Mire, Miért, hova tűnik a fizetésem?

Régóta terveztem a könyv olvasását, több megfontolásból is. Az egyik, hogy szeretem, ha más kívülálló, esetlegesen hozzáértő ember elmondja a véleményét a dolgokról, másrészt meg, magam is felismertem, hogy néha nagyon-nagyon ki vagyok centizve hó végén. És persze mondhatjuk, hogy feltehetően azért mert minimálbérből élek és az nem a milliomoság kapuja, de azért talán még sem lehet ezzel takaróznom, hiszen itthon élek, étel, lakás, ruházat van, nem feltétlen kell rá költenem (bár ruhára már én költök, és a telefont-internetet fizetem). Minden esetre a lényeg az, hogy sokkalta jobb helyzetben vagyok, mint azok az emberek akik szintén minimálbérből élnek és fenn kell tartaniuk egy házat, enniük kell és ruházkodniuk önerőből. Tehát nekem adott egy csomó minden amire nem kell költenem a megkeresett pénzből.

Ebből adódóan minden hónapom úgy kezdődik, hogy:

- Életbiztosítás kifizetése (fizetésem 1/8-a)

- Fundamenta lakáskassza (fizetésem 1/8-a)

- Megtakarítási folyószámlára (fizetésem 1/8-a)

- Internet-telefon (fizetésem 1/16-a)

- Bérlet (ennek a 85%-át fizeti a munkahelyem - azt hiszem, vagy 88%?)

- Kaja, általában nem kell, mert itthonról viszek ebédet, és/vagy reggelit is, de vannak esetek amikor nincs, akkor költök általában Lipoti pékséges cuccokra(az egyetlen pékség aminek a termékei nem bántják a gyomrom), ahol képes vagyok naponta elverni ~1.000 Ft-t. Ennek hála, azért olyan nagyon sűrűn nem látogatok oda.

 Mindezek mellett, még költök:

- Postaköltségre, könyv csere miatt, esetlegesen rukkola miatt. De ez nem állandó kiadás.

- Általában valakinek biztosan van születésnapja, névnapja vagy valamije. Ha mégsem, akkor biztosan Lesz majd és akkor előre kell gondolkodni.

- Hirtelen felindulásból képes vagyok könyvet venni. Bár ahogy észrevettem, erről kezdek leszokni, és nem feltétlen azért, mert drágának tartom a könyveket, szimplán mérlegelésbe kezdtem, és amúgy is rengeteg könyv áll olvasatlanul itt, a könyvtárról ne is beszéljünk, ahol szintén rengeteg áll... úgyhogy azt hiszem könyvre nem nagyon kell költenem.

- Gyógyszerre: bár ez főleg az allergia szezonban van, ma is költöttem 4.000 Ft-t gyógyszerre és ez csak egy havi allergia gyógyszer és két doboz calcium pezsgőtabletta.... drága az a bizonyos egészség no. Emellett kéthavonta szoktam venni normaflort ami szintén ~3.000 között van, Cataflánt ami ~1.500 körül. És én még szerencsés típus vagyok, mert igazándiból nem szedek túl sok gyógyszert.

- Tusfürdő, fogkrém, ilyen-olyan cuccok a fürdőszobába. A takarítószereken kívül mindent én veszek, bár azt hiszem átszokom arra, hogy a takarítószereket is én, már csak azért is, mert én használom, az én kényelmemet szolgálja.

Mindezek után, elméletben maradnia kellene.... havonta úgy ~10-20 ezer forintnak. Persze általában nem marad. Mert eltűnik, és nem azért mert kontrollálatlanul költöm, egyszerűen eltűnik. Mert akkor már lazább vagyok hó végén, ha tudom mennyi van. És bátrabban költöm el, akkor éppen fontosnak vélt dolgokra.

 És itt jön képbe a könyv! Ahol is ki van fejtve, hogy miért is van ez így, elméletben a háztartások nagy hányadában. Az elmélet szerint az ősember énünket nem nőttük még ki, és réges-régen arra voltunk beállva, hogy gyűjtögettünk (magokat, húst stb.), és azok mivel romlandók rögtön vagy gyorsan meg is ettük őket. Így amíg van pénzed hát költöd, mert ez a berögződés van, no meg az a „amit már megvettél a tiéd“, és akkor már nem vehetik el tőled. Azt hiszem, amúgy az olyanokkal mint én még nincs nagyobb probléma. Én mint kiderült egészen „modern“ vagyok. Ugyanis a tanácsokat amiket ad, már eleve követem. Miszerint legyen egy bizonyos megtakarítása az embernek, amit olyan helyre rak el, ahonnan nem tudja rögtön kivenni, tehát macerás. Én ezt anyukámék számláján vezetem (tekintve az én bankom koncepciói között nem találtam jobb megtakarítási számlacsomagot, no meg, erre illik is a „nem egyszerű kivenni“ dolog), teszek félre tartalékot a nyugdíjas éveimre. Ez volna az életbiztosítás, olyan koncepció lett kötve, ami igazándiból arra gyűjt. Rakok félre, nagyobb beruházásokra, ez a Fundamenta volna. És mindezek után költekezem és van amikor tényleg marad pénz a kasszában.

 A könyv amúgy nem is az én fajtámat elemzi főleg, hisz én, bár a megmaradt pénzt általában elköltöm (ételre, ruhára, tisztálkodási szerekre), de megvan a vésztartalékom. Sosem lépem át a kereteimet. Nincs hitelkártyám, és nem kérek kölcsön. (tekintsünk el attól, hogy kinek tartozom és ki tartozik, igazándiból a két összeg együtt kb. Nullára jön ki,tehát valójában nem számolok vele :D) Tehát én nem megyek mínuszba.

 Az író szerint az a baj, hogy az ember természetéből adódóan ami van azt elkölti, tökmindegy mennyi az annyi. Tehát ha hirtelen dupla annyit keresne az ember, akkor azt is elköltené hó végére, és még talán igazán fel sem tűnne neki. Ezzel magyarázza, hogy a legtöbb lottónyertes egy éven belül szegényebb és eladósodottabb, mint mielőtt megnyerte az ötöslottó főnyereményét. Ahogy levezette elhiszem, bár ezt jelenleg elképzelni is nehéz. Mármint, hogy hogyan lehet annyi pénzt elverni :D

 Összességében a könyv inspirálóan hatott rám, meggondolom kicsit jobban, mint eddig, hogy mire költök. Átszámoltam, hányadán állok pénzügyileg, és mi mindenre költök. Amúgy is mondta a könyv, hogy írjuk le, egy cirka leírást készítettem végtére is. És igen megerősített abban, hogy azért jól csinálom, még ha ezt egy stabil családi háttérrel vagyok képes csak csinálni. Ugyanis amint a rezsi, albérletdíj belejönne az egyenletembe úgy borulna az egész, ugyanis valószínűleg azok eleve elvinnék a fizetésem felét, háromnegyedét...