2016. szeptember 11., vasárnap

Agnès Martin-Lugand: A boldog emberek olvasnak és kávéznak

Ez az a könyv, amit a címéért olvastam. A cím annyira magával ragadó, annyira tetszett, hogy igazándiból az sem zavart, hogy én nem szeretek annyira nagyon kávézni. Mindazonáltal, mire eljutottam odáig, hogy végre a kezembe került a molyos értékelések szerinti százalék lement 64%-ra, ami az én értékelésem után zuhant még 2%-ot. Sajnálom, mert ez a cím borzalmasan felkelti a figyelmet az olvasni szerető emberek számára. Szerettem volna szeretni. Kivételesen a posztba a molyos értékelésemet emelem át, mert azt amit akkor éreztem amikor becsuktam a könyvet érzem most is, kétlem, hogy jobban meg tudnám fogalmazni, hogy ez egy pocsék könyv.
Belbecs: 1,5 / 5

Ami az olvasáshoz ajánlott:
-Ha dohányos vagy, mindenképpen pár doboz cigivel kezdj neki, betankolva, ugyanis kétoldalanként, legalább háromszor gyújtanak rá.
-Ha szereted a kávét, akkor kávét is készíts a füstölnivaló mellé, mert még kávét is isznak benne. Tartom, hogy akkora nikotin mennyiséggel már tüdőrákosok és annyi koffeinnel, nem csoda, hogy nem tudnak aludni.
-Ha szeretsz inni, akkor piát is készíts az olvasás mellé, mert a főhősnő random képes seggrészegre inni magát!
Amit benne találsz, vagy éppen nincs:
-Ritkán olvasnak benne! És nem boldogok az emberek.
-A Boldog emberek egy irodalmi kávéház neve, ami tetszett. Tökre jónak tartom, és szívesen járnék ilyen helyre, még úgy is, hogy sajnos a könyvben kb. 4 oldalnyi történet játszódott ott.
-Írország és az ír emberek aranyosak, de ott is vannak rib@ncok.
-Mindenki élete bonyolult, rengeteget sírnak benne, mindenki elcseszett….és mire nem lennének elcseszettek még jobban elcseszik, csak hogy sorozat lehessen a könyvből.
-A marha nagy margó, és sorköz arra jó, hogy meghaladja a 200 oldalt, holott ha normál betűméret, sorköz, margó és tördelés lenne ez a 100 oldalt sem érné el. De gyorsan lehet olvasni. Ez pozitív.
-Félix aranyos, persze kell egy meleg karakter. 21. század, nincs könyv meleg karakter nélkül. Jelenleg egy nimfomán meleg sráccal egészült ki, a szerencsétlen főhős élete. Mármint a könyv elején és végén. Közben meg vergődött.
-Valahol végtelenül vicces volt, amikor angol kifejezések úgy maradtak a könyvben, ahogy az angolban van. Amit néha nem értettem….oké, hogy értem, azt hogy Bad boy….meg Serial Killer, de tartom, hogy nem feltétlen érti mindenki.
-Kings of Leon: Sex on Fire… igen értettem, hogy ezt miért nem fordították le :D Emlékszünk még az Oroszlánkirályra a Szürke 50 árnyalatából :D
Tehát, lehetett volna ez jó könyv, de nem az. Nem szenvedtem annyit rajta, mint Nemerén, de nem tulajdonítok ennek a könyvnek irodalmi értéket. Kicsit sem. Azt hirdeti a borító, hogy a Love Story és a Bridget Jones rajongóknak tetszeni fog. Én Bridget Jones-t szerettem, nem látom az összefüggést, hogy mi alapján kéne ennek is tetszeni nekem. Mert ez nem tetszik.

Fülszöveg:
Diane két embert szeretett a világon. A férjét, Colint és a kislányukat Clarát. Amikor a sors egy nap mindkettőjüket örökre elveszi tőle, úgy érzi, minden megfagyott körülötte. Az emlékek között tévelyegve sehogy sem találja a visszautat az életébe…
Legjobb barátja unszolására egy kis írországi faluba menekül, ahol ismeretlenek között kezd új életet. Nem a boldogságot keresi, és nem is a szerelmet, csak megnyugvást és megerősítést, hogy érdemes küzdenie, hogy van folytatás…
Arra álmaiban sem gondol, hogy a csend és magány helyett az élet sűrűjében találja magát, egy különös férfi pedig igyekszik felforgatni az életét, miközben újra kell gondolnia mindazt, amit biztosnak hitt…
Agnès Martin-Lugand regénye szinte a semmiből söpört végig Franciaországon. A hetek alatt a sikerlisták élére ugró könyvből több mint 300 ezret adtak el, a női olvasók pedig világszerte a szívükbe zárták a gyászból kigyógyuló Diane karakterét.

Eredeti megjelenés éve: 2013
Kiadó: Libri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 274
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633106792
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Vélemények:

0 megjegyzés: