Ez az a történet, amit előbb szerettem volna látni, tekintve, hogy a filmről úgy 3 éve tudok, és azóta tervezem, hogy meg is nézem. Amúgy tegnap megtaláltam YouTube-on, úgyhogy holnap legkésőbb be is pótlom az elmaradásomat. Nem tudtam, hogy készült ebből könyv, így amikor tavaly megláttam az Athenaeum kiadó kínálatában, mint tervezett, rögtön felsóhajtottam, hogy hát nekem ez kell. Lehetőleg most azonnal, és jelenjen már meg. De akkor még csak terv volt.
Most, hogy év elején megjelent és sikerült megszereznem, rögtön rávetettem magam, mint zombi az emberhúsra. Bocsi! Amúgy ritka hülye ötlet volt este nekiállni olvasni, mert féltem, hogy bődületes zombis baromságot fogok majd álmodni. Már csak azért is, mert a 4. oldalon elütnek egy őzikét és feltámad és randalírozik. Amúgy amikor elkezdtem, akkor úgy gondoltam, hogy "csak beleolvasok", ebből lett 50 oldal....aztán másnap még 100 kb. és mára már el is olvastam. Őrülten gyorsan lehet amúgy vele haladni! ÉS ez most nagyon kellett az én kicsi lelkemnek, mert minden mással olyan lassan haladok csak.
 |
| Forrás |
Az alap ötlet remek, de nem igazán tudjuk, hogy pontosan mitől fertőződött meg az első. Persze tudjuk, hogy egy vállalatnak elrepedt valami csöve és kiszivárgott ez-az, de egy kicsit több háttér infónak jobban örültem volna. Még úgy is, hogy a könyv cselekménye során azért rengeteg dologra fény derül, hogy a főhősünk egy részének is köze van a dologhoz és bár nem szándékosan, de azért ő is tehet valamennyit arról, hogy a fertőzés a kezdeti és könnyen megállítható stádiumában minden hírt elsikáltak, hogy hát nincs is semmi baj.
A zombik gyorsak, agresszívek és mindenkit megesznek, azaz igazándiból nem is. Csak megcsócsálják őket, mintha haverokat gyűjtenének, hogy ne egyedül szenvedjenek. A könyv vége felé a folyamatot lassan leírva is olvashatjuk belső szemszögből és ez nekem tök bejött. Láthattuk mit érez a fertőzést követően az ember, és mik rémlenek fel előtte, hogy meddig van körülbelül tudatánál, és honnantól képtelen felfogni, hogy mit tesz. Érdekes, hogy relatíve hosszú ideig még önmaga volt az a három szereplő, akiket így nagyjából lekövethettünk, sokáig képesek voltak visszatartani magukat a többiektől, és hát nagy részük amikor már érezte, hogy minden veszett inkább kilépett és próbált minél messzebb menni az övéitől.
Érdekes volt maga a felépítésük is. Nem rohadtak el, bár ugyebár hiányoztak belőlük darabok (hisz azt kiharapták a többiek), de nem nagyon volt ember, akit konkrétan megettek volna és nem vált volna ő is fertőzötté. Vagy legalábbis ezt nem fejtette ki a könyv. Tehát mindenkit megharaptak, és vágytak a harapásra, de aztán fertőzött szereplők újra és újra felbukkantak, tehát nem ették meg őket. Mivel a történet relatíve egy nap leforgása (kevesebb, mint egy nap), így persze nem tudhatjuk, hogy valamikor elfáradnak-e, vagy esznek-e a csócsáláson kívül a fertőzöttek, de ez nem is volt lényeg.
Mondjuk azt se tudjuk meg igazán, hogy hogy lehet őket megölni. Az biztos, hogy azzal, hogy fejbe vágod őket nem halnak meg, és ha kitöröd a nyakukat akkor sem. És hogy remekül tudják mindenfelé mozgatni, minden testrészüket. Gondolom ez a filmben majd izgiség lesz :) A végén persze látunk halott fertőzötteket is, és kb. leírják, hogy végezték, de hiányoltam, hogy út közben a fertőzötteknek is rossz legyen....persze ütötték őket, de nem halt meg egyik sem. Mármint persze már halottak...de értitek, nem vonódtak ki a forgalomból.
 |
| Forrás |
A könyv során megismerkedünk pár szereplővel és így van kiért izgulni, bár úgy hiszem, hogy minden zombitörténet olvasó tisztában van vele, hogy Mindenki nem fogja túlélni, csak azért, mert be lett mutatva az élete. A főbb szereplők, az elfoglalt apuka és 9 éves kislánya, aki Puszánba indul születésnapot ünnepelni az ott élő anyukához, egy házaspár akinél a feleség már úgy utolsó hónapos terhes, két öreglány, egy basball csapat tagjai, egy üzletember, hát nagyjából ennyien. Tisztában voltam vele, hogy nem fogja mindenki túlélni, ha túlélte volna amúgy is felháborodtam volna :D De így is felháborodtam, hogy az is meghalt akit azt hittem, hogy túléli... ilyen mondjuk csak egy volt, a többieknél gondoltam, hogy szegénykék megsínylik a dolgot.
Az embere úgy általában meglehetősen irracionális döntéseket hoztak a könyvben. Egyrészt marha lassan menekültek, majd amikor megmenekültek, mármint azt hitték, hogy, akkor így lazán elindultak kifelé, bízva abba, hogy minden rendben, aztán jött a sok sikoly és menekülés. A csapat kettő...vagy inkább három részre szakadva szállt vissza a vonatra, és a terv az volt, hogy egyesül a csapat. Ezzel a főszereplők egyetértettek, a kevésbé főszereplők meg nem, mert be voltak szarva. Én örültem, hogy nem csak úgy üldögéltek Puszanig, bár megjegyzem, hogy a túlélőjelölt 75% ülhetett volna és várhatott volna és akkor túlélték volna, ehelyett mentek, meg hisztiztek.
El tudom képzelni, hogy ijesztő az, amikor a vonat másik végéből odajönnek hozzád, egy csomó fertőzöttön át, és be akarnak jönni, de lehetett volna annyi eszük, hogy hát ha tudnak kopogni, meg beszélni...akkor nem azok. És lehetett volna annyi eszük, hogy ha nem tutik benne, hogy nem fertőződtek meg a többiek, akkor Átnézik őket, és nem kiparancsolják őket, hogy hát takarodjatok. Ami ennél is logikátlanabb, hogy abba az irányba tessékeled ki őket, ami biztonságos....ami azért logikátlan, mert egy oldalról már ott vannak a fertőzöttek, te meg ezeket tovább küldöd, mert úgy gondolod, hogy fertőzöttek lehetnek MAJD...akkor is két fertőzött csoport közé zárod be magad, ami irtó nagy baromság...már bocsánat :D A helyükbe én mentem volna tovább azt őket otthagytam volna, hogy csináljanak amit akarnak. Bár én mondjuk eleve beengedtem volna őket és nem lettem volna ennyire gerinctelen p*cs. Oh igen, vannak emberek akiknek drukkoltam, hogy hosszú és lassú haláluk legyen...
Tehát érdekes volt, hogy az emberek miként reagálnak a zárt hely, és az életükre törő zombikra. Hogy mit képes kihozni egy-egy emberből ez a helyzet. Miként változik meg az életük kevesebb, mint 24 óra leforgása alatt. Érdekes volt látni, hogy akik utálták egymást a végén egész jól kijöttek, mert egy volt a cél. És persze ott voltak a gyarló emberek is, akiket cseppet sem sajnáltam, hogy meghaltak, mert egyszerűen még ilyen helyzetben is az egójuk irányította őket és semmi nem volt fontos, csak ők, csak az ő szaros kis életük. Hála az égnek egy sem élte túl :D
Amúgy a szereplők neveit egyszerűen nem tudtam megjegyezni, a legtöbb Sz-szel kezdődött és néha gondolkodnom kellett, hogy ez most a terhes anyuka vagy a férje, vagy a fogalmam sincs kicsoda Szuant megjegyeztem, a 9 éves kiscsajt, meg Szogut az apukát, de a többiek neve így egybe olvadt, hogy hát jó oké...körülbelül tudom kicsoda megy hova éppen, meg kivel van, de néha pillogtam, hogy akkor az most kicsoda.
 |
| Forrás |
Ez mekkora ötlet már! Imádtam, hogy egy vonaton vagyunk. Remek ötlet és szerintem maximálisan kihasználtak minden létező lehetőséget amit egy ilyen országot átszelő vonat jelenthet. Látunk állomásokat, járunk is kettőn (ahonnan indultak, meg egy út közben), menekültek is onnan szép számmal. A vonat rengetek dolgot behatárolt, és ugyebár így egy zárt térben haladt a történet is. Persze tudjuk mi történik Dél-Koreában eközben a hírekből, néha, de igazán nem is számít. A vonat utasait elnézve és az állomásokon való áthaladáskor már mindenki tudja, hogy ez országos szinten probléma, és mindenki reménykedik, hogy Puszanban majd minden oké lesz.
Én azért reméltem, hogy kicsit jobb lesz a lezárás. Mármint a túlélők számánál is nagyobbat tippeltem, de igazándiból itt arra gondolok, hogy megmutatják mizu van Puszanban...sejtjük persze. Olyan a lezárás, hogy sejted, hogy mi van, de mégis egy nagy kérdőjel, hogy ott miként csapott le a fertőzés, és milyen állapotban van a város.
Belbecs:4/5
Nem tökéletes a könyv, maga a történet nagyon jó, pörgős és szeretni való karakterekkel van teli. Izgalmas, gyorsan haladós, és van kiért és miért aggódni. Viszont vannak annyira bugyuta belső monológok, hogy már imádkoztam, hogy egyék meg azt a szereplőt, mert annyira semmilyen. Persze, jó, hogy olvashatjuk a gondolataikat részben, de néha annyira semmit mondó volt, hogyha nem lett volna ott akkor semmit sem veszítettem volna. Viszont elég filmszerű a sztori, ha még nem láttuk a filmet akkor is előttünk van elég jól. De ha mondjuk a bemutatót már láttuk akkor arcokat is tudunk kötni a nevekhez. Ez mondjuk nekem csak Szogunál sikerült - ő van a borítón is - .
Külcsín: 3/5
Jó ez a borító, csak olyan fura. Most szembejött velem a másik borító és rájöttem, hogy feltehetően azért változtatták meg, mert az őrülten spoileres borító lett volna. Ami így utólag nem vicces dolog. A betűtípus tetszett a borítónál, ez a zöldeskékes fogalmam sincs milyen szín is bejött nekem, bár őszintén megvallom, hogy egy sötétebb vagy vörös vagy barna (mint a vér) szín talán zombisabb lett volna.
Az 56 oldalon hörrentem fel, hogy ennyire ne legyen már szerkesztve a könyv, hogy egy oldalon belül több hiba is van, de aztán nem találtam sokkal többet, így elkönyveltem, hogy valami miatt az 56. oldal kimaradt az átnézésből, de roppant idegesítő amikor betűk hiányoznak egy szóból és így nincs értelme az egésznek.
>>Beleolvasó<<
Fülszöveg:
„Apa, ugye mindig velem leszel?”
A környezete által munkamániásnak, vérszívónak titulált alapkezelő, Szogu vonatra száll kislányával, hogy Puszanban találkozzon a volt feleségével. Egy azonosítatlan vírus terjedt el országszerte. Fertőzött emberek özönlik el az utcákat, akik megharapnak mindenkit, akit érnek, és elszabadul a zombijárvány. Szogu próbálja eljuttatni kislányát az egyetlen biztonságos városba, Puszánba.
Könyv egy apa kétségbeesett küzdelméről, akinek minden vágya, hogy megvédje lányát a Szöulból Puszánig tartó vonatút alatt.
A kultikussá vált koreai zombihorrorfilm regényesített változata végre magyarul!
Kiadó: Athenaeum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 222
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632939025
Fordította: Németh Nikoletta
Kiadó: Athenaeum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 232
ISBN: 9789632939711
Fordította: Németh Nikoletta
Ebook
