John Green: Csillagainkban a hiba

Fülszöveg:

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…

„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Ha jól emlékszem, akkor tavaly kértem kölcsön ezt a könyvet Liliane_Evans-tól, mert sok jót hallottam róla, érdekesnek tűnt, és meglepően magas százalékon áll a Molyok szerint. Tudom, ez alapján nem idén kellett volna olvasnom, mert idén főleg ratyi könyveket veszek a kezembe. A kölcsönkérésből végül csere lett, így a könyv végérvényesen hozzám került, és itt általában belép a Jeffi féle majd ráérünk arra még hozzáállás. Csak, hogy még kevesebb esély legyen arra, hogy a következő egy évben elolvasom, hát ráraktam a Várólista Csökkentős listámra is. Ez általában pont elég ahhoz, hogy azon százalékokat gyarapítsa, ami a magánkönyvtár olvasatlan könyveit jelzi…jelenleg magánkönyvtáram 89%-át nem olvastam…

 De nem került ebbe a stócba. Szűcs Vanda könyve kellően mélypont volt számomra, hogy felkiáltsak (virtuálisan), hogy „Adjatok nekem egy jó könyvet”, megadtam hozzá a 2014-es tervezetet, amit még év elején állítottam össze, és amin jelenleg 122 könyv van. Többen ajánlottak több féle könyvet, végül emellett döntöttem. Őszinte leszek egy kicsit féltem, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, hogy miről szól. Igen…a fülszövegeket szerintem viccből találták ki, és cím, borító alapján, molyos értékelés alapján választok olvasmányt, ebből adódóan csak nagy vonalakban ismerem a történeteket, olvasás előtt…ez általában jó dolog amúgy…néha meg kifejezetten vicces tud lenni, amikor teljesen másra gondoltam :D

 A fülszövegek amúgy is túlzottan csalókák, néha nem is jó könyvre nyomtatják (utólag olvasok fülszöveget). Tehát nem tudtam mire számítsak, csak azt tudtam, hogy ez a JÓ könyv kategória. Felpostitelve már egy ideje fel volt, egy ideje a sorban várta az idejét. Aztán elkezdtem, és másnap be is fejeztem. Nagyon kevés könyv van aminek a kedvéért 11-ig fenn vagyok, és 6-kor felkelek, hogy befejezhessem. (az éjszakába nyúló olvasás 11 után lehetetlen mert már monitor és könyv lefejelés veszélye forog fenn) De ezért a könyvért megtettem. Érdekelt mi történik, érdekel mi lesz Hazellel és Gussal, hogy mi lesz az íróval, mi lesz a történet vége, mi lesz a családdal stb. rengeteg kérdés, rengeteg válasz, és rengeteg függő kérdés, amikre nem tudok választ.

 A történet elején tudtam, hogy mi lesz a vége. Feltehetően, ahányszor egy rákbeteg lányról olvas az ember, annyiszor van tisztában, hogy feltehetően a főhős küzdelmek elé néz, és általában elég egyértelmű a kimenetel is sajnos. Meglepő fordulatok voltak a könyvben és örülök, hogy az Amszterdami részt már itthon olvastam. Nem szeretek a munkahelyemen puffogni, morogni egyes szereplőkre, és nem szeretek sírva olvasni mások előtt, hajtogatva, hogy „de ez nem igazság”. Mert nem igazság  :(

 A könyv nyelvezete nagyon tetszett, magával ragadó és gyorsan pörgős. Sicc is csak nézett, hogy mennyit haladtam előre hipp-hopp és már el is fog fogyni. Annak ellenére, hogy nem a világ legvidámabb témája, nem volt végtelenül depresszív, sőt néha nevettem is. Gusnak kifejezetten néha hülye humora volt. Jézus Szó Szerinti szívébentől meg agybajt kaptam :D

Hazel, egy kitartó lány, aki élni akar, vagy meghalni, még maga sem tudja, egészen a végéig, azt hiszem, ott már teljesen egyértelmű volt, hogy mit akar. Csodálom a kitartásáért, azért a küzdelemért, amit megtett napról-napra. Ahogy Gust is csodáltam azért amilyen vidám tudott lenni, még akkor is amikor a külső szemlélődő szerint a vidámság nem normális. És a gondolatmenetet nem folytatom, mert spoiler lenne… nehéz a könyvről úgy írni, hogy nem akar az ember lelőni semmit sem.

 Olvassátok, mert megérdemli a könyv, hogy olvasva legyen. Nézzétek meg a filmet, ami még nem tudom pontosan mikor jön ki, de mindenképpen mozis élménynek szánom, bár talán a random sírógörcseim miatt lehet várni kellene, míg itthon nézhetem. Minden esetre remélem nem szúrják el a filmet, a könyv túl jó, hogy egy pocsék filmadaptáció jöjjön belőle.

Külcsín: 5/5 – elég minimalista a borító, de nekem nagyon tetszett, főleg, hogy igényesen csinálták meg a védőborító alatt is.

Belbecs: 5/5 – rég olvastam ilyen jót J