Ugrás a fő tartalomra

Raine Miller: Meztelenül (Blackstone-affér 1.)

Fülszöveg:
Brynne Bennett, a Londoni Egyetem ösztöndíjas amerikai hallgatója jó kislány módjára éldegél Londonban. Próbálja rendbe tenni kisiklott életét, keményen tanul, részmunkaidőben pedig fotómodellkedik. Egy nap Ethan Blackstone, a sikeres angol üzletember megveszi a lány aktképét, és rögvest magának akarja Brynne-t – vágyait gátlástalanul a tudtára adja, nem ismeri azt a szót, „nem”. Domináns természete magával ragadja, foglyul ejti Brynne-t, holott ő még egyre múltjának démonai elől menekülne. Titokzatosság lappang a kapcsolatukban, és hatalmas rejtélyek bújnak meg a háttérben. Vajon megszabadíthatja-e Ethan a múltja terhétől Brynne-t? És hagyja-e Brynne, hogy ezt megtegye, mielőtt az újra felszínre törő múlt szelleme végleg elpusztítaná egy szép jövő esélyét?

„Ez a kép mindent megváltoztatott. Más ember lettem, ahogy ránéztem, és vissza se tudtam változni többé, főleg miután találkoztunk az utcán azon az éjjelen. Az egész világ megváltozott körülöttem egy fénykép miatt. Egy gyönyörű amerikai lány fényképe miatt.” – Ethan Blackstone

 A könyvet szintén @Liliane_Evans rakta az ajánlós listájára, hogy olvassam el. Még mindig azt mondom, hogy szerintem szivat engem. Először Szepesi Niki aztán ez a…papírhalmaz. Minden esetre több előnye is volt ennek a könyvnek, tehát igen, érdemes volt elolvasnom, mert rájöttem, hogy:

1. Ha ez romantikus regény, akkor én nem szeretem a romantikus regényeket. Ha ez valóban az, akkor a romantikus regényeknek nincs története, és csak szexelnek benne, egy teljesen minimális háttérinfóval. Tehát, ha egyet olvastál akkor mindet olvastad.
2. A szexre igen kevés szinonima van a magyar nyelvben és a fordítók általában a romantikusabbnak tekinthető részeknél érnek a kevés szinonima közül is a b@száshoz, és dugáshoz, ami az amúgy esetlegesen színvonalasabb részt teljesen elrontja. (nem színvonalas részt, csak úgy az egészhez képest kicsit színvonalasabb rész)
3. A főhősnő és főhős általában az ötödik oldalon már találkozik, teljesen irreális közegben és máris ég közöttük a „dugj meg bébi” mentalítás, ami úgy a 30 oldal és környéke között már ki is teljesedik. Innentől a könyvnek nincs története, csak helyszínváltások, ahol egymásnak eshetnek.
4. A kapcsolatokat szexel kezdjük, aztán ismerkedünk, nem mégsem, inkább újra szexelünk…aztán ismerkedünk? Nem, még mindig nem, inkább szexelünk és talán…talán ha még hetek múlva is együtt vagyunk akkor megkérdezzük, hogy mit szeret csinálni, mi a munkája stb.
5. A nemi szervekre is elég kevés szinonima létezik. A fordítók még kevesebbet ismernek, és néha a röhögés kerülgetett, amikor olvasom.
6. Menő a szleng használata és a rövidítés. Teljesen reális (hahahaha), hogy egy 32 éves menő üzletember olyan sms-t ír, hogy „Feláll, mer elképzeltek az alsómban. Inkább tedd lécci a szennyesbe mer koszos.” …azt még értettem, hogy a főhősnő agyilag korlátozott és vok, meg +őrülök és így ír, de azért egy 32 éves férfi ember nem bnőm-özik. Bár általában a beszédstílusa és mondatai is csak abból állnak, hogy megdugná a lányt.
7. Túl sok párbeszéd nincs a könyvben, az is arra irányul, hogy éppen most ne b*szanak, de mégis, de ne, de mégis… huha sokáig tarthatott megírni a könyvet, a fordítás is biztos rengeteg időbe tellett és gondolkozásba:P
8. A férfiaknak mindig nagy dákójuk van. És mindig tökéletesek a szexben, és gazdagok. Tök reális, ja és persze szexisek és hasonló. Hol vannak az ilyen férfiak? Egyet sem ismerek -.- :D


Tehát tanulságos volt, mert szerintem igazán vicces könyv, főleg a végével ami nagyon kiszámítható volt, ami amúgy nagyon-nagyon vicces. Függő vég!!! Hogy elolvasd a második részt is :D hát ha rukkolán valaki hozzám vágja akkor talán, amúgy meg tudok aludni úgy, hogy nem tudom, mi lesz most Ethan és Brynne kapcsolatával.

Megjegyzések

Annie üzenete…
A második még ennél is gagyibb, de többet lehet rajta röhögni. :D Ethan és Brynne nagyon illenek egymáshoz - mindkettő egyformán hülye.
Jeffi üzenete…
:D Na akkor ha rukkolán hozzám vágják akkor mindenképpen elolvasom :D Ezen is sokat nevettem (még, ha nem is ez lett volna célja a könyvnek) :D

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é