Cait Flanders: A kevesebb több

 

Könyv: Cait Flanders: A kevesebb több
Kiadó: Libri
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 232
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789636042059
Fordította: Bakonyi Berta

 

 Ezt a könyvet AniTiger barátnőmtől kaptam kölcsön, az ő értékelését/kritikáját/posztját itt olvashatjátok.

  Azért akartam elolvasni ezt a könyvet, mert a borító és a cím azt sejtette, hogy köze van a minimalizmushoz. Meglepő mód viszont a molyon nincs rajta ilyen címke, ami olvasás után ki is derült, hogy miért nem. Hogy hiányzik-e róla, vagy sem, azt olvasás után gyanús, hogy mindenki egyénileg tudja eldönteni.

 Magáról a minimalizmusról nagyjából 3 mondat szól, amikor a szerző utána olvasott a dolognak, és konstatálta, hogy ha őszinte akar lenni, akkor amit csinál hajaz erre is. De nagyjából ennyi, és nem is igazán ez a lényeg.

A memoár címkét későn vettem észre (a poszt írásakor), mert ha tudom felkészülök arra, hogy lesznek számomra unalmas fejezetek, amikor a szerző életének azon részéről (szülei válása) mesél oldalakat, ami, bár érdekes, de kicsit  sok volt számomra. Kellett amúgy pár fejezet ahhoz, hogy egyáltalán megkedveljem a szerzőt. Feltehetően nem segített az, hogy rengeteget mesélt a "hogyan részegedtem le apámmal tizenéves koromban" fejezetéről, és az alkohol ivási szokásairól. Ezek a témák eleve engem közelről érintenek és nem szeretem. De a szerző elmeséli, hogy hogyan szokott le, a könyv írásakor már 20-on akárhány hónapja nem ivott!

 Érdekes elegye amúgy a könyv az önsegítő irodalomnak és a memoárnak. Mert igazándiból, a tanácsok, melyeket szeretne velünk megosztani Cait, az a könyv végén található, nagyjából 5 oldal. Minden egyéb az életének egyes epizódja, hogy ő hogy gondolta a kevesebb több mottót, és hogy valósította meg.

Elmesélte, hogy miként szokott le az ivásról, majd hogyan fizette vissza a hitelkártya tartozásait, majd hogyan lett vega, és hogy jutott el arra a pontra az életében, hogy :

• Fogta az összes cuccát, átválogatta, kiselejtezte, elajándékozta amit nem használt, és ez a könyv írásakor nagyjából a dolgai 65%-át jelenti.
• Hogyan állította fel az 1 évig nem vásárlási listáját, és lett az egy évből végül sokkal több.

Érdekes volt olvasni azt is, hogy a barátai viszonyultak minden egyes fogadalmához. Leírja, hogy egyre kevesebb látszat barátja lett. Ugyanis amikor leszokott az ivásról, az ivó cimborák hagyták ott, amikor vega lett az a húsimádó barátai egy részét zavarta, és ami őt meglepte, hogy az, hogy egy évig nem vásárol, szintén pár embert lemorzsolt. (még, hogy nem felszínesek az emberek...egy része.) És nem értette, hogy ha őt nem zavarja, hogy a másik vásárol, akkor ez fordítva miért zavaró a másiknak? (ugyanezt nem értette az ivásnál sem, a hús evésnél sem, és amúgy én se értem)

Természetesen nem úgy kell elképzelni, hogy semmit sem vett egy évig. Három listát készített:

1. Dolgok, amiket megvásárolhat: élelmiszer, bármi amit használ, de elfogyott éppen (tehát, nem halmoz fel raktárt apokalipszis idejére, csak mert akciós)
2. Jóváhagyott vásárló lista: ide került minden, amit tudta, hogy az évben biztosan meg kell venni. Azt hiszem neki ezen a listán volt egy ruha, meg még pár dolog volt.
3. Dolgok, amiket NEM vásárolhat: igazándiból, minden itt van, ami az első kettőbe nem került bele. Itt mérte fel, mennyire sok hülyeségre költ, és hogy az impulzus vásárlások csak úgy jönnek, és utólag a legtöbb ilyen dologra nincs is szüksége az embernek.

Érdekes volt olvasni, miként küzdött a Black Friday-jel, vagy bármi más csábító gondolattal, hogy fogyasszon. Még számomra is nagyon inspiráló és tanulságos volt olvasni, pedig ÉN nem nagyon vásárlok, csak ha már muszáj. Ennek ellenére persze hamarosan elkészítem az én listámat is. App már van ami nyomon követi a költekezésemet, úgyhogy vissza tudom nézni, hogy nagyjából mire költöttem.

Hogy ajánlom-e a könyvet? Igen, mindenképpen. Memoárosabb, mint szerettem volna, de így is nagyon élvezetes olvasmány volt. Szívem szerint mindenki kezébe nyomnám, akik sokat fogyasztanak, hogy megtanuljanak kicsit jobb, tudatosabb fogyasztók lenni.

Fülszöveg:

 A ​húszas évei végén Cait Flanders – mint oly sokan mások – a túlfogyasztás ördögi körében találta magát: keress többet, vásárolj többet, akarj többet. Hamarosan azonban rájött, hogy a fogyasztás nem teszi boldoggá, ezért olyan döntésre jutott, amely megváltoztatta az egész életét: elhatározta, hogy

EGY TELJES ÉVIG NEM VÁSÁROL SEMMIT.

Cait ebben a könyvben meséli el, hogyan élt ez alatt az év alatt, amelynek során csak alapvető fogyasztási cikkeket (élelmiszereket és tisztálkodási szereket) vett. Ezenkívül megpróbált általában véve kevesebbet fogyasztani: megszabadult személyes tárgyainak hetven százalékától, megismerkedett a zero waste mozgalommal, és leszokott a tévénézésről. Furcsamód minél kevesebbet fogyasztott, annál boldogabbnak érezte magát. Azt is megértette, miért fojtotta korábban a problémáit a vásárlásba, az alkoholba és az evésbe. Mivel azonban már nem tudott ezekhez a „megoldásokhoz” fordulni, új megküzdési stratégiákat alakított ki, és rájött, mi a legfontosabb az életében.

Cait a saját tapasztalatain túl gyakorlati tanácsokkal is szolgál, amelyek segíthetik az olvasót abban, hogy

MEGTALÁLJA A SAJÁT ÚTJÁT EGY KEVESEBBET FOGYASZTÓ, DE ANNÁL BOLDOGABB ÉLET FELÉ.

Ha legfeljebb csupán a jövedelmem tíz százalékát teszem félre, hová tűnik a többi pénz? Miért mentegetőzöm folyton a költekezésem miatt? Valóban szükségem van a fizetésem 90 százalékára a megélhetésemhez, vagy kevesebből is kijönnék? Tizenkét hónapja rendre minden hó végén hasonló kérdéseket tettem fel magamnak, egyelőre mégsem találtam rájuk választ. Csak annyit tudtam, hogy látszólag minden megvolt, amit csak akartam, az otthonomban, a karrieremben és az életemben egyaránt, mégsem éreztem soha elegendőnek. Sosem voltam elégedett. Mindig többet akartam. Ám mivel nem lettem boldogabb attól, hogy mindenből egyre többet vettem, talán itt volt az ideje, hogy megpróbáljak kevesebbre törekedni. […]

A vásárlási tilalom szabályai elég egyszerűnek tűntek: a következő egy év során nem vehetek új cipőt, ruhát, kiegészítőket, könyveket, magazinokat, elektronikai cikkeket, semmit a házba. Csakis olyan fogyóeszközöket, mint az élelmiszer és tisztálkodószerek, illetve benzint a kocsimba. Szintén megvehetek bármit, ami a „jóváhagyott bevásárlólistámon” szerepel, amely egy maréknyi olyan dologból állt, amikre a közvetlen közeljövőben szükségem lehet. Ezeken kívül, ha feltétlenül szükséges, pótolhatom, ami elromlik vagy tönkremegy, ám csak ha előbb megszabadulok a rossztól. És olykor-olykor elmehetek étterembe is, viszont egyáltalán nem vásárolhatok elvitelre kávét – ez volt a legnagyobb bűnös szokásom, amire nem akartam többé legalább száz dollárt elszórni havonta.