk lett volna, körben a világban.
Tehát belbecs: 4/5
Hiányzott nekem Verne! Frederick amúgy sokban hasonlít a franciára, de nem olyan szórakoztató mint Verne volt :D
Külcsín: 5/5
Nekem tetszik a borító, bárki bármit mond! Ugyan kicsit fura, hogy fehér ruhában ábrázolja Nellie-t, de nem rossz, olyan kiemelt szerepet kap, ahogy a piramisok előtt mászkál :) Ennek ellenére a külföldi borítót is kifejezetten szeretem, kicsit másmilyen de az is szép.
És akkor egy kicsit a fordításról. Ismerem a fordítót, az előző kötetemet dedikáltattam is vele, és remélem majd ebbe is kapok egy csinos aláírást. Igaz beleírta anno, hogy "csak a fordító", de kérem szépen ne legyen ott a "csak". Ugyanis Én nem olvashatnám nélküle, mert nem tudok angolul, és így ha nincs fordító, akkor mit sem ér a könyv magában. Lehet szép és jó, de nyelvismeret nélkül nem tudom elolvasni. Így nekem a fordító mindig a második író. Tehát fontos személy :) Kifejezetten jó volt a fordítás, néhány szófordulatnál lefejeltem majdnem a pultot, miközben olvastam, és próbáltam nem nevetni :) Úgyhogy kedves Boda András, köszönöm, hogy lefordítottad...és remélem, hogy a harmadik részt is te fordítod és...és hamarosan kijön majd (egy év volt a két rész között...jó volna ha max. ennyi lenne megint, bár tudom, nem csak a fordítón múlik)
Remélem jön a folytatás. Érdemes lenne kiadni, érdemes elolvasni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése