Leszögezném, hogy én inkább teás vagyok, mint kávés. A tea valahogy jobban vonz, bár mostanában azt sem nagyon iszom (cukorral snassz, a mézre meg allergiás
vagyok, jó mi?), naturan, meg még nem jöttem rá, meddig kéne áztatnom, vagy mennyit kéne innom belőle, hogy végre hozzászokjon az ízlelőbimbóm, hogy ez márpedig jó. A mézhez és az édeshez van szokva.....
A lényeg, nem kávés vagyok, bár egy capuccino-t nem vetek meg. Csak egy normális kávétól körülbelül 2 napig nem alszok, olyan szinten nincs a szervezetem koffeinhez szokva.
Mint teás, feltehetően nem érezhetem át a könyvben rejlő teljes színskálát, mert nem értek a kávéházakhoz, teaházban voltam már (többen is), kávéházban
egyben sem. Ennek ellenére a könyvecskét olvasva arra jöttem rá, hogy hát feltehetően az író sem, nagyon jár kávéházba. Vagy ha igen, akkor többe, és a több kávéházból a legtöbb valójában étterem. Mert
egy kávéház általában a kávét tekinti fő bevételi forrásnak és nem az ennivalót. A süti oké, mert kávé mellé finom, meg minden, de nehezen képzelek el, egy tényleg kávéházat mint bableveses.
De oké, túlteszem magam azon, hogy ez egy étterem, nem kávéház. A történetek legtöbbje olyan semmilyen. Volt pár tényleg kacagtató, de a legtöbbre még
azt is tudnám mondani, hogy vagy az élet sótlan, vagy az író fantáziája sekélyes. Feltehetően mindegyik. Ha nagy kávés lennék, nem feltétlen tetszene ez a könyv nekem. Tekintve kávéról, kávézással kapcsolatos
történet körülbelül a kötet 10%-a, de lehet ezzel már sokat mondtam. A legtöbbnek nincs köze a kávéhoz, csak úgy ott van az étterembe (Kávéházba), és ott történik.
A könyv ára: nevetséges! Nekem magyarázza már meg valaki, hogy mi kerül ebbe a kötetben 3.999 Forintba. Tudom, hogy el vannak szállva a könyvárak, és kell
a bevétel, de a külcsínen kívül. Amit aláírok, hogy gyönyörű, az illusztrációk szépek, a betűtípus jó, a könyvet nagyon jó kézbe fogni, és az Atheneaum mostani borítóiból kiindulva, valami eszméletlen
jó borító! Nos, tehát azon kívül, hogy kinézetre jól néz ki, és keménytáblás....nem ér ennyit. 160 oldal, körülbelül 70 oldalnyi szöveggel (van oldal amin egy mondat van). A belbecs... hagyjuk. Tehát a könyv
ára elrettentő. Amúgy ha tippelnem kéne, hogy miért 4.000 forint, egy ilyen könyv akkor arra tippelek, hogy:
-Karácsony előtt, a drága könyvek kelendők. Ez szép is, kávés is jó lesz.
-A kávé szerelmesei úgy hiszik, ezt szeretni fogják. Lehet amúgy tényleg.
-Szép, megvesszük.
Belbecs:2/5
Külcsín: 5/5
„Egész nap a kis, kerek asztalnál ül, ihlet helyett azonban mindig mást kap“
(Idézet a fülszövegből)
Én megvártam volna, míg ihletet is kap. De tényleg, ez egy remek ötlet, mármint aminek eredetileg lett a könyv szánva. Csak nem sikerült túl jóra. Legalábbis
engem nem fogott meg, lehetséges, hogy másokat megfog, és mások elismerik ezt a művészetet, de... én nem.
Fülszöveg:
Aki régóta jár kávéházba, a legtávolabbi asztaloknál folyó beszélgetéseket is meghallja, sőt azt is meglátja, amit nem is lát. Kifejlődött a kávéházi
pillanatok iránti érzékenysége, érzi a történeteket, és ha ez a személy éppenséggel író (történetesen Maros András), fel (le) is jegyzi őket. Egész nap a kis, kerek asztalnál ül, ihlet helyett azonban mindig
mást kap – egy beszélgetés foszlányát, a pincér és a vendég közt sorsdöntő ütközetet, egy első randevú ügyetlenkedéseit, egy utolsó szakítás fojtó csendjét, ravasz tekintetű üzletemberek vitáját,
egykori osztálytársak gúnyolódásait, egy család újraegyesítésének reménytelen kísérletét, magányos vendégek sértődéseit. Ha az olvasó csak feleannyira szórakozik a történeteken, mint a szerző (miközben
írta őket), már megérte ezt a könyvet kézbe venni.
Eredeti megjelenés éve: 2015
Kiadó: Athenaeum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 160
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632935119
Illusztrálta: Helmut Kruse
Megjegyzések