2015. szeptember 10., csütörtök

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

 Elég sokáig nem fogtam a kezembe a könyvet. Azt hiszem júliusban, vagy augusztusban kellett volna a könyvklub (romantikus könyvklub) rendezésében elolvasnom, de sem kedvem, sem időm, sem energiám nem volt arra, hogy kézbe vegyem. Valahogy nem éreztem azt, hogy ezt nekem el kell olvasnom, annak ellenére, hogy kölcsönkértem, és kaptam is Gabye-tól (itt is köszi!!)
 A történet végtelenül őszinte, szép és tragikus is. Ha ilyen a romantikus irodalom akkor szeretem. Ha olyan mint az „Ahol a szivárvány véget ér“ akkor nem. Kötelezőnek tenném ezt a könyvet a fiatalok között. Rávilágít ezer dologra, és nem nyomja a képedbe, hogy nézd milyen tökéletes a világ. A világ ugyanis nem tökéletes. Eleanor sem tökéletes és Park sem tökéletes. Egyikük családja sem képviseli azt a tipikus rózsaszín, habos babos életet amit szeretnek a könyvek a képünkbe nyomni. Nem. A könyv kegyetlenül elénk tár mindent, mindent amit át kell élnie egy fiatal lánynak, és egy fiatal fiúnak, ha a körülöttük lévő világ annyira rossz és kegyetlen is. A szerelem akkor is lehet szép. Csak hát a szerelem nem az, ami megvéd attól, hogy semmi rossz ne történjen veled.
 Eleanor élete borzalmas, kistestvéreivel él egy szobában, magánélete egyáltalán nincsen, titkai is elég nehézkesen, bár próbálkozik. Próbál jól kinézni, de nehéz, ha minden ruhádat segélyszervezetektől szerzed, és akkor, amikor úgy érzed a világ ellened van. Amikor nincs pénz kajára, amikor kerülnöd kell az alkoholista nevelőapádat, hogy nehogy összezörrenjetek, nehogy elé kerülj, mert kidob, vagy még rosszabbat tesz. Tehát próbálsz eltűnni a világ elől, de hát nem lehet.
 Park egy végtelenül fura szerelmes félkoreai srác (szerintem dögös!), aki viszont lassan de biztosan beleszeret a fura vörös hajú, nagydarab csajba. Roppant édes volt a kapcsolatuk kezdete is, a képregényolvasásokkal a félős és gyengéd kézfogásokkal az első csókkal. Park élete sem tökéletes, de ő jóval jobb helyzetben van. A szülei szeretik egymást, őt is, csak őt kicsit furán. A tesója elviselhető, van saját szobája és sosem éhezik. Tud menőn öltözni és egyszerűen mindenki kedveli (akinek van esze). tökéletes ellentéte Eleanornak, de valahogy úgy érzem pont ezért értették meg egymást a végén főleg. Park egy végtelenül lovagias fiú és azt hiszem őrülten szerelmes.
 A környezetet nem lehet megváltoztatni, és sajnos az élet kegyetlen. Örülök, hogy az lett a könyv vége ami. Amiben ott marad, hogy igenis bármi lehet, hogy még lehet változtatni, még lehet Happy End. Végtére is Happy End, csak az van ránk bízva, hogy külön utakon vagy együtt. Én bízom abban hogy együtt.


 Szerettem olvasni, mert naivak, cukik, és egyszerűen szeretnivalóak voltak a szereplők. Szegény Tina is, akit pedig sokáig én is bólogatva ítéltem el, hogy egy utolsó szemét kis p*csa. Tévedtem, tévedni emberi dolog. Eleanor anyját nem értem, és a hozzá hasonlókat sosem fogom megérteni. Amikor van egy alkoholista férjed, négy gyereked (vagy több, vagy kevesebb, tökmindegy), akkor miért is maradsz mellette? Amikor ez a „férfi“ bántja őket, ordít velük, fenyegeti őket mégis miért? Amikor amúgy Eleanor anyját is, tehát nem értem, hogy miért vannak olyan emberek (de tudom, hogy vannak, sokan is), akik annak ellenére, hogy bántják őket, nem mennek tovább, nem lépnek tovább.
 Eleanor és Park aranyosak.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 4/5

Nekem összességében tetszett a borító, a többi borító amit láttam ugyanolyan típusú volt, talán kicsit változatosabb, de a lényeget megragadta ez a borító is. A könyv elég tartósnak tűnik, nem akart szétesni első olvasásra sem (még szerencse, kölcsön könyv, nem szerettem volna, ha szétesik). Elgépelést és hasonlókat nem találtam. Tetszett ez a nézőpontugrás (nem fejezetenként, csak úgy random). Jó volt.

Fülszöveg:


„Ebben a szexi, okos és gyengéd történetben a punk rock és az igaz szerelem lüktet. Az olvasók el fognak ájulni az Eleanor és Parktól.” (Gayle Forman, New York Times bestseller szerző)

Park

Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, valami teljesen élőt fogni.
Park fogta már más lányok kezét. És eddig mindig kellemes volt. Nem sokban különbözött attól, amikor kiskorukban Josh-sal kézen fogva mentek át az utcán. Vagy amikor a nagymamája templomba vitte, és fogta a kezét. Talán egy kicsit édesebb, egy kicsit furább volt.
Amikor tavaly kiszáradt szájjal és a szemét majdnem végig nyitva tartva megcsókolta azt a lányt, azon tűnődött, hogy talán vele van valami baj. Még azon is eltöprengett – komolyan, csókolózás közben ezen töprengett –, nem meleg-e esetleg.
Vagy talán, gondolta most, egyszerűen csak nem ismerte fel azokat a lányokat. Ahogy egy számítógép meghajtója kiköpi azt a lemezt, amelyiknek nem ismeri fel a formázását.
Amikor hozzáért Eleanor kezéhez, felismerte őt. Tudta.

Eleanor

Jó volt egymás kezét fogni. Eleanor keze nem volt teljesen ciki. És a csókolózás biztonságosnak tűnt, mivel a duzzadt ajakkal nincs semmi baj – és mivel Park általában lehunyta a szemét.
Eleanor törzsén azonban nem volt biztonságos hely. A nyakától a térdéig nem akadt olyan pont, ahol észrevehető struktúrával rendelkezett volna.
Amikor Park a derekához ért, behúzta a hasát, és előrebukott. Ami ahhoz a katasztrófához vezetett… amitől Godzillának érezte magát. (Pedig még Godzilla sem kövér. Csupán gigantikus méretű.)
A dologban az volt az őrjítő, hogy Eleanor szerette volna, ha Park újból megérinti. Azt szerette volna, hogy állandóan tartsa rajta a kezét. Még ha emiatt Park rá is jön, Eleanor túlzottan emlékeztet egy rozmárra ahhoz, hogy a barátnője maradhasson… Ennyire jó érzés volt. Olyan volt, mint az a kutya, amelyik megízlelte az emberi vért, és attól kezdve mindig harap. Egy rozmár, amelyik megízlelte az emberi vért.

Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják.

Kiadó: Scolar
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 334
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632445359
FordítottaSimonyi Ágnes
Vélemények:

0 megjegyzés: