2016. szeptember 23., péntek

Nyaralás - Harmadik nap (Hajózás - Zanjice)

Amikor kinn voltunk Montenegróban, a hajózós napokon általában este már nem volt időm, kedvem, erőm írni blogbejegyzést. Például ma még mindig nem jutottam el odáig, hogy az első naposat átírjam, mert elírtam, elfogalmaztam (van ilyen szó?), egy pár dolgot, úgyhogy azt majd javítom. De gondoltam, azért még elég friss, úgyhogy megírom az elmaradt posztokat.
 Nos tehát a harmadik nap hajóztunk. Biztosan ültem már hajón, csónakon, akármin, de nem volt konkrét emlékem arról, hogy bírom-e én egyáltalán ezt, pláne az akkor éppen amúgy is gyenge gyomros állapotomban. Mint kiderült nem vagyok tengeri beteg. Pedig tenger is volt, és másnap valaki tengeribeteg is volt, meg hullámok. No de térjünk vissza a harmadik napra. Megnéztünk egy erődöt, nem messze Herceg Novi-tól, szerintem úgy 40 perces lehetett az egész hajókázós út oda, és úgy 30 perc maradt arra, hogy megnézzük a pici sziget, nem túl nagy erődjét. Nagyon szép hely lenne, ha egy karbantartó legalább gondját viselné, más nem a gizgazokat kiirtaná. Ráférne amúgy egy erős renoválás is. Nem azt mondom, hogy egy rom erődnek nincsen bája, mert van, még 25-30 fokban is, tűző nappal is, de sokkal jobb lett volna, ha az alap dolgokról gondoskodnak. Minthogy legyen a szigeten egy-két kuka. Ismerjük be, hogy a turisták mindenfélét visznek magukkal, és van az a típusú Bunkó turista, aki vinni tud, de út közben megszabadul a dologtól, és azt így random eldobálja. Tehát pár kuka nem ártott volna a szigetre, meg mondjuk működő vécé. Oké, hogy mindenki megoldja ezt illemhely nélkül is, de nos mondjuk úgy, hogy egy erőd, és egy sziget édes báját el tudja rontani pár halom bűzölgő kaki. Oké, azt konkrétan nem láttam, de zsebkendőket, flakonokat eldobálva mindenfélét igen. A vízben is, ez kifejezetten elkeserített. Tehát jó lenne egy gondnok oda, egy vécé, meg kukák. Azt beszéltük a szüleimmel, hogy elég hamar megtérülne a dolog, tekintve naponta több járat megy a környékről a szigetre. Elég lenne oda rakni a bódét, és hát basszus, ha fejenként kérsz 2 eurót, akkor a turista nem fog felháborodni, hogy mi a fenéért, hisz kényelmesen elintézheti ügyes bajos dolgait. Remélem, majd fejlődik Montenegró azon része is ilyen tekintetben.
 Utána átmentünk a Kék barlangba, ahol apukám fürdött, mi meg nézelődtünk. A magyar srácoknak sikerült elveszíteniük az egyik búvárszemüvegüket, de amúgy kellemes volt az ott ücsörgés. Szép hely, bár feltehetően, ha fürödhettem volna, sem fürödtem volna abba a vízbe, tekintve, hogy úszni maximum a tudatalattim tud, én már nem nagyon és ott igen mély a víz.

 Amikor kijöttünk a barlangba útnak indultunk a Zanjice –i strandra. Én reggel azt hittem, hogy ez olyan városka lehet. Hogy azért 1-5 között lesz mit nézni. Nagy naivan nem is vittem könyvet magammal. Nos kiderült, hogy ez így egy strand, bazi nagy kövekkel…egy strand…semmi több. 1 db vécével amúgy. Úgyhogy mivel előtte nap nem sokat aludtam (nem tudom miért), ezért úgy döntöttem, itt behozom az alvás igényemet, ha már nem vittem könyvet. Többször megáztattam a lábamat, és ide-oda ténferegtünk. Szerintem az egyik legfárasztóbb pár óra volt. nem vagyunk hozzászokva hogy konkrétan semmit nem tudunk csinálni. Olyan fárasztó a semmittevés. Utólag persze kiderült, hogy a Pajo(a hajótársaság, amivel ide-oda mentünk), kb. óránként küldött vissza hajókat Herceg Novi-ba, és a nyüvek nem nézte, hogy ki száll fel rá, ha van jegye… úgyhogy elmehettünk volna hamarabb is. No de mindegy. Ennek ellenére kellemes nap volt, és tény, hogy este annyira fáradt voltam, hogy csak úgy belezuhantam az ágyba vacsi után.












Vélemények:

0 megjegyzés: