Joss Stirling - Lélektársak : Phoenix

Fülszöveg:

A tizenhét éves Phoenix a Közösséghez tartozik, egy bűnözőkből álló, természetfeletti erőkkel bíró savant banda tagja Londonban. Phoenix különleges adottsága, hogy képes mások agyában az idő érzékelését manipulálni. A banda vezérének parancsára mindezt lopásokra kell felhasználnia, és a megszerzett dolgokat a bandavezérnek beszolgáltatni.

Yves Benedict, amerikai diák, aki nemrég érkezett Londonba. Phoenix pedig kiszemelte őt, Yves a következő áldozat. De a fiúról kiderül, hogy nem csupán egy célpont. Ő a sorsa, a lélektársa.

A Közösség azonban a hatalmában tartja Phoenix múltját, és a jövőjét is magának követeli.

Yves ezt felismeri, és tervet eszel ki, hogy a lányt kiszabadítsa a Közösségből, és legyőzze a bandavezért. De a Főnök az Yves és Phoenix közötti különleges kapcsolat erejét a saját céljaira akarja felhasználni…

Köszönet a könyvért a Manó könyvek kiadónak!

Vannak olyan könyvek, amiket az ember nagyon tud várni, nagyon készül arra, hogy el fogja olvasni, és amikor kézbe veszi, azt érzi, hogy ha ezt gyorsan fogja elolvasni, akkor újra űr lesz, és újra várhat a folytatásra. Nekem a Lélektársak ilyen sorozat. Annak ellenére, hogy ez előző részből (Sky) tanulva, már nem volt minden lépés annyira kiszámíthatatlan. Tehát voltak már sejtéseim, és voltak ötleteim, hogy hogyan oldja meg Yves a dolgokat. Remélem, a következő részre sem kell többet várni! A kiadó őszre ígéri és eddig még sosem csúsztak a megjelenéssel, úgyhogy remélem, hogy hamar itt lesz az ősz. Egy könyv már biztosan lesz, amit várni fogok!

És akkor boncolgassunk :)

Külcsín: 5/5

Azért kap maximális pontot, mert tényleg nem tudok belekötni semmibe. A borítót átvettük külföldről, de ez nem is gond, nagyon szépre sikeredett, a piros szín miatt nem is annyira komor, mint az előző rész borítója (az sem volt rossz, de ez jobb lett). Lángjaiból felszálló főnix van a borítón, és én Főnix mániás vagyok, tehát adott, hogy egy ilyen borítóval le lehet kenyerezni :)

Belbecs:

 Míg Sky tényleg nem tudott a savantokról, amikor Zed belé botlott, és kijelentette, hogy márpedig ők Lélektársak, addig Phoenix más. Tud arról, hogy savant, tud arról is, hogy léteznek lélektársak, csak éppen úgy véli, hogy ő nem érdemli meg, hogy legyen, vagy ha igen, akkor sem egy Yves típusú szívtipró úriembert, aki nem mellékesen roppant gazdag és intelligens, és a lányok álma. Beismerem, nekem is Yves típusú fiúk jönnek be, bár tény és való, hogy Xav pl. vicces, de olyan hülye viccei vannak, amiknél néha lefejeltem a falat, míg az öccse más. Yves alapjáraton nagyon kedves, és olyan kis jótét lélek. Amikor ránéz az ember azt érzi, hogy biztosan nem ártana még a légynek sem, és nem képes semmire. Holott, azért ne feledjük el, hogy erősen piromán alkat és még uralni sem tudja a képességét, főleg, ha holmi tolvaj lányok kizsebelik, miközben leállítják számára az időt!

 No de nem mesélem el a történetüket, mert olvasni kell. Akinek tetszett az első rész, annak nagyon fog tetszeni ez a rész is. Az előző kötetben sok információt kellett megtudnunk, ami itt már beleépült a történetbe. Az első kötet alapozásként is hathat, mert elmagyarázza mik, kik a savantok, mit tudnak, kik az ellenségek stb. itt már tényként kezeli a Savant Hálózatot, és minden egyebet is. Tehát, érdemes egymás után olvasni a köteteket és nem ezzel kezdeni. Már csak azért is mert itt Sky már beépült a Klánba :) és nem árt, ha tudja az ember, hogy került oda.

 A könyv zárására csak annyit tudok mondani, hogy eszméletlen hülye mindegyik fiú, de az az ölelgetni való hülyeségük van meg. Egy sem komplett :D

Szereplők:

Phoenix: Nos, már a nevét szeretem, a neve jelentését is szeretem, és a neve miatt szerintem tökéletesen illik Yveshez. Egy pirománhoz egy főnix, nincs is jobb párosítás. Önbizalom hiányos, szeretetéhségben szenvedő 17 év körüli lány. Tolvaj, és szeret is tolvajkodni, ennek ellenére okos. Olvasott, bár nem iskolázott. Sok olvasásos, könyvtáras említés volt a történetben (ez amúgy plusz pont, mert könyvtáros vagyok, és szeretem, ha burkoltan pártolja egy-egy főhős az olvasást :P).  A képessége, hogy képes megállítani az időt, mármint az emberek számára, lehetőleg ne túl sokaknak egyszerre. Amúgy ez egy tolvajnak egészen jó kiegészítő képesség. A könyv háromnegyedéig, pofozhatnékom volt. Elmondom miért, Phoenix kishitű és nem bízik senkiben sem. Érzi, hogy ez rossz dolog, hogy kellene, de azért mégsem tenne semmit az ügy érdekében. Igaza van részben, amikor felháborodik, hogy „kihagyják” abból, hogy mi lesz vele a jövőben, de ha nem lett volna annyira „jaj, nem érdemlem meg”, „jaj, inkább meghalnék csak neki ne legyen baja”, vagy esetleg „jaj én hoztam a bajt a családra, boldog lesz nélkülem is”, tehát ha nem mantrázott volna végig negatív dolgokat, talán jobban megkedvelem, de így míg Yves nem verte a fejébe, hogy ér valamit, addig én is szívesen megcsapkodtam volna. Elhiszem, hogy minden azért van, ahonnan jött, és tényleg próbált ő változni, de egy jó ideig nem ment. Remélem, hogy majd teljesen képes lesz beilleszkedni oda, ahova való :)

Yves: Nekem örökre bevésődött ez a frappáns jellemzés róla, még az első részből:
„Az a helyes kis szemüvege, meg a jótanulós kisugárzása minden alkalommal levesz a lábamról. Olyan, mint egy dögös Harry Potter.” Igen, ő ilyen. Okos, szexi, és úriember. Őt nem lehet nem szeretni! Megölelgettem volna párszor. Amúgy elég merész a fiú, és elég hülyén áll neki amikor rosszfiús akar lenni. Annyira, elüt a saját valójától.

Unicorn és Dragon: Phoenix „testvérei”, akiket utál szerintem mindenki. Egyik sem jobb mint a másik, inkább elkerülné mindenki őket, mintsem szembe kerüljön velük.  A mitológia nevük miatt említem csak meg, a Mylord elég jól nevezte el őket, bár egyik sem szolgált rá a nevére. Érdekes, az ő kapcsolatuk Phee-vel. Utálják őt, de mégsem. Valójában nem a személyével van a baj, hanem attól félnek, hogy átveszi a helyüket, és ő lesz „apuci” kedvence, holott a lány mindent akar, csak azt nem. És még csak nem is okosak!

Belbecs: 5/5

Várom a folytatást, nagyon…érdekel mi lesz Xav-val!

Paolo Bacigalupi : Hajóbontók

Fülszöveg:

Húsbavágóan kegyetlen kaland a jövő világában, ahol az olaj ritka kincs, ám a hűség még annál is ritkább. A Mexikói-öböl partján megfeneklett olajszállító tartályhajókat bontanak alkotóelemeikre az elkeseredett szegények. Egy kamaszfiú, Vézna a könnyűbrigádban dolgozik, és rézkábelek után kutat a roncsok gyomrában, hogy teljesíthesse a kvótát. Amikor azonban egy hurrikánt követően a szerencse egy léket kapott luxushajót vet az útjába, Vézna élete legfontosabb döntése elé kerül: fossza ki a hajót, vagy mentse meg az egyetlen túlélőt, egy gyönyörű és dúsgazdag lányt, aki talán egy jobb élethez vezetheti el… ha sikerül megmenekülniük az üldözőik elől. A Hajóbontók 2011-ben elnyerte a Michael L. Printz-díjat és a legjobb ifjúsági regénynek járó Locus-díjat, valamint 2010-ben jelölték az Andre Norton-díjra.

Köszönet a könyvért az Ad Astra kiadónak!

Külcsín és belbecs:

 A borító Sánta Kira, és Vass Richárd keze munkája. Leszögezném, hogy gyönyörű lett. Amúgy érdekelne

az, hogy amikor ketten készítenek egy borítót, azt hogy csinálják. Megszoktam, hogy általában csak egy borítótervező van felsorolva, és kicsit bezavar, hogy ketten munkálkodtak egy borítón. Ami amúgy kifejezetten szép lett. Nekem nagyon tetszik, bár most, hogy megnéztem az amerikai, angol borítókat azt kell mondanom, hogy van még pár amivel el tudtam volna képzelni a magyar kiadást is. Ennek ellenére nagy kedvencem lett, és ez a zöld gerincszín is remekül passzol hozzá.

 Volt pár elgépelés a könyvben, szegény Nita, végre megszoktam, hogy Nita addigra Nina lett egy bekezdés erejéig. Minden esetre ez legyen a legnagyobb gondja a könyvnek. Tehát, kevés elgépelés. Amit nem fogok tudni megszokni azaz, hogy a fejezetkezdések  ugyebár mindig új lapon kezdődnek, de van, hogy előtte egy üres oldal van. Ilyenkor mindig attól félek, hogy ott van valami, csak nálam hiányzik :D

Külcsín: 4/5

Belbecs:

 Végre egy olyan Ad Astrás könyv, ahol azt hiszem már az elején értettem a dolgokat! Általában ugyanis az szokott lenni a probléma, hogy olvasom-olvasom és nem tudom hova tenni a helyeket, neveket, történéseket, és egy jó darabig pislogok, hogy mi van. Ez persze főleg azért van így, mert öreg fejjel (26 évesen, tavaly) kezdtem el érdeklődni a sci-fi és hasonlók iránt, és hiányzik az alapolvasottságom a könyvekhez. Mert biztos vagyok benne, hogyha sok sci-fit olvasok ifjú koromban, akkor több mindent hamarabb megérthettem volna most. De ezen már nem lehet változtatni. Örülni kell annak, hogy végre én és a műfaj összefutottunk, hála az Ad Astra kiadónak. (túl jó könyveket adnak ki, túl szép borítóval, túl jó fülszöveggel, és beindítják a hörcsög effektust, hogy olvasnom kell tőlük :P)

 Visszatérve a könyvre. Végre tényleg értettem a történetet, el tudtam helyezni a dolgokat, és még a nevekkel sem volt gondom, bár azért örültem volna, ha nem aggatnak totálisan véletlenszerűen új neveket egymásra a szereplők, csak úgy heccből. A történet könnyen követhető, és izgalmas. Ha nem lett volna most ilyen meleg, és nem lett volna ennyi dolgom, biztosan egy nap alatt befalom. Letehetetlen kategória!

 Szereplők:

Vézna /Mázlista Kölyök:  Tényleg őrülten mázlista, ha nem számítjuk azt, hogy egy alkoholista, drogfüggő, agresszív apja van aki csak úgy, ha nem jól néz rá, akkor eszméletlenségig veri. Tehát, ha mindezt nem nézzük akkor szerencsés. Túlél sok mindent, eljut egy csomó olyan helyre, ahova mások, akik hasonló körülmények között élnek nem jutnak el sosem. És megcsinálja a szerencséjét! Nem tudom a folytatásban mi lesz vele, de nem aggódom miatta. Elég kitartó és szívós fajta. Én nem osztom a félelmét, miszerint olyan lenne, mint az apja. Ő nem drogozik, nem iszik, és nem élvezi, ha ölni kell. A vér azért mégsem minden!

Pima: Keveset szerepelt a könyvben, de szerintem még az elkövetkezendőkben elég szerep jut neki is. Ő olyasmi lehet, mint egy nagy testvér Véznának. Ha szerencsésebb lett volna a srác, akkor oda születik és nem oda, ahova végül. Várom, hogy mi lesz a sorsa, neki és az anyjának!

Sadna: Pima anyja, és Vézna…hát nem is tudom mije. Főleg őrangyala. A legtisztább lélek akit csak a könyvben megismerhettünk. Mindent megtesz azért, hogy Véznának jó legyen, de nem hagy senkit sem cserben.  Gondolom a következő részben neki is jut majd szerep. Remélem a sorsa jobbra fordul, mert ő tényleg megérdemelné, hogy végre valami jó történjen az életében.

Richard Lopez: Vézna apja. Őt nem sajnálom, és már tényleg vártam, hogy minimum egy hajó essen a fejére, vagy egy villám csapjon bele. Tudom, hogy minden könyvben kell lennie egy ellenszenves alaknak, akit az olvasó utálhat. Nos őt kifejezetten lehet utálni. Gerinctelen, csak az anyag, és a pénz érdekli, a vér meg számára csak annyi, hogyha vele van a fiú akkor jó, ha nem akkor meg is halhat miatta. Örülök a végkifejletnek!

Nita/ Mázlista Lány: Sokáig nem tudtam, hogy viszonyuljak hozzá. Egyrészt mert hazudozott orrba-szájba, másrészt meg ki tudja, hogy kicsoda valójában. Amúgy attól féltem, hogy kiderül, hogy csak hazudja a vagyonát, és valójában csak egy senki. Végül kiderült, hogy nem senki, és tényleg van pénze. Érdekel, hogy az ígéretét betartja-e. hogy tényleg segít-e Véznán, Pimán és Sadnán.

Pöröly: Nos igen, akkor el is érkeztünk az egyetlen fura teremtményhez az egész  történetben. A félemberek furák, elméletileg van patrónusuk, akik, ha meghalnak akkor a félember vele hal, nos Pöröly láthatóan nem ilyen fajta félember. Félig kutya gének, félig ember. Volt aki azt mondta, a félemberek „feljavítottak”. Hát nem tudom, minden esetre, emberfeletti gyorsaság, erő és elméletileg mindent elsöprő hűség. Érdekelne, hogy akkor mégis Pöröly kinek hű? Ijesztő volt, annak ellenére, hogy valójában szerintem ő a jó oldalon van, bár főleg a saját oldalát, és érdekeit veszi figyelembe.

Belbecs: 5/5

Az írónak még nem olvastam a másik könyvét (A felhúzhatós lány), de tervben van. És remélem a Hajóbontok folytatása is hamarosan megjelenik, ugyanis nem szeretem az ilyen véget. Persze egy probléma megoldódott, de nem tudunk meg többet. Nincs happy end és nincs lezárva semmi. 

A folytatás

P. J. Hoover - A Smaragdtábla

Fülszöveg:

 Benjamin nem olyan, mint a többi gyerek – képes mások elméjében olvasni és a gondolataival tárgyakat mozgatni. Erre azonban ő maga csak akkor jön rá, amikor egy titkos, víz alatti kontinensre küldik nyári táborba. Kiderül, hogy Benjamin egyáltalán nem ember – és az, amiről azt hitte, hogy különlegessé teszi, voltaképpen csak segít beolvadnia. Azonban a rejtélyes Smaragdtábla őt választja bajnokának, és Benjamin egyszer csak azon kapja magát, hogy a világ megmentése az ő feladata.

A könyvért köszönet a Főnix Könyvműhelynek!

Külcsín és belbecs:

Kezdjük a borítóval, mert az sokkalta egyszerűbb. Meglepődtem, amikor képet kerestem, hogy az egyetlen normális minőségű borítóképet (google a barátom), az írónő amerikai oldalán találtam meg. Tény és való, hogy nagyon szép lett a borító. Kifejezetten kellemes a szemnek, ha eltekintünk attól, hogy míg itt látszik a cím, a nyomtatott verzióba eléggé beleolvadt a háttérbe, és így csak a sorozatcím ami jól olvasható és az író neve. Ami sajnos még rosszabb lett az, a hátsó táblarész. A szín maga amúgy jó, a betűtípus is jó lett volna, ha nem árnyékolják. Így ugyanis erősen azaz érzésem, hogy rossz a szemem, amikor olvasom. A másik amit mondjuk nem értettem, hogy miért is kell az Angol címet, és Sorozatcímet a hátuljára elég nagy betűkkel felírni. Gondolom, hogy ez valami új mentalitás a kiadóknál :)

 Viszont jó, hogy ott a kormeghatározós karika (könyvtárnak ez amúgy nagy segítség, illetve kóborló szülőknek, akik korosztályba keresnek könyvet a gyereknek). Ez konkrétan 8-as karikát kapott, amit én úgy 10-re módosítanák, csupán abból a megfontolásból, hogy bár a történet a mai 8 éveseknek is gondolom érthető, de a hosszúság és nem túl nagy betűméret alapján, elég hamar megunnák. Bár az is igaz, hogy elég sűrű fejezetbontás van (Ne olvassátok el a tartalomjegyzéket olvasás előtt mert Spoileres, én is csak azért olvastam el, mert Molyra begépeltem :P)

Külcsín: 4/5

A történet:

 Nekem tetszik az alap dolog, miszerint Atlantisz és Lemúria lakosai telegének (mondjuk ettől a szótól a falra másztam), és a víz alatt van jelenleg a két sziget, ahol működtetik kis iskolájukat, boltjaikat, és éldegélnek totális nyugalomba a telegének. Nagyon jól el lett magyarázva, hogy miért is süllyedtek le a kontinensek, és miért is fontos, hogy Atlantisz körül a pajzs örökre fenn maradjon. Tehát maga a sztori hátterével nincsen gond. A telegének is egész jól ki lettek dolgozva, hogy mik a különleges képességük, telekinézis, telegnosztika stb. amiknek a nevét meg se tudtam jegyezni. A teleportálás amúgy jópofa, meg ez a gondolatban beszélgetés is. Ami nagyon kiszámítható volt, hogy Benjamin ....tökéletes. Komolyan, neki szinte nincs hibája, zseni, egy csomó tantárgyból jeles és nem mellékesen tőle függ a világ sorsa, legalábbis jelenleg még úgy áll. Elég hamar összeáll a csapat, meglepő mód minden tárgy és képesség ami kell majd a későbbiekben, az fellelhető a tagokban. (oké, tudom, ez minden könyvben így van, mert ha nem így lenne kicsit tovább tartana megmenteni a világot). És persze megvannak az ellenségek is, hol Atlantisziak, hol csak az osztálytársaik,...bár bennük egyelőre nem vagyok biztos, hogy tényleg ellenségek, vagy csak kellettek diákok akik Nem az ő csapatjukban játszanak.

 Tehát maga a történet nem túlzottan bonyolult, és adott vonalon, kissé kiszámíthatóan (próbáknál főleg) halad. Ettől független nagyon kellemes olvasmány volt. Feltételezem trilógia lesz. (miért nem lehet valami könyv, és nem sorozat?)

 Lett viszont kedvenc szereplőm, és véletlen sem Benjamin. Nekem Helios Deimos, ő olyan szimpatikus férfinak tűnt, uralkodó létére elég lazán kezeli a dolgokat. Persze tudott a kiválasztottságról, és minden, de azért mosolyogva bólintott arra, hogy a gyerekek, csak úgy törvénytelenül elteleportálták magukat a világ másik pontjára, betörtek egy boltba, egy templomba stb. Sok mindent elnézett, amit egy Normális uralkodó nem tenne feltétlen meg. És elég telegén központú.
 Oh és Jacket a nogikát is bírtam :) de ő elég keveset szerepelt, gondolom majd a többi részben még lesz elég szerepe, ahogy Heliosnak is :)

Telegének - Emberek

Sok híresség lett megnevezve telegénnek, köztük amúgy Rubik Ernő is (éljenek a magyar utalások), ami egyrészt fura volt, másrészt meg teljesen egyértelmű. De azért nem minden híres ember, telegén, még Hoover világalkotásában sem.

 Mit tudnak a telegének amit az emberek nem. Tudnak gondolatban beszélni, új testrészt növeszteni(már aki), meggyógyítani saját magukat, ha éppenséggel az kell. Teleportálni a világ más pontjaira (már aki tud), jövőbe látni stb. Egy részben olyasmi ez mint a mágia, csak itt genetikailag gondolták úgy, hogy mások. Kinézetre amúgy teljesen normális embernek tűnőek a telegének is.
 Azt állítja több telegén is, hogy az embereknek KELL az irányítás, hogy azért kellene Istent játszani, mert az az embereknek jó. Érdekes felfogás...és hála az égnek a legtöbb telegén nem gondolja azt, hogy most ő, attól, hogy tárgyakat lebegtet, vagy éppen elteleportál a világ másik sarkába, attól még felsőbbrendű lény volna. Nem hiszem, hogy az embereket félteni kellene. A mai világban már elég talpraesettek...nagy átlagban.

Belbecs: 4/5

Egy kis magyar utalásos idézet a könyvből:

– Szóval, lássuk csak, mi ez itt? – tette fel Proteus a költői kérdést, ahogy az asztalra pillantott. – Áh, egy kinetikus gömb! Ha nem tévedek, Rubik Ernő találmánya.

– Rubik tervezte a gömböt? – csodálkozott Benjamin.

– Természetesen – felelte Proteus. – Rubik Ernő telegén volt.

Benjamin, Andy és Gary döbbenten meredtek Proteusra.

– Régen hatalmas divathóbortot váltottak ki Lemúrián a kinetikus gömbök – magyarázta Proteus. – Amikor Rubik ügynök lett, és Magyarországra küldték, engedélyt kapott rá, hogy bemutassa az embereknek a találmánya egy lebutított, gyerekjáték szintű változatát, a bűvös kockát.

(125. oldal)

Arthur Madsen: Five - Az új generáció

Fülszöveg:
 Évezredekkel ezelőtt Ehnaton fáraó udvari alkimistáival egy medált készíttetett, amely képes volt befolyásolni a bolygók mozgását.
 Az emberiség nem tudja, hogy létezik egy másik világ, egy ismeretlen birodalom, amelynek királynője mindenáron meg akarja kaparintani magának a legnagyobb hatalmat.
 Öt gyerek élete változik meg örökre, amikor valaki ellopja  a medált, és ezzel együtt a fény is eltűnik a Földről.
 Az árvaházban nevelkedő Yeni, Jauns, és Nuwe, valamit a jómódú családból származó Berria és Baru csak egymásra támaszkodhatnak, ha sikerrel akarnak járni.

GYEREKEK ÉS FELNŐTTEK HARCA EGY IDEGEN VILÁGBAN. A BÁTORSÁG, A BARÁTSÁG ÉS A HŰSÉG PRÓBÁJA A VILÁG SORSA AZ Ő KEZÜKBEN VAN.

A könyvért köszönet a Scolar kiadónak!


 Azaz igazság, hogy nem tudtam, hogy az író magyar! És azt sem tudtam, hogy a könyvhéten kinn volt és dedikált. Pedig akkor dedikált példányom lenne :(
 Mindenesetre, azt hiszem 2013 a pozitív csalódások éve. Ami a magyar írókat tekinti. Mint sokan, én is elég előítéletes vagyok a hazai írókkal szemben. Ne kérdezzék miért....mert fogalmam sincs róla. Azt hiszem, lassan ezt az előítéletet ki is növöm. Mostanában ugyanis rájöttem, hogy a magyarok is vannak olyan jók, ha nem jobbak, mint a külföldi szerzők.

Külcsín és belbecs:

 Mivel az író magyar, így nincs honnan átvenni a borítót. Őszinte leszek, félrevezető, hogy ott a Five szó a borítón, mert azt hinnéd, főleg az író nevével együtt, hogy ez itt egy fordítás és feltehetően követi a manapság annyira jellemző mentalitást, hogy Angol és Magyar cím is szerepel a könyvön. De ettől eltekintve, a borító gyönyörű. Magához vonzza a tekintetet, és ad egy plusz hangulatot a könyvnek. Aranyos a kislány a borítón, bár a kolléganőm szerint kicsit ijesztő. Nem tudom nekem nem ijesztő, olyan kicsit misztikus ezekkel a nagyon kék szemeivel. A haját irigylem, annyira szép.
 A borító mellett adott még a külcsínhez a kivitelezés. Bánom, hogy nem kemény táblás a könyv! Tudom, drágább lett volna, de mivel eléggé újraolvasós gyanús, így félek, hogy a puha fedél miatt nem lesz annyira tartós, bár egy olvasás után nem látszik rajta semmi. A betűméret tökéletes, nem túl nagy de nem is miniatürizált (nem szeretem  a nagyon kicsi betűket).

Külcsín: 5/5

Belbecs:

 Tetszett a világ amiben játszódott. A Földi és  a Kriccs világé is. Inkább tűnt időutazásnak, mint térbeli, síkbeli váltásnak a dolog. Amire nem jöttem rá, hogy a Földön belül hol játszódik (lehet írva volt, és átsiklottam?), tudom nem fontos, csak engem érdekel a dolog.

Forrás: http://arthurmadsen.hu

 Az átjárós megoldás kicsit sántított. Nehéz ezt úgy leírni, hogy ne spoilerezzek, de muszáj. Átmennek, megkarmolja a griff, visszajönnek nincs gond, a varázsló azt mondta Zuennek, hogyha átmegy akkor megkarmolja a griff, tehát minden irányból karmolászik, akkor mégis miért nem tudott átmenni Újra a karakter(nem mondom meg ki), ha úgyis jel lett volna rá rakva? És nem mellékesen Karhan, akkor hogy járkál ide-oda? Mert, a sejtésem szerint, (amit a vége felé elszórt morzsákból rakosgatok össze), átjár...viszont Ember, mert odaát nem fogja a Kriccs mágia, sem fegyver. Hmmm??? Feltételezem a sok kérdésemre majd a második részben kapok választ.
 Utálom a függő végeket! És itt nagyon-nagyon mocsok módon hagyta függve az író. Amolyan "vége a világnak, elveszíted...." Vége az első résznek -.-" Áh...nagyon utálom a függő végeket, pláne az ilyeneket amikor gondolkodhatok, elméleteket gyárthatok, hogy na akkor mégis mi lesz a következő részben. Mert az alap problémát megoldották. Akár vége is lehetett volna a könyvnek, egy részes is lehetett volna, de nem. Maradt elvarratlan száll még...

Szereplők:

Forrás: http://arthurmadsen.hu

Jauns: Akit szegényt, folyamatosan Janusnak olvastam. Úgy tűnik az a név jobban tetszik nekem. Én nem ilyennek képzeltem, mint fenn a képen, de azért vannak hasonlóságok a kettő között. Amúgy örülök, hogy később látogattam csak el az író honlapjára, és így teljesen a saját fantáziám által kreált kinézetű karakterek voltak. Jauns, amúgy az egyik legjobban kidolgozott karakter, neki jutott a főszerep főleg. A szerelmi szálon mondjuk már fogtam a fejemet, hogy ezt tényleg muszáj volt-e berakni rögtön az első részbe, de hát...végtére is kamaszok. Elnézendő, hogy van szerelem is. Jauns imádja a testvérét, és meghalni is képes érte, mégis annyira könnyelmű. Olyan, mintha már eldöntötte volna, hogy nem érdekli mi történik. Persze, küzd és megtesz mindent amit kell, de mégis volt egy olyan érzésem, hogy azzal is ki van békülve, ha meghal.

Yeni: Kedveltem őt, bár ahhoz képest, hogy a borítón van, elég keveset szerepelt a könyvben. Viszont nagyon látszott rajta, hogy tiszta szívű, és isteníti a bátyját. Ahogy az is, hogy nem fél a haláltól. Mondjuk tény, hogy onnantól plusz bátorsága lett, hogy kiderült, hogy nem fog rajta a fegyver. Amúgy az érdekelne, hogy miért nem tudták levenni a nyakából a medált. Csak mert ez nem volt teljesen tiszta, hisz a testvére le tudta venni, míg Zuen nem...és még azt sem mondhatjuk, hogy egyik kriccs másik ember, mert mire leveszi addigra már Jauns is kriccs.

Forrás: http://arthurmadsen.hu

Nuwe: Szegényke. De tényleg őt annyira sajnáltam. Főleg azért mert őrültnek titulálják, csak azért mert a zoknigombolyagját macskának becézi, és úgy tesz mintha valóban kismacska lenne. Minden esetre Yeni és Jauns egyik legjobb barátja, aki mindent megtesz, hogy a barátságukat meg is tartsa, hogy a barátait megóvja. Ő olyan filozófus jellemnek tűnt, aki tényleg tiszta szívvel mond dolgokat, és komolyan is gondolja őket. Ő volt az aki a legjobba kihasználta és élvezte, hogy érti az állatok beszédét. Szerintem neki tökéletes hely lenne a Kriccs birodalom, kevésbé szemétkednének vele!

Berria és Baru: Gazdag család, kicsit elkényeztetett gyermekei. Baru menő akar lenni, de ebből néha nagyon rosszul jön ki, Berria meg folyamatosan a testvérét akarja óvni, néha túlzásokba esve. Amúgy elég összetartó testvérpár, és tényleg látszik rajtuk, hogy szeretik egymást, annak ellenére, hogy folyamatosan nyúzzák, és szekálják a másikat. Életszagú volt az ő kapcsolatuk.

Forrás: http://arthurmadsen.hu

Shamala: A királynő, aki maga a Gonosz. Tényleg nagybetűs gonosz, mert semmi pozitív nincs szegénybe. Hatalom mániás, gerinctelenül kihasznál mindenkit, és hazudik mint a vízfolyás. No persze fél a kilencbetűstől, és Karhantól. Még mindig nem értem milyen indíttatásból lopatta el, a medált és a fényt az emberektől. Persze, hogy zsarolja vele Karhant, de komolyan, neki a zsaroláson kívül semmi haszna nem volt belőle, még a medált levenni sem tudta a kislányról, nem hogy használni. Amúgy érdekelne, hogy annak idején, Ehnaton fáraó mégis miért készítette a medált, ha aztán eldugta, és félt, hogy valaki majd használni fogja?

Zuen: Szegény annyira átverhető, annyira...hülye, nem tudok rá jobb szót. Tipikusan remekül kihasználható lovag, aki mindent megtesz  a királynő kegyéért, de nem gondolkodik el azon, hogy esetlegesen a hőn szeretett királynője nem tartja be az ígéretét. Ááááh, lüke! És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy az öccsének néha több esze volt!


Belbecs: 5/5

Várom a folytatást, remélem hamar jön, addig is a könyv trailere:

Sir Steve Stevenson: Agatha nyomoz – A fáraó rejtélye

Fülszöveg:

Agatha Mystery egy reggel sürgős üzenetet kap unokatestvérétől, Larrytől, a Sólyomszem Detektív Iskola kissé lusta, de annál szétszórtabb tanulójától.

Egyiptomban, a Királyok Völgyében a régészek egy agyagtáblácska segítségével próbálják megtalálni egy titokzatos fáraó sírját. Forradalmi felfedezés lenne… Kár, hogy az értékes leletet valaki elrabolta.

A rejtély felkutatására Agatha a helyszínre utazik Larryvel, hűséges komornyikjával, Mr. Kenttel és Watson nevű macskájával. Az esetet ugyanis csak egy igazán csavaros eszű nyomozó képes megoldani…

Köszönet a könyvért a Manó Könyvek kiadónak!

Aki olvassa a blogomat, az pontosan tudja, hogy eléggé ifjúsági irodalom orientált vagyok. Ez adódik abból, hogy könyvtárban dolgozom, hogy a gyerekkönyvtár is ott van mellettem, és látom mit visznek a gyerekek, felnőttek onnan és én is megkapom néha a kérdést, hogy "de most akkor mit olvasson, mit vigyen stb." Tehát olvasok ifjúsági és - gyermekirodalmat, és persze mást is. Éppen ezért figyelemmel kísérem a kiadók könyveit ilyen szempontból is. Agatha nyomoz sorozatot (jelenleg még csak egy darabos sorozat, őszre jön a folytatás) már egy jó ideje nézegettem. Szombaton végre ki is böktem a könyvhéten, hogy, hát én ezt...ezt szeretném, már nézegettem. És a kezembe lett nyomva! Itt is köszönet érte!

 Lányoknak szóló(de nem csak lányok élvezhetik), 8 éves kortól ajánlott könyv. Nagybetűs, fejezetekre bontott és illusztrált. Ezzel a pár jelzővel azt hiszem a külcsín nagy részét el is mondtam. Nem kemény táblás, de nem is puha fedeles, nem tudom mi a neve az ilyen borítóknak, de különleges. Elég strapabírónak néz ki, úgyhogy könyvtárba is lehet ajánlani. Nem szétesés gyanús(pedig szegényt eléggé begyömöszöltem a táskámba). A borítót átvettük az olaszoktól, úgy ahogy van, és azt hiszem tökéletes döntés volt. 

 Tetszett, hogy az elején van egy amolyan, szereplői tabló, hogy tudd, a főhősök hogyan néznek ki, illetve egy Egyiptom térkép, hogy helyileg tudd merre játszódik a történet. A könyv elején és végén szintén föld térkép arról, merre is vannak a Mystery család tagjai :)

Öröm kézbe venni!

Külcsín: 5/5

 Akkor lássuk a medvét, avagy a történet. Egyszerűen követhető, logikusan felépített nyomozás. Agatha a zseni a családban, ez már az elején kiderül, ő krimiírónőnek készül, Larry az örök lúzer, akinek nagy mázlija van azzal, hogy legalább az unokatestvérébe szorult egy kis logikus gondolkozás. A család kellően őrült, és kellően gazdag, hogy ne legyen akadály az, hogy hopp el kell utazni Egyiptomba. Mr. Kent egy rendkívül kedves, és ijesztően nagydarab ex. ökölvívó aki mint főkomornyik vigyáz Agathára. Watson meg az aranyos macska...akinek nem volt túlzottan sok szerepe, viszont aranyos volt!

 Az egész történet onnan indul, hogy Larry detektív vizsgájának keretében egy táblát kell megtalálni Egyiptomban, amit elloptak. Larryt segíti Agatha és Mr. Kent is...és nem mesélem el, hogy min mennek keresztül, mert tessék elolvasni!

 Várom-e a folytatást? Igen, mindenképpen. Rengeteg jó dolgot lehet belőle kihozni még, és öröm olvasni, kár hogy ilyen rövid.

Belbecs: 4/5

A folytatás, őszre várható: A rejtélyes Bengáliai eset címen.

Agatha és Larry

Könyvhét, ahogy egy Moly látja

A hazahozott Pakk :)

 2013-ban is elérkezett a Könyvhét napja, amire már a Könyvfesztivál óta vártam.
 Nem is olyan régen elkezdtem szanálni a könyveimet, hogy kell, vagy nem kell, és amikről azt se tudtam megmondani, hogy került hozzám, és mit akartam azok mentek cserére, eladásra, könyvtárba. A befolyt összeget fordítottam jelenleg vásárlásra. És nem is léptem túl a keretet.
 Mint könyvfesztivál előtt is, most is írtam pár kiadónak, hogy személyesen át tudom venni a könyveket, tehát a postaköltséget sem nekik, sem nekem nem kell kifizetni, úgyhogy elhoznám. Így lett a pakkom hazafelé is jó súlyos :) Shanarával megbeszéltem, hogy a nálam lévő Ködszerzetek helyett kapna teljesen újat - már csak azért is, mert én nem szeretném cipelni fel, majd le -  és beleegyezett, így a képen látható ködszerzeteket nem cipeltem, csak megvettem. A Delta Vision kiadó nem igazán volt felkészülve holmi Kazincbarcikai és Dunaújvárosi különítményre, úgyhogy később vissza kellett menni, amikor már szereztek a boltból(raktárból) Ködszerzetet :D

Sztárfotó a felvásárláskor, én feketében, én csak nevetek :P

 A Delta Vision előtt, persze volt más is! Találkoztam FFG-vel, aki vett tőlem mangát, és hozott a könyvtárnak ajándékkönyvet, amit én haza is cipeltem, holnap meg majd be munkahelyre. Kapott a könyvtár egy Vámpírok Múzsáját illetve egy Átkozott balszerencsét! Itt is köszönöm, az olvasók nevében, hogy most már ilyenünk is lesz! Én magam imádon Gaura Ágnes vámpír sztoriját, úgyhogy majd lesem kik fogják kikölcsönözni ;)
 Az Ad Astra standjánál begyűjtöttem egy Harmónia plakátot amit Sánta Kirával dedikáltattam is, ha megtalálnám a celluxomat már felraknám a falra, de nem találom,úgyhogy egyelőre csak nézegetem. Vettem egy Jessie Lamb testamentumát, és elhoztam a Hajóbontók recimet. Annyira szépségesek az Ad Astrás könyvek, és láttam Harmóniás bögrét is, de rácsaptam a kezemre, hogy nem szabad, mert úgy sem használnám, mert annyi bögrém van mint égen a csillag, és nem szeretem az olyan dolgokat amiket nem használok, úgyhogy egyelőre napoltam a bögre vásárlást. Végigjártuk a standokat, megszokott kis csapatunk (Gabye és én) kiegészült Siccel, így sétáltunk egyik helyről a másikra. Találtam Szerelmes Drakulát, szépséghibásan 1.500 Ft-ért annyit megér remélem....valójában Amadea idézetes, értékelése miatt vettem meg...mély nyomott hagyott bennem a murénás, orsóhalas idézet :D
 A Manó könyveknél konkrétan belefutottam Kingába, és gazdagabb lettem egy Lélektársak - Phoenix -el, majd később egy Agatha nyomoz - A fáraó rejtélyével is. Jó volt újra látni Kingát, most már azért pláne nem féltem, hogy megesznek, ha szólok, hogy ki vagyok, és miért jöttem! :) A Manó könyvesek aranyosak :)
 Jártam a GABO és a Scolar kiadónál is, a Tericumnál is (nagyon szép ez a Sors könyve *-*), a Cicerónál Kétszer is, mert elsőre megkaptam a nem túl kedves választ a kérdésemre "nem tudom ki vagy, nekem nem szóltak, nem kapsz"...pff. Csak azért kaptam mégis, mert mire újra arra jártam már ott volt akitől könyvfesztiválon kaptam a könyvet, és ő meglepő mód tudott rólam. Úgyhogy lett egy Tűz krónikám is! A Geopentől is begyűjtöttem  a Tűz -et, hát mit ne mondjak, adott egy plusz súlyt a táskámnak, ami ekkora már tényleg nem volt olyan könnyű :)
 Találkoztam egy csomó mollyal, de tényleg csomóval :) Fel sem sorolom, mert nem emlékszem mindenkire Liliane_Evans akivel már réges-rég találkozni akartam, most sikerült 3 alkalommal is belefutnom :)), Sansával ugyebár megint csak többször, mert ott járt akkor is amikor felvásároltuk a könyveit (és a ködszerzetet), aztán akkor is amikor dedikált, én meg mint kicsi pofátlan emberke beálltam mellé, jelezve, hogy akkor most én leszek az első, a Molyon kívül(Bencén kívül), kaptam rajzot is! :) Meg egy figyelmeztetést, hogy az illusztrált Sötét Hóruszomat is már tényleg ideje volna olvasni. Ígérem, amint a "kötelező" olvasmányaimmal végzem az lesz soron...bár lehet, hogy inkább a Menekülés éve? :) És annyira szép a borító is. Amin mosolyogtam, hogy van rajta 18-as karika...hát olvashatok én ilyeneket? :D
 Mivel elég gyorsan délután lett, sőt két óra, már éhes is voltam, fáradt is (le akartam ülni), és még Moly szerkesztői is volt, így miután biztosítottak Gabye-k, hogy nem haragszanak, ha én most pár órára eltűnök, hát mentem a Molyos szerkesztői gárdával. Finom banános palacsintát ettem és végre Ültem. Voltunk egypáran, és Worsi elhozta a kislányát, úgyhogy én erősen baba orientált lettem, és remekül szórakoztam azzal, hogy néztem a babát :) Közben figyeltem ám! Sikerült végre találkoznom Algernonal, akit könyvfesztiválkor is láttam, de ő engem nem, hát most megnézhettük egymást. Mire majdnem végeztünk leszakadt az ég, úgyhogy akkor még egy kis okoskodás, ötletelés, majd amikor végre a nap is kisütött (mint utólag kiderült, arra a tíz percre csak, míg átértünk a könyvhét helyszínére), nekiindultunk. Mire újra Gabye és Sicc mellé értem, leszakadt ismételten az ég. Esernyő az luxus cikk...nekem volt...egy...itthon. Úgyhogy beálltunk a tető alá és ott vártuk be Shanaráékat :) Remélem Shanara nem fázott meg, elég mocskosul elázott, pedig még esernyője is volt! Búcsúzkodtunk, és jól megnéztük kinek mije van, már amit elő tudott venni a táskájából. Borga mesekönyvén kiámuldoztunk magunkat, és felírtuk a könyvtár listájára, hogy az kell. Szép lassan azért már illet eljönnünk, úgyhogy amikor úgy tűnt nem zuhog, csak esik, visszamentünk még a Könyvmolyképzőhöz egy Süsüért Gabyenak (amit majd jól kölcsönkérünk tőle :D).
 Közepes mértékben vizesen értünk a kocsihoz, majd szép verőfényes és meleg(!) időben autóztunk haza, majd buszoztam Dunaújvárosból egyedül, több könyv társaságában, bele is olvastam az Így veszíted el-be :)

Végkövetkeztetés, elfáradtam -nem kicsit, nagyon-, de eszméletlen jó napom volt. Sok könyvvel, sok Mollyal, sok baráttal, sok meséléssel, cseréléssel, vétellel, kölcsönnel. Nevetéssel és ázással :) De maximálisan jó érzéssel távoztam! Kár, hogy ilyen ritkán látjuk egymást csajok! :( :)
Oh és igen, kaptam csokit(ami finom, bár nekem nem szabadna csokit ennem, mert allergiás vagyok minden színezőanyagra, de nem érdekel, majd nem egyszerre burkolom be :D), kaptam Szirmocskától csudiszép ajtóra akasztható ilyen izét :D A felső képen látszik is, olyan ne zavarjanak táblát, csak személyre szabottat *-*

72 nap alatt a Föld körül

Fülszöveg:

Nellie Bly elfogadja Verne kihívását, hogy megdöntse Phileas Fogg rekordját, és kevesebb mint nyolcvan nap alatt körbeutazza a Földet. A feladatot teljesíti, a távot hetvenkét nap alatt teszi meg. Ám az útról írt hivatalos beszámolójából kimarad egy hátborzongató esemény… Port Said nyüzsgő kikötőjében Nellie egy rejtélyes haláleset szemtanúja lesz. Tudtán kívül nemzetközi bonyodalom közepébe csöppen, s ez őt magát is a gyilkos céltáblájává teszi. A luxushajó fedélzetén, mely Nellie-t a Fáraók Földjéről a mesés Keletre viszi, a világ legnevesebb mágusai utaznak, s olyan ünnepelt hírességek, mint Sarah Bernhard vagy Frederick Selous, korának ismert felfedezője, Indiana Jones figurájának ihletője. Gyilkos lopakodik a fedélzeten, miközben a mágusok bűbájt űznek, s megidézik a holtakat; Nellie pedig rájön, hogy az Egyiptomban kezdődő halálos összeesküvés átfogja az egész világot.

A könyvért köszönet a K.U.K. Kiadónak!

 Csodálom Nellie Bly-t. Főleg azért, mert eldöntötte, hogy ő nő létére egy olyan korban, amikor a nőket csak anyának, és cselédnek nézik, nos abban a korban mer nagyot álmodni, mert belevágni egy világ körüli útba. 
 A Gyilkosság alkímiájában már megismerhettük Nelliet, aki kissé furán gondolkodik a világ dolgairól. Mert, próbál nő maradni, de folyamatosan hangsúlyozza, hogy ő egy modern nő, és ne nézzék gyenge törékeny teremtésnek, holott néha ő egy gyenge és törékeny teremtés! A történet szerint Verne buzdítására, fogadást köt, hogy neki sikerül hamarabb megkerülni a földet, mint a neves francia író kitalált regényhősének. Vonatot és hajót igénybe véve. Már maga ez a történet is remek és izgalmas volna, de azért kell ugyebár a kaland és a plusz feszültség. Így Nellie szemtanúja lesz egy gyilkosságnak Egyiptomban, aminek a végső megoldása majd Amerikában bontakozik ki. De közben azért, próbálják eltenni lábalól a hölgyeményt, mert kissé túlbuzgó, és mindenről tudni akar. Az istenért, végtére is újságíró!! Milyen lenne, ha nem rámenős?
 A világ körüli út kellemesen telik, bár olvasva a körülményeket erősen elgondolkodok, hogy tényleg kellemes volt-e? Egy kis lakosztály a hajón, ahol Kínától már egy majom is utazik, aki harap, rúg, rikácsol. Hát, kedves Nellie...nem kellett volna majmot venni :D Ennek ellenére, úgy hiszem, hogy egészen jó komfort körülmény adatott meg neki, amikor éppen nem hajózott. A vonatok a leírása alapján külön bejáratú, számára készített vonatok voltak (kivéve a legvégén), és így gyorsan és kényelmesen, szinte egyedül utazhatott. Ami viszont nagyon tetszett, hogy egy kézitáskával és egyetlen ruhával tette meg a távot, így nem kellett órákat filozofálnia, hogy mit vegyen fel.

 Szerettem a Kínai fejezetet a könyvben. Nem csak azért mert érdekel Kína, hanem mert tényleg annyi mindent megtudtam...főleg arról, hogy kínozták akkoriban a rabokat, de hát ízlések és pofonok, engem ez is érdekel. Igaz, felszisszentem a bambuszos dolgon...azért az nem lehetett kellemes :(
 Utastársakról egy pár szót, Fredericket kedveltem, bár nekem azaz érzésem volt, hogy nagyon titkolózik, jobban mint kellene, és ebből következik egy csomó félreértés. Pedig tényleg vonzódnak egymáshoz! Sarah viszont haláli. Az a leplezetlen bujaság, és színészi hajlam (végtére is színész), az valami fenomenális volt, az egyik legviccesebb karakter amúgy  a könyvben. 
 Lord és Lady Warton, velük nekem folyton bajom volt. Ennyire begyöpösödött embereket! Nellie aranyos ahogy magában füstölög, ahányszor meglátja őket. Ennek ellenére folyamatosan keresztezik egymás útját.
 A háttérben húzódó gyilkosság, és nyomozás néha amúgy fárasztó volt. Nellie mindenkit gyanúsnak talál, a többiek meg félnek a nőtől, hogy valami esztelenséget csinál, és még öntenek olajat a tűzre, hogy bonyolítsák a dolgokat. Ha elejével elmondták volna, azok akik a jó oldalon állnak, hogy mi folyik ott, sokkalta nyugodtabb útjuk lett volna, körben a világban.

Tehát belbecs: 4/5
Hiányzott nekem Verne! Frederick amúgy sokban hasonlít a franciára, de nem olyan szórakoztató mint Verne volt :D

Külcsín: 5/5


 Nekem tetszik a borító, bárki bármit mond! Ugyan kicsit fura, hogy fehér ruhában ábrázolja Nellie-t, de nem rossz, olyan kiemelt szerepet kap, ahogy a piramisok előtt mászkál :) Ennek ellenére a külföldi borítót is kifejezetten szeretem,  kicsit másmilyen de az is szép.
 És akkor egy kicsit a fordításról. Ismerem a fordítót, az előző kötetemet dedikáltattam is vele, és remélem majd ebbe is kapok egy csinos aláírást. Igaz beleírta anno, hogy "csak a fordító", de kérem szépen ne legyen ott a "csak". Ugyanis Én nem olvashatnám nélküle, mert nem tudok angolul, és így ha nincs fordító, akkor mit sem ér a könyv magában. Lehet szép és jó, de nyelvismeret nélkül nem tudom elolvasni. Így nekem a fordító mindig a második író. Tehát fontos személy :) Kifejezetten jó volt a fordítás, néhány szófordulatnál lefejeltem majdnem a pultot, miközben olvastam, és próbáltam nem nevetni  :) Úgyhogy kedves Boda András, köszönöm, hogy lefordítottad...és remélem, hogy a harmadik részt is te fordítod és...és hamarosan kijön majd (egy év volt a két rész között...jó volna ha max. ennyi lenne megint, bár tudom, nem csak a fordítón múlik)

Remélem jön a folytatás. Érdemes lenne kiadni, érdemes elolvasni!

Hamarosan (Június)

Mangaka: Shuka

Eltelt egy hónap! A május kifejezetten gyorsan elmúlt és beköszöntött a Nyár.

Hamarosan itt a könyvhét, és rengeteg az új megjelenés. Egy moly számára, mint amilyen én is vagyok, a könyvhét maga a Kánaán. Már nagyon várom, rengeteg olyan könyv van amit már most olvasnék, de egy hetet azért még kibírok.

Előző hónapos terveimet teljesítettem, ami tőlem függött. 

A Szörnyeteg Úr kifejezetten tetszett, Dan Wells még mindig a kedvenc íróim között szerepel. A Barnaby Brocket és a szörnyű dolog, ami vele megesett , még kedvenc könyv is lett. A mostanában olvasott ifjúsági könyvek közül az egyik legjobb. És mondanivalója is volt. A Szultán asszonyával már kevésbé voltam elégedett, bár a könyv maga nagyon jó, csak éppen a fülszöveg, a cím és az alcím nem illik hozzá. Ha azokat nem ismertem volna akkor százszázalékos könyv lenne, de így, hogy ellentétben vannak a tartalommal így sajnos nem. De azóta már új gazdára is talált, akinek holnapután át is adom!

A további tervezett könyveim nem jelentek még meg! Azaz megjelentek, csak még nálam nincsenek. Kivéve a Gyilkosság illúziója, amiről legkésőbb kedden már poszt születik (a felénél tartok már, és nagyon jó!)

És akkor a tervek Júniusra...mert azt hiszem,hogy sok időm lesz olvasni, és mindent teljesíteni tudok majd!

A ködszerzet 2. része még a könyvhét előtt poszt esélyes. Egyrészt mert már elkezdtem (210. oldalon tartok...az 1054-ből), másrészt meg @Shanarának megígértem, hogy visszaviszem könyvhétkor. Legrosszabb esetben nem alszom, és akkor biztosan sikerül kiolvasnom. Érdekes amúgy  a könyv, sokkalta pergőbben indul mint az első rész indult annak idején. Csak vissza kell rázódni Sanderson világába. De meglepő mód majdnem mindenkire emlékszem, hogy ki volt :) Úgyhogy legalább nincs az a pislogás, hogy "hát te ki vagy". Úgyhogy a jövőhéten reményeim szerint jön a poszt.

Ami viszont könyvhét után várható azok az alábbiak:

Arthur Madsen: Five - Az új generáció

Scolar kiadó által kijött új sorozat első darabja. Igen, már megint egy sorozat, de nem érdekel. Izgalmas a fülszövege és tetszik a borítója, úgyhogy biztosan olvasós :)

Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma

Ad Astra kiadó, már nagyon várt könyv, úgyhogy ő is mindenképpen velem jön. Tervezem, hogy júniusba olvasom...de ez még kérdéses. Szeretném mindenesetre. (tehát tervnek, terv)

John Stephens: A tűz krónikája

Ciceró kiadó, a Smaragdatlasz folytatása. Ne kérdezzétek miért olvasom el...ez még saját magam számára is rejtély. Jó, valójában azért mert érdekel, hogy mit tudnak ebből kihozni az első rész után. Persze ez is trilógia (miért is ne lenne az), úgyhogy a végkifejletet, a végső dolgot...majd feltehetően jövőre fogom csak megtudni.

Joss Stirling: Phoenix

Manó könyvek kiadós könyv, imádom a sorozatot, úgyhogy feltehetően gyors olvasás lesz. Be fogom falni...áh, csak lenne már itt *-*

Junot Díaz: Így veszíted el

Cor Leonis kiadó, előrendeltem és a könyvhéten fogom átvenni. Amúgy a  másik könyve is érdekelne az írónak, csak nem hiszem, hogy bevállalom. Mert mi van, ha nem tetszik ahogy ír? Úgyhogy egyelőre csak ez a könyve jön majd velem, és remélhetőleg Júniusba el is olvasom (nem vastag, úgyhogy nincs gond)

Mats Strandberg · Sara B. Elfgren : A tűz

Geopen kiadó adja ki, az Engelsfors-trilógia második része. Az első rész tetszett, bár néha nehezemre esett a nevek miatt olvasni. Várom, bár elég ijesztően vastag. Minden esetre a borítóba már szerelmes vagyok :)

Paolo Bacigalupi: Hajóbontók

Szintén Ad Astra kiadó, és szintén sorozat! Viszont csak két részes, úgyhogy mindenképpen bevállalható ez a hosszúság. A fülszöveg alapján nagyon nekem való könyv lesz. Az író másik könyve is megvan nekem, de az egyelőre várja türelmesen, hogy majd sorra kerül. A Hajóbontók biztosan júniusban!

Robin Sloan: Penumbra úr nonstop könyvesboltja

GABO kiadó adja ki, a cím megvett kilóra, a fülszöveg is érdekesnek ígérkezik, úgyhogy minden bizodalmam a könyvvé. Remélhetőleg mindezek beleférnek majd a könyvhét utáni egy hónapba. Már csak azért is mert olyan lelkesen bevállaltam őket :D

John Green: Csillagainkban a hiba

Szintén GABO, de ezt kölcsön fogom kapni, úgyhogy csak terv, hogy a hónapban, a kivitelezés az megint más kérdés. De legalább sietnem nem kell vele! :)

És akkor még nem beszéltem azokról, amik nem könyvhéten jönnek velem, de jó volna a hónapba besuvasztani őket, már ha megjelennek:

A. O. Esther: Az Életfa (Decens kiadó) - ?

Kathy Reichs: Virals – Fertőzöttek (Fumax kiadó) - könyvhétre tervezik kiadni

Jodi Picoult: Egyszerű igazság (Atheneaum kiadó) - már megjelent csak ide nem ért

P. J. Hoover: A Smaragdtábla (Főnix Könyvműhely) - könyvhétre tervezik kiadni