2011. október 19., szerda

Pom Poko - A tanukik birodalma




Tartalom:
Pom Poko előtt 31-ben járunk. A Takaga-erdőt is elérte egy építkezés. A Tama-hegységbeli nyestkutyák (japán nevükön a tanukik) egy utolsó, mindent eldöntő háborúra készülnek.
A tét a maradék erdők feletti uralom. A harc közben azonban rádöbbennek, hogy a még megmaradt terület is épp csak elegendő mindannyiuk számára, és közben az építkezés rendületlenül tör előre.
Összefognak, és minden tudásukat bevetik szeretett otthonuk megmentéséért...

Vélemény:
Hát meg kell zabálni őket (nem szó szerint véletlen sem). Ez egyszerűen felüdülés volt, a történet egyszerre szomorú, vicces és tanulságos. Szomorú mert elveszítik a lakóhelyüket :( , vicces, mert néha őrülten hülye húzásokkal próbálják riogatni az embert,  tanulságos, mert igenis megpróbálták, és harcoltak és…nem feltétlen vesztettek.
A rajzolás nagyon tetszett, a történet magával ragadó, bár sejthető volt a közepétől, hogy mi lesz a végső megoldás, és a róka felbukkanása után már tényleg sejthető volt. Sajnáltam azokat akik nem tudtak átváltozni, és csodáltam akik igen. És csodáltam, hogy micsoda dolgokat képesek voltak véghez vinni.
Jó volt nézni, egy kis időre kikapcsolta az embert, és a tanukik egyszerűen édesek *.*






Valahol amúgy nekem Szívesbocsok hatást keltettek néha :D


kapcsolódó link:

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.