Ugrás a fő tartalomra

Rachel Cohn – David Levithan: Dash és Lily – Kihívások könyve

Már egy ideje szemeztem a könyvvel, még @rebel ajánlotta, mint kellemes karácsonyi olvasmány, vagy legalábbis jó a hangolódáshoz. Meg is rendeltem volna amúgy, még november végén - december elején (amikor Fekete Péntek volt), de hiányzott még pár fillér, mínuszba meg nem szeretem a számlámat átlökni. Mint persze kiderült megvehettem volna, mert így is mínuszba kötöttem ki. Mindenesetre, amikor másnap, vagy harmadnap eljutottam a könyvtár feldolgozó szobájába megláttam a könyvet ott. Fogtam egy cuki cetlit, ráírtam, hogy ezt bizony a Dóra el akarja vinni, ez persze nem jelent feltétlen olyasmit, hogy én leszek az első olvasója, de merőben nagyobb így az esély, hogy ne felejtsem el, hogy el akarom olvasni!
 Miután a könyvtár beleltározta, felkerült és ki is kölcsönöztem, futottam még vele pár kört, mondván „áh, most mégsem”…. Mégsem akarom olvasni,vagy mégis. A felét karácsony előtt olvastam, be kell vallanom, hogy olyan nagyon nem hangolódtam rá a karácsonyra. Idén valahogy nem, pedig a könyv aranyos volt és tetszett is. Aztán jött a karácsony előtt, a karácsony és a karácsony utónapjai, amikor egyrészt fel voltam dobva annyi csodálatos könyvet kaptam, másrészt meg annyira el voltam foglalva minden mással, hogy olyasmi, mint olvasás szóba sem jöhetett. De tegnap ilyen-olyan okokból kifolyólag nem tudtam aludni, és igazándiból fáradt sem voltam, hát gondoltam olvasok belőle pár fejezetet. Úgyis ott hagytam abba ahol Lily és Dash, mondjuk úgy az első találkozás nem a várt volt. Tehát gondoltam megnézem mi lesz ebből. Aztán hirtelen 23:30 lett és a könyvnek vége szakadt. Nem azért mert hiányos, hanem mert ennyi volt, ledaráltam.
 Ritka, hogy sokáig fenn vagyok, úgyhogy ez jelent valamit, általában pozitív dolgot. Nos, a könyv jó karácsony után és Szilveszter előtt olvasva is. A könyv amúgy december 31-e és január 1-ével zárul, tehát még ma, holnap olvasva is aktuális lenne ;)
 Dasht sokkalta jobban kedveltem, mint Lilyt, valahogy szerethetőbb volt, azzal a mogorva stílusával és magas IQ-jával, no meg azzal a fanyar humorral, amivel rendelkezett. Tetszett, hogy bele ment a notesz játékába, és tetszett, hogy ezt legalább kreatívan tette. Dash-t nem lehet nem szeretni. Teli van érdekes, és fura barátokkal, mint a meleg zsidó fiúkkal, akik bár csak mellékszereplők voltak, de megöleltem volna őket, még ha perverz állatok is. Cöh. Bumi teljesen Dash ellentéte, viszont tetszett, hogy annak ellenére, hogy Bumi szintén egy jelenség (a jelenség jelző olyasmi, amit nem feltétlen jó dolgokra használnak, nem hízelegni való jelző :D), annak ellenére sosem éreztette vele, hogy nem igazán nőtt fel. Bumit is csíptem. Dash exét annak ellenére, hogy olyan sok dolgot nem csinált, csak volt…. Ennek ellenére azt hiszem ő is jó a maga nemében.
 A Lily bagásból erősen Langston volt az akit kedveltem, bár a fél könyvben vagy a pasijával (igen még egy meleg pár) volt elfoglalva, vagy fél kómában fetrengett megfázva. Mégis ki lehet akkora hülye, hogy a hideg télbe a tetőn romantikázik,…. Khm… a romantika azon válfajában, amihez nem igen kell ruha :P. Tehát ő kicsit érdekes. Lily nagypapájáról nem alakult ki kifejezetten sem pozitív sem negatív képem, ő úgy volt. Mrs. Brasil E. Nos, ő egy tünemény nő. Lily ismerősei, rokonai, szerteágazó népes családjából még a Télapót bírtam, ő na Ő egy perverz télapó volt ;D
 Aki szereti a könyveket, a könnyed szócsatákat, a kellemes, kissé romantikus, de inkább vicces, mint nyálas történeteket, annak szerintem tetszeni fog. Nekem kedvenc lett, éppenséggel azon töröm a fejemet, hogy felrakjam-e a kívánságlistámra, hogy tud-e újra és újra megmosolyogtatni, nevettetni, hangolni ez a könyv.
Hmm… azt hiszem, rárakom.

Kérdés: Ha ti találtátok volna meg a noteszt, benne lettetek volna a játékban?

Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5

Fülszöveg:
Kétféle ember létezik: aki imádja a karácsonyt, és aki szívből gyűlöli. Dash az utóbbi csoporthoz tartozik. Ám úgy tűnik, ez a karácsony más lesz, mint a többi: egy könyvesboltban – kedvenc írója műveinek szomszédságában – egy piros noteszt talál. A füzetke eredeti gazdája, Lily, aki rajong a karácsony minden szépségéért, különös rejtvényeket agyalt ki a szerencsés megtalálónak. Dash úgy dönt, belemegy a játékba. Elkezdik egymásnak küldözgetni a piros noteszt különböző kihívásokkal, mégpedig csodabogár rokonok és barátok segítségével. Hiszen idén úgyis mindketten szülők nélkül maradtak karácsonykor: az övék az élet és New York! És hogy Lily és Dash végül összetalálkoznak-e? És elég az a szerelemhez, ha két vadidegen – egy mogorva és egy széplélek – egy füzet lapjain levelezget egymással? Aki tudni szeretné a választ, olvassa el, milyen kihívásoknak kell megfelelniük, hogy erre egyáltalán esélyük legyen, és közben merüljön el a városok városának ünnepi forgatagában!


Eredeti megjelenés éve: 2010
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 280
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634101000
Fordította: Lázár Júlia
Ár: 3.490 Ft

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é