2016. október 9., vasárnap

Barry Schwartz: Miért dolgozunk? (Ted Books 9.)

 Már nem az első TED-es könyvem ez, és nem is az utolsó. Nemrég felírtam a könyvtárban, ahol dolgozom, hogy talán jó lenne, ha az egész sorozat meglenne. Tekintve, hogy elég széles körben mozog téma ügyileg, no meg, kedvelik az olvasók is, és nem csak én akarom elolvasni. Nos meg is vettük az összest, így majd szép lassan mindegyikre sort kerítek.
 De ez volt az a kötet, amit nagyon szerettem volna elolvasni. Mert érdekel, hogy mégis mit lehet kihozni abból, hogy miért is dolgozunk. Ez amúgy egy egyszerűnek tűnő kérdés, de olvasva a könyvet kiderült, nem, ez nem egy egyszerű kérdés.
Mert helló, miért dolgozik egy átlagember. Ha munkát végez, és azt nem érzi hivatásának, akkor csakis a pénzért teszi. Sem többért, meg kell élnie, hát dolgozik. No de ezt tovább gondolva, milyen élet az, amikor az ébren töltött óráink körülbelül felében olyan dolgokkal foglalkozunk, amiket nem szeretünk? Sőt, van, aki utálja a munkáját, tehát ő aztán halmozottan hátrányban van. Mert azért dolgozik, hogy legyen miből élnie, de az életének felét úgy tölti, hogy utálja, amit éppen csinál. Borzalmas lehet.
 A kötet kitér arra, hogy a munka lehet hivatás, ez esetben szereted, amit csinálsz, és nem csak azt teszed, ami a munkaköri leírásodban van. Tehát gondolkodsz, hogy tehetnéd jobbá a munkádat, a céget ahol dolgozol. Tehát gondolkodsz, és nem csak rutinosan csinálod, amit muszáj. Aztán van az, amikor a munka, csak munka. Ez esetben pár hónap alatt rájössz, mi az a minimum, amit el kell végezned, hogy ne rúgjanak ki, és azt megteszed, persze húzva a szádat, és boldogtalanságba süppedve. Bármit csinálsz a munkahelyeden, csak éppen a gondolkodás marad ki. Nem érdekel a munkahelyed sorsa, sem az, hogy milyen véleménnyel vannak rólad, hisz csak az érdekel, hogy hó végén, vagy elején megkapd a béredet.  A hivatás jó, mindenkinek, a munka kevésbé.
 A kötetben bemutatnak pár olyan embert, akik kiléptek a munka körforgásából, és nem tartottak be minden szabályt. Szimplán empátia miatt, meg azért, mert úgy gondolták, hogy értelmet adnak a munkájuknak. Felhozott pár kórházi takarítót, akik a takarítás mellett igenis odafigyeltek az ápoltakra, és támaszuk voltak, ha kellett, és megtettek olyan dolgokat is, melyek sehol sem voltak leírva, szimplán erkölcsileg úgy gondolták, így jobb. Hogy így segíthetnek. Ezt a típusú dolgozót öli meg az, ha mindent szabályoznak. Mert ugyan jók a szabályok, de ha azok minden percedet beosztják, akkor hol marad idő arra, hogy esetlegesen mást is megtegyél, amiért ugyan fizetni nem fognak, de emberileg jobbnak tartanak majd, meg, mert belső késztetésed van arra, hogy megtedd.
 Amúgy nekem fura volt, amikor kitért arra a könyv, hogy a legrosszabb ösztönző arra, hogy jobb munkás legyél, az az, ha anyagilag ösztönöznek. Tehát több pénzt kapsz, ha ezt és ezt megteszed, ha több beteget látsz el, fejkvóta rendszer stb. hogy mindezek, amikor ezt kitalálták gondolták remek ötlet lesz, csakhogy emiatt anyagiasodott el a világ ennyire. Ezzel csak félig értettem egyet, feltehetően mert minimálbér mellett az ember igenis boldog, ha ezt anyagilag is finanszírozzák neki. Bár én is rengeteg olyan dolgot megteszek a munkahelyemen, ami nincs a munkaköri leírásomban, de sosem gondoltam azt, hogy ezt nekem nem kéne megtennem, vagy éppenséggel anyagi ösztönzést kapjak érte. Fura volt olvasni, hogy a büntetéseknek (anyagi) és jutalmazásoknak (anyagi), nem mindig olyan hatása van, mint amilyenre a kitalálói gondoltak. Mesélte is az író, hogy egy óvodában később mentek a gyerekekért, ugyebár ki nem lehet a gyereket rakni az ovi elé, tehát maradtak az óvónők, de megelégelték egy idő után, és megbírságolták azokat a szülőket, akik nem voltak képesek elmenni a gyerekükért időbe. Ennek az lett a vége, hogy végül többen otthagyták a gyereket, és kifizették a bírságot, mert úgy vették, hogy az az ára annak, hogy nyernek még 15-30 percet, míg dolgozhatnak, és nem kell a gyerekért menni. Igen elértük azt, hogy a mérlegelés hangsúlya azon van, hogy „hellóka, megéri nekem az a 20 dollár, de később megyek, vagy nem éri meg. Megéri, úgyhogy nem megyek időben”… ez annyira gáz.
 Tehát rengeteg érdekes példát hoz, és rengeteg érdekes dolgot ír a kötet. Nem mindennel értettem egyet, de elfogadom, hogy igaz lehet. Bár akkor elég nagy gázban van rengeteg ember. Mert borzalmas lehet úgy dolgozni, hogy nem látja értelmét az ember annak, hogy felkel és bemegy dolgozni :S

Belbecs: 4/5
Külcsín 4/5
Tetszik a borító, olyan kis egyszerű, de semmi extra.

Fülszöveg:
„Többségünk számára a munka keveset ad – nagyon keveset. A kérdés, hogy vajon miért.”
Miért dolgozunk? Egyszerű kérdés, a válasz azonban meglepő és összetett.
Társadalmunk meggyőződése szerint a fizetésért. De akkor vajon miért elégedetlenek a munkájukkal olyan sokan a tisztes javadalmazás ellenére is? És miért tölt el másokat hihetetlen elégedettséggel rosszul fizető munkájuk?
Barry Schwartz pszichológus az ipar és az üzleti élet történetét áttekintve feltárja a háttérben álló trendeket és mintázatokat. Bemutatja, miért veszítette el az értelmét a munka és hol találhatunk rá újra. Gondolatébresztő olvasmány mindenkinek, aki szeretné, hogy tartalmasabb legyen a munkája.

Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 160
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633043127
Fordította: Garamvölgyi Andrea






Vélemények:

0 megjegyzés: