Ugrás a fő tartalomra

Aziz Ansari: Modern románc


Azok táborába tartozom, akik nem tudják kicsoda Aziz Ansari, nem nézek olyan sorozatokat, amikben szerepel és nem is vonz az egész dolog sem. Így a borító számomra nem több, mint egy giccses-rózsaszínes kép, amit nem szívesen nézegetek. Ennek ellenére, nem rejtegettem volna a könyvet mások elől, hogy „jesszus ne lássák, mit olvasok”, mert egyik könyvvel sem tettem még ilyet. Véletlen, hogy ezt pont sikerült nagyrészt itthon olvasnom.
 A belbecs miatt olvastam, a téma miatt. Amihez kellett az, hogy egy minimálisan érdekeljen a könyv és bele lapozzak. És pont a Japánoknál nyitottam ki, és akkor eldöntöttem, hogy nekem ezt olvasnom kell! Független attól, hogy pontosan miről is szól. Elolvastam a fülszöveget (mostanában egészen rászokok erre), és tetszett, gondoltam adok neki egy esélyt. Kihoztam a könyvtárból, és neki is álltam, azt hiszem, valami könnyedre vágytam, valami nem teljesen szakirodalomra, de azért nem regényre. És nos, ennek megfelel ez a könyv.
 Rengeteg információt ad a románcokról, párkeresésekről a 21. században, vicces, néha trágár szöveggel. Feltehetően, akik nézik a színész sorozatait, vagy stand-up-os cuccait, azok ennél sokkal jobban élvezik ezt a könyvet. Sajna nekem a „halkan Azizosan suttogás” nem mond semmit, mert sosem hallottam tőle semmit sem, így nehéz elképzelni, hogy milyen, amikor suttog. Annyira meg nem érdekelt, hogy rá guglizzak  :D
 Egészen jó átfogó képet kapunk a világ legtöbb táján végbemenő társkeresési evolúcióról. Tetszett, informatív, és nagyon érdekes. Tudtam persze, hogy a japánok furák, ezért is bírom őket, de ez a növényevő-férfiak dolog, bár adja magát, és tökéletesen el tudom képzelni, mégis annyira fura. Pedig igazándiból érthető valahol, nem akarják, hogy visszautasítsák őket, dolgozhatnak, és otthon laknak, és nem kezdeményeznek, mert nem akarják, hogy visszautasítsák őket… és aztán csak vannak a munkahelyen és otthon, és nincs párjuk. És persze igénylik, de akkor legyen igényes, jó családból való, és lehetőleg rajtuk kívül mindenki intézze ezt el, mert ők nem keresnek. 21. században ez valami borzalmas. Eszembe nem jutna, hogy megkérjek valakit, hogy keressen már nekem párt, mert nem akarok visszautasítást, úgyhogy már egy kész dolgot létszíves… wtf? Amúgy értem a Japán kormányt is, hogy már szinte pénzeli, hogy a teljesen hasznavehetetlen generációk valahogy találkozzanak, és lehetőleg házasodjanak és sokasodjanak. Sok helyen olvastam ugyanezért, hogy eléggé kritikus a helyzet japánban ezzel a házasság-gyerek dologgal. Mondjuk elnézve a munkarendjüket, nem is nagyon tudom elképzelni, hogy hol lenne idő erre az egészre. És igen aggasztó, ezt meghiszem.

 Tehát a Japán rész érdekelt a legjobban, de a többi is érdekes volt számomra, akit teljesen hidegen hagy a társkeresés és annak mechanizmusa is. Nem vágyok ilyesmire, mondjuk az olvasottak után, lehet, hogy meg is kímélem magam a sok stressztől :D
 Ajánlott elolvasni, mert a társ-keresésen kívül ír még a megcsalás, a modern technika és a kapcsolatokra gyakorolt hatásáról, a monogámiáról, és arról az miért jó, és esetlegesen miért jobb egy nyitott kapcsolat. Arról, hogy rengeteg ember él szimplán virtuálisan és nem mer kilépni a való világba stb.
 Amúgy a kedvenc részem az volt, amikor elmesélte, hogy sosem talált éjszakai bárokban komoly kapcsolatot és ez milyen gáz, mire a barátja felvilágosítja, hogy ha komoly kapcsolatot akar, akkor ne nagyon járjon bárokba, hanem tegye azt, amit amúgy is minden normális ember tesz. Menjen boltba, meg ahova szeret járni, és majd OTT talál párt. Hisz, a jövendőbelijétől nem azt várja el, hogy éjszakai pillangó legyen ugyebár…

Belbecs: 5/5
Igazándiból többet adott, mint amennyit gondoltam, hogy adni fog. Remek útmutató a 21. században, ha a párkeresés érdekel, vagy akkor is, ha nem, csak szeretnél tisztában lenni azzal, hogy az emberek körülötted, hogy kereshetnek párt. (nem mindenki így, de na).

Külcsín: 4/5
Ronda, borzalmasan ronda a borító. Viszont belül nagyon pofás, és végre egy könyv amit átnézett egy szerkesztő, és nincs agyon félre ütve, és végre egy könyv amit nem kell csak azért megszakítani, mert hátrahőköl az ember,hogy „he? Mit írt, mi, mit akar? Komolyan ezt írja, mert ennek a mondatnak nincs értelme” tehát ez egy felüdülő élmény. De a borító borzalmas :D

Fülszöveg:
Elgondolkodtató, ​​vicces és mélyre ható utazás a modern kapcsolatok szépségei és buktatói között Amerika egyik legfelkapottabb humoristájától.
Egyszer mindenki nekiveselkedik, hogy megtalálja az igaz szerelmet. Emberekkel ismerkedünk, randizunk, kapcsolatokat kezdeményezünk mindezt abban a reményben, hogy találkozunk valakivel, aki megérinti a lelkünket. Ez most bevett dolog, de elképesztő mértékben különbözik attól, ahogy az emberek alig pár évtizeddel korábban éltek. Az új technológiáknak hála döbbenetesen egyszerű kapcsolatba lépni, és válogatni a lehetőségek között. Akkor mégis miért ennyire frusztrált mindenki?
A problémák egy része saját korunk terméke. De a szerelmi életünk változásai mégsem írhatók egyedül a technológia számlájára, ugyanis rövid idő alatt a párválasztás teljes kultúrája végleg megváltozott. Ma az emberek idősebben házasodnak, mint valaha, és éveket töltenek életükből a Nagy Ő utáni kutatással.
Aziz rengeteget élcelődött a modern kapcsolatokon, de a Modern románc kötet megírása közben úgy vélte, szintet kell lépnie. Összeállt az NYU szociológusával, Eric Klinenberggel, és közösen hatalmas kutatási projektbe fogtak, amely keretében több száz beszélgetést és fókuszcsoportot vezényeltek le Tokiótól Buenos Airesen át Wichitáig. Vizsgáltak viselkedésmintákat, közvélemény-kutatásokat, és létrehozták a Redditen saját kutatási fórumukat is, ahol több ezer üzenetet dolgoztak fel. Bevonták a világ társadalomtudomány-kutatóinak krémjét is.
A Modern románcban Aziz Ansari maró humorát a legmodernebb társadalomtudománnyal ötvözi, hogy feledhetetlen tanulmányút keretében mutassa be nekünk szép, új romantikus világunkat.


Eredeti megjelenés éve: 2015
Kiadó: Fumax Gemini
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 260
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155514562
Fordította: Holló-Vaskó Péter

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é