2023. december 24., vasárnap

Mo Xiang Tong Xiu – Luo Di Cheng Qiu: A démoni út nagymestere 2.

 



Köszönet a könyvért a Vad Virágok Könyvműhelynek!

A megjelenéskor olvastam az első kötetet, annak értékelését itt éritek el.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

 A kötet ott folytatódik, ahol az előző véget ért, nem kevesebb izgalmat tartogatva az olvasó számára. Akik nem ismerik az alap történetet, azoknak fejfájást okozhat, hogy relatíve minden egyes kötet egy akció kellős közepén ér véget, és így várni kell a következő kötetig, míg adott harc lezárul. Így volt ez az első kötettel és az Égi Hajadonnal. Az első kötetben  kezdődött a harc, ami csak a második kötet negyedénél ér véget.

 Az előző kötet amolyan szereplő bemutatónak is elment volna, most ebben a kötetben az egészet még kicsit megbonyolítják. Az Égi Hajadon legyőzéséhez Wei Wuxian "alig" nyilvánvaló közreműködése kell, ezzel együtt a lelepleződés kockázata is erősen megnő. Egyetlen egy szerencséje, hogy 1. nem megszálló lélek, 2. Lan Wangji borzalmasan sokat változott 10x év leforgása alatt. Wen Ning feltünése váratlan volt, mindenki számára, de az egyetlen esély a győzelemre. Bár ennél már csak egy "Én vagyok Wei Wuxian" feliratos pólóval lehetett volna közölni sokkal nyilvánvalóbban, hogy kicsoda is MO uraság :D

 Szerintem roppant aranyos, ahogy rájátszik a ferde hajlamú szegény srác szerepére, és nagyon aranyos, hogy minden próbálkozása ellenére ez nem éppen azt a hatást éri el Felhőzugban, mint azt remélni merte. Sajnos a sztori jelen kori történetei a kötetben itt le is zárulnak Wei Wuxiannal és Lan Wangjival egy szobában ^^

 A kötet fennmaradó részében visszaugrunk az időben 15 évet, amikor még minden szereplő sokkalta kevésbé gondterhelt, és sokkal zabolátlanabb....na jó Lan Wangji sosem zabolátlan, ő akkor is már egy nagyon komooooly ember volt ;)

 Megismerkedünk a Lanok nagy szabály falával, a maga 3.000 szabályával (15 év alatt találtak még 1.000 szabályt, amit hozzá csaptak, ezzel szerintem nagyjából a lélegzésen kívül mindent is szabályoznak :P). A fiatal kultivátorokkal akik Felhőzugba érkeztek, hogy itt töltsenek némi időt, komolyodással és tanulással. Oké, vicceltem. Wei Wuxian tesz róla, hogy a legtöbben ne csak tanuljanak, a komolyodás, meg egyik fiatalnak sem fő erénye ebben az időben. Wei Wuxian a klán haragját is igen hamar kivívta, haladó szemléletű elképzeléseivel, melyek nagyjából az összes létező kultivátor szabályt megreformálnának. Ennek hála sikeresen tölti büntető feladatait Lan Wangji mellett.

 A kötet a vízi csatával ér véget, illetve annak nagyjából kellős közepén. A sorozatban igen vicces kardon lovaglós résznél. Sajnálom, ez élőszereplősen sokkal mókásabb volt, effektek ide vagy oda ;)

 Összességében imádtam ezt a kötetet is, és már nagyon várom a folytatást. Rajzolásra ugyanaz a gyönyörűség, ahogy kivitelezésre is. Remekül mutat a polcon is, gyanús, hogy nagyon szép sort ad majd ki, ha kijön az összes kötet ;)


Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A nagy sikerű regénysorozat manhua-adaptációjának folytatásában Wei Wuxian újraéli múltjának egy fejezetét!

A csaló istenséggel való összecsapást követően Lan Wangji magával viszi Wei Wuxiant Gusuba, a Lan klán területére. Csakhogy Lan Wangji sokban különbözik attól a fiatalembertől, akit Wei Wuxian annak idején megismert. Ez a Lan Wangji alkoholt rejteget, eltűri főhősünk minden csibészkedését, sőt még azt is hagyja neki, hogy rajta feküdjön egy egész éjszakán át!

Hová lett az a Lan Zhan, aki összecsapott Wei Wuxiannel egy korsó bor miatt, és megdorgálta a lustálkodásáért? Utazzunk vissza Wei Wuxian és Lan Wangji fiatalkorába, a páros első találkozásának idejébe!



at Nincsenek megjegyzések:
Labels: , , , , , , , , , , ,

2023. december 21., csütörtök

Egill Bjarnason: A megkerülhetetlen Izland

 




Köszönet a könyvért a Figura kiadónak!

Izland rajta van a Bakancslistámon! Nem most került fel, de úgy hiszem a könyv elolvasása csak dobott a dolgon, hogy ellátogassak a szigetországra. Remélem karácsonykor nyerek egy vagon pénzt és már indulunk is ;)

 Szeretek ismeretterjesztő könyveket olvasni, bár általában ez inkább önsegítő kötetekre szorítkozik, kevés a történelem témájú az olvasmányaim között, pláne, hogy a világ másik fele az ami eddig jobban lekötötte az érdeklődésemet. Viszont be kell ismernem, hogy ez a könyv ahhoz képest, hogy borzalmasan sok információt ránk zúdít, mindezt meglehetősen szórakoztató módon teszi.

 Izland meglehetősen misztikus táj,  a könyv próbált teljeskörű képet adni a szigetről. Onnan kezdve, hogy miként vált emberek által is lakott szigetté egészen addig bezárólag, hogy női elnököt választottak és beütött a covid. Tehát lefedi a 2020-as évekig a sziget történelmét.

Korszakokra bontva, így ha valakit bizonyos kor nem érdekel, csak lapozza át. Bár őszintén nem ajánlom, mert tényleg rengeteg érdekes tényt megtudhatunk. Engem mondjuk az első és második világháborús időszak kevésbé érdekelt, de még ennek olvasása is lekötötte a figyelmem, mert nem csak  a száraz politika volt.

Korszakok, amelyeket érint a könyv:

  • A Nyugat felfedezése: Izland az első telepesektől 1100-ig
  • A középkor öröksége: Izland 1100-tól 1750-ig
  • Izland klímaválságot idéz elő: Izland 1750-től 1809-ig
  • Nacionalizmus: Izland 1809-től 1918-ig
  • A II. világháború: Izland 1918-tól 1945-ig
  • Izrael születése: Izland 1944-től 1965-ig
  • A Holdra szállás: Izland 1965-től 1969-ig
  • A hidegháború: Izland 1970-től 1980-ig
  • Nemi egyenlőség: Izland 1972-től napjainkig
Sokat gondolkodtam azon, hogy kiknek ajánlanám a könyvet, és arra jutottam, hogy nagyjából mindenkinek. Akiket érdekel Izland, azoknak természetesen alap mű, ha nem csak  fjordokra, gejzírekre és vízesésekre kíváncsiak, mert szórakoztató mód kaphatnak egy kis történelmi leckét. A fiataloknak is ajánlom, mert tényleg közvetlen, humoros, olvasmányos módon tálalja az író a szigetország történelmét, ami a töri órákon is jól jöhet, még ha Izland maga nem is tananyag (az én időmben nem volt az). És persze a történelem rajongóknak is ajánlom, mert nagyon érdekes, ahogy a világ eseményeit Izland szemszögéből láthatjuk.
 A könyv kivitelezése is teljesen rendben volt, az első és hátsó borító lap belsején is (erre van valami szakszó is, de nem jut eszembe :D) színes térkép található. Az elsőn Izland és környéke, a hátsón Izland domborzati térképe.
Nekem a legjobban Izland klímaválságot idéz elő, Izrael születése és a Holdra szállás volt a legérdekesebb fejezet. A Klíma eleve érdekel, így érdekes volt arról olvasni, hogy egy-egy vulkán kitörése mekkora hatással volt az egész világra, mini jégkorszakot előidézve. Mindezt akkor olvasva, amikor a hírekben közlik, hogy Izlandon kitört egy vulkán.... Izrael születése részében olyan dolgokról olvashattam, amikről sosem hallottam még, és nagyon érdekes volt, hogy is jött létre Izrael, és ehhez miként volt köze Izlandnak, mindezt úgy, hogy a hírekben ott az Izrael-Palesztin konfliktus. A Holdra szállás és Izland holdbéli táj jellegének elvesztése egészen érdekes volt. Hogy hogyan telepítettek csillagfürtöt a szigetre, és hogy ez milyen módon változtatott, az akkoriban még jóval holdbélibb tájon. Sajnálom, hogy épp nem volt semmilyen hír a tévében a Holdról, vagy a csillagfürtről akkor amikor olvastam, mert úgy még hathatósabb lett volna ;)
 Összességében szerintem egy nagyon jól összeszedett könyv, egy a magyarok számára kevésbé ismert országról. Egy meglehetősen érdekes országról. Továbbra is el szeretnék jutni oda, lehetőleg nem vulkán kitörés idején ;)

Izland és a csillagfürt (forrás)



Fülszöveg:
Kötelező ​olvasmány mindenkinek, aki arról álmodik, hogy Izlandra utazzon.

Izland története 1200 évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy kiábrándult viking kapitány és haszontalan navigátora zátonyra futott az Atlanti-óceán északi részén. Ettől kezdve a sziget már nem csak a sarkvidéki madarak fészkelőhelye volt. Egy olyan nemzet otthona lett, amely csendesen kulcsszerepet játszott az általunk ismert világ alakításában. Kezdve azzal, hogy az izlandiak (nem Kolumbusz) fedezték fel először Amerikát, de túl szerények ahhoz, hogy beszéljenek róla. Ha nincs Izland, az ember nem tette volna a lábát a Holdra, Tolkien soha nem írta volna meg A Gyűrűk Urát. Ez a könyv történelmi körútra vezeti az olvasókat, bemutatva, hogy Izland milyen döntő szerepet játszott olyan változatos eseményekben, mint a francia forradalom, Izrael állam megalapítása vagy a női egyenjogúság kivívása. Ez a kis nép újra meg újra a történelmi események frontvonalában találta magát és formálta az általunk ismert világot.

„Egill Bjarnason Izlandot helyezi mindennek a középpontjába, és története nem csak szórakoztat, hanem megvilágít és váratlan összefüggéseket tár fel.” -Andri Snar Magnason, az Időről és a vízről szerzője
„Figyelmeztetés: lehet, hogy az olvasók azt kívánják, bárcsak ők is izlandiak lennének!” – Helen Russell, az Egy év a világ legboldogabb országában – Hogyan éljünk dán módra című könyv szerzője
at Nincsenek megjegyzések:
Labels: , , , ,

2023. december 2., szombat

Éves terv - December


 Van egy olyan idealizált elképzelésem, hogy ez amúgy még simán sikerülhet!

  • Simon Stålenhag: Elektronikus állam  · 144 oldal
  • Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 3.  · 396 oldal
  • Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 4.  · 270 oldal
  • Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 2.  · 398 oldal
  • Vi Keeland – Penelope Ward: Rebel Heart – Lázadó szív  · 280 oldal 
  • Alex Pappademas: Keanu Reeves  · 15/348 oldal 
  • Kapitány-Fövény Máté (szerk.): Holnap  · 38/480 oldal 
  • Egill Bjarnason: A megkerülhetetlen Izland  · 54/ oldal 
  • Michael A. Singer: Felszabadított lélek  · 55/304 oldal 
A piros színnel szedettek azok, amiket, ha mindet sikerül elolvasnom, akkor sikeresen teljesítem az idei várólista csökkentés kihívást. Tavaly sikerült, idén már korántsem vagyok ebben biztos.
A kék színnel szedettek az Amit Főztél edd is meg kihívás megmaradt kötetei, egyben az idei recenziók is.
Az az egy ami teljesen véletlenszerűen került a listára a nálam lévő egyetlen könyvtári kötet!
Tehát amúgy a 82 oldal / nap nem tűnik olyan vészesnek, de ha figyelembe vesszük, hogy ebbe a Karácsony, és  a Karácsony előtti készülődés is beleesik és nem mindig van kedvem olvasni, akkor kétes a kimenetele.
Imádom amúgy, hogy számolja és kiírja nekem, hogy még mennyit kell olvasni. Először azt hittem, hogy frusztrálni fog, de aztán rájöttem, hogy nem igazán frusztrál. A recenziók azok amiket mindenképpen szeretnék befejezni, minden egyébnél (oké, annál sem), nem dől össze a világ.
Olvasásra fel ;)
Nektek hány oldalt kell olvasnotok, hogy teljesítsétek az Éves tervet? Csináltatok egyáltalán éves tervet?

at 1 megjegyzés:
Labels: , , ,

2023. november 16., csütörtök

Roxie Nafousi: Manifesztáció - 7 lépés a lehető legjobb élethez

 



Amikor először szembejött velem ez a könyv rögtön érdeklődéssel fordultam felé. Az alcím is megkapó persze, de maga a manifesztáció is igen vonzó a 21. században, mint téma. 

A vonzás törvényéhez hasonlóan ennek is az az alapja, hogy az ember tervezze meg azt a jövőt amit élni akar és azt manifesztálja. Álomtábla, tervek készítése pipa. Szerintem most volt az első, hogy tényleg az ilyesmit meg is csináltam. Vagy nagyobb a hitem az ilyen dolgokban, vagy a könyv képes jobban meggyőzni engem arról, hogy ez jó lesz nekem.

A vonzás törvényével ellentétben a manifesztáció útja igazándiból nem csak arról szól, hogy erősen akarj valamit, azt az univerzum megadja. Az a könnyebb út, ez kicsit nehezebb. Akarj valamit, képzeld el, aztán aktívan kezd is tenni érte, és legyél türelmes és az univerzum majd segít. Csak mindezeket ne akard túlzottan erőltetni.

A hét lépés:

  1. lépés: Legyen határozott elképzelésed
  2. lépés: Szabadulj meg a félelemtől és a kétségtől
  3. lépés: A viselkedésed összehangolása
  4. lépés: Az univerzum próbatételeinek teljesítése
  5. lépés: A hála elfogadása (fenntartások nélkül)
  6. lépés: Irigységből inspiráció
  7. lépés: Az univerzumba vetett bizalom

1. lépés: Legyen határozott elképzelésed:

Itt készítjük el az álomtáblát. Amin nagyjából minden (is) szerepel, amit a jövőben szeretnék. Készíthető fél évre, egy évre, öt évre. Én amúgy konkrétan megcsináltam a fél éves és az ötéves tervet, és bízom a legjobbakban. Elraktam, ahogy a szerző kéri is. Tehát írd meg, jól gondold meg, aztán rakd el és ne nézegesd. Hisz elméletileg amúgy is pontosan tudod, hogy mi szerepel rajta. Nekem az álomtáblára konkrétan nagyjából egy napom ment rá, de tény, nagyon átgondoltam, hogy hol akarok tartani, fél és öt év múlva. Nyugodtan lehet bátran elrugaszkodni a jelen állapottól, hisz pont az a lényeg, hogy ne kössön az, hogy "mit lehet, és mi elrugaszkodott a valóságtól", mert igazándiból elméletben nincs olyan, ami nem lehetséges ;)


2. lépés: Szabadulj meg a félelemtől és kétségektől:

Ezen még dolgozom. A félelem talán nem is annyira jellemző rám, de a kétség, hogy bármi sikerülhet, azért még néha felüti a fejét, de próbálok ez ellen is tenni. De igen ez a rész az ami szerintem azért kicsit több munkát fog tőlem igényelni.


3. lépés: A viselkedésed összehangolása:

"A viselkedésed összehangolása azt jelenti, hogy a tetteiddel megmutatod az univerzumnak, hogy amit hiszel, azt megérdemled. Ez azért van, mert a viselkedésünk és önértékelésünk közvetlen tükörképek." (93. oldal)

Ehhez a részhez csatlakozik (előzi meg), egy rész fejezet az önszeretetről. Merthogy, minden alapja az, hogy magaddal teljesen rendben legyél. Szeresd az életedet, és magadat. Tisztába legyél minden képességeddel, és elhidd, hogy te amit az álomtábládra írtál megérdemled. Méltó vagy arra, hogy az életed új fejezetét a te elképzelésed alapján írd meg. Igen...dolgozni kell az önbizalomhiányon, és a "nem vagyok elég jó semmiben" attitűdön. Mondjuk szerencsésnek mondom magam, félig-meddig, nem mondom, hogy buzog bennem az önbizalom, de tény, a 10 évvel ezelőtti énemhez képest azért sokkal jobb a helyzet :)


4. lépés: Az univerzum próbatételeinek teljesítése:

Ez az a fejezet, ami annyira nem kötött le, de elhiszem, hogy szükséges. Tehát mielőtt elérnénk a vágyott célt, feltehetően rengeteg próbatételen kell keresztül mennünk. Itt is egy erős belső hitre lesz szükség. Mert lehet jön, egy majdnem tökéletes ajánlat, ami majdnem olyan, mint amit manifesztált az ember, és vagy elfogadja, vagy hisz abban, hogy márpedig eljön az is, ami nem csak "majdnem" olyan, mint amit szeretne, hanem pontosan olyan, mint szeretne. - Erről akkor nyilatkozom, ha már itt tartok a manifesztációs úton ;)

5. lépés: A hála elfogadása (fenntartások nélkül)

Mint rengeteg önsegítő könyv, így ez is kiemeli a hála fontosságát. Három kategóriába sorolja a hálát:

  1. Hála önmagunkért: Ezek olyan dolgok, amelyeket értékelni tudsz magadban, például: "Hálás vagyok az erőmért, hálás vagyok az egészégemért, hálás vagyok az elmémért."
  2. Hála az életért: Ezek olyan dolgok, amelyeket értékelsz az életedben, például: "Hálás vagyok a munkámért, hálás vagyok a családomért és a barátaimért, hálás vagyok azért, mert élek."
  3. Hála a világért: Ezek azok a dolgok, amelyek univerzálisak mindnyájunk számára, és amelyekért hálás vagy, például: "Hálás vagyok a napsütésért, hálás vagyok a dolgok összefüggéséért, hálás vagyok azért, hogy utazhatok és új kultúrákat ismerhetek meg."
Igazándiból ehhez nem is tennék hozzá, ez így le is fedi a dolgot :)

6. lépés: Irigységből inspiráció

A legfontosabb dolog, hogy ne legyünk irigyek arra, ami másnak van, és nekünk MÉG nincsen. Inkább tekintsük inspirációként rá, hogy "neki van, oh ez tök jó, tök örülnék én is egy ilyen akárminek". Tisztában kell azzal lennünk, hogy az, hogy másnak van, az nem azt jelenti, hogy másnak, köztünk nekünk is, már esélyünk sem lesz a vágyott célt elérni. Rengeteg dolog, rengeteg ember és esély van a világban. Az, hogy valakinek bejött az élet, hamarabb mint nekünk, nem azt jelenti, hogy aztán ezzel nekünk ez a dolog máris esélytelenné vált.
Nem mondom, hogy sosem vagyok/voltam irigy, de ha belegondolok, amúgy nem ez a fő tulajdonságom. Irigy talán jelenleg csak arra vagyok, hogy vannak akiket elismernek a munkájukban, én meg nem az vagyok akinek erre a következő 3 évben esélye lenne :D De azért manifesztációba benne van, hogy de mégis ;)

7. lépés: Az univerzumba vetett bizalom

És igen, mindezek mit sem érnek hit és bizalom nélkül. Tehát hinned kell, hogy amit manifesztálni akarsz, az menni is fog. Hinned kell és türelmesnek kell lenned, mert ez nem olyan, hogy ma manifesztálom, hogy holnap megnyerem a lottót, és ez be is következik. Lehet az univerzum még nem gondolja úgy, hogy tudsz bánni a pénzzel, így még idő míg megnyerheted ;)

Összességében a könyv érdekes volt. Feltehetően pár év múlva majd újra olvasom, újult fejjel. Az álomtáblát megcsináltam és ráléptem az ösvényre, meglátjuk mikor érek és hova. Ma elkezdem azért a könyv "folytatását" is. Kíváncsi vagyok, abban milyen érdekes dolgokra lelek.


at 1 megjegyzés:
Labels: , , , , , , ,

2023. november 11., szombat

Mary Norton: Elvitte ​a manó (A kölcsöncsenők 1.)

 




Már tavaly is várólista csökkentős könyv volt. Már akkor is terveztem elolvasni, de valahogy nem került sorra. Idén pótoltam, és igazán jól esett, bár megjegyezném, hogy egy új fordítást, és szebb illusztrációkat megérdemelne a könyv. Arról már nem is beszélve, hogy a folytatásokat is érdemes lenne kiadni, vagy egybe az egész történetet!

 A történettel körülbelül 10 éve ismerkedtem meg, anime formájában. Arrietty története meglehetősen aranyos és kedves volt, és amikor megtudtam, hogy van könyv belőle, és meglepő mód magyarul is elérhető, be is szereztem a kötetet, csak aztán sosem került sorra. A film feldolgozások kevésbé érdekeltek, sosem néztem meg őket és őszinte leszek, mivel nem mai darabok és ez a sztori pont elég elrugaszkodott, úgy érzem, nem tetszenének, így inkább a filmeket kihagyom.

A történet, ott kezdődik hogy May néni elmeséli Liznek, hogy a testvére mit mesélt, a rokonánál töltött időről. Sejtelmesen megjegyezve, hogy ki tudja igaz-e vagy sem az egész. A fiú lábadozását töltötte Sophy néninél, és itt találkozott a "kölcsöncsenő" manókkal, és barátkozott össze velük. A történet kedves része és kedves szereplői tehát a kölcsöncsenők és a srác, no meg Sophy néni, aki megvan róla győződve, hogy csak a bor miatt lát kis emberkéket. A történet sötét oldala a bejárónő-konyhás aki mindent szemmel tart, és amikor egy-egy dolog eltűnik, a srácnak köszönhetően több dolog is, akkor aztán nekilódul, hogy kiirtson minden kicsi teremtményt, legyen az patkány, egér vagy manó.

 Érdekes a világalkotás, és a világ felfogása a kölcsöncsenőknek, de amúgy az ő szemszögükből teljesen hihető, hogy úgy hiszik, a világ ez a ház meg még a rét és nagyjából vége is van, és az emberek azért vannak, hogy tőlük kölcsön lehessen csenni dolgokat. Véletlen sem hívják ezt lopásnak :D

A könyv a 70-es években került fordításra, de amúgy 1957-es mű. Az biztos, hogy ha újra kiadnák(jó lenne), akkor kellene egy korszerűbb fordítás, mert néha kicsit zötyögött a dolog. Pedig a történet teljesen jó, a mai gyerekek is élveznék szerintem. Az animet mindenképpen ajánlom utána megnézésre, én is tervezem, hogy hamarosan újra nézem.


Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Tegyük ​fel – mondta a fiú, hogy most meglátnánk egy kis embert, nem nagyobbat, mint egy ceruza, a nadrágján kék folt, és rettentően igyekezne felfelé a függönyön, kezében egy babateáscsészével… Mit mondanál, hogy mi az? Tündér? – Dehogy mondanék ilyet – vágta rá Ariadné. – Azt mondanám, hogy az apám volt.”

Ez a beszélgetés egy manókislány és egy valóságos kilencéves kisfiú között hangzik el abban a kertben, ahová a kislány első kölcsöncsenő útjára indult. A kölcsöncsenők ugyanis aprócska népség – ki ne ismerné őket! – mindenfélét összeszednek a házban, amire csak szükségük van; a zongorában, az óra mögött, a padló alatt laknak, és sohasem lopnak, csak kölcsöncsennek, aztán a ház népe keresheti mindazt, ami eltűnt. De ugyan mire valók az emberek? Csakis arra, hogy a kölcsöncsnők részére előállítsák a hasznos dolgokat, a babateáskészletet, a finom falatokat, morzsákat. És mi történik, ha egy valódi kisfiú egyszer egy ilyen manókislánnyal barátkozik össze? Aki ezt a fordulatokban bővelkedő, mulatságos és megható történetet elolvassa, sok mindent megtud az apró és mindenütt fellelhető háznépről.




at Nincsenek megjegyzések:
Labels: , , , , , , , , , , , , ,

2023. november 2., csütörtök

Mo Xiang Tong Xiu · Luo Di Cheng Qiu: A ​démoni út nagymestere 1.

 


Köszönet a kötetért a Vad Virágok Könyvműhelynek!

Már a Bűnös beszélgetések kötetek is nagyon tetszettek rajzolási stílusra, de a Démoni út nagymestere teljesen elvarázsolt.

 A történettel, valamikor 2020 végén ismerkedtem meg, még molyon jött szembe velem a sorozat. Aztán neki is álltam megnézni, a feléig eljutottam, aztán az élet közbeszólt. Kijöttek a könyvek, be is gyűjtöttem őket, és az elsőt el is olvastam, a maradék 4 még olvasásra vár.

 Amikor a manhua szembejött velem rögtön felcsillant a szemem. Eleve szeretem a szépen rajzolt történeteket, és itt ugye az alap sztorit már ismertem, a szereplőket szerettem, tehát attól nem kellett félnem, hogy nem fog tetszeni. Igen, a borító elég meggyőző arról, hogy biztosan gyönyörűek a képek. És cseppet sem  kellet csalódnom.

A kötet egyetlen hátránya az, hogy rövid. 216 oldal egy manhuába, rövid, mármint olvasnád tovább és hopp vége van.  Ahogy a könyvek is, itt is feltehetően a külföldi példát követve igazándiból a második nagyobb történet közepén fejeződik be a kötet. Ami kivételesen engem csak azért nem zavart, mert filmen, illetve könyvben már láttam/olvastam, tehát tudom, hogy mi lesz a folytatás. De el tudom képzelni, hogy azok, akik most ismerkednek a történettel, azok hangosan kiáltanak fel, hogy "Függőőőő véééééég"!

 Nem tudom, hogy hány kötetesre van tervezve a történet manhua változata, de az biztos, hogy minden rajongónak a polcán a helye. A rajzok csodaszépek, a kivitelezés meg egyenesen gyönyörű. A fényes lapok miatt ugyan a 216 oldal meglehetősen nehézzé vált súlyra, de jó kézbe venni. Igényes és szép!

 Akik nem ismerik a történetet azoknak feltehetően a kötet végére rengeteg kis kérdőjel jelenik meg a fejük felett. Ugyanis az első részben igazándiból, csak sorra megjelennek a szereplők, van akik csak pár kocka erejéig. Wei Wuxiant követve járjuk be a történetet, ő mindenhol (is) ott van. Valamennyit megtudunk a múltjáról, de elhanyagolható ez az információ róla, feltehetően a többi kötetben majd tisztul a kép mindenki számára. A többi szereplő meg igazándiból csak feltűnik, némi magyarázatot kapunk, hogy ki kicsodának a kicsodája, de én annak idején a sorozatban is borzalmasan nehezen tudtam lekövetni, hogy ki kinek a rokona, vagy csak klán társa. A klán társaknál mindig csak a Lan-okban voltam biztos, mert ők fehérben vannak, a többiek meg összevissza öltözködnek :P És akkor még arról nem esett szó, hogy mindenkinek legalább 3 féle neve van, tehát....nem egyszerű lekövetni őket.

Ebben a kötetben egy egész történet és egy megkezdett, mondjuk "fél" történet található. Az első Wei Wuxian visszatérése az életbe, és a család, ahova került azon történő bosszú állás története. Megjegyezném Wei Wuxian is megjegyzi ő nem "haragvó démon", és nem is igazán ő áll bosszút, csak ott van és próbál nem bajba keveredni...bár kérdéses ő mindig bajba szokott. Valahogy vonzza a gonoszokat. Úgy térhetet vissza az élők sorába, hogy a család egy elkeseredett, minimálisan kultivációs képességekkel rendelkező tagja egy rítus által átadta testét neki, bosszú állás céljából. Bár a minimális kultivációs képességeknek hála, elfelejtette leírni, hogy kin kellene bosszút állni...úgyhogy Wei Wuxian mázlista, mert megoldódott nélküle is a nagy bosszú hadjárat.

 A második, egyben fél történet a Táncoló Égi Hajadon története, mely egy démonvadászatot mutat be, rengeteg kultivátorral, több klánnal, akik mind a lélekfaló démont akarják legyőzni. Érdekes mód, az egyetlen aki tisztában van a dolgokkal....nem más...mint .... Wei Wuxian. A történet egész addig tart, míg a Hajadon el nem kezd mozogni, itt konkrétan vége a kötetnek. Úgyhogy a harc és hasonlóak, már majd a második kötetben fognak szerepelni.

 Szerettem olvasni, és szerettem nézegetni is a kötetet. Jó kézbe venni, és jó lapozgatni. A rajzok nagyon szépek, néhol nagyon cukik. Tehát teljesen elégedett vagyok a kivitelezéssel. Meghozta a kedvemet, hogy újra kezdjem a sorozatot és a könyveket is. Csak idő is kéne, hogy mindezt meg is tudjam tenni ;)


Fülszöveg:

 A New York Times bestseller regénye, ezúttal manhua formában!

Amikor a leghatalmasabb klánok egyesült erővel szállnak szembe vele, a baljós képességei miatt rettegett és gyűlölt Wei Wuxian – a démoni kultiváció nagymestere – életét veszti.

Tizenhárom év múlva Wei Wuxian újjászületik egy fiatalember testében, aki egy tiltott rituálé során a lelke feláldozásával idézi meg. A szertartás Wei Wuxiant arra kötelezi, hogy bosszút álljon az idegen helyett, ennek elmulasztása ugyanis saját lelkének teljes pusztulásával fenyegetné. Ám egy gonosz lény megjelenésekor, a káosz közepette váratlanul egy ismerős arc is felbukkan Wei Wuxian múltjából. Egy erős kultivátor, aki segít fényt deríteni az őket körülvevő sötét igazságra.


A második rész már előrendelhető : ITT


at Nincsenek megjegyzések:
Labels: , , , , , , , , , , , , , ,

2023. október 30., hétfő

Queensa · Ppyong : Bűnös ​beszélgetések 2. - Spoileres -

 

Kiadó székhelye: Újhartyán
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 232
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635950652
Illusztrálta: Ppyong
Ár: 3.990,-



Köszönet a könyvért a Vad Virágok Könyvműhelynek!

Az előző részről a posztom ITT érhető el.

A rajzolás és kivitelezés továbbra is gyönyörű. Jó kézbe venni a manhwa-t.

 Úgy gondolom, így a második rész elolvasása után, hogy a legjobb lett volna megvárni, mind a három részt, és egybe elolvasni. Most, 2024 tavaszáig várhatok azzal, hogy kiderüljenek a dolgok.

A történet ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Jonathan bátyja továbbra sem tűnik fel, bujkál a rendőrség elől. A Mészáros megszökik és itt kezd érdekessé válni a történet. Feltűnnek új szereplők, akiknél nehéz eldönteni, hogy mi a céljuk Ciceró meglehetősen negatív személyiség, legalábbis engem szegény taszít, aztán lehet kiderül, hogy egy jótét lélek, ki tudja. Barron, Jonathan bátyja ugye szökésben, az egész részben talán pár képkockára tűnik csak fel. Nála is kérdéses, hogy azért van szökésben, mert tényleg ő az utánzó, vagy a bujkálásának teljesen más okai vannak. Barron barátja Robben sem teljesen tudom, hogy kinek az oldalán áll, és hogy azon az oldalon mit szeretne. Falaz Barron-nak, ezzel csak gyanúsabbá teszi az egészet.

Jonathan körül nagyjából mindenki a fiúval akar valamit, de nem teljesen tiszta még, hogy ki mit akar. A Mészáros megölni, de míg a másoló kilétére nem derül fény, inkább testőre Jonathannak, mint gyilkosa. Bár megjegyzem Jonathan annyira életképtelen gyerek, hogy az a gyanúm, hogy ez a naiv és gyermeki lelke fogja végül a végzete felé sodorni nagy erővel. Jelenleg ugyanis egyik hülye döntést  hozza a másik után. Olyan okokból, hogy "megóvja" a családját. Hát nem hiszem, hogy a legjobb döntése belemenni a Mészáros játszmájába,....de hát ő tudja.

Robert, Jonathan barátja szintén rejtély számomra. Nem jöttem rá, Ő mit akar a sráctól. Megvédeni, elrabolni, megszerezni? Tehát igazándiból a Mészároson kívül senki sem őszinte és senki sem játszik nyílt kártyákkal. Durva, hogy az egyetlen őszinte személy a történetben egy sorozatgyilkos.

Tehát megint bejöttek új szereplők és kicsit még kuszábbá vált az egész történet, ennek ellenére tetszik. Biztos vagyok benne, hogy amikor megjelenik a harmadik kötet, és egyben elolvasom a történetet, olyan dolgokra is rájövök, amik így külön-külön olvasva vagy nem voltak tiszták, vagy a sejtetések miatt teljesen félre értettem őket. Az biztos, hogy nem egy egyszerű történet, és nincs egy olyan karakter sem, aki teljesen normális lenne. Érdekel, hogy a végére majd ki éli túl és ki nem. Jelen felállás szerint Jonathannak nagyon kevés esélye van a túlélésre. Mondjuk roppant mód érdekelne, hogy mi olyan különleges benne, hogy mindenki rá hajt. Mert, a személyisége az biztosan nem ^.^", kivéve, ha mindenkinek a cuki naiv életképtelen srácok jönnek be.

Ahogy írtam is, a rajzolás továbbra is gyönyörű, jó kézbe venni, jó lapozni és olvasni, bár rengeteg a sötét szín ezzel is érzékeltetve a történet borússágát. Nagyon kíváncsi leszek a folytatásra, előtte majd biztosan újra olvasom az egészet. 


Fülszöveg:

„Csak nézz körül jól, és biztosan találni fogsz valakit a közeledben.”

Baron, Jonathan bátyja váratlanul eltűnik, pedig a rendőrség koronatanúként kezeli Kister, a mészáros utánzójának gyilkossági ügyében. Jonathanért minden barátja aggódik, különösen Robert. És vajon az új fiú a társaságban az, akinek mondja magát?

at 2 megjegyzés:
Labels: , , , , , , , , , ,

2023. október 29., vasárnap

Judy I. Lin: Méreggel ​átitatott varázslat (A tea könyve 1.)

 



A könyvet AniTiger barátnőmtől kaptam kölcsönbe, az ő posztját : Itt éritek el.


 Amikor bevittem magammal olvasni a munkahelyemen mindenki megcsodálta az élfestését és a borítóját. Őszinte leszek, az első ami megfogott nálam is ez a kettő volt. Nem vagyok nagy híve az élfestésnek - konkrétan feleslegesnek tartom -  de ennél a kötetnél valahogy gyönyörű volt az összhatás, és adott egy kis pluszt az élfestés. Amúgy könyvtáros szemmel az egyik legfeleslegesebb dolog a lapok szélének befestése, tekintve a könyvek 90% -ban úgy vannak elhelyezve, hogy nos azt pont nem látja az ember. 

 De ez a kötet nem csak szép, hanem jó is. Eltekintve a függő végtől. Nem szeretem, ha úgy van vége a történetnek, hogy nem tudom megfogni a folytatást, és most ki tudja meddig aggódhatok egy-egy szereplőért, mert hopp elvágták a történet fonalát...

 Nekem kicsit lassan indult a könyv, lehet rosszkor kezdtem neki. Míg Ning nem ért fel a fővárosba és a verseny nem kezdődött meg, addig úgy voltam vele, hogy hát AniTigernek tetszett, tehát csak nem lesz ilyen végig. És nem! Valóban nem ilyen volt végig. Beindult ott már a dolog. 

 A világ ami elénk tárul amúgy zseniálisan van felépítve. A mágia mibenléte, a teákon és gyógynövények által történő varázslat sokfélesége meglehetősen lenyűgöző. Nagyjából a verseny végére képbe kerülünk a tea-mágia kapcsolat legalapvetőbb előnyeivel és hátrányaival is. Miként lehet jóra használni, gyógyítani vele, és hogyan képes a tea egyetlen alkotóeleme, vagy a teamester megölni és gyengíteni, ha ez a cél. Szerintem remekül meg lett írva.

A szereplők változatosak, vannak akik nagyon egyszerűek, és nagyon könnyű átlátni, hogy melyik oldalon állnak, és vannak olyanok, akiket még a könyv végére sem teljesen tudok hova tenni, eldönteni, hogy kikkel vannak. Ning egyetlen egy okból megy a versenyre, testvére életét akarja megmenteni. De ezzel együtt belekerül egy birodalom méretű összeesküvésbe, és folyamatosan úgy érzi, hogy mindenki (is) átveri, pedig a legtöbben szimplán szerepet játszanak, és Ning, mint egy távoli faluból érkező személy, csupán csak nem látja át a nagyok játszmáját. Azért a könyv vége felé, az utolsó 50-60 oldalon borzalmasan sok pofont kap az élettől, én konkrétan sajnáltam szegényt!

 A könyv vége meg egy rohadt nagy függő vég ami idegesít. Persze feltételezhető, hogy a főszereplő nem hal meg az első kötet végén (bár a mai világban már erre sem vennék mérget... :P). Úgyhogy, most nagyon várom a folytatást, hogy megtudjam a birodalom elbukik vagy felemelkedik. Hogy Ning él vagy meghal. Hogy Kang melyik oldalon áll (ezt ugyanis nem tudom eldönteni, túl sok ellentétes dolog volt ott a végén).

Ha egy jó kis ármányokkal gazdag, mágiás-teás sztorira vágytok olvassátok. Nagyon pörgős, ha túllendültök az elején. Vannak benne szerethető karakterek és Ning bár borzalmasan naiv, de ezzel a naivitásával együtt is szerethető főhőse a történetnek. Egy kicsit nagyobb önbizalom elkellett volna neki, mert a tehetsége megvan a tea mágiájához, jóval nagyobb bármely másik versenyzőnél, csak a hite nincs meg hozzá.


Fülszöveg:


Korábban ​büszke voltam a kezemre. Most, ha megpillantom, csak arra tudok gondolni: ezzel a két kezemmel temettem el anyámat – így kezdődik ez a fiatal felnőtteknek szóló történet.

Nem elég, hogy elveszítette az édesanyját, Ning azzal is tisztában van: az ő hibája volt. Teát főzött, amelyről nem tudta, hogy méreg van benne – és az édesanyja ezt itta meg, ebbe halt bele. A tea, amiben méreg van, most Ning testvérét, Shut is elveheti Ningtől.

A lány értesül róla, hogy a teafőzés ősi, varázslatos művészetében mérik össze erejüket a királyság legnagyobb tudású teafőző mesterei, ezért ő is odautazik, hogy részt vegyen a versenyen. A győztes egy kívánságát a királykisasszony teljesíti – Ningnek talán ez az egyetlen esélye, hogy megmentse testvére életét.

A királyi udvart azonban csalárdság és ármányok szövik át – felbukkan egy jóképű, rejtélyes fiú, akinek megdöbbentő titkai vannak. Ning egyre mélyebben belekeveredik valamibe, és mire észbe kap, már nagyobb veszélyben van, mint testvére, Shu.

 



at Nincsenek megjegyzések:
Labels: , , , , , , , , ,

2023. október 28., szombat

Modla Zsuzsanna: Pokoli főnökök

 

  • Könyv: Modla Zsuzsanna: Pokoli főnökök
  • Kiadó: Corvina
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2023
  • Oldalszám: 320
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789631369595
  • Megjelenés időpontja: 2023. szeptember 27.



 Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e blogbejegyzést a könyvről vagy sem. Aztán arra jutottam, hogy végülis miért ne írnék? 

 Vannak olyan könyvek, amiket nem olvas el minden ember. Nem érdekli a téma, nem érinti a felvetett dolog, és nem is akar belefolyni. Bár ilyen ember lehetnék.

 A téma szívem szerint nem érdekelne. Nem jó dolog a pokoli főnök. Olvasni se olyan felemelő róla, sem alatta dolgozni. A könyv amúgy nagyon jól össze van szedve. Nem zúdítja az olvasóra rögtön a pokol összes bugyrát, nem...kedvesen bevezet minket a kicsit pokolitól a nagyon pokoli főnökig. Levezetve, hányféleképpen képes tönkre tenni 1 ember mondjuk egy egész csoport, egy egész kollektíva életét. Bár ismerjük be, ha már csak 1 ember életét is megkeseríti az is pokoli annak az egy embernek!

 Vannak emberek, akik nem születtek vezetőnek. Hiányzik belőlük a kiállás, a megfelelő habitus, a józan paraszti ész. Remek munkaerők (jó esetben legalább is), aztán egyszer csak valaki vezetőnek nevezi ki őket. Vagy önként jelentkeznek, vagy ugye a nagyobb cégeknél az előrejutás egyik módja az, hogy csoport majd nagyobb vezető leszel. A gond, amikor ezek az emberek hatalmi pozícióba jutnak, aztán ezt a hatalmat nem tudják megélni, és jól használni. Így lesznek a zsarnokoskodó, elnyomó, mikró menedzselő, inkompetens főnökök (jó esetben csak az egyik, de a könyv halmozódó hátrányokkal rendelkező embert is bemutatott).

 És amikor egy olyan ember kezdi vezetni a céget/intézményt/családi vállalkozást, aki amúgy ehhez totálisan alkalmatlan, akkor kezd kompenzálni, vagy leverni egy-egy munkatárson a problémáit. Ez lehet az, hogy zaklatja (szexuálisan, vagy másként), folyamatosan ellenőriz, csak azt és úgy csinálhatod ahogy ő mondja, független attól, hogy az jó-e vagy sem. Beszólogat, semmibe vesz, sosincs visszacsatolás, hogy amit teszel az jó-e vagy sem. Tehát rombolja az esetleges kevés önbizalommal rendelkező munkavállaló meglévő önbizalmát is, és ezt még élvezi is. Hú, hát mit ne mondjak, vannak cifra esetek a könyvben, senkit se irigyeltem őszintén megvallom.

A könyv első fele tehát az interjúk olyan munkavállalókkal, akiknek ilyen-olyan okból pokoli főnöke volt, mert már nem ott dolgoznak. De levezeti a könyv, hogy annak ellenére, hogy tudod, hogy az amiben nap mint nap részed van nem normális, mégis maradsz ott ahol vagy, mondván "máshol sem jobb", "mindenhol vannak rossz főnökök", "rossz ez, de ezt már megszoktam"... erről mindig eszembe jut az egyik arany mondat a munkahelyemen, a legtöbb dologra ráhúzva azt, hogy "Ezt így szoktuk", független, hogy amúgy jó dologra mondjuk, vagy égedelmessen nagy baromságra....úgy szoktuk, akkor ha rossz is úgy csináljuk... nem tudom, hogy ez magyar mentalítás, vagy helyi specialitás ;)

 A könyv második fele a szakemberek válaszai a szerző felvetéseire. Érdekes volt olvasni, hogy mennyi mindent tehet, illetve nem tehet a munkavállaló. Például titokban nem csinálhat hangfelvételt, de amúgy mégis csinálhat és bizonyíték is lehet egy-egy munkaperben, mert hát hogy bizonyítod, hogy téged napi szinten a földbe döngölnek, és megfenyegetnek, ha az, hogy te ezt állítod nem elég? Igen, ilyenkor bizonyíték lehet a hangfelvétel is.

Szintén a könyv ajánlja, hogy töltsük ki ezt a kérdőívet, megtudva, hogy mekkora stressznek vagyunk naponta kitéve a munkahelyünkön. Kitöltöttem...hát az én eredményem röviden:


És amúgy tényleg elgondolkodtam rajta, hogy egy pszichológus segíthetne, de még nem vagyok olyan mélyen, hogy valóban elmenjek. Ellenben a stressz csökkentő technikák felé hajlok erősen, meditálás és hasonlóak.
 A könyv hátulja a  hasznosabb rész, a tanácsok, az interjúk a szakemberekkel, rengeteg dologra rávilágítottak számomra is.
 A könyv érdekes volt, bár engem konkrétan nem nyugtat meg a tény, hogy vannak rosszabb főnökök is, hiszen ettől, nekem nem lesz konkrétan jobb, hogy másnak is szar. Cseppet sem érzem jobban magamat attól, hogy mások sokkal többet eltűrnek és sokkal nagyobb pokolnak vannak kitéve, mint én. Azért bízom abban, hogy egyszer majd lesz egy JÓ főnököm is, mondjuk még nem látom, hogy ez mikor fog megtörténni...

Fülszöveg

Néhány ​igazán szerencsés embertársunktól eltekintve valamennyien szenvedtünk már pokoli főnöktől. Vagy éppen mi vagyunk azok… Modla Zsuzsanna kulturális antropológus könyve a rémes főnökről részben szórakoztatni szeretne. A különböző, főnöknek tökéletesen alkalmatlan karakterek alapjául valós élmények szolgálnak: a könyvhöz mintegy 50 interjút rögzített olyan munkavállalókkal, akik munkahelyi traumákat szenvedtek el. Iszonyatos és iszonyatosan vicces történetek ezek emberekről, akik hiszik, hogy vezetésre születtek. (Pedig nem.)

A könyv másrészt segíteni is igyekszik: nyolc szakértővel a legkülönbözőbb megközelítésekkel járja körül a rossz vezetés és munkahely világát – Orvos-Tóth Noémitől például megtudhatjuk, hogy családi mintáink mennyire határozzák meg karrierünket, Bánki György a munkahelyi nárcisztikusokról mesél, Steve Tadelis, a Berkeley közgazdász professzora pedig arról, miért lenne érdemes a „számok” helyett a fluktuációval is foglalkoznia egy-egy vállalatnak. A könyv mélyen empatikus – a poklokat megjártakkal legalábbis – szellemes és okos írás, amely reméli, hogy cselekvésre is sarkall majd.

„A bántalmazó, ellenséges vagy egyszerűen alkalmatlan főnökök nem pusztán megkeserítik a mindennapjainkat, de mentális egészségünket is veszélyeztetik. Egy mérgező munkahelyi környezet negatív hatásaival akár hosszútávon számolnunk kell. Ez a könyv segít felismerni a jelenséget, miközben praktikus ötletekkel is szolgál az érintettek számára.” (Orvos-Tóth Noémi)

at Nincsenek megjegyzések:
Labels: , , , , , ,

2023. október 14., szombat

Queensa · Ppyong: Bűnös ​beszélgetések 1.

 

Köszönet a könyvért a Vad Virágok Könyvműhelynek!

Nagyjából 15 éve szoktam rá a mangákra/manhwakra. Abban az időben a fizetésem bizonyos hányadát ezen kötetekre költöttem, és alig vártam, hogy olvashassam a legújabb megjelenést. Akkor amúgy a mostaninál sokkalta több kötet jelent meg évente. Aztán változtam én, változott a könyvkiadás is, és ma már alig-alig olvasok mangát/manhwát. Belegondolva a tavalyi és idei Fangirl megjelenés volt  az utóbbi időben az egyetlen, hogy a kezemben foghattam ilyesmit. Ami nosztalgikus élményt nyújtott.

Ez a kötet valamelyik könyvtári zónába jött velem szembe először molyon. Először azt hittem, hogy valami menő borítós KÖNYV az (megjegyzés: nekem a manga is  manhwa is könyv, a munkahelyemnek nem), gondolkodtam is, hogy felírom, hogy vegyük meg, aztán megláttam a címkéknél, hogy manhwa, és ott mondtam le arról, hogy én ezt valaha is olvasni fogom. Egyszer majd biztos változik a könyvtárak hozzáállása ehhez a műfajhoz, és sokkal több ilyet engednek majd állományba! Addig is maradt az az opcióm, hogy kérek, és kaptam is (itt is köszi :*)

 Tehát, mint mondtam, az első találkozásom a könyvvel a borítója volt. Itt eldöntöttem, miután tisztázódott, hogy manhwa, hogy ennek a könyvnek biztosan szép a rajzolása. Igen, tudom, kicsinyes vagyok. De úgy vélem, hogy a történet nagyon-nagyon fontos, de ha a rajzolást nem találom szépnek, akkor bármennyire jó a történet, nem fog tetszeni. Ez a nyugati képregényeknél ki is derült...azokat mai napig nem tudom megszokni.

 Amikor már tudtam miről szól a kötet, és biztos voltam abban is, hogy a rajzolás tetszeni fog, akkor kértem recenziós példányt.  Amikor megérkezett, és kibontottam máris el akartam kezdeni, de késő este volt, úgyhogy elnapoltam, de azért bele-bele lapoztam, hogy legalább a vizuális élményt magamba szívhassam, ha a történetre várnom is kell. Ma volt az a nap, hogy olvasás céljából is a kezembe vettem, és hát...a függő vég...az, az nem esett jól a végén -.-

Ha jól láttam trilógia lesz, tehát három részbe kell majd belesűríteni a történetet. Az első kötet a nyitó tánc igazándiból. Megismerünk nagyjából minden szereplőt (biztos, lesz még aki nem bukkant fel), a sorozatgyilkost, a riportert, a riporter testvérét, a pszichológust(profilozót?), a rendőröket, a főszereplő haverjait, és barátját(udvarlóját?). Tehát a történet alapjait megismerjük, a szereplőket is, aztán történik egy gyilkosság, és sejtjük ki a tettes, és ...és függő vég -.-

Tudja mindenki milyen egy függő vég? Olyan, hogy igazándiból te olvasnád tovább, mert igazándiból, most kezdene beindulni az egész. Vannak sejtéseid, ötleteid, hogy mi fog történni, de nincs itt a következő kötet, és nézel magad elé, és sóhajtozol, hogy "most mégis miii lesz". Roppant idegesítő tud lenni. Lehet össze kellett volna várnom, hogy kiadjanak minden részt, és úgy olvasni csak majd....de nem így tettem.

 A rajzolás gyönyörű, ez egy szubjektív vélemény. Nekem nagyon bejött, kifejezetten meglepett, hogy színesek a képek. A régi emlékemben minden manga és manhwa fekete-fehér volt. De igazándiból ez így sokkal menőbb. A történet is tetszett. Itt az első kötetben, mint feljebb írtam, igazándiból sok esemény nem történt. Egy interjú, egy gyilkosság, egy furcsa telefon. De úgy érzem, hogy a második-harmadik kötet rengeteg kérdést meg fog válaszolni, amikre a választ, most még csak sejthetjük.

Manga, manhwa rajongóknak tetszeni fog. LMBTQ címke rajta van a könyvön, a romantikát leszedettem most. Lehet, hogy lesz benne ilyen a 2-3 kötetben, de az elsőben, csak sejtetés van, és semmi ilyen jellegű jelenet nincs. A leg LMBTQ-sabb dolog a kötetben, egy telefonhívás, amiben a főhőst a barátja (nem, még nem a párja), megkérdi, hogy rémálmai vannak-e még, és átmenjen-e. Tehát a 18+ nem a szexuális tartalom miatt van fenn! (tehát, ha valaki emiatt olvasná, azt lelombozom)

A 18+ a gyilkosság miatt, és igazándiból a téma miatt van. Fiatal gyerekeknek azért egy pszichopatás könyvet se adnánk, így képregény formában sem adnám nekik. Kriminek lehet mondani és pszicho-thrillernek. Nem gyerek mese!

A kötet folytatása hamarosan megjelenik, úgyhogy remélhetőleg nem kell túl sokáig várnom a válaszra, hogy mi fog moooost történni *-*


Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jonathan, a riportertanonc segít interjút készíteni egy híres sorozatgyilkossal, aki 33 ember haláláért felelős. A kegyetlen bűnöző azonnal felfigyel Jonathanra. Vajon mi lehet az oka Kister váratlan érdeklődésének egy hétköznapi fiú iránt…?




at Nincsenek megjegyzések:
Labels: , , , , , , , , , ,

2023. október 13., péntek

Agustina Bazterrica: Pecsenyehús

 


Köszönet a könyvért a Metropolis Media kiadónak!

A könyvet azóta el akarom olvasni, hogy a beharangozóját, a borítóját és  fülszövegét felrakta annak idején  a kiadó. Annyira megfogott a történet, és annyi potenciált láttam benne, hogy biztos voltam abban, hogy márpedig ezt mindenképpen el fogom olvasni.

A könyv témája miatt a munkahelyem egyenlőre ódzkodik attól, hogy beszerezze. Bár emberevős könyvünk ezen kívül is akad...tehát nem tudom mi lehet a gond vele. Minden esetre a kiadó jóvoltából hozzájutottam egy példányhoz!

 Sokat elárul, hogy ma majdnem elkéstem a buszt, mert hát volt még 4 perc és akkor gondoltam olvasok addig, aztán hirtelen felnéztem és már benn állt a busz és úgy futottam, hogy ott ne hagyjon...kicsit beletemetkeztem a könyvben. Feltehetően, ha semmi dolgom nem lett volna, akkor a méretéből adódóan egy ültő helyemben elolvastam volna.

 Volt már az elején egy elképzelésem, hogy hova fut ki a dolog, ami az olvasás közben folyamatosan változott, újra és újra kalibrálva bennem a lehetséges befejezéseket. És igen, ami végül lett, azt is betippeltem, a kissé happy endesebb ötleteimmel együtt.

 A könyvben nem is az volt az igazán durva, hogy embert esznek. Sőt, az egy borzalmasan mellékes dolog, hogy embert esznek. Nem nagyon írja le, nem arra van kihegyezve a sztori, hogy trancsírozzunk szét egy embert és együk meg. Az egész könyv legijesztőbb motívuma az, hogy olyan világot épített fel a szerző, amit én, itt, 2023-ban tökéletesen el tudok hinni, hogy bekövetkezhet. Mert semmi olyat nem ír le, amit jelenlegi tudásunk, ismeretanyagunk megcáfolna, és azt mondaná, hogy "na nem, ilyen sose lesz". 

A történet főszereplőjét követve ismerjük meg magát az Átmenet utáni világot. Fokozatosan mesél a világról, hogy hogyan tűntek (tüntették el) az állatokat, hogyan kezdtek embert enni, hogyan lett ez legális, hogy álltak át a húsüzemek emberekre,....termékekre, mert ugye ne hívjuk embernek akit megeszünk, még akkor sem, ha amúgy pont olyan, mint mi. A világ bemutatása és a főszereplő életébe való betekintés folyamatosan váltakozott. Sosem tudtunk meg egyszerre túl sok dolgot a világról, és sosem volt az, hogy túl sokáig követjük a főhős életét. És amúgy ez így kiegyensúlyozta magát.

 A húsgyár bemutatása volt amúgy szerintem a legmegrendítőbb, mint a lelki szemeim előtt lejátszódó folyamat, bár vetekszik a laboratóriummal, a tenyész teleppel, a hentesüzlettel, vagy a vadászatokkal. Bár ez utóbbi inkább irritált, mint letaglózott. 

 De a könyv rengeteg elgondolkodtató dolgot tartalmaz és mint írtam is, az a legijesztőbb, hogy nem látom benne azt, hogy ez "lehetetlen" lenne vagy ez "soha ilyen, nem történhet" kategória lenne. 

És elgondolkodtam azon is, hogy mi lenne ha beütne a vízió amit a könyv bemutat. Elfogadnám, átszoknék arra ami az új norma, vagy mint a főszereplő apja beleőrülnék. Amúgy feltehetően ez utóbbi, olyan színtű változás lenne az életben egy ilyen apokaliptikus esemény, hogy ép ésszel, normál lelkivilágú ember nem bírná ki.

Tehát a könyv zseniális. Olvassátok, gondolkozzatok el a dolgokon. 


Fülszöveg:


Egy, az állatokat megtámadó, halálos vírus hirtelen felbukkanása végérvényesen átalakítja a világot: a haszonállatoktól a háziállatokig mindent meg kell semmisíteni, húsukat sem lehet többé fogyasztani. A kormányok drasztikus döntéssel reagálnak a kialakult helyzetre: engedélyezik az emberi hús felhasználását, tenyésztését, szaporítását, vágását és feldolgozását. A kannibalizmus törvényerőre emelkedik, és a társadalom két csoportra szakad: akik esznek és akiket megesznek.

Marcos Tejo, a Krieg Húsgyár megbízottja, tipikus hivatalnok. Egy nap azonban ajándékba kap egy élő, ám fogyasztásra szánt nőstényt…

Könyörtelen disztópia, amely egyszerre kegyetlen és elmés, allegorikus és valószerű. Agustina Bazterrica felkavaró regénye az egész világon heves vitákat váltott ki az erkölcsről, az empátiáról és a megalkuvásról.

at Nincsenek megjegyzések:
Labels: , , , , , , ,

2023. október 8., vasárnap

Andy Weir: Artemis

 



Be kell ismerni ez nem a Marsi.

Feltehetően viszont, ha ezt olvasom először a szerzőtől, ugyanúgy imádni fogom őt, mint így. Csak ha ezzel a könyvvel kezdtem volna, akkor kevesebb elvárásom lett volna a jövőt illetőleg. De én annak idején a Marsival kezdtem. Az egyik kedvenc sci-fim lett, és még a filmet sem utáltam annyira belőle, mint amennyire féltem anno elmenni a moziba megnézni a nagy elvárásaimmal.

Az Artemis egy roppant érdekes történet. Van benne minden ami amúgy egy bűnözős krimibe lehet. Szarkeverő bűnözők, bérgyilkosok, korrupt, vagy annak látszó politikusok, csempészek, tehát minden. Mindezt igazándiból átrakva a Holdra, csak, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, és hogy egy rossz lépéssel a szereplők lazán megölhetik magukat, vagy az egész várost.

A világfelépítés amúgy zseniális. Imádtam ahogy szép lassan felépült lelki szemeim előtt Artemis, és sokat segített persze a könyv elején lévő térkép is, hogy betájoljak mindent. Viszont, azaz igazság, hogy tökéletesen hihető környezetet alkotott Andy Weir. És szinte biztos vagyok benne, ha lesz egy város a Holdon egyszer nagyjából a problémái felét lefedte a szerző.

A főszereplő szerethető, mégis néha kissé érdekes gondolkodású arab nő volt. Folyamatosan káromkodott, és amúgy zsenijét a csempészésre pocsékolta. Mert be kell ismerni Jazz zseni, még ha majdnem ki is nyír mindenkit, de zseni. 

Ahogy Ngugi (akit folyamat Nyuginak olvastam) és Jazz tárgyalt, az fenomenális. Mind a két nő egy zseni. Másban-másban, de zseni. Az egyik a politikához és közgazdasághoz ért, a másik...nos ezen kívül szerintem nagyjából mindenhez. Jazz bármilyen problémát borzalmasan gyorsan képes elemezni, hogy aztán megoldást találjon rá, vagy éppen megpróbálja a lehetetlent.

Külön imádtam a Magyarokat a Holdon :), megjegyezném, minden külföldi könyvben fellelhető magyar olyan fura nekem. Most itt a Holdon is. Meg kellett állnom az olvasásba, hogy visszalapozzak, hogy azok tényleg magyarok-e, és miééért vannak ott. Nem az ukrán mellékszereplők nem zavartak, az arabok sem, de olyan fura volt a magyar említés. Pedig az is teljesen logikus.

 Összességében szerettem, vannak hibái, mint a klisés szereplők, és  a bárki bármit mond a vége is teljesen kiszámítható volt. Feltehetően, mert a Marsi után a szerzőből nem néztem ki, hogy úgy akarja a sztorit zárni, hogy minden is szar lesz Jazz elétébe. De amúgy izgalmas, jól megírt történet. Úgy hiszem, hogy a szerző még nem olvasott könyvtér fel is pakolom a jövő évi tervezetbe. Ezt a könyvet, csak 2017 óta halogatom... tök gyorsan elolvastam :D



Fülszöveg:


Jazz ​Bashara bűnöző.


Vagy valami olyasmi. Az élet ugyanis elég kemény Artemisen, a Hold első és egyetlen városában, hacsak nem vagy gazdag turista vagy excentrikus milliárdos. Némi ártalmatlan, de tiltott áru becsempészése nem eget verő bűn, ugyebár? Főleg, ha különböző adósságokat kell törlesztened, mivel a hordári munkádért kapott fizetés a lakbért is alig fedezi.


A dolgok akkor kezdenek megváltozni, amikor Jazznek páratlan lehetősége adódik a tökéletes bűntény elkövetésére, amely akkora nyereséggel kecsegtet, hogy képtelenség lenne visszautasítani. A lehetetlen végrehajtása azonban még csak a kezdet: ráébred, hogy egyenesen egy összeesküvés kellős közepébe csöppent, amelynek célja nem kevesebb, mint átvenni a hatalmat egész Artemis fölött.


Ha pedig túl akarja élni, bele kell mennie élete legbrutálisabb játszmájába, olyan tétekkel, amelyek már egyáltalán nincsenek az ínyére.


A marsi sikerlista-vezető szerzője, Andy Weir újabb lenyűgöző főszereplőt alkotott, Jazz történetét pedig a rá jellemző humorral és tudományos alapossággal írta meg. Az Artemis filmes jogai már a könyv bejelentésének napján elkeltek, a 20th Century Fox és a New Regency máris dolgozik az adaptáción.

at Nincsenek megjegyzések:
Labels: , , , ,

2023. október 1., vasárnap

A Kevesebb, több lista állítás és szanálási folyamat

 A könyvről a bejegyzésem itt olvasható:  Cait Flanders: A kevesebb több

Az az igazság, hogy évek óta törekszem a minimalizmusra, ez a vásárolt dolgaimon látszik a legjobban, nem igazán vásárlok semmit sem, maximum nagyon ritkán, ha valamire szükségem van. A könyv elolvasása után aztán nekibuzdultam, hogy átválogatom a dolgaimat. Nem, még nem végeztem vele, de azért már nincs sok hátra.


  • 221 db könyvem van (!), ami amúgy az öt évvel ezelőtt 1300 körülihez képest, szerintem már haladás. Tegnapi napom ráment, hogy ezt a tömeget átnézzem, és döntsek, maradnak, vagy mennek. A végeredmény: 110 db ebből eladó sorba került + 14 amit már eladtam. A maradék 111 kötetet olvasási éves tervekbe szedtem (jó ez a moly funkció) pár sorozat maradt ki, mert nem tudok 2026-ra tervezni :D És nem akarom túl zsúfolni a következő két évet. Mindegyik évbe kb 40 könyvet terveztem + 20 hely maradt a hirtelen felindulásnak/új megjelenésnek. 
  • Az íróasztalom fiokjait is átnéztem, kidobáltam dolgokat, elcseréltem a kazettás lejátszómat, pár füzetet, noteszt elajándékoztam. Még mindig több van, mint amennyit szeretnék, de idő, míg egyesítem őket, aztán a felesleges jó lesz "firkapapírnak" itthoni jegyzeteléshez.
  • A ruháim még hátra vannak, de igazándiból mivel összesen két fiókban elfér az összes ruhám, úgy érzem, hogy ott elég jó válogatást csináltam évekkel ezelőtt.
  • Hátra van még, hogy listát írjak a gyógyszereimről, mert úgy vélem nem kell iratni/kiváltani, míg az utolsó doboznak neki nem állok. Úgyhogy most feltehetően 2-3 hónapig erre se fogok költeni.
  • A fürdőszobát is átnézem, felírom mi van, mi nincs, nem tartalékoltunk eddig sem nagy készleteket, de feltehetően hónapokig nem kell így sem vásárolnom oda semmit.
Úgy döntöttem, a nem vásárlok időszak ma indul, október eggyel, a terv mondjuk év vége. Amúgy a héten gyakoroltam már, az összes kiadásom  a kaparós volt amit vettem magamnak, meg anyukámnak :D

Amire nem költök:
  • Könyv, mondjuk év eleje óta amúgy sem vettem egyet sem :P
  • Papír, írószer dolgok - így is több van, mint amit valaha elhasználnék, majd ha elfogy-kifogy minden akkor vehetek újat
  • Lottó - úgy döntöttem, hogy hetente 1-1 kaparós nekem és anyukámnak oké, a lottóval amúgy se nyerek, úgyhogy azt már nem veszek év végéig.
  • Üdítő -  nem mintha olyan sokat fogyasztanék belőle, de év végéig akkor nem. A Nestea ami nekem a normaflorhoz kell meg van annyi amennyi év végéig elég lesz.
  • Pékség - a gluténmentes étkezés miatt az gm pékség lenne, de igazándiból múlt héten megoldottam anélkül a reggelijeimet, úgyhogy meglehet ezt oldani, csak időben kell tervezni mindennel.
  • Dekor cuccok - amúgy ezeket sosem veszem, a dekorációs elemeim több évesek, de felírom, hátha véletlen elcsábulnék, de így itt a lista, hogy NEEEEM 
Amire költhetek:
  • Heti 1 kaparós anyumnak, 1 nekem
  • Gm sós rágcsára, ha már elfogyott az ami van. Ezek amúgy vészeseti tartalékok, arra az esetre, ha nem lenne reggelim vagy ebédem, ezzel körülbelül ki is tudom váltani azt az étkezést. De bevásároltam egy hónapja belőlük, úgyhogy gyanús, hogy év végéig amúgy se akarnék vásárolni ilyesmit.
  • Ha valami elfogy annak pótlása. Itt főleg a fürdőszobai, vagy konyhai dolgokra értem.
  • Bármi, amit a családnak kell vásárolni. Ritkán vásárlok, de akkor adott listával megyek ;)
Tervezett engedélyezett vásárlás:
  • Egyszer majd egy éjjeliszekrény, és egy fali lámpa. De egyelőre nem érzem olyan fontosnak. Néha hiányzik a létük, de még annyira nem, hogy lemérjem, felmérjem és megrendeljem. De lehet idén elérek erre a pontra.
  • Feltehetően kell pólót vennem 2-3 darabot, hosszú és - rövidújúakat is, ha kidobom azokat, amiken már van lyuk..

Tehát sokat gondolkodtam, amúgy főleg a könyveken, azokat 80%-ban átnéztem már. Borzalmasan gyorsan változik az ízlésem. Amit régen jó ötletnek találtam, és megvettem, tegnap amikor minden könyvet megfogtam, a fülszövegét elolvastam, ....na akkor jöttem rá, hogy nem értem, miért vettem meg annak idején.  Úgyhogy jó, hogy évek óta igazándiból nem veszek könyvet, vagy recenzióba kapom, vagy kölcsönkérem, vagy hát könyvtáros vagyok, tehát onnan simán szinte bármit meglehet kapni.


Oh igen, és eldöntöttem, hogy egyszerre csak 1 db. könyvtári könyv lehet kinn nálam egyszerre, azt is akkor kölcsönzöm már ki, amikor ténylegesen olvasni akarom. Így nincs az, hogy nálam hetelnek a könyvek és másnak meg kellenének, és emiatt nem jut hozzá. Vagy éppenséggel ezzel kiküszöbölhető, hogy a könyvek haza-vissza cipelésébe belerokkanjak :D

Ami hátra van: Fürdőszoba, ruhák, könyvek 20% kb :)

at Nincsenek megjegyzések:
Labels: ,

2023. szeptember 29., péntek

Neil Gaiman: Óceán az út végén

 



Idén már próbálkoztam Gaiman-nal, de feltehetően rosszkor kezdtem neki, mert nem sikerült belerázódnom (Elveszett próféciák). Annak idején nagyon szerettem a szerzőt, és igazándiból most sem utálom, csak valahogy már nem nyűgöz le annyira, mint 10 éve. Lehet rossz könyvet választottam, vagy csak rosszkor, vagy annyit változott az ízlésem, hogy igazándiból, már nem vagyunk olyan közel egymáshoz, mint eddig.

 Az Óceán az út végén egy remek kis történet, kellő borzongással, és sok kérdéssel. Az alap ötlet zseniális amúgy, Gaiman nagy mesélő, és remekül nyúl mindenféle mitológia alapokhoz. Tetszett a könyv és nagyon gyorsan lehetett vele haladni is, mégis valahogy valamit hiányolok belőle.

A főszereplő fiú, aki visszatér a farmra, és lepereg előtte vélt vagy valós gyermekkorának szőrnyű, mágiával és halállal tarkított élete érdekes volt. Viszont valahogy, az hogy felnőttként visszatér és visszaemlékszik pont ez ami kicsit nálam erőltetettnek tűnik. Valahogy jobban fogyaszthatónak tartanám úgy, hogy jelen időben, a kisfiú életét bemutatja, és nem keveri bele a "jelent" vagy "jövőt". Tehát igen, jobban élveztem a 7 éves srác fura életét, mint a középkorúét, aki csak mereng és gondolkodik egy padon, hogy a dolgok valósak voltak-e vagy sem.

A farm, a három nővel és a mágikus dolgokkal amúgy pazar. Ahogy elmegy Lettie és a srác elűzni a szörnyet, vagy ahogy később kell megküzdeniük vele szintén nagyon jól megvan írva. A fénylő birtok, és maga az Óceán is amúgy zseniális.

Nehéz amúgy erről a könyvről írni, mert egyrészt tetszett, másrészt idegesített, és voltak részei amik viszont nem tetszettek. Nem tudom így azt mondani, hogy maximálisan imádtam, de azt sem, hogy nagyon utáltam volna. És semlegesnek sem mondanám, mert két érzés kavarog bennem, az hogy Gaiman egy zseni, meg az, hogy miért kellett túl bonyolítania a dolgokat.

Ennek ellenére persze olvassátok. De nekem akkor is, ha Gaiman, akkor Csillagpor, esetleg Sosehol inkább. Hmm... lehet újra kellene olvasnom ezeket, mert ezeket tényleg szerettem...talán segítene visszarázódnom Gaiman elborult fantáziájába :)


Fülszöveg:

AMIKOR EGY EMLÉK FELENGED, A MÚLT SZIVÁROG KI BELŐLE.


Mit tehet egy hétéves fiú, ha az addig nyugodt, vidéki életet megzavarja valami, ami nagyobb nemcsak nála, de az általa ismert felnőtteknél, sőt az általa ismert világnál is? Hirtelen elszakad a saját családjától, és egyetlen hely létezik, ahova mehet: egy ház a földút végén. Ebben a házban három nő lakik, három nemzedék, nagymama, anya és lánya, akik sokat láttak és még többet tudnak. Ismerik a titkos utakat és lebegő járatokat, értik a halk szavakat és a néma igéket, jártak a földeken innen és a vizeken túl. Ők segíthetnek, csakhogy mint mindennek, a segítségnek ára van.


Neil Gaiman regénye a gyermekkor varázslatát mutatja a felnőttlét karcos szemüvegén át, az ártatlanság elvesztését a tapasztalat párás tükrében, hírnevéhez méltóan egy olyan történetben, amely semmihez sem hasonlít.


at Nincsenek megjegyzések:
Labels: , , , , , ,

2023. szeptember 26., kedd

Cait Flanders: A kevesebb több

 


Könyv: Cait Flanders: A kevesebb több
Kiadó: Libri
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 232
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789636042059
Fordította: Bakonyi Berta

 
 Ezt a könyvet AniTiger barátnőmtől kaptam kölcsön, az ő értékelését/kritikáját/posztját itt olvashatjátok.
  Azért akartam elolvasni ezt a könyvet, mert a borító és a cím azt sejtette, hogy köze van a minimalizmushoz. Meglepő mód viszont a molyon nincs rajta ilyen címke, ami olvasás után ki is derült, hogy miért nem. Hogy hiányzik-e róla, vagy sem, azt olvasás után gyanús, hogy mindenki egyénileg tudja eldönteni.
 Magáról a minimalizmusról nagyjából 3 mondat szól, amikor a szerző utána olvasott a dolognak, és konstatálta, hogy ha őszinte akar lenni, akkor amit csinál hajaz erre is. De nagyjából ennyi, és nem is igazán ez a lényeg.
A memoár címkét későn vettem észre (a poszt írásakor), mert ha tudom felkészülök arra, hogy lesznek számomra unalmas fejezetek, amikor a szerző életének azon részéről (szülei válása) mesél oldalakat, ami, bár érdekes, de kicsit  sok volt számomra. Kellett amúgy pár fejezet ahhoz, hogy egyáltalán megkedveljem a szerzőt. Feltehetően nem segített az, hogy rengeteget mesélt a "hogyan részegedtem le apámmal tizenéves koromban" fejezetéről, és az alkohol ivási szokásairól. Ezek a témák eleve engem közelről érintenek és nem szeretem. De a szerző elmeséli, hogy hogyan szokott le, a könyv írásakor már 20-on akárhány hónapja nem ivott!
 Érdekes elegye amúgy a könyv az önsegítő irodalomnak és a memoárnak. Mert igazándiból, a tanácsok, melyeket szeretne velünk megosztani Cait, az a könyv végén található, nagyjából 5 oldal. Minden egyéb az életének egyes epizódja, hogy ő hogy gondolta a kevesebb több mottót, és hogy valósította meg.
Elmesélte, hogy miként szokott le az ivásról, majd hogyan fizette vissza a hitelkártya tartozásait, majd hogyan lett vega, és hogy jutott el arra a pontra az életében, hogy :
  • Fogta az összes cuccát, átválogatta, kiselejtezte, elajándékozta amit nem használt, és ez a könyv írásakor nagyjából a dolgai 65%-át jelenti.
  • Hogyan állította fel az 1 évig nem vásárlási listáját, és lett az egy évből végül sokkal több.
Érdekes volt olvasni azt is, hogy a barátai viszonyultak minden egyes fogadalmához. Leírja, hogy egyre kevesebb látszat barátja lett. Ugyanis amikor leszokott az ivásról, az ivó cimborák hagyták ott, amikor vega lett az a húsimádó barátai egy részét zavarta, és ami őt meglepte, hogy az, hogy egy évig nem vásárol, szintén pár embert lemorzsolt. (még, hogy nem felszínesek az emberek...egy része.) És nem értette, hogy ha őt nem zavarja, hogy a másik vásárol, akkor ez fordítva miért zavaró a másiknak? (ugyanezt nem értette az ivásnál sem, a hús evésnél sem, és amúgy én se értem)
Természetesen nem úgy kell elképzelni, hogy semmit sem vett egy évig. Három listát készített:

  1. Dolgok, amiket megvásárolhat: élelmiszer, bármi amit használ, de elfogyott éppen (tehát, nem halmoz fel raktárt apokalipszis idejére, csak mert akciós)
  2. Jóváhagyott vásárló lista: ide került minden, amit tudta, hogy az évben biztosan meg kell venni. Azt hiszem neki ezen a listán volt egy ruha, meg még pár dolog volt.
  3. Dolgok, amiket NEM vásárolhat: igazándiból, minden itt van, ami az első kettőbe nem került bele. Itt mérte fel, mennyire sok hülyeségre költ, és hogy az impulzus vásárlások csak úgy jönnek, és utólag a legtöbb ilyen dologra nincs is szüksége az embernek.
Érdekes volt olvasni, miként küzdött a Black Friday-jel, vagy bármi más csábító gondolattal, hogy fogyasszon. Még számomra is nagyon inspiráló és tanulságos volt olvasni, pedig ÉN nem nagyon vásárlok, csak ha már muszáj. Ennek ellenére persze hamarosan elkészítem az én listámat is. App már van ami nyomon követi a költekezésemet, úgyhogy vissza tudom nézni, hogy nagyjából mire költöttem.
Hogy ajánlom-e a könyvet? Igen, mindenképpen. Memoárosabb, mint szerettem volna, de így is nagyon élvezetes olvasmány volt. Szívem szerint mindenki kezébe nyomnám, akik sokat fogyasztanak, hogy megtanuljanak kicsit jobb, tudatosabb fogyasztók lenni.

Fülszöveg:


 A ​húszas évei végén Cait Flanders – mint oly sokan mások – a túlfogyasztás ördögi körében találta magát: keress többet, vásárolj többet, akarj többet. Hamarosan azonban rájött, hogy a fogyasztás nem teszi boldoggá, ezért olyan döntésre jutott, amely megváltoztatta az egész életét: elhatározta, hogy

EGY TELJES ÉVIG NEM VÁSÁROL SEMMIT.

Cait ebben a könyvben meséli el, hogyan élt ez alatt az év alatt, amelynek során csak alapvető fogyasztási cikkeket (élelmiszereket és tisztálkodási szereket) vett. Ezenkívül megpróbált általában véve kevesebbet fogyasztani: megszabadult személyes tárgyainak hetven százalékától, megismerkedett a zero waste mozgalommal, és leszokott a tévénézésről. Furcsamód minél kevesebbet fogyasztott, annál boldogabbnak érezte magát. Azt is megértette, miért fojtotta korábban a problémáit a vásárlásba, az alkoholba és az evésbe. Mivel azonban már nem tudott ezekhez a „megoldásokhoz” fordulni, új megküzdési stratégiákat alakított ki, és rájött, mi a legfontosabb az életében.

Cait a saját tapasztalatain túl gyakorlati tanácsokkal is szolgál, amelyek segíthetik az olvasót abban, hogy

MEGTALÁLJA A SAJÁT ÚTJÁT EGY KEVESEBBET FOGYASZTÓ, DE ANNÁL BOLDOGABB ÉLET FELÉ.

Ha legfeljebb csupán a jövedelmem tíz százalékát teszem félre, hová tűnik a többi pénz? Miért mentegetőzöm folyton a költekezésem miatt? Valóban szükségem van a fizetésem 90 százalékára a megélhetésemhez, vagy kevesebből is kijönnék? Tizenkét hónapja rendre minden hó végén hasonló kérdéseket tettem fel magamnak, egyelőre mégsem találtam rájuk választ. Csak annyit tudtam, hogy látszólag minden megvolt, amit csak akartam, az otthonomban, a karrieremben és az életemben egyaránt, mégsem éreztem soha elegendőnek. Sosem voltam elégedett. Mindig többet akartam. Ám mivel nem lettem boldogabb attól, hogy mindenből egyre többet vettem, talán itt volt az ideje, hogy megpróbáljak kevesebbre törekedni. […]

A vásárlási tilalom szabályai elég egyszerűnek tűntek: a következő egy év során nem vehetek új cipőt, ruhát, kiegészítőket, könyveket, magazinokat, elektronikai cikkeket, semmit a házba. Csakis olyan fogyóeszközöket, mint az élelmiszer és tisztálkodószerek, illetve benzint a kocsimba. Szintén megvehetek bármit, ami a „jóváhagyott bevásárlólistámon” szerepel, amely egy maréknyi olyan dologból állt, amikre a közvetlen közeljövőben szükségem lehet. Ezeken kívül, ha feltétlenül szükséges, pótolhatom, ami elromlik vagy tönkremegy, ám csak ha előbb megszabadulok a rossztól. És olykor-olykor elmehetek étterembe is, viszont egyáltalán nem vásárolhatok elvitelre kávét – ez volt a legnagyobb bűnös szokásom, amire nem akartam többé legalább száz dollárt elszórni havonta.

at Nincsenek megjegyzések:
Labels: , , , , , ,
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)
  • Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása
    Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond...
  • Lauren Blakely: Kőkemény
    G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a b...

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.