Ugrás a fő tartalomra

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A szeretet kiterjesztése

A szeretetkapcsolatok körének kiszélesítése
Mindig is szerettem a Dalai láma könyveit. Volt egy idő, amikor rengeteget olvastam tőle. Tisztán emlékszem, hogy a  A boldogság művészete volt az a könyv, ami nagyon jókor talált meg, és amolyan „sorsfordítóként” működött nálam. Rengeteget adott nekem, és akkor döntöttem el, hogy márpedig az én életutam ebbe az irányba fog menni. Egyrészt a boldogságba, másrészt a buddhizmus felé. Aztán történt egy s más, minthogy nem vettek fel a Tan Kapuja Buddhista főiskolára, és nem lettem sem vallásbölcsész, sem buddhista tanító, sem japán szakos diák. Emlékszem a felvételi elbeszélgetésre, és hogy a két érettségi között voltam (matek újraírás, mert abban az évben újra kellett majdnem mindenkinek írni), hogy borzalmasan izgultam, és hogy a végén az egyik kérdező, megkérdezte, hogy nem akarok-e szanszkrit –páli –ra menni. Nem akartam. Nos lehet, ha igent mondok, most teljesen más utam lenne, de én nem akartam azt, mást akartam. Végül könyvtáros lettem, végtére is az is valami. Sőt, nem csak munkahely lett számomra, hanem az évek során hivatás.
 Tehát annak idején borzalmasan sok könyvét vettem meg a Dalai lámának, és olvastam el egyhuzamban, egyik sem adott már annyit az életemhez mint az első, de mindegyik egy kicsit megmelengette az életemet. Mindegyik mondott új dolgot, mindegyik elgondolkodtatott. Aztán változott az ízlésem, és a buddhizmus maradt, de kevesebbet olvastam a témába. Nos nem, vallásilag nem vagyok sem buddhista, sem egyéb, bár ha mindenképpen kéne valamit mondanom arra,hogy mely vallás áll hozzám legközelebb akkor igen, a buddhizmust, majd a sintoizmust mondanám.
 Jelen kötetet Szimirzá-tól és AniTigertől kaptam, 30. születésnapomra. Valahogy éppen annak volt ideje, hogy kézbe vegyem, hogy elolvassam. Nem mondom, hogy rossz volt, de rájöttem arra, hogy a folyamatos ismétlésekkel az őrületbe lehet kergetni engem. Nagyon szép az alap gondolat, nagyon jók a meditációk (mindenképpen ki fogom őket próbálni), de nem látom be annak a szükségességét, hogy oldalanként ismétli ugyanazt. A kötet 205 oldal, ebből körülbelül 20 ismétlődik, és nem csak úgy, hogy vissza-vissza tér, hogy megmutassa, hogy mi a lényeg, hanem lemegy a szöveg, aztán két mondat, és újra lemegy a szöveg, aztán két mondat és újból, aztán jön valami más, amivel ez ugyanígy. Emlékszem  Buddha beszédei volt még ilyen, és az is nagyon-nagyon idegesített. Viszont az utolsó 20 oldal nagyon ott van, nagyon ütős, és nagyon kellett. Azért megérte az egész.
 Aki még nem olvasott a Dalai lámától, ne ezzel kezdjen, mert lehet, hogy örökre elveszi a kedvét a dologtól, a legtöbb könyve ennél sokkalta jobb. De tényleg! Én ezeket olvastam tőle eddig:

Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Howard C. Cutler: A Boldogság esszenciája 81% (Ez lerövidített Boldogság művészete amúgy)

Ezek mindegyike amúgy jobb, mint a most olvasott könyv, de persze biztosan lesz, akinek sokkalta jobban bejön majd ez, mint a „régiek”. Van még itthon pár olvasatlan könyvem tőle, azt hiszem, lassan azokat is sorra fogom venni, úgy tűnik, hogy mostanában visszatérek arra az ösvényre, amin a Dalai lámával elindultam, valamikor… 15 éve talán.

Belbecs:
Nem nagyon tudom pontozni, maga a mondanivalója ugyanis 5 csillagot érdemel. A túlírás miatt viszont csak 3-at adnék rá. Valahogy nehéz ezt így lepontozni. Mert nagyon jó amit mond, a szeretetről, arról, hogyan s miként kell megtanulnunk azt, hogy mindenkit szeretni kell, vagy legalábbis kellene, mert ha valóban hiszünk a reinkarnációba, akkor a jelenlegi ellenségünk, valaha lehetett az anyánk is….és így tovább. Belegondolva tényleg rengeteg jó dolog van ebben a könyvbe.

Külcsín: 4/5
Az egy pont levonás azért, mert lemaradt egy fejezetcím, ami idegesített és összezavart, mert így olyan volt, mintha egy egész fejezet maradt volna ki. És igen, ennél a könyvnél nem lehetek biztos abban, hogy kimaradt, vagy csak kimaradt a tartalomjegyzékből :P

Fülszöveg:

Ha szeretettel fordulunk másokhoz, elménk és szívünk megnyílik a békességre.
A békesség tágabb közösségünkre való kiterjesztésével egységet, harmóniát és együttműködést teremthetünk magunk körül. A békesség további kiterjesztése a nemzetekre, majd a világra kölcsönös bizalmat, megbecsülést, őszinte kommunikációt, végül sikeres összefogást eredményez a világ problémáinak megoldása érdekében. Minden lehetséges, ha megtanuljuk, hogyan terjesszük ki szeretetünket.
E megvilágító erejű és tanulságos kézikönyvben Őszentsége, a Dalai Láma − a Nobel-békedíj tulajdonosa − ésszerű mindennapi irányelveket ad arra vonatkozólag, hogyan alakíthatjuk át önközpontú energiánkat kifelé irányuló együttérzéssé.

Világszemléletem
Fejlődési stádiumok
A tudat alapvető tisztasága
Alapvető lépés: a barátok és ellenségek szemlélete
Az első lépés: a barátok felismerése
A második lépés: nagyra értékelni mások kedvességét
A harmadik lépés: meghálálni mások kedvességét
A negyedik lépés: megtanulni szeretni
Miben különbözik a szeretet a ragaszkodástól?
Az emberi jogok szereteten alapulnak
A szeretet körének tágítása
Az ötödik lépés: az együttérzés hatalma
Teljes elkötelezettség
A hetedik lépés: önzetlen törekvés a megvilágosodásra
Az önzetlenség hatalmas ereje
Szeretetteli cselekvés



Eredeti cím: How to Expand Love
Eredeti megjelenés éve: 2005
Kiadó: Helikon
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 206
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632275505
Fordította: Agócs Tamás

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é