Paolo Bacigalupi : Hajóbontók

Fülszöveg:

Húsbavágóan kegyetlen kaland a jövő világában, ahol az olaj ritka kincs, ám a hűség még annál is ritkább. A Mexikói-öböl partján megfeneklett olajszállító tartályhajókat bontanak alkotóelemeikre az elkeseredett szegények. Egy kamaszfiú, Vézna a könnyűbrigádban dolgozik, és rézkábelek után kutat a roncsok gyomrában, hogy teljesíthesse a kvótát. Amikor azonban egy hurrikánt követően a szerencse egy léket kapott luxushajót vet az útjába, Vézna élete legfontosabb döntése elé kerül: fossza ki a hajót, vagy mentse meg az egyetlen túlélőt, egy gyönyörű és dúsgazdag lányt, aki talán egy jobb élethez vezetheti el… ha sikerül megmenekülniük az üldözőik elől. A Hajóbontók 2011-ben elnyerte a Michael L. Printz-díjat és a legjobb ifjúsági regénynek járó Locus-díjat, valamint 2010-ben jelölték az Andre Norton-díjra.

Köszönet a könyvért az Ad Astra kiadónak!

Külcsín és belbecs:

 A borító Sánta Kira, és Vass Richárd keze munkája. Leszögezném, hogy gyönyörű lett. Amúgy érdekelne

az, hogy amikor ketten készítenek egy borítót, azt hogy csinálják. Megszoktam, hogy általában csak egy borítótervező van felsorolva, és kicsit bezavar, hogy ketten munkálkodtak egy borítón. Ami amúgy kifejezetten szép lett. Nekem nagyon tetszik, bár most, hogy megnéztem az amerikai, angol borítókat azt kell mondanom, hogy van még pár amivel el tudtam volna képzelni a magyar kiadást is. Ennek ellenére nagy kedvencem lett, és ez a zöld gerincszín is remekül passzol hozzá.

 Volt pár elgépelés a könyvben, szegény Nita, végre megszoktam, hogy Nita addigra Nina lett egy bekezdés erejéig. Minden esetre ez legyen a legnagyobb gondja a könyvnek. Tehát, kevés elgépelés. Amit nem fogok tudni megszokni azaz, hogy a fejezetkezdések  ugyebár mindig új lapon kezdődnek, de van, hogy előtte egy üres oldal van. Ilyenkor mindig attól félek, hogy ott van valami, csak nálam hiányzik :D

Külcsín: 4/5

Belbecs:

 Végre egy olyan Ad Astrás könyv, ahol azt hiszem már az elején értettem a dolgokat! Általában ugyanis az szokott lenni a probléma, hogy olvasom-olvasom és nem tudom hova tenni a helyeket, neveket, történéseket, és egy jó darabig pislogok, hogy mi van. Ez persze főleg azért van így, mert öreg fejjel (26 évesen, tavaly) kezdtem el érdeklődni a sci-fi és hasonlók iránt, és hiányzik az alapolvasottságom a könyvekhez. Mert biztos vagyok benne, hogyha sok sci-fit olvasok ifjú koromban, akkor több mindent hamarabb megérthettem volna most. De ezen már nem lehet változtatni. Örülni kell annak, hogy végre én és a műfaj összefutottunk, hála az Ad Astra kiadónak. (túl jó könyveket adnak ki, túl szép borítóval, túl jó fülszöveggel, és beindítják a hörcsög effektust, hogy olvasnom kell tőlük :P)

 Visszatérve a könyvre. Végre tényleg értettem a történetet, el tudtam helyezni a dolgokat, és még a nevekkel sem volt gondom, bár azért örültem volna, ha nem aggatnak totálisan véletlenszerűen új neveket egymásra a szereplők, csak úgy heccből. A történet könnyen követhető, és izgalmas. Ha nem lett volna most ilyen meleg, és nem lett volna ennyi dolgom, biztosan egy nap alatt befalom. Letehetetlen kategória!

 Szereplők:

Vézna /Mázlista Kölyök:  Tényleg őrülten mázlista, ha nem számítjuk azt, hogy egy alkoholista, drogfüggő, agresszív apja van aki csak úgy, ha nem jól néz rá, akkor eszméletlenségig veri. Tehát, ha mindezt nem nézzük akkor szerencsés. Túlél sok mindent, eljut egy csomó olyan helyre, ahova mások, akik hasonló körülmények között élnek nem jutnak el sosem. És megcsinálja a szerencséjét! Nem tudom a folytatásban mi lesz vele, de nem aggódom miatta. Elég kitartó és szívós fajta. Én nem osztom a félelmét, miszerint olyan lenne, mint az apja. Ő nem drogozik, nem iszik, és nem élvezi, ha ölni kell. A vér azért mégsem minden!

Pima: Keveset szerepelt a könyvben, de szerintem még az elkövetkezendőkben elég szerep jut neki is. Ő olyasmi lehet, mint egy nagy testvér Véznának. Ha szerencsésebb lett volna a srác, akkor oda születik és nem oda, ahova végül. Várom, hogy mi lesz a sorsa, neki és az anyjának!

Sadna: Pima anyja, és Vézna…hát nem is tudom mije. Főleg őrangyala. A legtisztább lélek akit csak a könyvben megismerhettünk. Mindent megtesz azért, hogy Véznának jó legyen, de nem hagy senkit sem cserben.  Gondolom a következő részben neki is jut majd szerep. Remélem a sorsa jobbra fordul, mert ő tényleg megérdemelné, hogy végre valami jó történjen az életében.

Richard Lopez: Vézna apja. Őt nem sajnálom, és már tényleg vártam, hogy minimum egy hajó essen a fejére, vagy egy villám csapjon bele. Tudom, hogy minden könyvben kell lennie egy ellenszenves alaknak, akit az olvasó utálhat. Nos őt kifejezetten lehet utálni. Gerinctelen, csak az anyag, és a pénz érdekli, a vér meg számára csak annyi, hogyha vele van a fiú akkor jó, ha nem akkor meg is halhat miatta. Örülök a végkifejletnek!

Nita/ Mázlista Lány: Sokáig nem tudtam, hogy viszonyuljak hozzá. Egyrészt mert hazudozott orrba-szájba, másrészt meg ki tudja, hogy kicsoda valójában. Amúgy attól féltem, hogy kiderül, hogy csak hazudja a vagyonát, és valójában csak egy senki. Végül kiderült, hogy nem senki, és tényleg van pénze. Érdekel, hogy az ígéretét betartja-e. hogy tényleg segít-e Véznán, Pimán és Sadnán.

Pöröly: Nos igen, akkor el is érkeztünk az egyetlen fura teremtményhez az egész  történetben. A félemberek furák, elméletileg van patrónusuk, akik, ha meghalnak akkor a félember vele hal, nos Pöröly láthatóan nem ilyen fajta félember. Félig kutya gének, félig ember. Volt aki azt mondta, a félemberek „feljavítottak”. Hát nem tudom, minden esetre, emberfeletti gyorsaság, erő és elméletileg mindent elsöprő hűség. Érdekelne, hogy akkor mégis Pöröly kinek hű? Ijesztő volt, annak ellenére, hogy valójában szerintem ő a jó oldalon van, bár főleg a saját oldalát, és érdekeit veszi figyelembe.

Belbecs: 5/5

Az írónak még nem olvastam a másik könyvét (A felhúzhatós lány), de tervben van. És remélem a Hajóbontok folytatása is hamarosan megjelenik, ugyanis nem szeretem az ilyen véget. Persze egy probléma megoldódott, de nem tudunk meg többet. Nincs happy end és nincs lezárva semmi. 

A folytatás