2015. szeptember 27., vasárnap

Kiss Judit Ágnes: Szörnyszomszéd

 Nem vagyok oda a versekért.
 Főleg nem azokért a versekért, amikre modern versként hivatkoznak. Amik igazándiból számomra, csak szavak egymás után írása, sortöréssel.
 Nem szeretem a verseket, ha nincs ríme, nincs története, nincsen „dallama“, amikor nem tudom magamban úgy felolvasni, hogy érezzem a ritmusát, a kellemes vagy éppen kellemetlen hangulatát, az ütemet, ami belül van az emberekbe. Nem szeretem az ilyen verseket, mert én még rímmel és ritmussal tanultam. Bennem még az a vers.
 Ezért is lehet az, hogy nagyon ritkán fogok verses kötetet. Talán évente 1-2 darabot, kortársat még nagyobb félelemmel. Magyar kortársat még annál is nagyobbal. És nem azért, mert gondom lenne, a magyar költőkkel, csak nekem ők túl modernek már. De idén már kétszer is sikerült pozitívan csalódnom Magyar, Kortárs, Költő, Verses kötetében. Mert úgy látszik vannak még olyan versek amik megérintenek, amiken jót derülök, amikben érzem azt a bizonyos ritmust, amit keresek.
 A Szörnyszomszéd egy végtelenül bájos gyermekverseskötet (deszéphosszúszóez :D). Roppant aranyos illusztrációkat kapott amúgy a könyv, az plusz értéket adott, olvasás közben. Volt rím, ritmus, hangulat, hol szomorú, hol borús, hol derűs, hol nagyon vidám, hol nagyon gyermeki. Szerettem olvasni. Sajnos nem elég hosszú, és nem olyan figyelemfelkeltő, mint amennyire lehetne. Ennek ellenére remélem, hogy azért majd sokan kezükbe veszik, lapozgatják, olvasgatják.
 A kedvenceim a vérnyúl, a vércsiga (muhahaha), a testvérszerzés, a bili füle :D És még van egy csomó kedvenc versem a kötetben :)

Forrás: Az illusztrátor Facebook oldala

Fülszöveg:

Az irgalmasvérnő-szerepversek és az önmagához is kíméletlen őszinteség verseinek virtuóza, Kiss Judit Ágnes most szabályos gyerekverskötetnek látszó könyvvel lép nemcsak az olvasók és felolvasók, de az olvasni – életkori okokból – még nem tudó hallgatóság elé is.

A formát illetően ezúttal is bravúros szabályosság azonban csak látszat: kiindulópont, ha úgy tetszik, valami szívderítő (és néha szívszorító) finom bonyolultság felé.

Milyen is például a család? A nénikém „elhajóz az ég vizén”. „Anya boszorkányt játszik”, de „Anya ölében tavasz lesz örökké”. Apa az Erlkönig, mondja mindig, „de nem tudom, mit jelent”. És: „Éljünk vígan / Mindahányan, / Míg csak el nem kapálnak.” De vannak itt Csalamádé-versek is: Szörnyszomszéd és Mumus, valamint vérpelék és vérnyulak is megjelennek; ami pedig a bili fülét illeti, arról bizony – W. S. mester után szabadon – elmondható, hogy „Hajnalonként / Hüppög a bili füle, / Hüppög a bili füle, / Letörték”. Végül, de nem utolsósorban, természetesen az állatversek sem maradhatnak el. Ám ezek hősei sem éppen szabályos lények. Karmocska Macska például „szörnyen veszélyes”, a nyúl sikít és harap, mivelhogy szintén „rettentő állat”, a krokodil pedig „Leggyakrabban verset ír, de / Néha-néha prózát” – hogy a kék őzekről és a szeráfokról már szó se essék.

A kötetet Esztojka Mónika rajzai illusztrálják.

Kiadó: Európa
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 68
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9634051602
Illusztrálta: Esztojka Mónika


Nincsenek megjegyzések: