Fülszöveg:
Engelsfors. Egy apró, csodás kis város Svédországban, ahol hat lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük – kivéve, hogy mindegyikőjükben ősi, ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik WC-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják, hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják, boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg…
Külcsín és belbecs:
Először is köszönet a Geopen kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet.
Külcsín: Ezzel kezdem, mert ez sokkal egyszerűbb dolog. Gyönyörű borítója van a könyvnek, most, hogy a posztot írtam, végignéztem, hogy milyen a többi borító, de nagy átlagban ezt találtam, tehát maradt a kiadó az eredetinél (gondolom én). Remek választás amúgy, jelen esetben ez a borító sokkalta többet elmond a történettől mint gondolná az ember. Vannak álommotívumok beleépítve Minoo álmából, meg ott a kör,a könyv meg minden. A másik borító amit találtam, az elég tömegborítónak tűnik. Úgyhogy szerintem nagyon szép. Tetszik, hogy kemény táblás, és tartósnak tűnik, tehát nem esik szét a kezemben, mint manapság minden harmadik könyv. Tehát ez egy igényes és szép kiadás, jól mutat az ember polcán.
Belbecs:
Nem igazán szoktam svéd könyveket olvasni. Így időbe telt, hogy megszokjam a stílust, és főleg a neveket. Tudom, általában nekem gondom van a nevekkel, és itt is. Őszintén szegény Elias-t nagyon nem szerettem, csupán a neve miatt, és amikor meghalt, fellélegeztem, hogy végre ezt a nevet nem kell többet olvasnom. És most meg ez lett a kedvenc nevem...Kiszámíthatatlan vagyok. Minden esetre tényleg időbe telt, míg a fura neveket megjegyeztem, és csak remélni tudom, hogy magamban kiejtve a nevek tényleg úgy vannak, ahogy kell.Történet: Nem túl bonyolult a történet, és van benne kellő izgalom és meglepetés is. Heten indultak, és lassan fogyatkoztak a kiválasztottak. Egy kísérővel, akit végül lecserél egy másik személy, de megmarad a másik is. Egy ellenséggel akit nem tudnak beazonosítani sokáig. És jesszus, én is azt hittem, hogy az a kézenfekvő megoldás lesz most is, hogy akit az elején gondolunk gyilkosnak az...és nem. Ahogy haladt előre a történet, úgy egyre több lelki fejlődés, vívódás jött elő, és lassan megismertük a kiválasztottakat. Nem teljesen, de szerintem a trilógia alatt, mindenkiről (akik életben maradnak), megtudunk mindent. Ez egy nagyon jól megírt könyv, és bár ifjúságinak mondják, annyira nem fiataloknak való. (vagy én vagyok az ifjúság 26 évesen :D)
A kiválasztottak:
Elias: Róla tudunk a legkevesebbet, mert ő halt meg rögtön majdhogynem a prológusban. Remek különleges képessége volt. (amit nem írok le, mert akkor lelőném a könyv izgalmát, úgyhogy olvassátok és rájöttök mi az), tehát szerintem ő rendelkezett a legnagyobb tehetséggel, ami sajna sosem bontakozott ki.
Rebecka: Képes volt tüzet gyújtani, tárgyakat mozgatni, szerintem nagyon tuti képesség, ha boszorkány volnék feltehetően egy ilyen tulajdonságnak örülnék a legjobban. Mert látható, mert érezhetően hasznos. Bár mint kiderült nem mindenre jó.
Minoo: Őt nagyon sajnáltam, mert annyira akart hinni abban, hogy van ereje,és annyira átéreztem a bánatát amikor az jött le, hogy ja hát igazándiból neki nem igen van. Persze van (amit szintén nem írok le mi), és ami rengeteget segített a többieknek a végén. Minden esetre az ő vívódása borzalmas, egyrészt sem szerelem, sem erő, persze, hogy nem a legvidámabb ember.
Anna-Karin: Mások befolyásolása. Ez a képessége, képes manipulálni az embert, képes elhitetni velük, hogy bizony azt szeretnék amit ő akar. Namármost, amikor egy ilyen hatalom találkozik, egy önértékelési zavarokkal küzdő, nagy testsúlyú, folyton megszégyenített lánnyal, akkor az van ami itt is történt. Visszaélt vele, hogy elégtételt kapjon a sok szenvedésért. Én megértettem őt, bár én sem pártoltam a döntését, hogy ennyire befolyásolja az embereket, hogy ennyire elüssön minden dolog a normálistól. Néha úgy éreztem, fogalma sincs mit csinál, mert csak és kizárólag a haszonszerzés (jelen esetben a népszerűség) hajszolása volt a cél. De még így is megszerettem Anna-Karint.
Vanessa: Láthatatlanná képes válni! Na ilyen tulajdonságot nem szeretnék, nem azért mert nem jó móka, hanem azért, amit mondanak neki egyik tanításkor. Lehet egy nap, ha nem gyakorol eleget, akkor hopp úgy marad, láthatatlanul. Vanessa inkább az életével volt rám nagy hatással, olyan jó akar lenni, de nem megy neki, és örök lázadó marad, egy ideig.
Linnéa: Mivel a könyv is a végén fogja elárulni a képességét, így én sem írom le. Ő egy egyéniség. Jó tudom, mindegyik lány az. Maga varja a ruháit, különcül is öltözködik, és néha érthetetlen módon önfejű. Elias egyik legjobb barátja volt.
Ida: Na ő egy idegesítő nőszemély. Nem tudtam megszeretni, bármennyire is próbálták megszeretettni velem, bemutatva, hogy azért van neki emberi, empatikus oldala is, csak hát, ezaz oldal nem igazán nagy...sőt szinte láthatatlan. Tehát valami miatt ő nekem nagyon nem. Nem tudom, mennyire fog változni a többi rész alatt, de egyelőre én is úgy vagyok vele, mint Minoo amikor ideges volt és azt mondta neki, hogy "neked kellett volna meghalnod" ...
Összességében, majdnem mindenkiről van ilyen-olyan véleményem, az igazgatónőről, Nicholausról, a famulusokról, a Tanácsról, a gonoszról. Még mindig nem tudom, pontosan mi ellen harcolnak, legyőztek egy ellenfelet, de ki a Nagy ellenség, és sikerül-e azt is legyőzni. Minden esetre biztos elolvasom a folytatásokat, remélem hamar-hamar megjelennek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése