2012. november 24., szombat

Joss Stirling : Lélektársak – Sky


Fülszöveg:
Sky egy kicsit zárkózott, szorongó tizenhat éves lány, aki túlságosan jól tudja, milyen érzés kívülállónak, idegennek lenni valahol. Mikor Londonból Coloradóba költözik kissé különc nevelőszüleivel, megtapasztalja milyen egy tipikus amerikai középiskola, és milyen egy nem tipikus fiú. Zed Benedict jóképű, tehetséges, minden lány álma, csak épp sötét titkok veszik körül.
Aztán Sky egy hangot hall a fejében… Az Ő hangját. És Zed is hallja, érti az ő válaszait, amiket még ki sem mondott. Mi ez az egész? Kik a savantok, és létezik olyan, hogy lélektárs? Sky hiszi is, nem is, amíg mélyen belül fel nem éled benne egy képesség, amitől már rég meg akart szabadulni. Valami, amitől egész életében félt…
A múltjában árnyak üldözik, és a jövőjét gonosz erők fenyegetik, Skynak pedig szembe kell néznie a sötéttel, még ha ez azt is jelenti, hogy le kell mondjon arról, amit a szíve diktál…
Természetfeletti képességek, szövevényes összeesküvés és két kamasz szerelme – a trilógia első része, a világsiker után, végre magyarul is!


Külcsín és belbecs:

Először is köszönet a Manó Könyvek kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet, és remélem hamarosan a folytatások is megjelennek :)


A történet: Elég sokáig tartott míg minden kocka helyére került a fejemben, valahogy úgy mint szegény Sky-nak. Tetszett, hogy a főhősök nem teljesen átlagosak, de nem az a mostani divatot követik, hogy vámpírok vagy vérfarkasok. Egyszerűen volt pár különleges képességük, de az sem durván. Mert azért mindenki teljesen halandó volt, és hibázott, nem voltak tökéletesek és ez jó. A Benedict család valami csoda. Nem szívesen mennék a közelükbe úgy, hogy nem vagyok a jó fiúk oldalán. Eleve hét fiú, plusz a szülők, azért nem egy kis haderő, de akkor még ott vannak a savant dolgaik, amik még veszélyesebbé teszik őket.
Tetszett, hogy össze képesek dolgozni, hogy képesek egységet alkotni, ami persze sokban köszönhető a szülőknek, akik tökéletes lélektársak. Elképzelve, ha ők lettek volna a rossz és gonosz oldalon, akkor nagyon nagy meló lett volna az FBI-nak, hogy őket ártalmatlanítsa, tehát szerencse, hogy ők a jófiúk.
A történetnek van egy sablon alapja, de nem zavaróan. Inkább úgy mondanám, hogy van egy történet, és azt fűszerezte az író remekül. Élvezet volt olvasni, és azt hiszem minden könyvnek ez lenne a lényege nem? Mármint, hogy kikapcsoljon, szórakoztasson :) Három nap alatt befaltam...amivel csak az a gond, hogy még nincs itt a folytatás :( (hála az égnek nem függő vége volt, így nem kaparom a falat annyira, de nagyon várom 2013 tavaszát a következő részért)

Szereplők:

Sky: Olyan emberi volt. Elejével féltem, hogy nagyon ki lesz hangsúlyozva, hogy jaj de rossz neki, mert otthagyták az út szélén, de nem. Valójában tényleg volt ennek szerepe, de nem agonizált rajta oldalakon keresztül, hogy "juj elhagytak, de rossz nekem, mindennek vége", hanem egész emberien kezelte. Fel-fel villant benne az, hogy őt senki sem szeretheti (ezzel szegény Zed agyára ment :D), és hogy nehéz elhinnie, hogy mégiscsak valaki Őt szereti. Pedig nem rossz ember Sky. De nem ő lett a kedvencem a könyvben.

Zed: Kemény, macsó fiúnak tűnt az elején, aztán mégsem az. De nem volt rosszfiús, bármennyire is Sky ezt látta elsőnek benne. Nem akarok spoilerezni, de az a lélektárs dolog, amikor kitisztult a fiúnak, hogy Sky az, az a jelenet valami halálosan aranyos volt. Jó Sky nem élvezte, hogy hirtelen egy srác már azt ecseteli, hogy "és boldogan fogunk élni, míg meg nem halunk", de azért én aranyosnak és viccesnek találtam. Tény, hogy idegesítő amikor a semmi után rádakaszkodnak, de akkor is :D
Zed igazi lovag, jövőbe lát, nem elhanyagolható tény, meg persze telepatikusan kommunikál. Az amúgy elég alap savant tulajdonság :)

Yves: Tetszik a neve, meg a kissé piromán énje :) De azt hiszem legjobban ez az idézet tette őt számomra szerethetővé. Megölelgetném szívesen ;) Úgyhogy örülök, hogy a következő részben őt ismerhetem meg jobban, ahogy most az öccsét Zed-et.

"Nekem személy szerint az Yves típusú srácok tetszenek. Az a helyes kis szemüvege, meg a jótanulós kisugárzása minden alkalommal levesz a lábamról. Olyan, mint egy dögös Harry Potter."

Sally és Simon: Aggódó szülők, akik habár csak örökbe fogadták Sky-t gis nagyon-nagyon szeretik, talán jobban bárki másnál. Még akkor is, ha néha konkrétan elfelejtik, hogy van, mert hát művészek és a művészek kissé (nagyon) szétszórtak. Nem sokat szerepeltek a könyvben, de így is kialakult róluk egy kedves kép bennem. De tény, hogy ők megmaradtak az édes tudatlanságban, mert, hogy nem tudták, hogy mi folyik a lányuk körül az is biztos.

Még volt egy csomó szereplő, de őket nem akarom annyira kifejteni. Sky baráti köre rendkívül odaadó volt, és elfogadó, így Skynak tényleg nagy szerencséje volt. Nem kérdeztek amikor tudták, úgysem kapnak választ, és a nagyon átlátszó hazugságokkor is szemet hunytak úgy ahogy.

  


Külcsín:
 Tetszik a borító, bár mint látható az angol borítók között van egy ilyen fehér-fekete megoldás is. Az kicsit világosabb. De nem rossz ez a sötét és fehér megoldás sem. Tetszett, hogy minden fejezetnél vannak ilyen rajzok mint a borítón, olyan kis hangulatossá tették az egészet :)


Folytatások, remélem hamar itt lesznek. Főleg a következő részt várom nagyon, Yves miatt és Phoenix miatt is. Imádom a Phoenix nevet, úgyhogy nálam már a név elég lenne, hogy rohanjak megvenni, meg hát ilyen első rész után ki ne várná? :)

 
Vélemények:

0 megjegyzés: