Ez történt Áprilisban

Április, április… április.

Bolondok hónapja, és a szeszélyes időjárásé. Megjegyezném az időjárás valóban elég szeszélyes volt, egyik héten pólóban mentem dolgozni, a következő héten meg kabátban-pulcsiba, ami engem ismerve elég fura, tekintve télen sem öltözöm túl. Minden esetre az időjárás elég fura, bár most végre nem fúj annyira a szél, és süt a nap… és még nincs olyan meleg, hogy megsüljek.

 Megfogadtam, hogy most már az „ez történt” posztokat folyamatosan írom, vagy jegyzetelek, mert remek elmemunka visszaemlékezni a hónapra, de van az úgy, hogy fontos dolgokra nem emlékszem már. Vagy azt hiszem az régebben volt. Hála az égnek azért molyra szoktam karcolni néha, azok a támpontjaim.

 A várólista vasárnap rovatom rendületlenül megy tovább, eddig sikerült is, mindig megírnom vasárnapig! Bár volt olyan amikor nem sok könyv került rá, és volt olyan is, amikor meg túl sok. Ehhez jön hozzá, hogy elkezdtem a várólistám átnézését, fel-le kerültek róla könyvek és tekintve, hogy durván ezer könyv felett van a számuk, nos el fog tartani egy darabig. Az átnézéssel együtt címkézem (megjegyzésezem) fel őket, hogy saját, vagy könyvtári(ha könyvtári, akkor hol találom meg könyvtáron belül), vagy dez-es, tehát fel kell írni, mert közel s távol nincs belőle példány. Igen ez egy igazán babra meló.

 A hónapban is átrendeztem a szobám! Ez mondjuk nem meglepetés. Az átrendezés apropója az volt, hogy kaptam Szilvi barátosnémtól egy csomó japános dolgot, és ezeknek helyet akartam keresni, találni. Azóta szintén kaptam tőle japános dolgokat, amiket el is helyeztem azóta a szobámban.

 Volt Sakura hétvége (kettő is), az ELTE füvészkertjében, ahova sajnos nem jutottam el, annak ellenére, hogy többször eldöntöttem, hogy felmegyek. De sosem volt ember aki eljöjjön velem, vagy éppen vártam a fodrászt, aki lebetegedett, tehát hiába vártam. Minden esetre, jövőre tervben van feljutni rá és körbenézni. Peti viszont volt, és hozott nekem teát (zöldtea, cseresznyés…olyan zöldtea íze van, cseresznyevirág nélkül), és egy mágneses könyvjelzőt. Úgyhogy nagy volt a boldogság, ennek ellenére jövőre mindenképpen fel akarok jutni!

 A Japánról szóló, japán irodalom egy részét hazahurcoltam a könyvtárból. Ha valakinek kell, majd előjegyzi és visszaviszem. Jelenleg úgy gondolom, hogy azt a koncepciót fogom követni, hogy egy japánnal kapcsolatos könyvet olvasok, aztán egy akármilyet. Persze remélhetőleg begyorsulok, mert jelenleg borzalmasan lassan olvasok, ami a posztokból is látszik. Igen…nem túlzottan sok könyvet olvastam el a hónapban. Volt egy könyv, amit ugyan kihoztam, mert úgy gondoltam érdekelne, de aztán begépeltem a tartalomjegyzékét és rájöttem, hogy én ezt nem értem, és ha már a tartalomjegyzéket nem értem, talán hagyni kellene a fenébe. De azért ha valaki olvasta/olvassa a könyvet, majd meséljen róla: Pethő Bertalan: Japán út/viszony I-II.

Gretchen Rubin: Boldogságterv	2016. március 12., 08:50 →2016. április 4., 20:36	338	>
Anne McCaffrey: Sárkányröpte	2016. április 4., 21:31 →2016. április 12., 19:55	360	>
Martin Faulks – Philippa Faulks: A zen diéta forradalma	2016. április 12., 22:47 →2016. április 19., 21:54	196	>
Kiss Sándorné – Sato Noriko – Székács Anna: Dekiru 1	2016. március 31., 19:31 →	~0	>
Hayakawa Masafumi – Sato Noriko: Hiragana, katakana magyaroknak	2016. április 19., 22:11 →	~0	>
Kathy Reichs: Végzetes utazás	2016. április 20., 06:49 →	298

Pontosan ennyit, ez nem túlzottan sok, magamhoz képest is borzalmasan lassú! A japán tanulás is folyamatban, a hiragana és a katakana elsajátításával borzalmasan lassan haladok. Azaz, lehet gyorsabb lenne, ha feladnám az arra való kísérletet, hogy kézzel le is tudjam őket írni, és csak memorizálni akarnám őket. Igen akkor lehet gyorsabban menne, viszont, sokkal jobban rögzül amit az ember leír…nem mutatom meg a füzetemet, viccesen írom a hiraganákat :D….de felismerhetőek, csak rondák… viszont a Hiragana, katakana magyaroknak című könyv kifejezetten nekem lett kitalálva, mert egy jó kis kitöltős könyv, első pár részben átírni kell csak ami oda van halványan nyomtatva :D…igen azok kb. hasonlítanak az eredetire. De nem adom fel! Megtaláltam a Hiragana kártyáimat is azokat meg majd cipelem magammal, hogy memorizálás könnyebben menjen!

 Olvasás terén, a Sárkányröpte nagyon tetszett, a Mini-Könyvklub záró kötetének választottam. Fel is jelentkeztem most a 4. körre, várom, hogy mit szavazunk meg olvasni valónak. És áprilisban végre eljutottam odáig, hogy az összes könyvklubos posztját elolvastam, általában kommenteltem is, már ahol nem futottam bele olyasmibe, hogy lehetetlen kommentelni mert millió dolgot kéne tennem, hogy végre felfogja, mit akarok -.-

 A hónapban volt a könyvfesztivál…. Ami időtartama alatt dolgoztam. Úgyhogy nincsen igazán beszerzett könyvem. m0soly-tól kaptam Szóma Sóko (szerk.): Japán-magyar szógyűjtemény kezdőknek könyvet és CD-ket és ennyi volt a hónapban az összes hozzám került könyv mennyiség. Huha…hát nem vittem túlzásba :D

 Voltam a hónapban moziban, mint minden hónapban (ez amolyan elhatározás lett, hogy havonta egy filmet moziba megnézzek).  A Vadász és a Jégkirálynő (2016) –re esett a hónapban a választásom. Szilvit sikerült rávennem, hogy jöjjön velem, kerestünk egy kevésbé necces időpontot és uccu neki. Hát….szintekkel jobb, mint a Hófehér és a vadász (2012), amit hála az égnek itthon néztem anno meg…az sajna Hófehér alakítása miatt béna volt! Ez a film viszont elment egy tucat akciófilmnek. Szépek voltak az effektek, de akik látták az ajánlót azok látták a film összes harcjelenetét kb. :D.

A Vadász és a Jégkirálynő (2016)		2016. április 23., 22:06
Krampusz (2015)		2016. április 20., 20:54
Lottózsonglőrök (1998)		2016. április 9., 20:56
Az utolsó boszorkányvadász (2015)		2016. április 2., 21:26

Jah, hát a hónapba nem nagyon néztem filmet, és nem nagyon olvastam. Az utolsó boszorkányvadász itthoni nézés volt apukámmal, meg lehetett nézni, de az sem hagyott mély nyomot, a Lottózsonglőrök, kicsit fárasztó volt, azt családostul néztük. A Krampuszt már tavaly terveztem, de …ritkán nézek horrort, és pláne moziban, így inkább itthon néztem…hát ezt akár moziba is nézhettem volna, mert nem igazán volt… hogy is mondjam, horror. Eleve a horror és vígjáték címke lefedi, hogy nem fogunk annyira nagyon félni, de nem gondoltam, hogy ennyire. No meg a vége… hát hagyjuk. Inkább hagyjuk :D

A cseresznyevirágzást kihasználva jelentkeztem Facebookon egy játékra, hátha nyerek Japánba repjegyet. Ami biztos, hogy nem nyertem, mert nem szólt senki, hogy nyertem volna :D Ennek ellenére poén volt az egész. de valóban igaza van a testvéremnek, az olyan játékok, ahol a „ha sokan lájkolnak nyersz” nem jók semmire sem. És kevés az esélyed, ha nincs egy 1000 ismerősből álló bandád. Nem az nyer, akinek jó a képe, hanem az akinek több a mozgósítható ismerőse… mindegy, attól még a fotózkodás vicces volt és élveztem, az meg nem került semmibe, hogy beküldtem :D

 A mozihoz még visszatérve. Mivel a film egy lehetetlen időpontban tért véget, úgy döntöttem, hogy taxival jövök haza, és hát ha már a taxi állomás mellett van kb. a mozi, hát nem hívok taxit, majd csak megáll egy. Nos nem állt meg egy darabig egy sem, amit kinéztem elhajtott mire odaértem. Aztán jött egy bajszos úriember, és megkérdezte merre, hogy taxira várok-e mert ő igen, mindjárt jön a haverja, menjünk együtt. Mondom miért ne, bár be kell ismernem, hogy két külön településen lakunk és a két település két átellenes irányban van. Mindegy. A taxis kedves volt. az utazásis időtartama alatt megtudtam, hogy a szakállas emberke is taxizik, de most szabin van, és van barátnője, no meg, hogy a szákáll nagyon menő! Mindezt a negyed órás út alatt. Mindegy, roppant aranyosak voltak, kiraktak azt mentek tovább. 1600-ból megúsztam volna, de adtam egy kis borravalót, végtére is szórakoztató volt az utazás.

 A hónapban beültünk Szimirzával és AniTigerrel az Alibibe, miután elég problémásak vagyunk és nehéz eldöntenünk, hogy hol akarunk lenni, és mit akarunk enni. Az Alibi amúgy jó hely, a kávés cucuk kifejezetten jó volt. jót beszélgettünk, aztán már jöttünk is haza. Aztán utánajártam Szimirza szülcsinapcsis ajándékának…. Amit nem írok le mi, mert pénteken fogja megkapni, de AniTigerrel megvagyunk róla győződve, hogy örülni fog :D Majd posztolok róla, ha már átadtuk.

Jártam a hónapban az OBI-ba is, miután a bátyám megkért, hogy szerezzek egy valamit Anyáknapjára. Hát, tavaly meghalt a virág, mire átadásra került, úgyhogy idén úgy döntöttem, hogy megkérdezem az érinttetett, hogy mit szeretne. Így lett egy tarka levelű japán fűz. Ami nem fért bele a kocsiba, úgyhogy csak megnéztük, hogy de menő, aztán elküldtem érte apukámat, meg anyukámat, hogy hát akkor hozzák el, mert kicsi kocsival mentünk :D Holnap már el is ültetjük, kisebb tereprendezés kell hozzá, de majd segítek, hogy senkinek se legyen túl fárasztó a dolog.

 Hát tuti történt még egy csomó minden a hónapban, de azokra már nem emlékszem. Oh igen, a hónapban kezdtem füzetbe jegyzetelni az összes ki és be jövő pénzemet. Április 30-al -3145 Ft-vel zártam, de úgy, hogy a tesóm tartozik az anyáknapjással, Sicc a bérlet árával, tehát igazándiból pluszban vagyok, csak hát az nem látszik. Viszont előrébb vagyok, mert már megvettem a bérletet, így arra nem kell költenem jövő hónapban. Meg a tesómnál van még 4.000 ft könyveladásos, úgyhogy hudegazdag leszek jövő hónapban :D

A hónapban kötöttem magánnyugdíjpénztári tagságot, azt hétfőn intézem az átutalásos részét. Rájöttem, hogy nagyon gazdag leszek… nyugdíjas koromra!

 A Fundamentám meg azt hiszem jövőre jár le (csak azért hiszem, mert most folyton csörgetnek és elbizonytalanodtam, lehet idén??:D), mindegy a terv, hogy abból fogok Japánba menni. Néztem a Japán nagykövetség oldalát (még csak néztem, nem olvastam végig), és néztem japán utat is, aminél rájöttem, hogy edzésbe kéne lennem, ha fel akarok a Fuji-ra menni, márpedig fel akarok menni, úgyhogy van egy évem fogyni meg edzésbe lenni!! :D

Májusban előreláthatóan:

Megyek moziba, elméletileg az Amerika Kapitányos akármicsoda filmet tervezem nézni….ha sikerül előtte megnéznem a  másik kettő Amerika Kapitányos filmet…Pijer szerint feltehetően sokat lendítene azon, hogy Értsem is a film rejtett szálait és ne higgyem azt, hogy csak tucat akciófilm. Meglátjuk-meglátjuk.

Várólista Vasárnap (04.24)

Minden évben ilyenkor a könyvfesztiválos posztom szokott jönni. Hogy mit szereztem be, hogy mit adtam el, vettem, cseréltem. Nos idén dolgoztam könyvfesztiválkor, és dolgozni fogok könyvhéten is. Persze felmehetnék hétközben, de akkor azaz igazság, hogy sajnálom rá a szabadságomat. Felmehetnék vasárnap is, de akik miatt mennék, azok általában szombaton vannak ott. No meg egyedül nem nagy buli a könyvhét és könyvfeszt sem, csak ha vagyunk elegen. Gondolkodtam rajta, hogy valamit hozatok magamnak, de aztán leszavaztam. Egyrészt van bőven mit olvasnom, tehát nem kell új könyv, no meg az új megjelenések is borzalmasan drágák, és a feszt nem feltétlen kivétel ez alól,bár a Delta Visionos akció a mai napig menő. Amikor öt könyv mellé ötöt kapsz ajándékba és így tovább… az legalább tényleg akció, azért ismerjük be, ha elég sokan összeállnak… :D

Mindegy is, tehát nem volt feszt, és nem volt fesztes poszt sem, de azért a várólistámra került pár könyv. Lehet, hogy másnak unalmas, de nekem nem,… a várólistám nagy része még mindig Kelet, Japán… bocsika :D

 

Douglas Rushkoff: Jelensokk Amikor minden most történik

Szathmári Botond: Vallási rétegződések Tibetben

Muraközy László: A japán rejtély Útteremtő csodák és végzetes zsákutcák

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Katrina Pallant: Star Wars – Hol van a vuki? Galaktikus böngésző

Dk Richards: Sárkányeszme A kiválasztottak próbája

Várólista Vasárnap (04.17.)

A héten nem nagyon volt időm arra, hogy a Mollyal, vagy éppenséggel a várólistámmal foglalkozzam. Ugyan a várólistára rakás és a könyvjelzőzés körülbelül ugyanannyi időt vesz el, mégis inkább csak könyvjelzőztem a könyveket és így kilenc óra tájban vagy szanáltam őket, vagy várólistáztam, miután átnéztem őket. 9 könyv került a héten így várólistára. Érezhetően még mindig nagyjából a Japán vonalat viszem tovább. A Pagoda és krizantém sorozat tagjai fel is kerültek a kívánságlistámra is. A többi csak kölcsönkérős és vagy, csak várólistás lett. Hogy mik ezek?

Hajdu Anita: Utamaro szépségei

Ezt most láttam meg @Ciccnyognál, és érdekesnek tűnik, úgyhogy miért is ne olvasnám el. Legalábbis remélhetőleg lesz rá módom, hogy majd kézbe vegyem, átlapozzam, és elolvashassam.

Darja Desombre: A mennyei Jeruzsálem szelleme

Na ez az, amit a borító miatt raktam fel…Tudom, mocsok dolog szimplán borítóra hagyatkozni, de ennek egyszerűen megtetszett a borítója. Pedig cím alapján kétlem, hogy az én stílusom lenne, de hát meg kell adni neki az esélyt. Az, hogy várólistán van még nem jelent semmit…több száz könyv van várólistán :D

Danny Wallace: Hamish és a RémDermesztők

Ezt azért, mert aranyosnak néz ki! Pedig mostanában nem nagyon akarok ifjúsági könyveket olvasni, de ez még címre is Rémcuki :D

Marc Elsberg: Blackout Holnap már túl késő

@AniTiger nem nagyon tudta elképzelni, hogy ez engem érdekelhet. Márpedig de! Már amúgy majdnem meg is rendeltem, csak aztán rájöttem, hogy -15%-os árral, még mindig 4.000 ft felett van, és így úgy döntöttem, hogy hümm…megvárom, hogy meglegyen a könyvtárnak. Pedig nagyon felcsigázta a képzeletemet, úgyhogy mindenképpen még idei terv.

Elizabeth Gilbert: Big Magic Kreatív élet, félelem nélkül!

Az Ízek, imák, szerelmek tetszett. Nem tudom, hogy ez mennyire önsegítős, kreatívos, de majd megtudom. Persze még itt van nálam ezer évvel ez előttről a Lélek botanikája is….azt is olvasni kellene :D

Buda Attila (szerk.): Messziről felmerülő, vonzó szigetek III. Japánban járt magyar utazók beszámolói az első világháború végéig

Rögtön kívánságlistára is került! Az elsőt sem olvastam amúgy, de megvan. Idén sorra akarom keríteni, de ennek ellenére az egész Pagoda és Krizantém sorozattal szemben nagyok az elvárásaim. Az biztos, hogy kivitelezésre szép, remélhetőleg a tartalmával és fogyaszthatóságával sem lesz majd gond.

Macuo Basó: Útinaplók

Basó-t szeretem! Kívánságlistára is került. Még idén tervezem.

Martin Lutterjohann: Japán kapd elő

Nyelvtanuláshoz, bár ez a Kapd elő sorozat nem tűnik túlzottan…okosnak. De azért más nem belenéznék a könyvbe.

Mitsuko Maeda-Nye – Shizuyo Okada: 15 perc japán

Ugyanaz a helyzet ezzel is mint a Kapd előssel. Nem tudom, mennyire hasznos, ezért megnézném, belenéznék.

Anne McCaffrey: Sárkányröpte (Pern sárkánylovasai 1.)

Akarok egy sárkányt! Aranyat vagy bronzot talán. Nem tudom hol tartanám a sárkányt, tekintve nem fér el az udvarunkon, de akkor is akarok egy sárkányt. És hogy miért?

Van ez a Pern sárkánylovasai című sorozat, a maga hét részével. Gabye-nak annak idején nagyon tetszett, és ha már ott jártam nála, kölcsön is kértem rögtön az első, második, hetedik részt (a hetedik elméletben előzmény azért kell majd). De mint minden kölcsön könyv ez is kallódott. Nos ugyebár van a bödönből húzós dolog, és fantasy-t is találnom kellett a Mini-könyvklubra, úgyhogy kettő az egyben ezt húztam és megfelelt minden kritériumnak. Úgyhogy kézbe vettem, annak ellenére, hogy ésszerűség miatt NEM szokásom ennyire hosszú sorozatnak nekivágni. Csakhogy nekivágtam, és ha nem lett volna annyi dolgom, akkor gyorsabban végeztem volna a könyvvel, ugyanis borzalmasan olvastatja magát (annak ellenére, hogy borzalmasan sok elgépelés van benne és néha téptem a hajamat! Ejnye Delta Vision!!!).

 A történetről és a szereplőkről röviden…aránylag spoiler mentesen (kb. a fülszövegnyi spoiler lesz benne):

A helyszín Pern, amit a prológusban megtudunk miért és hogyan népesült be, hogy jöttek létre az alagok, és a sárkánylovasok, hogy mik azok a szálak. Tömören amúgy öt oldalban megkapjuk Pern múltját, felvázolva a világ alap pilléreit. A legtöbb kérdést, ami felmerülne olvasás közben azt már itt megválaszolják. És aztán belecsapunk a lecsóba.

Lessza, aki majdan sárkányúrnő lesz, és nos nem is akármilyen, éppen lerohant otthonában szövi ádáz terveit Fax ellen. Aki szerintem senkinek sem szimpatikus, így nem is hullajt érte senki sem könnyeket. De Lessza végül nem kapja vissza jogos jussát, sokkalta többre hivatott, mint egy alag úrnője. F’lar, akinek fogalmam sincs hogy ejtik a nevét, egy kifejezetten tenyérbe mászó alak. Ő az egyetlen sárkányfészekből érkezik ami Pernen még működik, hogy úrnőt keressen. F’lar amúgy nekem szimpatikus volt, még ha néha egyetértettem Lesszával, hogy fel kéne pofozni! Viszont borzalmasan magabiztos férfi, tudja mit akar, és azt általában el is éri. Az más kérdés, hogy ennek ellenére Lessza képes őt is manipulálni, legalábbis még az alagban igen, utána ennek már nem volt jelentősége.

 Az egész történet, miután Lessza úrnő lett, és kikelt Ramoth, a gyönyörű, de nekem néha önteltnek tűnő arany sárkánykirálynő megismerhetjük, hogy hogyan is épül fel Pern és azon belül a sárkányfészek. A politikai vonalak is érdekesek, és borzalmasan sajnáltam F’lart azért, mert egy tohonya sárkányfészket kellett megnevelnie, bele verni mindenkibe, hogy a Szálak léteznek, hogy azok pusztítani fognak, és azok ellen harcolniuk kell. Hogy erre születtek. És ha már a sajátjait meggyőzte (R’gul-t annyira nem), akkor ott volt az a bizonyos probléma, miszerint a sárkányfészkeket az alagok tartják el. Aha, de ha kétszáz-négyszáz-akárhányszáz évig nem hullanak szálak…nos a dalokból és tudásból, legenda lett, amikben már nem hitt szinte senki, a dézsmát így annyira nem rajongással adod át egy „nem csinál semmit” bandának. Tehát F’lar-nak meg kellett győznie az urakat is, hogy márpedig kell a dézsma, mert jönnek a szálak. Mondjuk úgy egyedi taktikát választott, a nagyurak meg hülyék.

És innentől gyorsul nagyon be a dolog, és ezt már nem írom le, ezt olvasni kell. Izgalmas, pergő, és sajnáltam, hogy hopp…hooopppp vége lett. De komolyan ez egy függő vég, és komolyan ez gonosz dolog!

Ha jó sárkányos Fantasy-ra vágytok ezt ajánlom. Nem véres, nem gyilkolnak halálra senkit(aki nem érdemelte meg), borzalmasan jó a humora a könyvnek, és igazándiból könnyed olvasmány. Azzal, hogy a Prológus megadta a tudást, Lessza és F’lar logikáját és gondolatait követve nagyon egyszerű átlátni a legtöbb dolgot. Ramoth és Mnementh meg hát sárkányok. Okos és vicces sárkányok.

Akarok egy sárkányt!!!! MOST!!! Naaa adjon valaki egy sárkááááááááááááááááányt!!

Belbecs: 5/5

Szerettem, szeretem, és folytatom. Ha nem is most azonnal folytatom a sorozatot, de tervben van az egész elolvasása. Pláne mert egyesek függő véget raknak a végére….most komolyaaan…. Hüpp.

Külcsín: 3/5

Imádtam a borítót, szép a kivitelezés. De annyira csapnivalóan rengeteg benne a helyesírási hiba, az elgépelés, hogy az már dühítő volt!

Fülszöveg:

Hogyan menthet meg egyetlen lány egy egész világot?

Benden Sárkányfészek lovasainak szemében Lessza nem más, mint egy rongyos cseléd. Fél életében azokat szolgálta, akik elárulták az apját és elbitorolták földjeit. Most azonban eljött az idő, hogy Lessza ledobja az álcát, és visszaszerezze, ami jogosan az övé.

Bosszújának beteljesítése során találkozik a sárkánykirálynővel. A közöttük kialakuló kötelék örökre megváltoztatja mindkettejüket, és védelmet nyújt, amikor több évszázados béke után ismét világukra tör a külvilági fenyegetés, a gyilkos szálak zápora. Pern bolygóját valaha sárkányok és lovasaik óvták e mindent felemésztő veszedelemtől, de manapság alig maroknyian maradtak csupán. Lesszának saját és sárkánya életét egyaránt kockára kell tennie, ha meg akarja menteni közös világukat.

Könyv: Anne McCaffrey: Sárkányröpte

Kiadó: Delta Vision

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2005

Oldalszám: 360

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9637041699

Fordította: Kleinheincz Csilla

Pern sárkánylovasai 

1. Anne McCaffrey: Sárkányröpte 85%

2. Anne McCaffrey: Sárkányhajsza 86%

3. Anne McCaffrey: Sárkányének 87%

4. Anne McCaffrey: Sárkánydalnok 85%

5. Anne McCaffrey: Sárkánydobok 82%

6. Anne McCaffrey: Fehér sárkány 86%

7. Anne McCaffrey: Moreta, a Pern sárkányúrnője / Nerilka története 89%

Pózolj cseresznyefával - fotópályázat

Van a Japánspecialista oldalnak egy most futó nyereményjátéka. Egész hétvégén arra vártunk, hogy talán, talán…. kisüt a nap és nem borongós fényképet csinálunk a cseresznyefával.

 Úgy vagyok vele, ha más nem, remekül szórakoztunk közben. És el is neveztem a „pózolj cseresznyefával” napnak ezt a fél órát, amit odakinn fotózkodással töltöttünk. Mondjuk úgy, hogy nem érzem magam túl fotogénnek, ebből adódóan kritikus vagyok minden fotóval szemben, amin szerepelek. Ennek ellenére sosincs bajom, ha fotóznak, csak ne mutogassák nekem :D

Ha véletlen támogatnátok engem, akkor itt tudtok szavazni rám: itt

Két repjegyet lehet nyerni Japánba, úgyhogy ez über királyság lenne. Az álmom fele már teljesülne, hisz kinn lennék Japánban :D

Amivel pályáztam, és amit kegyetlenül elröhögtem :D

Igen itt már nagyon laza voltam :D

szelfi mert miért ne :D

Várólista Vasárnap (04.10)

 Nem is olyan régen elhatároztam, hogy én márpedig japán meg fogok tanulni. Amúgy ezen állításomat azóta is tartom, szimplán a „mikorra” kérdésre nem tudok válaszolni. A hiragana és katakana megtanulás ugyanis lassan megy. De megy, és haladok vele, csak nem rohamléptékkel. Emellett azt is a fejembe vettem, hogy ha már Japánt imádom, akkor talán olvasni is kellene róla.

 Nem tudnám megmondani, mikor jött a „szeretem Japánt” érzés, mert jelenleg úgy érzem mindig is bennem volt. Eljutni Japánba, már régi álom, és most hogy úgy látom az öt éves tervben ez meg is valósul, még lelkesebb vagyok, mint amúgy. És bár Japánt mindig is szerettem, borzalmasan keveset olvastam róla, mint az országról, mint a kultúráról, holott valahol az lett volna a normális, hogy előbb olvasók róla, aztán beleszeretek az országba…na ez nálam fordítva működik. Megjegyezném: általában nálam minden fordítva működik, mint a normális embereknél. Rejtély J

Így a heti várólistára kerülés sem úszta meg a Japán hullámot, és elárasztotta a várólistámat. A szobámba is átpakoltam a Japános és a Keleti témájú könyveimet, hogy helyben legyenek, csak lekapni kelljen őket. Csakhogy a japán tanulás (mi egyelőre a hiragana és katakana) kicsit elveszi az időt az olvasástól. Mármint ami a nem tankönyvek olvasását tekinti :D

Nos igen, tehát a várólistámra került könyvek nagy része a japán nyelv megtanulását célozták meg. A legtöbb még nem szükséges, de hamarosan remélhetőleg már érdemben tudom őket virtuálisan forgatni. Sajnos a legtöbb könyv nincs meg fizikai valójában, így géphez vagyok kötve, meg esetlegesen ahhoz, hogy kinyomtatom ami olyasmi. De ez inkább jelent sok-sok óra monitorbámulást. A Kanji és Kana megvolt valamikor a könyvtárban, de mára már felszívódott, törölve is lett, úgyhogy kicsit morcos vagyok, az ugyanis pont az a könyv ami nem vékony, nem beszerezhető és jó lett volna fizikai valójában forgatni. -.-

 Az Ötven fegyver, vasútvonal, állat, amely megváltozatta a világot nagyrészt majd a könyvtárból vándorol hozzám. A növényest olvastam, és egyrészt meglepően szép kiadvány, másrészt meglepően sok új információval gazdagszik az ember általa. A felkelő nap árnyékát azt hiszem nem kell magyarázni, az is a könyvtárból fog hozzám vándorolni :) Azaz valójában már itt van…. Csak idő kellene hozzá, hogy olvashassam. Úgyhogy idén rengeteg Japánnal, a japán nyelvvel, a japán kultúrával kapcsolatos könyvet szeretnék olvasni. A terv legalábbis ez. Úgyhogy ilyesmi posztokra számítsatok majd. Persze lesz majd más is :D

Rita Mae Brown: Bárcsak itt lennél

Wolfgang Hadamitzky – Kazár Lajos: Kanji és kana A japán írásrendszer kézikönyve

Kiss Sándorné Székely Ilona: Japán nyelvtani összefoglaló

Varga István: Tanuljunk japánul! / 日本語 を 学びましょう

Joel Levy: Ötven fegyver, amely megváltoztatta a történelmet

Bill Laws: Ötven vasútvonal, amely megváltoztatta a történelmet

Eric Chaline: Ötven állat, amely megváltoztatta a történelmet

Harada Tomomi – Erdély Orsolya: Sokkal barátságosabban japánul

Szóma Sóko (szerk.): Japán-magyar szógyűjtemény kezdőknek

Ferber Katalin: A felkelő nap árnyéka 90%

 Ferber Katalinnak olvastam a nagy Japános albumát, még régen. Meg is volt, aztán eladtam, mert nem egy megtartós darab. Amúgy mostanában majdnem mindent eladok amit olvastam. Tekintve igen kevés olyan könyv van amit szeretnék újra olvasni, vagy úgy döntök, hogy jó az ha a polcomon áll. Most felkerült A másság szigetein és az Érdemeink beismerése mellett is az írónőtől, emellett az Elárult Japán is itthon dekkol már a könyvtárból, hogy sorra kerüljön. A NatGeo Japán útikönyvét is várólistáztam, és hazahoztam, bár most elolvasva Molyon az értékeléseket, nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb. Hidasi Judit Na és, hogy tetszik Japán? Című könyve szintén már millió éve várólistán szerepel. A kezdők japán nyelvkönyvét gondolom, nem kell magyaráznom, és a Passport sorozat Japános kis könyvecskéjét sem. A Daniel Keyes könyveire az egyik buszos ismerősöm hívta fel a figyelmemet, el is raktároztam szépen magamnak, aztán majd próbálom nem elfelejteni :D

Ferber Katalin: A másság szigetein

Nicholas Bornoff: Japán

Hidasi Judit: Na és, hogy tetszik Japán? 90%

Helen Davies: Kezdők japán nyelvkönyve

Dean Engel – Ken Murakami: Japán Bevezető a japán üzleti élet, szokások és etikett világába

Ferber Katalin: Érdemeink beismerése mellett A rendszerváltás kívülről és belülről

Daniel Keyes: Billy Milligan háborúi 88%

Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy! 88%

Gretchen Rubin: Boldogságterv

 Régóta szemeztem már a könyvvel, októberben, amikor az írónő második kötetét is elolvastam, került fel a „közeljövőben olvasni” listára. Sokkalta másabb, mint a Jobban, mint valaha. A téma is persze más, de a fogalmazásmód is az. Feltehetően sokat fejlődött az első és második „önsegítő” könyv megírása között.

 A téma érdekelt, és azt hiszem amolyan boldogságtervvel majd én is előállok. Nem feltétlen követem az ő parancsolatait és hónapos lebontásait, de abban sincs semmi rossz, amit ő csinált. Érdekes volt olvasni, noha nem sok hasonlóság van kettőnk között. Azon kívül, hogy mind a ketten nők vagyunk és imádunk olvasni. Igen, ebbe körülbelül ki is fújt az egész hasonlóságom az írónővel. És pontosan emiatt van az, hogy az ő terve nem az én tervem.

 Viszont maga az ötlet jó, bár nem tudom, hogy hogyan volt képes kivitelezni az egészet. Két gyerek, férj mellett. Persze van munkája is, de otthonról dolgozik, tehát igazándiból nem mondható azt, hogy az utazással és hasonlókkal telne a drága ideje. Egy nagy metropolisba él, ahol tényleg ha volt valami ötlete akkor azt hipp hopp meg tudta valósítani. A leírtak alapján nem éppen az a réteg, aki minimálbérből tengeti magát. Tehát igen, igen itt ez a mocskos anyagi dolog. Hogy nagyon kellemes és jó dolog a boldogságra gondolni, és persze meg is teszem, csak pl. a „kicsit pazarolj” pont nem nagyon tud érvényesülni. Mert nem nagyon van miből. (oké, ha őszinte akarok lenni, itthon élek, és van fizetésem, aminek nagy részét magamra költhetem…de azért nem pazarolnék….).

 De ha túllendülünk azon, hogy anyagilag független ötleteit nézzük akkor hümm. Van amit meg lehet fogadni, ki lehet próbálni. Az étkezés naplós dolog például tetszett, bár az meg nem az ő saját ötlete volt, úgyhogy nem tudom mennyire írható az ő javára. A legyünk kedvesebbek, kevesebbet panaszkodjunk is megszívlelendő, de ahogy ő is tisztában volt vele korántsem annyira egyszerű, boldognak lenni.

Fontos, hogy sokat mosolyogj!

 De úgy gondolom, hogy jó a boldogságot keresni, tervet készíteni ahhoz, hogy találd meg a boldogságot ezt írásba foglalni és táblázatot csinálni, kicsit túlzásnak érzem már. Persze tudom, hogy ami le van írva, annak nagyobb az ereje, hogy ha már egyszer leírtad, akkor az azt jelenti, hogy márpedig tartod is magad hozzá, de akkor is fura valahol, hogy a Boldogságot tedd ebbe bele. Terv, boldogság. Boldognak lenni, a normális világban nem terv lenne, hanem jönne magától. Mert minden ember célja az, hogy boldog legyen. De komolyan mindenkié!

 Tetszett viszont az amikor a könyvekről, írásról beszélt. Érezhető volt, hogy mennyire rajong a könyvekért, és érezhető volt, hogy gyorsan olvas, már csak azért is, mert borzalmasan sok irodalmi utalást tesz, és idézetet szúr be. Amiről arra a feltételezésre jutottam, hogy feltehetően elég gyorsan olvas. Ilyenkor viszont mindig ott motoszkál bennem a kérdés, hogy de HOGYAN csinálja. Nem mondom, hogy én nem olvasok minden fellelhető szabadidőmben, és elméletben nem is olvasok lassan….de az amit ő felmutat borzalmasan sok időt és gyors olvasást feltételez :D

 Összességében a könyv jó, de mint önsegítő irodalom nem jó. Nem hiszem, hogy rengeteg jó tanácsot adna. Ahhoz a Jobban, mint valaha sokkalta nagyobb segítség, és az ténylegesen is szak irodalomnak tekinthető. Ez csak egy napló, amit úgy írt, úgy fogalmazott meg, hogy eladható legyen, de úgy összességében szerintem, nem ad túl sokat az olvasónak. Ahhoz túlzottan felületes, és túlzottan sok dolgot akar, túlzottan röviden tárgyalni.

Belbecs: 3/5

Külcsín: 4/5

Olyan semmilyen a borítója. Kevésbé tetszik, mint a Jobban, mint valaháé. Feltehetően mert ezen nincsenek baglyok. Elgépelés ügyileg nem vettem észre orbitális nagy baromságokat, úgyhogy feltehetően minden rendben volt vele. Egy olvasás után nem akar szétesni, ez pozitív. (tíz olvasás után igen, a könyvtárit már újra kellett kötni) :D

Fülszöveg:

Egy esős délutánon Gretchen Rubin a föld legprózaibb helyén, egy belvárosi buszon megvilágosodik. Rádöbben, hogy vánszorog a nap, de rohannak az évek, múlik az idő, ő pedig nem koncentrál eléggé azokra a dolgokra, amelyek igazán számítanak. Ott, abban a szent pillanatban eldönti, hogy rászán egy évet a boldogságára. A Boldogságterv ennek az egy évnek a friss, lenyűgöző nyomon kísérése, humoros, bölcs krónikája. Annak a tizenkét hónapnak a kalandjait meséli el, amikor Rubin az ókori bölcsek, a modern tudomány, valamint a popkultúra tanácsait alkalmazva a boldogságot kereste.

A tanulságos, mégis szórakoztató, gondolatébresztő, de lenyűgözően olvasmányos könyv nyomán mindannyian kedvet kapunk életünk megváltoztatásához. Azonnal hozzá akarunk látni, hogy kis lépésekkel nagy változást vigyünk véghez.

„Ez a könyv már az ötödik oldalnál boldoggá tett. És minél tovább olvastam, annál boldogabb lettem. Csupa nagyszerű ötlet, életem minden területén változást hozott a szerelemtől a pénzig, a munkától a játékig, az írástól a diétás kóláig.” – A. J. Jacobs

Eredeti mű: Gretchen Rubin: The Happiness Project

Eredeti megjelenés éve: 2009

Könyv: Gretchen Rubin: Boldogságterv

Kiadó: Édesvíz

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2010

Oldalszám: 338

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789635290796

Fordította: Farkas Eszter

Tavaszi Nagytakarítás

Az van, hogy én szeretek rendet rakni! Amúgy mosogatni is, de mondjuk főzni utálok (nem is teszem). Annak ellenére, hogy megvagyok róla győződve, hogy egy rendes lány vagyok, rendes szobával, a hét végére mindig mini vagy maxi káosz uralkodik a szobámban. És nem értem miért! Amikor én mindent a helyére rakok, amikor hazajövök…nem szabadna káosznak lenni!

 Mindegy is, mivel szeretek rendet rakni igazándiból ez nem probléma. Mert, jön a hétvége és akkor jön legalább Egy nap amikor a káoszt rendezhetem. Az egy nap az ma volt. nem tudom, hogy hányan vannak úgy a rendrakással, mint én. Mármint, hogy amikor rendet raknak, akkor át is rendezik a szobájukat? Én eleve szeretem A-ból B-be pakolni a dolgokat (amiket aztán vagy megtalálok vagy nem), de ilyenkor aztán doboz arrébb tolás, könyvek teljes átrendezése (ezzel ment el a nap!!).

Nos a héten kaptam Szilvi barátosnémtól egy csómó, csomóóóóó japános dolgot. Képeslapokat, képet, legyezőt, kaját, pálcikát, dobozokat! Namármost mivel úgyis rendet raktam, hát ezeket is fel raktam, ide raktam, oda raktam. Most így körbenézve egészen pofás lett a szobám. Az összes, vagy legalábbis részben összes (paradoxon!), Japánnal és kelettel foglalkozó könyvemet áthozta a szobámba,  a többit meg vissza vittem a tesóm szobájába. Igen… ide-oda pakolás! Jelenleg így fest a szobám J nagyjából….

Várólista Vasárnap (04.03)

A héten nem nagyon jártam Molyon. Mármint jártam, de nem volt időm arra, hogy csináljam a dolgomat. A borítókkal foglalkozom ott, ezért is szokott általában ugrásszerűen nőni a várólistám, mert ezt meglátta, ezt megszerettem, ezt de kellene elv alapján landolnak is a várólistámon. De a héten erre nem igen volt időm.

 Így csak öt könyv került fel a várólistámra. Csak? Nos a csaknak örülök, mert sajna nem olvasok olyan gyorsan, mint ahogy felkerül egy-egy könyv a virtuális várólistámra. Úgyhogy há, végre csak öt könyv.

Az Égiek és földieket az egyik munkatársam ajánlotta, amikor kitárgyaltuk, hogy a Csíntalan istenek márpedig jó könyv volt. Én azt olvastam, ő meg ezt, és azt mondta, ha az tetszett, szerinte ez is fog. Úgyhogy helloka könyv, amint gépközelbe kerültem már landolt is a várólistámon J

Fülszöveg:

Vegyünk egy csipet Bulgakovot, egy leheletnyi Rebelais-t és egy egészséges adag Kunderát, máris közelebb kerültünk Karpowiczhoz. A Deus ex machinában a dolgok egyáltalán nem mennek valami jól a Földön. Az emberek elszigetelődtek, és már régen elvesztették a sorsuk jobbra fordulásába vetett reményüket – egyik napról a másikra tengetik fásult és unott életüket… De egyszer csak az Istenek a tettek mezejére lépnek. Földre szállnak. Sikerül-e Nikének, Afroditének, Jézusnak, Ozirisznak, Lucifernek és a többieknek helyre állítani a régi rendet?
Ignacy Karpowicz regénye briliánsan kidolgozott, ironikus értekezés a modernitásról. Egyszerre megdöbbentő és rémisztő. Provokatív és blaszfémikus. Nem véletlen, hogy elnyerte a Polityka hetilap 2010-es Paszport díját.

Az életünk a Marson, szimpla kíváncsiság. A TED-es könyvekkel eddig úgy állok, hogy nem tudtam eldönteni, hogy szeretem őket vagy sem. Olvastam már érdekes TED-es könyvet és olyat is amit untam, vagy éppen dühített. Úgyhogy remélhetőleg ez a jobb fajta. Ahogy látom ez sem egy túlzottan terjengős mű a témában, de hát azért több a semminél.

Fülszöveg:

Húsz év múlva az ember már a Marson fog élni. Muszáj lesz neki.

Sci-finek tűnik, de Stephen Petranek, a díjnyertes újságíró szerint ma már tény: az emberiség húsz éven belül átköltözik a Marsra. Nem lesz más választása. Ebben a sodró lendületű, provokatív könyvben bemutatja az űrverseny szereplőit, köztük olyan forradalmár vállalkozókat, mint Elon Musk, Jeff Bezos és Sir Richard Branson. A szerző lenyűgöző részletességgel magyarázza el a Marsra szállás mikéntjét, megmutatja, hogyan jutunk el a rakétafejlesztés első lépéseitől a következő aranylázat elhozó aszteroida-bányászatig.
Az a pillanat, amikor az első ember a Marsra lép, technológiai, filozófiai, történelmi és felfedezés-történeti vonatkozásban is nagyobb jelentőségű pillanat lesz, mint addig bármelyik… Többé már nem csak egybolygós faj leszünk..

Tisztviselő-galaxis –ba beleolvastam, amikor szorosba raktam a könyvtárat, és érdekesnek tűnik. A molyon megnézve, meglehetősen sok pozitív értékelést kapott, úgyhogy reménykedem benne, hogy tényleg jó. Más nem elröhögcsélni jó lesz.

Fülszöveg:

"A tisztviselő-galaxis régi törvénye, hogy ott tartják a legtöbb értekezletet, ahol a legkevesebbet dolgoznak. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az értekezleteken üldögélő tisztviselők úgy érzik, hasznos tagjai a társadalomnak, és ott szükség van rájuk. Az értekezlet jelenti létük hazug alibijét, s ha sokáig nem tartanak értekezletet, bűntudat gyötri őket, és úgy érzik, közeledik a vég. Ilyenkor a folyosókon fel-felhangzik az aggodalmaskodó mondat: »Gyerekek, régóta nem volt értekezlet!« – ezt pontosan úgy mondják, mint valaha azt, hogy »Régóta nem voltam már gyónni« vagy »Itt az ideje, hogy a fogorvoshoz menjek…«
A Végtelen Sorhoz hasonlóan, az értekezlet az adminisztráció valamilyenfajta közös imádsága. Pontosabban: az irodai életforma oltárán bemutatott időáldozat; eszköz arra, hogy minél kisebb területen, minél több alkalmazott gyűljön össze kollektív lelkiismeret-mosdatásra."

Magyarázókönyv még a TED-es könyvnél is rövidebb, úgyhogy nem fűzök hozzá óriási reményeket. Elvégre 80 oldalban nem igazán lehet kifejteni mindent. De az ötlet aranyosnak tűnik, a borító meg egészen menő lett. Úgyhogy remélhetőleg lesz majd esélyem arra, hogy olvassam a könyvet…könyvecskét.

Fülszöveg:

Próbáltál már valaha többet megtudni valami érdekes dologról, de csakis azért nem sikerült, mert megbotlottál a szakzsargon buktatóiban? Ha igen, neked találták ki Randall Munroe új kötetét!

A Magyarázókönyvben vonalas rajzok segítségével és az ezer leggyakrabban használt szóval (igen, jól látod: 1000 szóval!) fejti ki egyszerűen jó néhány érdekes dolog hátterét. Többek között a mikrohullámú sütő, a Nemzetközi Űrállomás, a periódusos rendszer, a tektonikus lemezek, a mosó- és szárítógépek működési elvéről és/vagy felépítéséről hull le a lepel.
Hogyan működnek a dolgok? Mi az eredetük? Hogyan élhet(t)ünk nélkülük? Mi történik velük, ha felnyitjuk, felmelegítjük, lefagyasztjuk, vagy éppen szokatlan módon használjuk őket?
És ami a legfontosabb: mi történik, ha megnyomjuk AZT a gombot?

A szerző ezekre a kérdésekre a Mi lenne, ha?-ban már megszokott szarkasztikus humorral válaszol – ráadásul 5-től 105 éves korig bárki számára érthető nyelven.

A Démoni doki –t egy cikkben láttam meg, ahol olyan könyveket soroltak fel, amikkel biztosan ráveszed a gyereket, hogy mosson fogat. Nem szeretem a fogorvosokat, de érdekesnek tűnik, ha már ezt hozzák fel példának. Egyik példának, a többit nagyrészt olvastam, no meg az én időmben még a Fognyűvő Manócska dívott :D

Fülszöveg:

A Gengszter nagyi és a Patkányburger bestseller-szerzője újabb végtelenül vicces és roppant rémisztő történettel lepi meg olvasóit, mely Alfiról, a fiúról szól, akinek nagy a szíve, de még ennél is hatalmasabb a fogorvostól való félelme.
David Walliams eddigi leggonoszabb cselszövőjét mutatja be hátborzongató regényében, amelytől vacogni kezd a fogunk, az állkapcsunk pedig megfájdul a nevetéstől!
„Igazi élvezet… egy új Roald Dahl!" The Times
„David Walliams könyvei olyanok, mint egy szippantásnyi csodás, friss levegő" Sun

A városra sötétség borult. Fura dolgok történtek az éjszaka kellős közepén, amikor már mindenki aludt. A gyerekek lefekvéskor a párnájuk alá tették kipottyant tejfogukat, hogy azt elvihesse a fogtündér. De reggel, mikor felébredtek, ajándék helyett egészen mást találtak a kiesett fog helyén. Döglött meztelen csigát. Élő pókot. Vagy épp száz meg száz fülbemászó mászott elő a párnájuk alól.
Merő gonoszság, ugye?!
De ki vagy mi állhat e csúnya tréfák mögött?
Olvasd el a könyvet, és megtudod!

Vigyázat! Ez egy horrortörténet. Elég sok kitalált szóval.

Ez történt Márciusban

Huha, kicsit elmaradtam ezzel a poszttal. Valahogy mindig sikerült már megírnom a hónap utolsó napján, hogy aztán az első napon már kinn legyen, ez így áprilisban nem sikerült. No meg elég áprilisi tréfa volt elsején, nem  kellett volna ezt a posztot is oda venni.

 Külön beszerzős poszt most sem lesz, tekintve három könyvről van összesen szó, azért meg nem jár külön poszt. Még ha amúgy meg is fogadtam, hogy többet posztolok. Ez azért annyira nem fontos, hogy a minőség rovására menjen.

 A március egy igen fura hónap volt. Az elejét szerettem, anyukám születésnapja, nőnap meg mindenféle ilyesmi. Ez volt a hónap kellemesebbik fele. Aztán volt a nem kellemes fele, amit április elsejével le is zártnak tekintek. Címszavakban csak: ordítás, írásbeli panasz, semmi, sok semmi, mérgelődés, keserűség, sok csoki, hogy ellensúlyozzam a hülyeségeket amiket az arcomba kaptam, és elviseljem az embereket, akiket annyira sem tartok, hogy egyáltalán létezésüket figyelembe vegyem. Munkahelykeresés! 10 év alatt másodszorra jutottam el oda, hogy munkahelyet kerestem. Remélhetőleg most is csak a düh és a „megnemérthetség” miatt. Imádom a jelenlegi munkahelyemet, és az olvasókat is. Az ott dolgozok 80%-val nincsenek problémáim, van egy kis hányada akik dühítenek, bár azt hiszem most már tényleg próbálom le se szarni őket. A düh amúgy általában abból jön, hogy Én elvégzem a dolgomat, és botor mód ezt elvárom másoktól is. Nem szeretek más helyett dolgozni, pláne ha azt látom, hogy az a valaki még csak Próbálkozni sem próbálkozik azzal, hogy mondjuk tegye a dolgát. Mindegy szúszá, elengedtem. Ennek ellenére remélhetőleg a következő tíz évben nem sokszor fogok vele találkozni és igen, remélem nem tőlünk megy nyugdíjba!

 Ezzel le is zártam a témát. Tehát a március közepe – középvége kissé kaotikus volt, és sajna nem a jó érzésű kaotikus. Emellett viszont egy csomó elhatározásom lett! Imádom az elhatározásokat, sokkal jobbak, mint a fogadalmak! Menőbben hangzanak csak azért :P

 Nos eldöntöttem, hogy márpedig megtanulok japánul! Nem röhög, tisztában vagyok vele, hogy ez nem két nap alatt megy, de még csak nem is két hónap alatt…nos egyelőre az ismerkedés fázisában vagyok. Imádom azt a nyelvet, és hallás után tetszik is. Az animek nagy részét japán hang-magyar felirattal nézem, tehát van elképzelésem, arról hogy ez hogyan hangzik. Most szereztem egy csomó nyelvkönyvet és a fellelhető magyar segédanyagok nagy részével rendelkezem, még ha a nagy részükkel csak a gépemen is, de az is haladás! És ami a legfontosabb elhatároztam, és elég motivációm van. A tervek szerint jövőre repülök Japánba, és igen beteljesítem egyik legnagyobb álmomat. Szurkoljatok ;)

 Visszatérve a márciusra, voltam moziba, ugyan csak egyszer, de az jó volt! a Zootropolist néztem egy kedves ismerőssel (olvasóval), szombat délelőtt! Megjegyezném, hogy szar szombat délelőtt moziba menni! Nem azért mert gyerekek vannak, ők nem zavartak, hanem mert kilépve a moziból…mehettem munkába. Ez nem vicces ám :P Szívem szerint hazajöttem volna XD

És akkor lássuk a könyvbeszerzős részt ;)

Oh igen, a táskám is ideért!!!

Brian Grazer – Charles Fishman: Egy kíváncsi elme	2016. március 6.	2.000 Ft
Becca Prior: A tanítvány	2016. március 17.	0 Ft
M. R. Carey: Kiéhezettek	2016. március 18.	3.040 Ft

Igen, ezt mind! Az Egy kíváncsi elmét a testvéremtől vettem át, mondván érdekel. Mert amúgy tényleg érdekel…hamarosan olvasni fogom ám! A tanítvány nyeremény volt, a vicc, hogy tavaly könyvhéten…vagy tavalyelőtt? Mindegy is ott cseréltem erre egy könyvet, aztán Szimirza megvette tőlem, mert annyira jó…erre megnyertem! Ez amúgy tiszta nyereség, mert hát végül megvan a könyv! A kiéhezettek meg egy random kedvjavító vásárlás volt. Éppen nem voltam túlzottan boldog, és igen, ilyenkor vásárolok. Namármost, kifejezetten jó vétel volt, mert tetszett, nagyon tetszett és nagyon-nagyon anyáztam a vége felé. És rávettem pénteken egy olvasónkat a könyvtárba, hogy olvassa el…hmmmmm ….hmmmm majd kitárgyalom vele :3

Szécsi Noémi: Tetűmese	2016. március 1., 19:59 →2016. március 1., 19:59	32	>
Lissa Evans: Stuart Horten mágikus masinái	2016. február 26., 19:21 →2016. március 2., 21:31	280	>
Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett	2016. március 4., 20:18 →2016. március 4., 20:18	64	>
Kylie Scott: Lick – Taktus	2016. január 30., 10:38 →2016. március 5., 22:45	202	>
Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás	2016. március 4., 20:37 →2016. március 6., 19:06	88	>
Finy Petra: Milu az olimpián	2016. március 6., 19:17 →2016. március 6., 19:39	48	>
Borbáth Péter: Sündör és Niru	2016. március 6., 20:09 →2016. március 6., 20:40	6	>
Ana Galán: Mondragó 5. – A kenyérfa	2016. március 6., 21:22 →2016. március 7., 18:11	126	>
Anna Black: Tudatos jelenlét a munkában	2016. március 3., 07:51 →2016. március 7., 18:43	112	>
Max Brooks: Zombi túlélő kézikönyv	2016. március 7., 21:16 →2016. március 11., 22:05	286	>
Eric Marshall – Stuart Hample: Gyermeklevelek Istenhez	2016. március 17., 13:09 →2016. március 17., 14:00	138	>
M. R. Carey: Kiéhezettek	2016. március 19., 16:47 →2016. március 30., 20:43	456	>
Kiss Sándorné – Sato Noriko – Székács Anna: Dekiru 1	2016. március 31., 19:31 →	~0	>
Gretchen Rubin: Boldogságterv	2016. március 12., 08:50 →	210

Olvasás ügyileg is azért haladtam. 3 könyvet hagytam félbe (Taktus, Sündör és Niru, Tudatos jelenlét a munkában). Megvan az oka annak, hogy ezeket félbe hagytam. A Taktussal bírtam legtovább, gondoltam, hogy ez lesz jobb is, de nem lett, és nagyon idegesítőbe ment át, úgyhogy feladtam. A Sündör és Niru nagy részét mint kiderült valamikor pár éve már olvastam, és már akkor sem tetszett, így ezt most nagyon-nagyon hanyagoltam. A Tudatos jelenlét a munkában viszont érdekelt volna, de a borzalmas szerkesztése miatt,…ami nincs. Nos amiatt képtelenség végigolvasni, és feltehetően nagyon rosszkor kapott el. Sajnálom, mert maga a téma érdekelt volna, és olvastam is már hasonlót…de ez nagyon nem.

A hónap top olvasmánya:

M. R. Carey: Kiéhezettek

Lissa Evans: Stuart Horten mágikus masinái (Stuart Horten 1.)

A kiéhezettek messze viszi a pálmát, viszont Stuart Horten meg borzalmasan jó ifjúsági könyv! Mindenkinek ajánlom mind a kettőt.

Márciusban néztem filmeket és animeket is:

Film:

Zootropolis – Állati nagy balhé 

Münó, a holdbéli manó (2015)

Táncoló talpak (2006)

Horton (2008)

Anime:

Free! (2013–) első évad

Prince of Stride: Alternative (2016–) első évad

Az utóbbiról a blogban is áradoztam. A Prince of Stride: Alternative borzalmasan tetszett és borzalmasan jókor kapott el. Pedig utálom a futást. A hangulat, a grafika, minden olyan…olyan volt, amit szerettem. Úgyhogy aki tudja nézze! Mert tényleg érdemes.

A filmek tekintetében a Zootropolis és a Münó nagyon aranyos volt, a Táncoló talpak és a Horton nagyon-nagyon felejtős. Próbálom elfelejteni őket, mert borzalmasan rossz választás volt XD

A hónapban összesen 8 posztot írtam, ebből kettő új „rovat” tagja, a vasárnapi várólista féle! Remélhetőleg lesz elég erőm, írni valóm, hogy meg is maradjon.

M. R. Carey: Kiéhezettek

Prince of Stride: Alternative

Várólista vasárnap

Áttekintő

Lissa Evans: Stuart Horten mágikus masinái (Stuart Horten 1.)

Max Brooks: Zombi túlélő kézikönyv (Tökéletes védelem az élőhalottakkal szemben)

Amikor a mese már egy kicsit sok!

Ez történt Februárban

És hogy mit hoz az Április? Fogalmam sincs. Japán nyelvtanulást! Már most kaptam egy csomó japán finomságot, dobozt és szatyrot, mert Szilvi egy isten és odaadta nekem. Holnap felkerül minden a helyére (majd fotózom és talán posztolok is róla). Megy tovább a várólistás rovat, és írnom kéne könyvajánlót is a könyvtár részére (természetesen a kiéhezettekről J)

Moziba is mennék, de egyelőre nem tudom, hogy lesz-e valami engem érdeklő. Ma már néztem egy közepes filmet…nem volt rossz, de jó sem, ezt takarja a közepes. És ma már javában elkezdődött az Április is.

Remélhetőleg egy eseménydús, kellemes hónap lesz. Még ha a könyvfesztivált idén ki is hagyom, de üsse kő, van mit olvasnom így is ;)