2012. november 30., péntek

Dr. Jan Yager - Azt hittem, barátok vagyunk!


Fülszöveg:
Mindannyiunknak voltak már rosszul végződött barátságai… Elhidegülés, vagy vérlázító árulás – egy ártalmas barátság megkeserítheti az életünket, veszélyeztetheti a munkahelyi sikereket, sőt, még még a szerelmi kapcsolatokba is csúnyán belerondíthat. Dr. Jan Yager, a téma nemzetközileg elismert szakértője bemutatja, mi vezet egy baráti kapcsolat kihűléséhez, s azt is, hogyan menthetjük meg, vagy épp ellenkezőleg, hogyan vethetünk véget egy ártalmas barátságnak. Ebben a jól áttekinthető szerkezetű könyvben rengeteg megtörtént, tanulságos eset és izgalmas rejtvény várja az olvasót, aki megtudhatja, hogyan ismerheti fel a rosszul működő barátságok 21 típusát, hogyan kerülheti el a munkahelyi barátságok legkülönfélébb buktatóit vagy találhatja meg az ideális barátokat.

Vélemények:
 
Először is köszönet az Athenaeum Kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet.


Szakirodalomról sokkal nehezebb írni, mint egy szépirodalmi műről. Mert hát annak van története, ami vagy jó vagy nem. Itt meg egy ember látásmódja egy adott témáról, amivel az ember vagy egyetért vagy nem.
Nem volt rossz a könyv, és rengeteg elemére azt tudom mondani, hogy a közelemben van pár ember akik rendelkeznek ilyesmivel. Tanácsot ad a könyv, hogyan kezeljük az ilyen embereket, de elég sarkított tanácsokat. Persze tény és való, hogy nem tudja lefedni az összes problémát az író, de azért megpróbálhatott volna egy icike-picikét tágabban vizsgálódni.

A legtöbb negatív barát, gyermekkori trauma miatt olyan amilyen, neveltetés, vagy annak hiánya, zaklatások és árulások miatt. Az volt az érzésem, hogy akkor ezek szerint normális ember nem nagyon van. Akit nem zaklattak, akinek boldog gyermekkora volt. Mert, nagyon rá lett állva a negatív személyekre.
Viszont nagyon jól össze volt szedve a 21 kerülendő barát típus. És nagyon jól leírva, hogy miért is kerüljük őket. Igen ám, de kerülni sem olyan egyszerű, sőt barátságot megszakítani sem olyan egyszerű.
Aranyos elképzelés, hogy "ne hívd vissza, ne hívd fel, megunja", de azért én ezt nem tartom fairnek. Ha valakivel gondom bajom van, nem értek egyet vele, akkor igenis mondjuk meg neki, hogy "ennyi volt", mert az a nem hívom vissza dolog elég égő? (Nem, nem ez  a legjobb szó rá), megfutamodás, igen, az megfutamodás a probléma elől. Nem hívom vissza, hátha megunja majd???!

Tetszett a munkahelyi barátságok feszegetése, hogy miért jó adott esetben, és miért káros adott esetben. Egyetértek vele, a legjobb barátoddal lehetőleg ne dolgozz egy helyen, mert egy előléptetés, vagy bármi és akkor máris probléma van. Viszont én is támogatom, hogy igenis, ha nem is közeli, de alkalmi (akár hosszú távon is), de barátok legyenek akik együtt dolgoznak. (nem itt most nem egy húszezer fős gyárra gondolok). Mert igenis a munkamorál sokkalta jobb, ha az emberek barátai, de legalábbis nem ellenségei egymásnak. Ha képesek kommunikálni, ha képesek a gondjaikat bajaikat elmondani. Persze nem kell mélyre menő lelkifröccs, de egy minimális információt tudjanak egymásról a beosztottak. Mert igenis, a nap nagy részét az ember a munkahelyén tölti, ugyanazokkal az emberekkel "összezárva",mégiscsak jobb, ha beszélő viszonyban vannak egymással.


Árulások. Ez a téma is érdekes volt, hogy egy barát, volt barát, hogy képes keresztbe tenni az embernek. Az író ki is hangsúlyozza, többször is, hogy csak olyat mondj a  legjobb barátodnak is, ami nem gond, ha másnap a hírekben van, mert nem lehetsz benne biztos, hogy nem mondja tovább, merő barátságból. Én magam mondjuk nem vagyok annyira pletykás (tudok titkot tartani), de vannak pletykás ismerőseim. És igen, az ember a legféltettebb titkát ne adja ki, csak, ha száz százalékig biztos a másikban, olyan meg sajnos a mai világban nem nagyon van. És igen, ha elárulnak az egy nagyon pocsék érzés, volt már benne részem, és nem volt jó. De túl lehet élni, pár átbőgött éjszaka árán.


Hogy okosabb lettem-e a könyvtől: kérdéses, inkább azt mondom, hogy felnyitotta pár dologban a szemem, amiknek az ötven százalékával nem értek egyet.
Gondom a könyvvel: Nagyon amerikai. Látszik rajta, hogy az ottani helyzetekre van kiélezve, az ottani dolgokkal, és már mondjuk egy szimpla Európai országban nem tudnám elképzelni, hogy minden így van.
Hogy érdemes volt elolvasnom a könyvet: Mindenképpen, tényleg hasznos, akik sok szak könyvet olvasnak azok lehet már rutinosabbak az ilyen könyvekkel szemben. Én szkeptikus vagyok.
Elgondolkodtat-e: Igen, mérlegeltem, átvilágítottam azt  a pár barátomat akik vannak, hogy mi illik rájuk, hogy most akkor ők ártalmasak-e vagy sem. Az eredmény magán jellegű, de tény erre jó, persze azért nem szakítok meg minden barátságot hirtelen :D

Internetes barátságok:  Feszegette ezt a témát is, hogy mennyire jó, és mennyire rossz ez az egész. Én azt vallom, hogy igenis a mai világban ez már egy módja a barátkozásnak. Egy csomó barátom van, akikkel sosem találkoztam, vagy évente kétszer futok össze. De vannak, és Nekem sokat jelentenek. Személytelen volna az ilyen? Nem, semmi esetre sem. Tény, én is jobban örülnék, ha személyesen is találkozhatnék sűrűn ezekkel a barátaimmal,de hát az ország másik végében laknak :(
Vélemények:

0 megjegyzés: