Bagdy Emőke – F. Várkonyi Zsuzsa – Kádár Annamária – Orosz Katalin: Teljesebbé válni

Elég sok könyvet olvastam régebben a Nyitott Akadémia köteteiből, főleg azokat kerestem, amikben Popper Péter előadásai, írásai vannak, mert nekem ő egy eléggé ikonikus alak lett. Szerettem a humorát, azt, ahogyan látta a világot. Ő már elment, és a mostani „öregek” és „ifjúk” már nem képviselnek akkora nevet számomra, mint Ő volt. Viszont ennek ellenére, a témák, amiket a Nyitott Akadémia tovább visz jók.

 A jelen kötet négy szerzője viszont nem képvisel együtt sem akkora hatást nálam, mint a régi kötetek. Bagdy Emőkét nem tudom kedvelni, nekem kicsit túl száraz, ahogy fogalmaz, ő még a nagy és bölcs Prof. Dr. és ebben a nagy tudásban elfelejti, hogy akihez beszél, akinek ír, az se nem Prof., se nem Dr.  és ebből adódóan néha semmitmondóvá válik az, ami amúgy feltehetően tök jó dolog lenne. F. Várkonyi Zsuzsa már kedvesebb, és jobban is fogalmaz, kellemesebb őt olvasni, és a kötetben főleg ő volt, akinek tetszett az írása. Orosz Katalinról bevallom életemben nem hallottam még, viszont Várkonyi Zsuzsa után ő volt a másik húzó dolog a kötetben. Igen, ő összeszedte, amit el akart mondani, és egész jól megfogalmazta. Kádár Annamária, az ő neve ismert számomra, többször terveztem, hogy majd olvasok a Mesepszichológiáról tőle, és hogy milyen jó, hogy valaki ír erről, de jelenleg az egész kis írása átment olyan mesék és filmek által bemutatott dolgokká. Tehát mondott okos dolgokat, de minden bekezdés úgy kezdődött, hogy és ebben a filmben és ebben a könyvben, ebben a történetben. Értem én, hogy rengeteg alaptudása van, sokat olvas, és sokat néz filmet, de nem hiszem, hogy csak így lehet, és tud írni.

 Összességében a könyvben vannak hasznos dolgok, megfontolandó dolgok, de nem a régi már ez a sorozat sem. Tudom, mások a szerzők és így más a színvonal vagy éppen a hangulat, amit megütnek. Nem rossz ez, csak más. És persze haladni kell a 21. században, haladni előre.

 Önfejlesztés, önmegvalósítás, önmeghaladás:

 És akkor magáról a témáról. Önfejleszteni mindig kell, mindig haladni kell előre, új dolgokat tanulni. Nem kell ezt borzalmasan komolyan venni, nem kell azt hinni, hogy az önfejlesztéshez iskolák kellenek. Nem pont, hogy nem, hisz benne is van Ön. Fejleszd önmagad, érd el azt a határt, amit úgy véled, hogy képes vagy. Érd el azt a szintet, amire képes vagy, és ne elégedj meg azzal, hogy nyújtod azt a minimumot amit elvárnak tőled. Mert az ember igenis abból tanul a legtöbbet, ha feszegeti a határait, hogy teszteli mi az amire képes, hogy tovább megy, míg nem érzi, hogy ez elég. Aztán próbálja túlszárnyalni magát. Tanulni, bármit. Tényleg bármit tanulhatsz, amihez csak kedved van.

 Önmegvalósítás a 21. század mottója! Mindenki meg akarja valósítani önmagát. Mert hát erre születtünk, hogy valakik legyünk. Persze nem mindenkinek sikerül, de vannak emberek akiknek igen. Nem feltétlen lesznek ettől gazdagok, de boldogok lesznek, mert képesek magukat adni, és nem fásulnak bele a 21. század monoton napjaiba. Ők azok, akik ébren is képesek szárnyalni. Örülnék, ha önmegvalósító lehetnék, és igen azon vagyok, hogy majd az legyek, de még nem értem el azt a szintet. De mindenkinek azt ajánlom, hogy tényleg próbáljon olyan irányba menni, ahol  boldog, mert elég nagy baj, ha valaki nap-nap után olyan dolgokat tesz amit nem szeret, és csak ezt teszi. Borzalmasan bele lehet fásulni, így jobb olyan munkát, olyan hivatást keresni ahol az ember a munkahelyén is jól érzi magát, ahol boldogan tesz meg bármit, és nem csak azt, amit leírnak neki, hogy ez a munkád…

Belbecs: 3/5

Külcsín: 3/5

Tetszik a borító, de olyan semmilyen. Nem tudom, hogy az előttem olvasó „barmolta” szét a könyvet, vagy szimplán ilyen a minősége, de én vagyok a második olvasója és már megvan törve a gerince és már nyomatni kell, ha szeretném, hogy ne nyitódjon ki magától. Pedig én vigyázva olvasom :S

Fülszöveg:

Az ​​ember természetes vágya, hogy kibontakoztassa magából lehetőségei maximumát, és minél teljesebb életet éljen. Önmegvalósító személyiségek példáiból láthatjuk, milyen határtalan távlatok állhatnak előttünk, mi mindenre válhatunk képessé akár a nehéz, hátráltató körülmények dacára is. Erik H. Erikson óta tudjuk, hogy születésünktől halálunkig fejlődünk, és ezen az úton minden szakasznak megvannak a maga sajátos feladatai és elkerülhetetlen krízisei. Ha ezeket a szakaszokat jól sikerül megoldanunk, akkor – minden problémával, nehézséggel együtt is – fokozatosan kiteljesedő életpályát futhatunk be, békés, elégedett lezárással. Ha nem, akkor személyiségünk fejlődése megreked. A pszichológia és a spiritualitás komoly segítséget jelenthet abban, hogy egy-egy elakadásunkból tovább tudjunk lépni, és önmagunk fejlesztése, megvalósítása, akár meghaladása révén elérjük azokat a céljainkat, amelyekért igazán érdemes élni – sőt, azokat a távlatokat is, amelyekről talán még nem is tudunk. A kötetben a magyar pszichológia négy nagy hatású egyénisége ad ízelítőt ebből a hatalmas és hihetetlenül izgalmas témából.

Eredeti megjelenés éve: 2012

Könyv: Bagdy Emőke – F. Várkonyi Zsuzsa – Kádár Annamária – Orosz Katalin: Teljesebbé válni

Kiadó: Kulcslyuk

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 168

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155281020

Tartalomjegyzék

Prof. Dr. Bagdy Emőke: Önismeret, tudatosítás, lelki önvédelem
F. Várkonyi Zsuzsa: Önfejlesztés, önmegvalósítás, önmeghaladás – mi minden segíti, mi minden gátolja?
Orosz Katalin: Önfejlesztés, – megvalósítás és – meghaladás
Kádár Annamária: A pillangó útja: megújulás, átalakulás, szárnyalás
A kötet szerzői

Nyaralás - Harmadik nap (Hajózás - Zanjice)

Amikor kinn voltunk Montenegróban, a hajózós napokon általában este már nem volt időm, kedvem, erőm írni blogbejegyzést. Például ma még mindig nem jutottam el odáig, hogy az első naposat átírjam, mert elírtam, elfogalmaztam (van ilyen szó?), egy pár dolgot, úgyhogy azt majd javítom. De gondoltam, azért még elég friss, úgyhogy megírom az elmaradt posztokat.

 Nos tehát a harmadik nap hajóztunk. Biztosan ültem már hajón, csónakon, akármin, de nem volt konkrét emlékem arról, hogy bírom-e én egyáltalán ezt, pláne az akkor éppen amúgy is gyenge gyomros állapotomban. Mint kiderült nem vagyok tengeri beteg. Pedig tenger is volt, és másnap valaki tengeribeteg is volt, meg hullámok. No de térjünk vissza a harmadik napra. Megnéztünk egy erődöt, nem messze Herceg Novi-tól, szerintem úgy 40 perces lehetett az egész hajókázós út oda, és úgy 30 perc maradt arra, hogy megnézzük a pici sziget, nem túl nagy erődjét. Nagyon szép hely lenne, ha egy karbantartó legalább gondját viselné, más nem a gizgazokat kiirtaná. Ráférne amúgy egy erős renoválás is. Nem azt mondom, hogy egy rom erődnek nincsen bája, mert van, még 25-30 fokban is, tűző nappal is, de sokkal jobb lett volna, ha az alap dolgokról gondoskodnak. Minthogy legyen a szigeten egy-két kuka. Ismerjük be, hogy a turisták mindenfélét visznek magukkal, és van az a típusú Bunkó turista, aki vinni tud, de út közben megszabadul a dologtól, és azt így random eldobálja. Tehát pár kuka nem ártott volna a szigetre, meg mondjuk működő vécé. Oké, hogy mindenki megoldja ezt illemhely nélkül is, de nos mondjuk úgy, hogy egy erőd, és egy sziget édes báját el tudja rontani pár halom bűzölgő kaki. Oké, azt konkrétan nem láttam, de zsebkendőket, flakonokat eldobálva mindenfélét igen. A vízben is, ez kifejezetten elkeserített. Tehát jó lenne egy gondnok oda, egy vécé, meg kukák. Azt beszéltük a szüleimmel, hogy elég hamar megtérülne a dolog, tekintve naponta több járat megy a környékről a szigetre. Elég lenne oda rakni a bódét, és hát basszus, ha fejenként kérsz 2 eurót, akkor a turista nem fog felháborodni, hogy mi a fenéért, hisz kényelmesen elintézheti ügyes bajos dolgait. Remélem, majd fejlődik Montenegró azon része is ilyen tekintetben.

 Utána átmentünk a Kék barlangba, ahol apukám fürdött, mi meg nézelődtünk. A magyar srácoknak sikerült elveszíteniük az egyik búvárszemüvegüket, de amúgy kellemes volt az ott ücsörgés. Szép hely, bár feltehetően, ha fürödhettem volna, sem fürödtem volna abba a vízbe, tekintve, hogy úszni maximum a tudatalattim tud, én már nem nagyon és ott igen mély a víz.

 Amikor kijöttünk a barlangba útnak indultunk a Zanjice –i strandra. Én reggel azt hittem, hogy ez olyan városka lehet. Hogy azért 1-5 között lesz mit nézni. Nagy naivan nem is vittem könyvet magammal. Nos kiderült, hogy ez így egy strand, bazi nagy kövekkel…egy strand…semmi több. 1 db vécével amúgy. Úgyhogy mivel előtte nap nem sokat aludtam (nem tudom miért), ezért úgy döntöttem, itt behozom az alvás igényemet, ha már nem vittem könyvet. Többször megáztattam a lábamat, és ide-oda ténferegtünk. Szerintem az egyik legfárasztóbb pár óra volt. nem vagyunk hozzászokva hogy konkrétan semmit nem tudunk csinálni. Olyan fárasztó a semmittevés. Utólag persze kiderült, hogy a Pajo(a hajótársaság, amivel ide-oda mentünk), kb. óránként küldött vissza hajókat Herceg Novi-ba, és a nyüvek nem nézte, hogy ki száll fel rá, ha van jegye… úgyhogy elmehettünk volna hamarabb is. No de mindegy. Ennek ellenére kellemes nap volt, és tény, hogy este annyira fáradt voltam, hogy csak úgy belezuhantam az ágyba vacsi után.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…

 Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.

 Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az én életemben), és ezt nem veszi észre a párja, családja. Megveszi, megeszi, kihányja… és ezt nem veszi észre a másik. Nekem ez borzalmasan fura dolognak tűnik, elvégre, ha valaki a társad, akkor figyelsz rá nem? Ha a te pénzed közös és közös kasszáról vagytok, azért 300.000 forint mondjuk úgy nem két fillér, hogy nem tűnik fel. Bár nem tudom, lehet, ha több milliót keresnek, havonta akkor elhanyagolható és nem feltűnő, de ismerve az átlagbéreket nem tudom ezt így elképzelni. Elhiszem, csak abszurd.

 Minden esetre az összes ilyen evési probléma ijesztő. Érdekes volt olvasni arról, hogy mik lehetnek a háttérben, de persze sokkal okosabb nem lesz a könyvtől az ember, mert…mert akkor menj terápiára, és majd ott segítenek. Amit így olvasás után le tudtam vonni a könyvből az, hogy akinek ilyen problémája van, akár anorexia, akár bulimia, akár túlevés, és zabálás rohamok, egyik se használja az internetet arra, hogy ilyen társaságok fórumaira megy, mert a beteg emberek visszahúzzák egymást, és nem segítik. Nem tudom, biztos van benne valami, de valahol úgy érzem, azért nem minden olyan oldal, ahol olyan betegek vannak mint pl. te ott, mindenki csak bólogat, hogy „remek, remek, ma borsót hánytál, ha azt ki is kell” stb. tehát nem hiszem, hogy csak hátráltatnák az embert.

 A másik, amit megtudtam, hogy borzalmasan nehéz úgy lefogyni, ha túlsúlyos vagy, hogy a párod és/vagy a családod nem akar veled fogyózni, vagy éppenséggel nincsenek tekintettel arra, hogy te fogyni akarsz. Igen ám, viszont azt is kifejti, hogy az sem jó, ha együtt akarnak fogyni, mert lehúzhatják egymást, meg, ha az egyik elgyengül, akkor a másik is stb. tehát ez valahol nagyon kétélű dolog. Persze tudom, kell az arany középút.

Belbecs: 3/5

Érdemes elolvasni, de inkább csak érdekesség szinten és nem, mint szakkönyv. Szakkönyv értéke sajnos nem nagyon van. Mert mond is dolgokat, meg nem is, ki is fejti, de nem nagyon, tehát ez egy olyan terápia előtti dolog lehet. Amolyan „olvass utána, azt menj pszichológushoz”, mert folyamat sugallja, hogy ezekből a betegségekből csak orvosi segítséggel lehet kitörni. Már, ha ki lehet.

Külcsín: 3/5

Nem tetszik a borító, bár értem a szimbolikáját, de akkor is lehetett volna ennél, valahogy figyelemfelkeltőbb, vagy színesebb, vagy bármi. Olyan semmilyen sem :(

Fülszöveg:

A ​​fogyókúrába bújtatott hízókúra mára egy hatalmasra nőtt iparág lett, amely azért tud fennmaradni, mert sikeresen használja ki az elhízottak illetve evési problémákkal küzdők bizonyos lelki sajátosságait. Ezek az emberek azt kívánják: írja elő egy szaktekintély (vagy magát annak valló személy), hogy miből mennyit egyenek meg, és azt is jósolja meg, hogy ettől mikor és milyen mértékű súlyvesztés várható.

A tartós fogyás vagy gyógyulás azonban nem nélkülözheti saját testi-lelki igényeink tudatosítását és elfogadását. Aki elvárja, hogy pontosan előírják neki, mit tegyen, az éppen az ellenkező irányba tart, mint amerre a célként kitűzött változás várja. Így a kudarc garantált, ami erősíti a tehetetlenségérzést és azt a tendenciát, hogy az egyén mástól várja a segítséget. Az előre legyártott, dobozokba csomagolt menüsorok azt sugallják, hogy minden ember egyforma, ugyanazok a problémái, szükségletei. Persze mindig akad százból egy, akinek valóban az adott módszer a tökéletes a fogyáshoz – ilyen az igazi sikertörténet, amelynek sztorijával eladható a többi százezernek ugyanaz a bogyó, étrend, edzésprogram.

Ez a könyv Neked szól, aki már hosszú ideje vívod harcodat a túlsúlyoddal vagy az evészavaroddal. Abban szeretnék segíteni, hogy az eddigi meddő próbálkozások után olyan útra léphess, amely valódi eredményekhez vezet. Nem kell erősebben küzdened vagy jobban akarnod. Nem kell más emberré válnod. Mindössze máshogy tekintened a problémára, mint eddig.

Nem mondom meg, mit tegyél, ehelyett arra biztatlak, hogy a könyvben felsorolt szempontok és példák segítségével próbálj rájönni, hogy a Te életedben vajon milyen célt szolgálhat a túlsúly, az anorexia vagy a bulimia. Ez az első lépés a tartós fogyás vagy a gyógyulás felé vezető úton.

„A kötet a színvonalas tudományosság és a meggyőző ismeretátadási képesség szép példája. A szerző alaposan körbejárja a problémakört, minden fontos területet sorra vesz, jó ajánlásokat fogalmaz meg, így a könyv hasznos önsegítő olvasmány – amelynek egyébként kifejezetten élvezetes a stílusa, nehéz letenni. Tisztafejű, okos terapeuta mélyreható tapasztalatai mutatkoznak meg a fejezetekben. Kitűnő, hiánypótló mű, amely remélhetőleg nagy siker lesz nem csupán az elhízottak és evészavarokban szenvedők, hanem a családtagok, érdeklődő laikusok, tanárok és segítő szakemberek körében is.” Prof. Dr. Túry Ferenc

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Kiadó: Kulcslyuk

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 254

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155281334

Rick Yancey: Az ötödik hullám

 Köszönet a könyvért a Cartaphilus kiadónak!

A lényeg, hogy ne a filmet nézd először! Általában amúgy tartani szoktam ezt az elvet, minthogy előbb olvasom és utána nézem meg. Így nem befolyásol abban a film, hogy kit képzeljek a szereplők helyére. Itt sajnos elrontottam a sorrendet, de kivételesen ez nem okozott nagy problémát. Méghozzá azért, mert a film annyira szar, hogy szerintem nincs is köze túlzottan a könyvhöz, ebből adódóan felülírtam az infókat és olyannak képzeltem el a szereplőket amilyenek.

 És akkor most itt egy kis kitérő a filmre. Ha tehetitek, ne nézzétek meg. Akció filmnek amúgy elmegy, eltekintve attól, hogy már az elején tudod, hogy kik maradnak életben. Azért az is sejthető már az elején ki a gonosz, ki az ufó és mit akar, és igen az is sejthető, hogy a főszereplő család megmaradt tagjai feltehetően nem halnak meg, ha már a könyv feléig húzták. Érdekes amúgy, hogy a filmben Cassie volt a hangsúlyosabb, főleg őt vette a kamera (vagy csak az emlékeimben?), a könyvben viszont Ben és Sam és a bázis az ahol szerintem túlnyomó részt vagyunk. Valahogy nagyobb hangsúlyt kaptak azok a szereplők, akik a filmben emlékeim szerint durván negyed órát.

 Tehát a film katasztrofálisra sikerült, feltehetően, ha nem lett volna „muszáj” elolvasnom könyvben is, akkor sosem veszem kézbe. De ez még egy nagyon régi reci volt. Most azt mondom, hogy örülök annak, hogy elolvastam, mert egy csomó mindenre választ kaptam, ami a film után felmerült bennem, mint kérdés. Meglepő mód élveztem, a filmmel ellentétben ami viszont idegesített. A Némító mind a két helyen (könyv és film) is szimpatikus, de valahogy a könyvben jobban megértettem, hogy mit akar, mint a filmben. A könyvben azért elég sok dolog ki volt fejtve, és persze jóval részletesebben, és megtudtam milyenek is Ők, akik megszállták a bolygót és kellemes mód, úgy döntöttek, hogy az 5 hullám arról szól, hogy kiképezzük a gyerekeiteket, hogy aztán azok vak hittel lemészároljanak titeket, mert azt hiszik, ti vagytok Mi. (Húha lehet kicsit bonyolult a mondat :D). A lényeg, hogy sokkalta jobban kifejti a miérteket. De abban egyezik a filmmel, hogy az első 3 hullám leírása hopp lemegy durván 30 oldalba, ami a filmben 15 perc, tehát a többi hullám csak említve van. Pedig szerintem tök jó katasztrófafilmeket és könyveket lehetett volna ebből csinálni. Mindegyik hullámból. Na, jó, lehet, hogy akkor mire elérjük, az ötödiket megunjuk.

 A legszerethetőbb karakter:

Őszinte leszek, a Némítót bírtam. Ben = Zombi, irritált, Sam= Mazsola… hát ő durván semmit nem csinált, viszont őt akarta mindenki megmenteni, tudhat valamit a gyerek. Adu… hmm, na, jó Adu-t bírtam amúgy, a Némító mellett ő volt az egyetlen aránylag normális személy. A többi kiskatona vagy irritált, vagy örültem, hogy meghalt, vagy bánkódtam, hogy nem halt meg. A megszálló földönkívüli életformák által képviseltek közül, hmmm… senki sem szerepelt annyit a könyvben, hogy konkrétan utálni tudjam, persze mint „megszálló hadtest” az összest rühelltem, de na őket is megértettem valahol…de ettől még mégiscsak kiirtották a bolygó lakosságának 6/7-ét. Cassie sokat rinyált, tehát nem rajongtam érte, az apja meg totálisan hülye volt… komolyan, ha neked azt mondják a gyerekeid közül az egyiket elviszik, a másik maradjon, felnőtt egy sem mehet…hagyod ezt? Nem gondolsz bele, hogy feltehetően ki fognak nyírni. Már csak azért is, mert akik értetek jönnek, azoknak van áramuk, működő cuccaik, amikor azt elsőnek vette el tőletek az idegen életforma….????????

Nos tehát, a könyv tetszett, tervezem folytatni. Remélem a harmadik részben elpusztul a világ. Gonosz vagyok, de sajnos, ha komolyan ezt az ellenséget, megállítja 1 közülük + x ember gyerek, akkor csalódom az egész disztópikus világba. Jó lenne egyszer reálisnak lenni, ezeket nem tudják legyőzni, ha az összes „beépített ügynökük” (mármint az idegeneké), is fellázadna a fajtársai ellen, mert hipp-hopp éreznek, szeretnek és sajnálják a kicsi földi emberkéket, akkor is… akkor sincs esély, még ha ugyebár ők extra erősek, gyorsak és tudnak egy csomó mókás és hasznos dolgot. Úgyhogy remélem mindenki meghal a harmadik részben, akkor szeretni fogom a sorozatot. Csak azt nem tudom, mégis mit lehet még két részben csinálni…. :D

Belbecs: 4/5

Persze voltak hiányosságai, és Ben-t akit nem szerettem, sajnos túl sokat szerepeltette. Ennek ellenére is a filmhez képest borzalmasan sok szinttel feljebb van. És gyorsan olvasható, jól haladós, és aki szereti a disztópiás, katonás, és sokat lelkizős (Cassie borzalmasan sokat rinyált) könyveket annak tetszeni fog. Annak ellenére, hogy irreális dolgokat tesznek benne a szereplők néha, és arra hivatkoznak ilyenkor, hogy azért, mert az ember ilyen. Kiszámíthatatlan, és önfeláldozó, és ígéreteket betartó, szép is lenne, ha az összes ember ilyen lenne.

Külcsín: 4/5

Tetszik a borító, a betűtípus, a tagolás. Amúgy relatíve minden tetszett, egy pont levonás azért jár, mert átvettük a második kiadásnál már a ronda filmes borítót. Áldom, hogy nekem még a szép, nem filmes van meg. Azért azt a szőke csajszit nézegetni borzalmas lehet hosszú távon… :D

Fülszöveg:

Az ​​első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

„Csak ÁMULOK és BÁMULOK. Egyértelműen az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi években olvastam.” – Melissa Marr

„Lélegzetelállítóan pörgő és eredeti. Az ötödik hullám úgy ránt be és ragad magával, akár egy cunami!” – Melissa de la Cruz

Könyv: Rick Yancey: Az ötödik hullám

Kiadó: Cartaphilus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 466

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632663272

Fordította: Havadi Krisztina

Nyaralás - Második nap (Herceg Novi)

Úgy döntöttünk, hogy a hajó kirándulásokat átrakjuk péntekre és szombatra, így a csütörtöki nap maradt arra, hogy felfedezzük, hogy milyen is az a partszakasz ahol lakunk. Herceg Novi-ba. Be a belvárosba nem nagyon jutottunk el, mondjuk igény sem volt túlzottan arra, hogy a zsúfolt belvárost bejárjuk. Maradt a part megismerése, és az, hogy rájöjjünk, hogy szombaton, majd honnan indul a hajónk a Kotori öbölbe. Ne akkor kelljen majd keresgélnünk.

Jelentem a part szép, vannak nagyon kavicsos tengerpart szakaszok is, itt meglehetősen viccesen értem vizet, kicsit többet mint akartam. Amúgy szeretnék fürödni, de éppen ez nem az az időszak amikor megtehetem, úgyhogy majd egyszer vissza kell ide jönnöm olyan időbe is. Vagy egy másik tengerhez. A szállóhoz tartozó partszakasz amúgy nem nagyon játszana úgy sem  fürdés szempontjából nekem, mert egy lépcsőn bemész a mély vízbe az nekem nem jó. Én szeretem a fokozatosságot. Homokos esetlegesen kavicsos tengerpartot. Bár tartom, hogy a homokosnak jobban örülnék.

Miután csekoltuk, hogy honnan indul a hajónk tovább mentünk felfelé. Lépcsőkön. Sok-sok lépcsőn. Nem szeretem annyira a lépcsőket csak úgy jelzem. Viszont nagyon jópofák az utcácskák, főleg ha találsz egyet amin nem meredek lépcsőn megy fel az út. A kilátás szép volt, és remek limonádékat árultak. Megjegyezném végre olyan limonádék amik citromból vannak, és nem szirupból! Igazán kellemes volt a délelőtt, valamikor kettő-három környékén elmentünk a közelbe ebédelni is, egy kis fagyit megkóstoltam. Finom, de megleszek nélküle :D

 Utána elsétáltunk a kavicsos-süppedős tenger részhez ahol  jól megáztattam a lábaimat, remélem jót tesz a sebeimnek a tengervíz, más nem kimarja … rontani nem ront rajta. Most már így vacsi után olvasgatok a szobába és készülök a holnapi hajó útra, remélhetőleg kitart a jó időnk :)

Nem a víz volt hideg, hanem a kavicsok süppedtek :D

Nyaralás - Első nap (érkezés)

Nyaralás első nap

 Nos meg kell jegyeznem, hogy a korán kelés sosem volt az én műfajom. Annak ellenére, hogy az emberek két bázísra oszthatóak, tehát a korán és későn kelőkre, magamat a közepére raknám. Nem kelek szívesen korán, de nem alszom tízig. Így a hajnali 3-kor kelés kicsit korán volt. Főleg úgy, hogy tízkor eldöntöttem, hogy lefekszem, de még egykor is forgolódtam. Így az utazás éjszakai (értsd sötét) szakaszába volt egy-egy óra amit alvással töltöttem. Így úgy ahogy kipihent lettem az első határátlépéskor, meg a másodikkor.

 Ismerjük be, hogy Monetenegro nem éppen arról híres, hogy túl közel lenne Magyarországhoz. Horvátországon át érkeztünk meg a szállásunkra. Nos reggel négykor indultunk és úgy fél hat körül érkeztünk meg Herceg Novi-ba.

A táj amin keresztül-kasul feszítettünk gyönyörű volt. Borzalmasan szép tájakat láttam (amikor nem aludtam). A Plitvicei tavakhoz érve úgy döntöttünk, hogy egy rövid túrával megnézzük a tavakat, vízeséseket, és a rengeteg ázsiai turistát akik ismerjük be, hogy magukban is teljesítették a látványosság fogalmát. Nos igen, kicsit idegesítő tud lenni, amikor nem tudsz haladni vagy éppen azért áll már hetvenmilliómodra meg a sor, mert egy-egy turista (legyen az ázsiai, vagy bármely náció tagja) szelfizett a szelfi botjával fotózkodott. A kis idegesítő malőrök ellenére is megérte a dolog, mert gyönyörű helyeken, gyönyörű dolgokat láttam.

 Az út borzalmasan fárasztó volt, így mára már kb. semmi sem maradt csak a pihenés. A szállás nem annyira komfortos, mint amit gondoltam, de megteszi, végtére is a táj miatt jöttünk, a hely miatt. remélhetőleg holnapra kerül egy magyar nyelven beszélő recepciós is, mert így sajnos kb. semmit sem tudunk megbeszélni. No meg, azt ígérték lesz kivel tárgyalnunk.

Danny Wallace: Hamish és a RémDermesztők

Imádom a szörnyes, kalandos ifjúsági / gyermek könyveket. Amikor tudják, hogy hol a határ a viccességben. Feltehetően a célközönségnek amúgy tetszeni fog a könyv. Minden benne van, amit egy 10-12 éves gyerek kereshet. Teli van szörnyekkel, kalandos és erős gyerek karakterekkel, akik talpraesettek, és mindent megtesznek azért, hogy megmentsék a világot. Annak ellenére, hogy Anglia egyik, pardon a 4. legunalmasabb városában élnek. Tehát van bőven kivel azonosulni, hisz ott van Hamish a főhős, akinek előbb az apukája tűnt el, majd hirtelen teljesen lekövethetetlen (számára), időközönként megáll az idő, megfagy rajta kívül mindenki. Majdnem mindenki. Mint kiderül ugyanis nem fagy meg mindenki. Alice a szintén tízen éves kislány a másik főhős, aki viszont már egész családját elvesztette ebben a szörnyű, szörnyes dermesztésben.

 És hogy miért érzem azt, hogy a könyv írója viccesebb akart lenni, mint amennyire kellett volna. Vagy legalábbis 30 évesen már erőltetettnek tűnik a dolog? Amikor az SZSZSZSZ-es rövidítésekkel elment majd két oldal, amikor kibeszél a könyvből (komolyan rühellem, amikor egy író beszélget az olvasóval egy könyvben… mégis miért? Nem lehet abból jól kijönni, mert borzalmasan erőltetett a dolog). Tehát nekem ezek már kicsit sokak voltak.

 Mindezek ellenére egy gyorsan pörgő, gyorsan haladós olvasmány. És sorozat. Ezt nagyon bánom. Nagyon-nagyon szépen le lehetett volna zárni a dolgot. Megmenekülnek, mindenki boldog. De nem! Kell, hogy legalább kettő vagy esetleg három részes legyen. Csak tudnám miért? Egyrészt a rémdermesztő sztori szerintem maximálisan ki lett fejtve és el lett varrva. Tehát már csak Hamish apja van hátra, aki mint kiderült titkosügynök és animágus haverjai vannak, vagy ne adj isten a madarakkal tud beszélni és / vagy átalakulni madárrá? Ez ott a végén nem volt teljesen tiszta nekem. Csak azt tudtam meg, hogy nincs ott mert, máshol kell lennie… valahogy nagyon gyengén felvezették a „és folytatjuk…” szöveget. Tehát én jobban örültem volna, ha lezárják teljesen.

 A RémDermesztőkről és amikor megáll az idő:

(Spoiler)

1. Nos, remek ötlet ez az idő megállítós dolog, nekem kifejezetten tetszett annak ellenére, hogy borzalmasan gusztustalan dolgokat művelnek benne a lények.
2. Azt nem nagyon értettem, hogy ilyenkor a faluban / városban áll csak meg az idő, vagy máshol is? Feltehetően csak ott, de ha csak ott, akkor ez marhára nem tűnt fel senkinek sem? Levegőben megálló repülő nem hiányzik sehonnan?
3. Ha egyszer áll az idő, miért működnek a műszaki dolgok? A tv például leáll, az adás megmerevedik benne, de pl. a kocsik, robogók mennek, és mily meglepő a könyvtár fénymásolója is. Na mármost, vagy leáll minden, vagy nem áll le minden, de ez nagyon logikai bakinak tűnik.
4. Mennyi az esélye annak, hogy egy 10 éves fiú felhívja a hadsereget és az kivonul? De komolyan mennyi ennek az esélye? Szerintem nem sok, de oké, tudom ifjúsági regény, és nem tartalmaz semmi felnőtt fejjel logikus dolgot.

Belbecs: 3/5

A kibeszélés miatt, a logikai bakik miatt a levonás. Amúgy a történet tetszett, ha eltekintek a hibáitól, akkor ez egy nagyon jó könyv. És feltehetően a megcélzott közönség számára nem probléma, ami nekem igen.

Külcsín: 5/5

Telis teli képekkel, és nagy betűkkel. Szörnyekkel és hangulat fokozó elemekkel. Maximálisan tökéletes arra a célra, hogy megfogja a gyerekeket. Fejezetekre bontott, tehát tökéletesen tagolt. Szellős és szerintem aránylag jó betűtípussal is íródott, tehát úgy ahogy van jó!

Fülszöveg:

TE mit tennél… ha az egész világ egyszerre csak megállna? Úgy ám, az EGÉSZ VILÁG.
A madarak a levegőben. A repülőgépek az égen. És minden áldott ember az egész bolygón kivéve téged!

Mert a tízéves Hamish Ellerbyvel pontosan ez történik, újra és újra.
Ám ez a RémDermesztőknek, és borzalmas barátaiknak, a Borzadályoknak köszönhető! Bizony, ők TERVEZNEK valamit! El akarják venni tőlünk a saját világunkat, hogy csak az övék legyen… Ja, és utálják a gyerekeket. Főleg az olyanokat, akik tudnak a létezésükről. Na várjunk csak… most már te is tudsz róluk, nem igaz? Ajjajj…
Vajon Hamish képes lesz megmenteni minket a RémDermesztőktől? Tarts vele, és meglátod!

A Hamish és a RémDermesztők egy fergeteges gyermekkönyv, amely a bestseller-író és műsorvezető Danny Wallace első, kicsiknek szánt alkotása. Tökéletes olvasmány David Walliams, Tom Gates és James Patterson kedvelőinek

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Danny Wallace: Hamish és a RémDermesztők

Kiadó: Manó Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 334

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634031888

Illusztrálta: Jamie Littler