Fülszöveg:
A varázslattal teli Perem, ahol Rose Drayton él, két világ határán terül el. Rose átjár dolgozni a Töredékbe, ahol az emberek autókon járnak, plázákban vásárolnak, és ahol a varázslat nem több puszta tündérmesénél. A másik világ Mágia, amelyet kékvérű arisztokraták irányítanak, és ahol a varázslat mindennapos, sőt megváltoztathatja az emberek sorsát. Ahogy a többi perembéli is, Rose átjárhat mindkét világba, de mindenhol törvényen kívülinek számít.
Rose úgy gondolta, ha tökélyre fejleszti a varázserejét, jobb életet biztosíthat magának. De a dolgok nem a tervei szerint alakultak. Most feketén, éhbérért dolgozik a Töredékben, hogy felnevelhesse két kisöccsét, ráadásul meg kell küzdenie a kéretlen kérők hadával, akik őt és a varázserejét akarják.
Ekkor toppan be az életébe Lord Declan Camarine, a mágiai kékvérű, aki szintén elhatározza, hogy megszerzi magának a lányt. És vele egy időben érkezik a különös, varázslatra éhes teremtmények egész hada. Rose-nak és a kékvérűnek össze kell fognia a szörnyű lények és megteremtőjük ellen, különben odalesz az egész Perem, és mindenki aki ott él…
Először is köszönet az Egmont kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet :)
Külcsín és belbecs:
Külcsín:
Ezzel kezdem mert ez sokkal egyszerűbb dolog. Hiszen elég ránézni egy könyvre és máris megvan a véleménye az embernek róla. Bárki bármit mond, a borító igenis sokat számít, és sok embert ösztönöz egy szép borító vásárlásra (köztük engem is). A borító fantasztikus, eleve a kép is rajta, de a villantás fénye speciális ott, mármint van pár vonal amit a fényes fajta megoldással csináltak, és így nagyon szép. Tehát tetszetős.
Elnézve az angol borítót, az sem rossz :) Bár nekem még mindig a magyar tetszik jobban :)
Belbecs:
Ez már nehezebb dió és hosszabb lesz. A világleírás elsőre nagyon érdekes volt, mármint belecsöppentünk egy világba, és fogalmunk sem volt semmiről sem. Pláne, hogy a kezdő jelenetben pont lelövi a nagyapját. Tehát érdekes volt hirtelen belecsöppenni egy ismeretlen világba, és szép lassan fokozatosan megismerni, hogy mi, mihez tartozik és mi vonul a háttérben. Nagyon tetszett ez a megoldás, a Töredék (relatív valós Földi élet), Perem, a két világ közti, se nem mágikus, se nem normális közeg, és Mágia (a neve magáért beszél) ahogy egymás mellett vannak. Bár ahogy Declan mondta, Mágia relatíve Töredék tükörképe, ugyanúgy megvan minden kontinens ott is, csak a hatalmi viszonyok mások.
Tehát tetszett ez a világfelépítés. Fura de érthető az is, hogy miért nem járkálnak csak úgy át egyik helyről a másikra az emberek, hiszen ha bárki áttudna menni a másikhoz akkor feltehetően Peremben nem élne senki sem. A Peremlakók egy nagy hányadába nincs annyi mágia, hogy Mágiába átléphessenek, viszont Töredék felé simán (relatíve simán) át tudnak menni, de ott a minimális mágiájuk is megszűnik. Így a peremlakók azok akik teljesen hétköznapi Töredékbeli árukkal ellátják a másikat, és fordítva.
Szereplők:
Declan: Muszáj vele kezdenem, mert ő egy...arrogáns, beképzelt, egoista dög. A jó fajtából. Imádtam azt a dumát amit képes volt lenyomni, ahogy relatíve rátukmálta magát Rose-ra, és ahogy nem mondott el neki mindent. Remek test, csinos arc, nemesi kisugárzás, tiszta mágia. Áhhhh :) Szívemnek kedves ember amúgy, hiába egoista, azért mégiscsak képes szeretni is, meg mint kiderült ő sosem hazudik! Sosem, csak hagyja, hogy az ember teljesen más következtetést vonjon le :) Tehát ő szeretni való, bárki bármit mond, nálam ő a favorit !
Rose: A lány, aki fehéret villantott, és emiatt őrülten nagy bajba keveredett. Elszánt, elkeseredett és minden áron védeni akarja az öccseit.Nem állnék az útjába sosem. Declannek mindamellett, pont az ő útjába kellett állnia, viszont kötötte a "megvédelek titeket" esküje. Az elkeseredettség oka, a folyamatos árulás, és emiatt nem képes bízni szegény Declanbe sem, pedig azért a srác mindent megtett, hogy megkedvelje, felidegesítse és kihozza belőle amit csak lehet! Kíváncsi lennék rá, hogy valaha képes lesz-e arra, hogy ne mindig a testvéreire gondoljon, hogy lesz-e annyira önző, hogy végre tényleg önfeledten boldog lehessen.
William: Declan konkurenciája? Nem valójában amúgy nem, sokáig azt hittem, hogy konkurencia, hogy ő is Rose-t akarja, de nem. Will, családot akar, szeretett, azt amit sosem kapott meg. Persze, hogy mérges és a világ ellen van. De amikor meglátta Jacke-t aki olyan mint ő (majdnem olyan), és azt, hogy normálisan nevelték, kapott szeretetett, törődést akkor döbbent rá, hogy igen, normális esetben ennek így kellett volna lennie, nem úgy mint nála. Azt hiszem sokat számított neki a Jackkel való találkozás.
Jack: Rose öccse, alakváltó. Még bármi lehet belőle, mármint nem állat, az már megvan, hogy mi lehet belőle. Hanem egy csomó lehetőség áll előtte, főleg mert végül olyan helyre juttnak, ahol ténylegesen van esély az újrakezdésre.
Georgie: Rose öccse, a halottidéző. Aranyos kisfiú, és értettem én, hogy nem akarja, hogy bármi is meghaljon, még akkor is, ha valójában ez a saját életerejét fogyassza. Minden esetre, ahogy Jack, úgy az ő jövőjére is kíváncsi vagyok, hogy mi lett azután. :)
A Gonosz: Van neve is, de lényegtelen. Ősi szerkezettel, és elborult elmével,nehéz szembe szállni. Veszélyes egy alak, és nem az a veszélyes benne, hogy vérebeket képes alkotni, akik felzabálják az embereket, és a mágiát. Bár ez sem elhanyagolható tény. Hanem az, hogy az elborult csökönyös fejében, az a tévhit kering, hogy Ő Isten. Hogy halhatatlan, hogy mindenható, és hogy jogában áll, ártatlan embereket gyilkolászni. Mindig az a gonosz a legveszélyesebb, aki úgy hiszi, hogy a világ az ő képére formálva lenne a legjobb.
Összességében tetszett, a gróf lökött családja is, a nagyi is aki mindent megtett, hogy megóvja az unokáit, főleg Rose-t a csalódástól. Jól kidolgozott jellemek voltak, és élvezet volt olvasni minden egyes mondatát a könyvnek. Várom a folytatást :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése