Fülszöveg:
Nick megszállottja az Erebos című számítógépes játéknak, ami kézről kézre jár az iskolájában. A szabályok elég szigorúak: mindenki csupán egyetlen esélyt kap, hogy Erebost játszhasson. Játék közben egyedül kell lenni és senkinek sem szabad róla beszélni. Aki ezeket megszegi, vagy nem teljesíti a küldetéseit, kiesik, és többé nem is tudja elindítani a játékot. De ami a legérdekesebb: az Erebos olyan megbízásokat ad, amelyeket nem a virtuális világban, hanem a valóságban kell végrehajtani. A képzelet és a valóság zavarosan összemosódik. Aztán a játék arra utasítja Nicket, hogy öljön meg egy embert…
Vélemény és egyéb nyalánkságok:
Először is köszönet a Pongrác Kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet.
Történet: Az elején nem nagyon tudtam követni, hogy most mi is van valójában, de ahogy haladt előre a könyv, úgy lett teljesen egyértelmű a dolog, és ahogy Nick átlátta a dolgokat úgy az olvasó is lassan a fejéhez kaphatott, hogy tényleg basszus, ez nem jutott volna eszemben. Egyedi megvilágítása egy témának, egyedi a téma maga is. Mesterséges intelligencia, konkurencia, és az ártatlan (valóban ártatlan?) játékosok felhasználása egy bosszúhoz. Minden van itt ami a fiatalokat lekötheti, gyorsan haladós és jó nyelvezettel ellátott mű.
Ami külön plusz pontot kap nálam, az a lábjegyzetek. Ha valami nem teljesen egyértelmű dolog, vagy kifejezés került terítékre, máris ott volt a lap alján egy rövid és tömör felvilágosító szöveg. Ami szerintem egy nagyon jó dolog!
Mitológiai elemek:
Én imádom a mitológiát, főleg a görögöket, tehát nagyon örültem, hogy egy kicsit az iskolai anyagot újra feleleveníthettem. Emlékszem annak idején csináltam Görög isten családfát, most az nem lett volna egy hátrány! Minden esetre jó volt belemerülni ebbe a világba. A világ a világban elv, mert két síkon mozgott a történet, egy a virtuálisban egy a valóságban. Görög istenek, helyszínek amik beszédesebbek voltak mint gondolták, de aztán csak megfejtették!
Erebos, a játék: Kifejezetten érdekelne, ha lenne ilyen, de játszani lehet nem akarnék vele. Nem azért mert függővé tenne, hanem mert nem igazán az én érdeklődési köröm, ez a mászkálós, harcolós játék. Én inkább maradok a fórum alapú játékoknál. De az elmélet, miszerint mesterséges intelligenciával felszerelt játék létezne, ami egyrészt hagyja, hogy játsszon az ember adott síkon a karakterével, másrészt a való világba is teljesítsen küldetéseket, ismerkedjen az emberekkel, a játékos társakkal. Nos ez megfogott. Ahogy a könyv végén mondta is az egyik szereplő. Eredetileg az Erebos nem negatív dolgokra készült, az más kérdés, hogy tökéletes agymosónak bizonyult, akinek egyetlen egy célja volt, hogy a parancsot,a bosszút beteljesítse. És mivel ő csak egy éterben létező dolog, a gyerekeket használta fel.
Szereplők:
Nem írom le, ki kicsoda Erebosba, mármint a karakterneveket, mert az ocsmányul a poénok lelövése lenne, mert úgyis csak a végén derül ki majdnem mindenkiről, hogy kicsoda. De azért pár szó az emberekről, nem a karakterekről!
Nick: Az elején beismerem nem kedveltem, mert olyan "mindent tudni akarok, valamiből kimaradok" figura, és nem tetszett az, ahogy ki akarta deríteni a dolgokat. Aztán amikor már benn volt, az nem tetszett, hogy mennyire, de mennyire függő lehet az ember egy játéktól. És végül nagy szemekkel néztem, hogy nicsak ő sem képes elviselni, hogy kiesett, és hogy mennyire rosszul reagál. Örültem, hogy kiesett mert ez bizonyította, hogy még tud gondolkodni, és nem ér annyit a játék, hogy megöljön egy embert miatta. És ott kezdett nagyon szimpatikussá válni, amikor már ellenforradalmat indított Erebos ellen. Aranyos mellékesen amikor aggódik!
Victor: Na ő haláli fazon, de komolyan. Kocka de nagyon-nagyon, viszont teamániás(szeretjük az ilyen embereket!) Nagy általános műveltséggel minden témában, egy eszméletlen fickó :) Szerintem ő lett a kedvencem. Na meg amilyen lakásban él, basszus annyi giccset! Viszont konkrétan van egy mondat amin elkezdtem nevetni, mert annyira előttem van.
"Nick összenézett az aggódó plüssmacira hasonlító Victorral."
Most mondja valaki, hogy ha ezt a mondatot olvassa, nem egy roppant cuki ábrázat jut eszébe. Nekem igen, úgyhogy kellett egy pár perces szünetet tartanom, hogy ne lássam lelki szemeim előtt és ne vigyorogjak :D
Emily: Női főhősnek is mondhatnánk. Okos, szép és korához képest szerintem érett is. Persze a testvére halála miatt feltehetően hamarabb nőtt fel, mint az kellett volna. Tetszett a logikája, és az is, ahogy kezelte a dolgokat, remek színészi vénával van megáldva, úgyhogy nem esett nehezére úgy beépülni a rendszerbe, hogy senkinek sem tűnt fel, hogy valójában ellenük van!
Lények, karakterek:
Volt pár fura teremtmény a játékban. Főleg a nagy skorpiók, illetve az ártatlan báránykák maradtak meg bennem. Ártatlan báránykák, akik felzabálják a pásztorokat! De komolyan láttam magam előtt, ahogy Sarius megy, mert a küldetése megtalálni a birkákat. Talál a sövényen egy fél pásztort, majd tovább sétál, és "jajdecuki" bárány felkiáltással odasétál hozzá, és hát, nem a bárány szájában van a pásztor másik fele??? Ugrottam itt egyet hátra képzeletben, hogy basszus már! Amúgy nem vészes, vagy ijesztő, csak hirtelen váltás volt a cukiból a vérfagyasztóba!
Akkor a küldönc, ő külön érdemel pár mondatot. Ijesztő volt, az, hogy relatíve a lelkébe látott a játékosnak. Persze most csak képletesen, de azért Nick is megjegyezte, hogy olyan érzése van mintha rá nézne, bele a szemébe, ami ugyebár lehetetlen! És ahogy a többi játékos is megjegyezte, olyan mintha a játék élne...de még mennyire! Tehát a küldönc tipikusan az a karakter volt akivel nem akarna összefutni az ember, lehetőleg sosem, főleg nem egy sötét zsákutcában!
Külcsín: Tetszik a borító, az is, hogy egy az egyben átvette a kiadó az eredetit. Igaz, hogy először amikor megláttam, majdnem szívbajt kaptam, hogy mekkora ez a könyv! Konkrétan akkora mint egy tégla. De súlyra nem, bár órákba telt, hogy megfelelő olvasó pózt tudjak felvenni, anélkül, hogy attól félhetek, hogy egyszer csak rám esik! Tehát ki kell tapasztalni, hogyan lehet olvasni.Például, sajna buszon elég nehézkes olvasni :(
Kellemes betűtípus, sorköz és elég vastag margó, ja igen és a végén pár oldal üres Jegyzetek címmel futó lap. Én nem vagyok jegyzetelő fajta, de amúgy biztos van aki használja az ilyesmit, nem hátrány néha, mert el lehet keveredni az emberek közt.
Én úgy röpke tizennégy éve szerepjátékozom, online fórum alapon, tehát nem volt ismeretlen a világ, a viszonyulás a dolgokhoz, és a nagy fokú függőség. Mert igenis van ilyen, és pont ezért értettem meg részben Helen-t (még ha nem is kedveltem), mert igenis képes a rabjává válni az ember, és képes összemosni a reális világot a képzelet adta világgal. De még mennyire. Ma már csak valóban hobby nálam a dolog, tehát már nincs késztetésem, hogy minden áron gyorsan-gyorsan játszani. De volt nekem 24 órás maratoni játékom is amikor valóban csak enni, inni, wc-re álltam fel. Úgyhogy teljesen bele tudtam élni magam a könyvbe, abba a fáradtságos iskolai napokba magam, amikor a játékot hajnalig űzik, majd szinte semmit aludva irány az iskola. Ismerős volt olvasni!
Tanulságos, magával ragadó könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése