Januárban olvastam, Februárban tervezem :)

 

Úgy terveztem, hogy januárban befejezek, minden olyan könyvet, amit még tavaly kezdtem el. Ezt sikerült is teljesítenem. A várólista csökkentéssel is elég jól haladtam, konkrétan 2 könyv a 12-ből meglett már az első hónapban! 

1. Yei Theodora Ozaki: Japán tündérmesék 
2. Popper Péter: Lélekrágcsálók
3. Maurice Leblanc: Arsène Lupin, az úri betörő
4. Meik Wiking: A hygge otthon
5. Julie Otsuka: Buddha a padláson
6. Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Túl a valláson
7. Matthew Sockolov: A tudatosság gyakorlása

Hét könyvet olvastam el a hónapban, és a 8. könyvből (Neal Shusterman: Kaszás) már csak nagyjából száz oldal van hátra, úgyhogy Februárba biztosan befejezem.

Eloszlásban 3 saját könyvet olvastam, 3 könyvtári könyvet és 1 kölcsönt teljesen, 1 kölcsönt majdnem kiolvastam, úgyhogy elég jól viszem, hogy több helyről is olvasok, és nem csak saját, nem csak kölcsön, nem csak könyvtáriakat :D

Igazándiból az olvasott könyvek közül a Lélekrágcsálók volt a legkevésbé tetsző és A hygge otthon a legjobban tetsző kötet.

Hogy mit tervezek februárra? Eleve azzal kell számolni, hogy ugye azért ez mégiscsak rövidebb hónap, mint a soha véget nem érő január. Nos őket tervezem februárban olvasni:

1. Neal Shusterman: Kaszás: befejezem, már nem sok van hátra. Amúgy, ha sikerült volna végeznem vele, akkor ez lett volna a legjobb könyv a hónapban :D
2. J. J. Abrams – Doug Dorst: S.: Várólista csökkentés, és magánkönyvtári könyv, csak azért, hogy haladjak a várólista csökkentéssel is ;)
3. Alice Oseman: Heartstopper – Fülig beléd zúgtam: Kölcsön könyvekkel is haladni kell. Feltehetően mind a 4 részt elolvasom, de a terv az, hogy legalább az elsőt.
4. Les Binet – Sarah Carter: Hogyan (ne) tervezz?: Szak irodalom is kell egy kicsit, és akkor fogyjon a könyvtári kupac is. Bár tény, hogy egy csomó könyvet most visszavittem (olvasatlanul)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Könyvtár!

 

Ez itt egy kép, a munkahelyemről. Ma készült, mert minden nap többször mérjük és dokumentáljuk a hőmérsékletet és a pára tartalmat, hogy bizonyítani tudjuk, hogy a lehető legtöbbet az intézmény megtette annak érdekében, hogy az állomány megmaradjon és az OLVASÓ is elégedett legyen. Ugye a mérésen túl nem tudunk semmit tenni, hisz páraelszívót nem kaptunk, fűtés nincs... mérni tudunk.

 De, ahogy látható, a hőmérő nemlétező higany szála nem megy már 8 fok fölé. Ami érdekes, mert elméletben a fűtés amint 8 fok alá megyünk bekapcsol, hisz az van beállítva, hogy 8 fok, a vezetékek védelmébe. Vagy valóban az 5-8 fok alsó határa lett lehetséges beállítva...és igaz, 5 fok alá MÉG nem mentünk.

 Szeretem a munkahelyemet, komolyan, annak ellenére, hogy több a hátránya mint az előnye, én szeretem. Az olvasókat is szeretem. Nagyon aranyosak, hoznak teát, meg csokit. És elmondják, hogy jaj, mennyire hálásak, hogy kitartunk.

 Nos csak az én nevembe beszélek, bár többen is vannak így. Igen, kitartunk kedves olvasók. 3 hónapja. Ez alatt a hőmérséklet a novemberi 14-15-ről(meleg volt kinn), lecsökkent 8-10 fokra. És már 14-15 fokban sem boldog a szervezete az embernek, de hát kibírja, napi 5 óra....

• a könyvtár 4 órán át van nyitva, a könyvtáros fél órával hamarabb érkezik és fél órával később távozik. El kell pakolni a könyveket (a hidegbe), el kell számolni a pénzzel stb.
• Hazaérkezik a könyvtáros, rá egy órára elkezd pirosodni az arca, ahogy a vérkeringés visszatér a testébe. Hazaérkezés után nagyjából 3 órával később már betudja hajlítani a lábújait, és nem rázza a hideg. - Biztos nagyon egészséges!
• Mindezt, a bérminimumért teszi. A bére nem követi az inflációt, mert miért is
• Folyadékot nem iszik, mert a víz hideg (lekapcsolták a bojlert, mert áramot fogyaszt), tehát mosogatni is hideg vízbe. Mosdóba se akar menni, mert az is hideg. Így inkább nem iszik - biztos egészséges...

A kultúra mint olyan ma és az elmúlt 16-18 évben (tehát nagyon mindegy melyik párt van hatalmon. Amúgy tényleg, lényegtelen). Nem számít. A bérünk, a megbecsülésünk városi szinten sem igazán téma. Szerintem a fél önkormányzat azt se tudja hol a könyvtár.

Hisz, ha tudná, amikor kiderült, hogy hideg lesz és nincs pénz fűteni, akkor miért nem rendelte el rögtön a könyvtár zárását? Az állomány feltehetően akkor is ugyanúgy ki lett volna téve a penészesedésnek, de legalább 20-25 ember egészségét nem tették volna tönkre. De nem. Az Önkormányzat nem mondja, hogy zárj be, arról döntsön az intézmény. Mely vezetősége úgy döntött, hogy Kitartunk. Persze ő otthonról tart ki, az önkormányzat meg a 18-22 fokos Városházában tart ki, totál ugyanaz az érzés mi? Mi tartsunk ki a 8 fokba...nos nem.

A mélypont a hétfői nap volt, meg a keddi. Hőmérsékletbe persze a mai. Akkor volt szó a próba fűtésről, hétfőn hívtak, hőfokot nem mondtak, csak hogy próba fűtés. Kedden hívtak, hogy "jah mégse"...és eddig is nagyon arra álltam, hogy akkor a fennmaradó 2 hónapot itthon dolgozással töltöm, de ez adott egy biztos lökést hátulról, hogy bármit is tesznek, ne akarjam ezt megmásítani.

Tegnap vett az intézmény egy hősugárzót (3 hónap után)..., nem sok értelme van. Fogyassza az áramot, várom hogy szóljanak, hogy húzzuk ki.  Amúgy tök jó, én nem éreztem, hogy van értelme, mert ugyanúgy fáztam, pedig fél méteren belül voltam, és lefagyott a kezem. És szép és jó - míg ülsz -  de egy könyvtáros nem ül csak. El kell vinnie a könyveket a polcra, el kell raknia, segíteni kell stb. A legkevesebb idő amit üléssel tölt. És akkor ez konkrétan azt jelentené, ha rendesen működne a hősugárzó hogy meleg-hideg-meleg-hideg-meleg-hideg  és így tovább, ez is roppant egészségesnek hangzik ugye? Nem sokkolódik a szervezet tőle....

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Túl a valláson

 

Több, mint tíz éve várta már a könyv, hogy kézbe vegyem. Nagyon sokáig rakosgattam ide-oda, hogy majd elolvasom, majd elolvasom. No idén eljött az ideje, és nem bántam meg.

Ez is egy olyan könyv, hogy ha nem a hozzá illő hangulatban vagy, akkor lehet, hogy nem fogod szeretni. Nem éppen a legérdekfeszítőbb elbeszélésmódban íródott, és nem feltétlen minden szól mindenkinek (első olvasatra), de teli van jó dolgokkal, amiken érdemes elmerengeni.

A Dalai Láma, és mondhatjuk azt is, hogy a buddhizmus az egyike azon vallásoknak, amik nem törekedtek arra, hogy megtérítsenek mindenkit (is), minden áron. Az egyik legbékésebb vallásnak tartom, és a Dalai Lámát egyikének azon személyeknek, akik tényleg mindent (is) próbálnak erőszakmentesen, békésen megoldani. 

A könyv maga azt hívatott leírni, elmondani, hogy vallás nélkül is az ember törekedhet arra, hogy jól éljen, hogy a kapcsolata az emberekkel jó legyen. Hogy mindenki, aki jelenleg a földön él ~7 milliárd ember, békében is élhet, csak a fókuszpontot kell átbillenteni, a "mi" és "ők"-ről a Mi-re. Nem azt kell néznie mindenkinek, hogy miben más mint a többiek. Hogy az előtte álló más vallású, más a haja színe, más a testének a súlya, más nemzetiségű, más nyelvet beszél, másként gondolkodik, hanem abba, hogy Ő ott velem szemben szintén ember, vannak érzései, ugyanolyan mint én, Ember. 

Mert most, így a 21. században még mindig nagyon sok az ellentét, pedig tényleg nem kellene. A Dalai láma is kifejti, hogy míg a kapzsiság, az anyagi javak hajszolása lesz a fő cél, vagy az ideiglenes, rövid ideig tartó örömök, addig ez nem fog változni. A változást nekünk magunkban kell elindítanunk, aztán majd szép lassan megváltozik más is. Hogy egy bizonyos eseményt látunk valahogyan, de már a mellettünk lévő számára ugyanaz az esemény teljesen mást jelenthet. Képesnek kell lennünk arra, hogy ne az érzéseink után menjünk, hanem racionálisan mérjük fel a dolgokat. Aranyos példát hozott, azt, hogy ha nem indul a kocsi, akkor újra és újra megpróbálod (UGYANÚGY) és egy csomó idő eltelik, mire hajlandó vagy elgondolkodni, hogy ha mindent ugyanúgy teszel... akkor a végeredmény mégis miért lenne más? A másik dolog, hogy bizonyos dolgok, ha nem úgy történnek, ahogy te vártad, azt személyes sértésnek veszed az Univerzumtól, pedig ilyenről szó sincs. Meg kell tanulnunk tanulni minden eseményből, mindenből amivel találkozunk és képeseknek kell lennünk korrigálni a saját tetteinket is. És nem ítélkezni. Ez fontos, első benyomásra, nem betuszkolni mindenkit (is) egy saját magunk által alkotott skatulyába, csak mert csúnyán nézett (szerintünk).

 A vallás egy plusz, amit élvezhetnek azok akik vallásosok. Néha borzalmasan irigylem amúgy azokat akiknek a nagybetűs HIT megadatott. Nekem ez nem adatott meg, túl sok szkepticizmus szorult belém ;) De mindent, vallás és hit nélkül is meg lehet csinálni. A meditáció is ilyen. Hogy bár rászokták tolni a buddhizmust mint "vallási" tevékenység, de azon túl, hogy a buddhisták (is) meditálnak, még nem lesz vallásos. A tudatos jelenlét gyakorlása nem vallás kérdése. Az annak a kérdése, hogy jobbá akarsz-e válni, tudatosabbá, vagy sem.

Nos tehát a könyv nekem tetszett, csak néha éreztem azt, oldalakon át, hogy fogalmam sincs mit olvasok, és ez igazándiból jó dolog. Nem, nem az, hogy nem tudom mit olvastam, hanem, hogy beismerem, felismerem, hogy nem értettem minden egyes gondolatát meg / fogadtam el, de még így is teljesen jó volt :)

Fülszöveg:

„Nyilvánvaló, hogy hiányzik valami abból, ahogyan mi, emberek éljük az életünket. De vajon mi? Én úgy vélem, az alapvető probléma az, hogy minden területen túlságosan nagy figyelmet szentelünk a külsőségeknek, az anyagiaknak, és túlságosan keveset az erkölcsöknek és a belső értékeknek.”

„A vallás sok millió embernek nyújtott segítséget a múltban, sok milliónak segít ma, és sok milliónak segít majd a jövőben is. Azonban ma már sokan vannak a világon, akik egy vallás tanításait sem követik. Egy adott vallásra épülő etika csak az emberek egy részét képes megszólítani; minden ember számára nem értelmezhető.”

„Ma olyan etikai megközelítésre van szükség, amely nem a vallásra épül, s ezért egyaránt elfogadható azok számára, akik hittel élnek, és azok számára is, akik nem – egy világi etikára.”

• 
  
  Könyv: Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Túl a valláson
• Kiadó: Noran Libro
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2013
• Oldalszám: 244
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9786155274121
• Fordította: Dudik Annamária Éva

Egy kis melegség, testnek és léleknek :)

 Jelenleg nagyjából 9.9 fok van a felnőtt könyvtárban, lenn az előtérbe, talán 11, de nem igazán tudjuk mert a higanyos hőmérő nem túl kommunikatív velünk, és titkolja, hogy 9-12 fok között körülbelül mit érez. Mi hideget. Ennek ellenére töretlen lelkesedéssel dolgozunk, ebbe a meglehetősen hideg időben is.

Az olvasói statisztikánk amúgy minket igazol. A hideg ellenére is rengetegen jöttök könyvtárba (ami tök jó :D), így gyorsabban telik az idő is. Az első két hétben az adomány könyvek is meglódultak, úgyhogy lesz mit átnéznem jövőhéten amikor már gyógyultan (valami köhögős-náthás nyavalya volt, most már igazándiból csak párat köhögök naponta) megyek dolgozni.

Emellett viszont kapunk ajándékokat is, mert írtó cukik vagytok. Kaptunk A/4-es papírokat is, ami nagyon jól jön, mert sajnos, fogalmunk sincs mennyit kapunk majd irodaszerre idén, és azt amit majd kapunk is mikor kapjuk... és hát papír az kell a munkánkhoz.

Kaptunk édességeket, tavaly is egy csomót (talán még egy teát nem bontottunk fel, a többi elfogyott már), és most kaptunk derék-és láb melegítőt, nagyon kis kalandos úton, erről a könyvtár facebook oldalán olvashattok részletesebben: ITT

És emellett a DunaPlazma, extra napja, holnap minket támogat, így ha mentek plazmát adni, akkor 500 forintot kapunk utánatok. Amit természetesen nagyon megfontoltan fogunk majd felhasználni :*

Itt megnézhetitek a DunaPlazma beharangozó videóját, amit a Tini Sarokban vettek fel : Itt

Julie Otsuka: Buddha a padláson

 

Molyon láttam értékelést a könyvhöz, aztán még ugyanaz nap felvittem a könyvtár molyos profiljára, hogy új könyvként beleltároztuk, ki lehet kölcsönözni. Akkor mivel Home office-ba voltam lecsúsztam arról, hogy első olvasójává válljak, de gyorsan elő is jegyeztem. Őszinte leszek, nem tudtam, amikor kézbe vettem, hogy miről szól a könyv. Csak azt, hogy pozitív, számomra értékes és figyelemfelkeltő értékelést olvastam róla és hogy nagyon szép a borítója. Így amikor elkezdtem olvasni, idő kellett, hogy helyre rakjam a könyvet és a témát magamban.

 Az, ahogyan megvan írva a könyv szokatlan. Nem olvastam még hasonlót sem, így kellett nagyjából 50 oldal arra, hogy rájöjjek, hogy milyen a koncepció, hogy megszokjam, és végül is meg is szeressem ezt az írás módot.

Adott pár fiatal Japán lány, akik fotó alapján "férjhez" mennek Amerikába a nagy háborúk előtti időszakban, és az egész, ha mindent jól érettem, a második világháborút is még magába foglalja.

Sok sors, sok "mi lett volna, ha" történet. Igazándiból a legjobb és legrosszabb közötti eshetőségek és azok legnagyobb valószínűséggel bekövetkezett történeteit olvashatjuk. Nincs konkrétan főhős akit megszerethetnénk, csak a japán lányok, akik nők lesznek, majd anyák, majd...ki tudja mi lesz velük. 

A könyv érdekessége(legalábbis számomra), az volt, hogy tényleg lefedte, hogy volt aki ezzel a házassággal a boldogságba jött Amerikába, de volt aki el se jutott oda, a hajón meghalt. Vannak akiket szerető férfi várt, de a legtöbbeket egy részeges mezőgazdasági munkás. Sokak a földeken dolgoztak, bár pont ebből menekültek Japánból, és vannak akik a földeken dolgoztak, pedig Japánban nekik voltak munkásaik. Voltak szerencsések, kevésbé szerencsések és szerencsétlenek. Földművessé válók, szexmunkássá válók, és cselédlányok. Voltak akik a férjük mellett maradtak, voltak akik nem. Voltak akik szültek, voltak akik nem. A történet folyamán végig követjük az elindulástól a deportálásig őket. Mert nincs erre jobb szó, amikor egyik napról a másikra közölték velük, hogy "te japán vagy, jön a vonat felszállsz és majd ott élsz tovább", már ha nem hal meg út közben. 
Érdekes volt, hogy mennyire széthúznak az ázsiai népek, hogy milyen megvetéssel beszélnek a japánok a kínaiakról, az indiaiakról, és hasonlók. Érdekes volt követni, hogy márpedig a japán munkaerőt minden dacára jobban szerette az Amerikai a többinél, mert ők megcsináltak legalább mindent, amit mondanak, sokkal jobban. Érdekes volt az utolsó fejezetben olvasni, hogy mikor és hogyan tűnt fel a város lakóinak, hogy a japánok elmentek. Hogy töltötte be más nemzetiségű munkaerő a helyüket, miként feledték szép lassan őket el.

Tehát nagyon érdekes volt a könyv, úgy hiszem többeknek kellene elolvasni, mert erről a korról is keveset tudunk. (vagy nekem maradt csak nagyon ki). Mindenesetre jó könyv volt, szerettem.

Fülszöveg:

Julie Otsuka első magyarul megjelenő regénye azoknak a japán nőknek a történetét meséli el, akik az 1900-as évek elején csoportosan érkeznek San Franciscóba, hogy hozzámenjenek egy férfihoz, akit csak képen láttak. Mindannyian tele vannak félelemmel, várakozással, a legfiatalabb közülük még csak tizenkét éves. Néhányuknak szerencséje lesz, és rendes férfi várja, néhányuk sorsa tragikusra fordul, és a legtöbbször kiderül, hogy leendő férjük még csak nem is hasonlít a fényképre, amit jövendőbeliükről őrizgetnek. Otsuka bemutatja, hogyan érkeznek meg a japán nők az új életükbe, az első éjszakát, a szülést és a gyereknevelést, és a Pearl Harbour utáni időszakot is, amikor az árulókat kitaszítja a társadalom, és férfiak tűnnek el minden nyom nélkül. Hangot ad a nőknek, akiknek alig volt esélyük változtatni a sorsukon, miután felszálltak az Amerikába tartó hajóra. A Buddha a padláson megrázó, gyönyörű, emlékezetes regény kiszolgáltatottságról, idegenségről, szolidaritásról.

• Könyv: Julie Otsuka: Buddha a padláson
• Kiadó: Magvető
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2022
• Oldalszám: 144
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789631442434
• Fordította: Morcsányi Júlia
• Megjelenés időpontja: 2022. október 26.

Szent Margit nyomában emléktúra 2023. 01.14.

 

Szombaton nekiindultunk a nagy ködös időnek, hogy teljesítsük a Szent Margit Nyomában emléktúrát. Régebben voltam már a Margit szigeten, talán szerepjátékos találkozó miatt, de nem jártam még be. Nos most elindultunk az elméletben 8,8 km-res túrára, ami mire vége lett volt az 11 is...és elméletben három óra lett volna rá, de szerintem nekünk több volt. És annak ellenére, hogy az érkezésünk Budapestre kissé ködös volt:

Mire a Margit szigetre értünk addigra a köd felszállt és szépen kisütött a nap, ami ki is tartott nagyjából addig, míg végeztünk a túrával. Maga a túra amúgy szép volt, ami kicsit kellemetlen volt, hogy:

• Mosdó mint olyan, akkor van, ha előre beraktad a GPS-be különben nem fogod megtalálni.
• A szigeten lévő mosdó ami nyitva is volt, az nekünk konkrétan az átellenes oldalon volt. És bár amióta rendesen, gluténmentesen étkezem, nem olyan nagy probléma a dolog, de az embernek azért innia kell, ha iszik akkor pisilnie is... Mert bár volt előbb is mosdó, de az első kettő amibe belebotlottunk konkrétan zárva volt, így esélytelen volt a bejutás.
• A térkép amit kaptunk elcsúsztatott, duplázódásokkal, pocsék minőségben készült - ami amúgy nagyjából fél órás ráfordítással lehetett volna jól olvasható és tökéletes is. Így voltak pontok, amiket kicsit nehezebben találtunk meg. Főleg mert a térképen más néven futott, mint a Margit szigeti táblák kiírása.
• Se számla, sem nyugta semmi, csak adtál pénzt egy kocsiban ülő embernek, ő adott egy leírást, kérdésekkel és egy csokit, meg a végén az emléklapot meg a kitűzőt. Én tavaly év végén is voltam túrán...ott egy kicsit jobb volt a szervezés.

De a társaság jó volt, a hangulat és az időjárás is, tehát igazándiból mindezek ellenére remek kis túra volt. Mondjuk más napra olyan náthás-torokfájós lettem, mint a fene...nem tudom hol szedtem össze a nyavalyámat.

Minden esetre jól kezdődik az év, a havi egy megmozgató kis séta mindenképpen kell, remélhetőleg tudom is tartani egész évbe (kivéve szeptember-október - allergia miatt) (nyár, ha túl meleg lesz). 

Elég sokan voltak amúgy, mindig láttunk embereket ugyanolyan papírral mint a miénk, néha arra mentünk amerre ők, néha nem, de végül mindenki (gondolom :D) odaért a célba, mielőtt az bezárt volna.

 Láttunk madarakat, mókusokat, sok cuki kutyát akiket sétáltattak a gazdáik. Sok elektromos rollert, és bubis bringát, használatban is, úgyhogy én tök örülök, hogy az ilyen közösségi közlekedést is használják a népek :)

Yei Theodora Ozaki: Japán ​tündérmesék

 

Őszinte leszek, ez nem volt egy gyors olvasás. Egészen a végéig amúgy, ha pontoznék, akkor 4 pontot adtam volna az 5-ből, de az utolsó sztori annyira oda illet, hogy akkor legyen ez csak 3 pont. Nem is értem amúgy, rengeteg mese, mitológia dolog van a Japán folklórban, így nem értettem azt, hogy konkrétan egy JAPÁN tündérmesék címre keresztelt kötet, miért zár egy KÍNAI történettel. WTF?

 Összességében amúgy a kötet teljesen rendben van. Tartalmaz elgépeléseket, de nem olyan sokat, hogy kifussak a világból miatta, vagy hogy elkezdjem bakinak felvinni a molyra. Oké, lusta voltam post-itet magammal vinni az olvasáshoz, mert olyan kevés volt, hogy ezért nem tartok magamnál. 

A válogatás elég nagy szórással merít a démonok-istenek-japán alapítóatyái témakörökből. Vannak állatmesék és okos-buta fiús. Természetesen nagyrészt mészárlással végződnek, a gonosz megbűnhődik, a jó győzedelmeskedik, mint úgy általában mindig az ilyen történetekben.

Örültem, hogy rengeteg történet játszódott a Tengerek sárkány uránál, mert szerintem ő amúgy az egyik legmenőbb karakter jelen kötetben. Nem mindig túl hízelgő amit csinál, ennek ellenére azokat a történeteket valahogy jobban élveztem, mint a "utáljuk egymást, álljunk össze, győzzük le a gonoszt" random főszereplővel aki vagy barackból, vagy másból született (Termett ott). Természetesen nem hiányozhatott a Bambusz - és Hold témakörből jött isten áldása leánykák sem. És mivel tündér mesék így amúgy ezeknek teljes létjogosultságuk van és csak azért nem pontozhatom le, mert "Én már mindet ismertem". Mert igen, ha valaki relatíve sokat olvas a témában akkor neki ezek a történetek nem újak, nem adnak hozzá túl sokat de ennek ellenére élvezett volt olvasni. Ha az a kínai mese nem került volna oda a végére komolyan...nem értem.

Plusz pont a kötet végén lévő szójegyzetekért, ami nagyjából az összes kicsit ismeretlen szó magyarázatát tartalmazza röviden. Feltehetően akik most ismerkednek a Japán kultúrával azoknak ez nagyon nagy segítség lehet. Nekem is volt ahol örültem, és hátra lapoztam, hogy ez mi a fittyfene. Nem sok ilyen volt de volt.

Az illusztrációk amúgy borzalmasak, olyan... mintha kiszedtek volna random japán képeket valahonnan, olyan ismertebbeket és úgy fekete fehérbe bekopizták volna csak úgy, nagyjából a történethez illően. Megnyugtatásképpen csak a fejezeteket elválasztva vannak ilyenek, kicsik és nem is minden mese közt van! A kötet teljesen megállja a helyét amúgy ezen képek NÉLKÜL is.

Viszont a borító nekem nagyon bejön...nem, nem azért vettem meg...jó....70%-ban az döntött arról, hogy nekem az kell, amellett, hogy amúgy érdekel a Japán tündérmesék világa is...de a borító...nos sokat számít.

Fülszöveg:

Egy ​oly távoli és sokáig elszigetelt ország, mint Japán önálló, világtól elkülönült fejlődése mindig érdekes, meghökkentő eredményekhez vezet, ami a Japán esetében különösen igaz. Elég csak a mesevilágára és annak legérdekesebb, legkülönösebb darabjaira pillantani. A tenger és a japán nép kapcsolata mély és bensőséges. Számos mese örökíti meg ezt a szoros kapcsolatot, minden esetben mély tiszteletet fejezve ki a tenger és annak lakói iránt. Talán legszebb kifejeződése ennek az árapálykövek megjelenése a mesékben, mely kövek csodás képességükkel áradást támasztanak, vagy árvizet tüntetnek el egy szempillantás alatt. De éppoly különleges a japán nyestkutya emberi képességekkel felruházott alakja, mely ravaszságával és gonoszságával nemcsak az ember eszén jár túl, de bizony meg is ölheti a naiv emberi lényeket. Az egyik legmeghatóbb történet Siro kutya története, amely a feltétlen hűség és kölcsönös szeretet szívbe markolóan szép leírása. A tenger és a tengerek sárkánykirálya több mesében is felbukkan: Rjúdzsin korlátlan hatalommal bír a vizek fölött, de a szárazföldön ereje eltűnik. A két világ találkozása azonban érdekes történeteket szül: ahogy ma is látjuk, a tengerek alkalmanként óriási pusztítást végeznek a partvidékeken, legyen kiváltójuk trópusi vihar, vagy földrengés. S ugyan ma már értjük az ezek kialakulásához vezető jelenségeket, de sok ezer évig ez nem így volt. A váratlanul lecsapó, hatalmas erejű szökőárak vagy trópusi viharok látszólag ok nélküli megjelenésére kellett „valaki”, aki haragjában, vagy pusztán az ember megleckéztetésére támasztja ezeket a pusztító természeti jelenségeket. A japán mesevilágban ilyen hatóerő Rjúdzsin vagy az árapálykövek. A kötet 22 mesét, a Japán meseirodalom több száz, esetenként ezeréves darabjait gyűjti csokorba, számunkra egzotikus keretek közt, igazi csemegét kínálva a meserajongóknak. A kötet első ízben kerül magyar nyelven az olvasók elé.

Tartalomjegyzék:

Tartalom

Előszó a magyar kiadáshoz

Eleanor Marion-Crawfordnak

Előszó

Uram, rizseszsákkal

A nyelve szegett mezei veréb

Urasima Taró, a halászlegény története

A gazda és a tanuki

Sinansa, avagy a dél felé mutató kocsi

Kintaró, az aranyfiú kalandjai

Hasze hercegnő története. Régi japán mese

Az ember, aki nem akart meghalni

A bambuszvágó és a Hold-gyermek

Macujama tükre. Történet a régi Japánból

Adacsigahara gonosz szelleme

Az eszes majom és a bölcs medve

A boldog vadász és az ügyes halász

Az öregember, aki virágzásra bírta a kiszáradt fát

A medúza és a majom

A makákó és a rák viszálya

A fehér nyúl és a krokodilok

Jamato Takeru herceg története

Momotaró, avagy a barackfiú története

Rasómon emberevő óriása

Hogyan szabadult meg az öregember a golyvától

Nü-va császárnő és az öt színű kövek. Régi kínai történet

Jegyzetek

Popper Péter: Lélekrágcsálók

 

Régebben nagyon szerettem Popper Péter könyveit, mert ő egy igazi mesélő. Sajnálom, hogy míg élt, nem jutottam el egy előadására sem, mert biztos vagyok abban, hogy élveztem volna.

Popper Péternek mindenről van véleménye, nem ítél el senkit és megrögzötten kereste azt, hogy hogyan tehetné elviselhetőbbé a világot, mint amilyen. Rengetek előadásáról olvastam ilyesmi gyűjteményt, itt is voltak már ismerős sztorik. Annak idején pont ezért a rajongásomért vettem meg ezt a könyvet. Aztán eltelt pár év, már 2020-ban várólista csökkentő könyv volt (há!). Idén aztán eljutottam odáig, hogy el is olvassam, hát...

Popper Pétert még mindig nagyra becsülöm, de ez valahogy nem volt az igazi. A témák jók voltak, de valahogy nem hatotta át az amit régen őt olvasva éreztem. Nem volt rossz, de nem volt kiemelkedően jó kötet sem. Akik szeretik Poppert azoknak feltehetően tetszeni fog, de ahogy írtam is, van egy csomó olyan történet, amit Máshol már olvashattunk, így itt sokadszorra már nem ütött nagyot.

És amúgy pont az a baj az ilyen előadások kivonatával, összeválogatásával, hogy a legjobbakat akarod beleválogatni, de a legjobbakat már aki ismeri úgyis ismeri, így annak nem lesz újdonság, ha meg nem a legjobbakat rakod bele, akkor aki szereti sem fogja már annyira szeretni, hisz gyengébbek az előadások. A kötet 2010-ben jelent meg, nem tudom, hogy még Popper Péternek volt-e köze hozzá vagy sem. Ugye 2010-ben hunyt el, így nehéz megmondani, hogy ezt Még ő válogatta, vagy ez már az a kötet, ami "húzzunk le még egy bőrt róla", halála után is típus. Csak mert azóta is jelennek meg könyvei...előadásokból... nem tanulva abból, hogy van ami akkor volt jó amikor volt...és nem kell újra és újra átválogatni, csak hogy legyen egy könyv, amit megvehetnek azok, akiknek Popper Péter neve még mond valamit. Én kedveltem az életfilozófiáját - már amennyire megismertem -  és fogok is olvasni tőle, régebben kiadott, régebbi könyveit, mert abba még benne volt az eszenciája. Jelen kötetnél sem éreztem ezt már annyira. Lehet, hogy eleve annyira nem vagyok oda az "előadásokból válogattuk" típusú kötetekért, vagy csak ez kapott most rosszkor el ^^

Fülszöveg:

Ebben ​a válogatáskötetben Popper Péter legjobb előadásai közül gyűjtöttünk egy csokorba tízet, melyek megmutatják, milyen végtelenül színes egyéniség és bölcs, jó humorú tanító volt a nemrég elhunyt pszichológus. Az elgondolkodtató, szórakoztató fejezetek hétköznapi életünk egy-egy fontos témájára épülnek, ilyen például a félelem, a szorongás, a depresszió, az egyéni és kollektív hazugságok, a játszmák, a családi és párkapcsolati konfliktusok, krízisek. Popper Péter hosszú éveken át, egészen haláláig rendszeresen tartott a széles nyilvánosságnak szóló előadásokat, melyeket az ország minden pontján óriási érdeklődéssel várt a közönség. Ezeken a sokszor több száz fős találkozásokon az élet nagy kérdéseiről és problémáiról mesélt, melyek alaposan meg tudják gyötörni, sebezni az emberi lelket. Ezeket nevezte ő lélekrágcsálóknak. A hallgatóság persze mindig azt szerette volna megtudni tőle, hogy mi a megoldás, hogyan védekezhetünk a lélekrágcsálók ellen, és miként gyógyíthatjuk be az általuk ejtett sebeket. Ő pedig, ha ismerte az ellenszert, a gyógyírt, ha tudott valami titkos praktikát, akkor elárulta. Ha nem, akkor minden szépítgetés és kincstári optimizmus nélkül bevallotta: nem hisz abban, hogy az élet minden problémájára létezik megoldás. Vannak olyan helyzetek is, amelyeket csak elviselni lehet, jól vagy rosszul. A tanítás azonban sohasem felesleges, hiszen információk és megoldások mellett vigasztalást is nyújt, segít újragondolni és átértékelni dolgokat, erre pedig valamennyiünknek szükségünk lehet.

Tartalomjegyzék:

Játszmák és sorsok

Lélekrágcsálók: a szorongás, a félelem és a pánik

Fussunk el a bánat elől?

Ősök és utódok

Családi boldogság, családi pokol?

A hazugság ára

Barangolás a tudatszintek között

Belső erőforrásaink nyomában

Őszinteség, hazugság és titok a párkapcsolatban

Boldogság – a frázisok fojtogatásában

Maurice Leblanc: Arsène ​Lupin, az úri betörő (Arsène Lupin)

 

Valószínű, hogy ez az a könyv, amit ha a Netflixes sorozatot nem látom, akkor soha nem olvastam volna el.

Meg persze feltehetően akkor sem, ha nem adják újból ki a novellákat, több kötetben. Azaz igazság, hogy bár szeretem a krimiket, annyira nagyon nem olvasok krimit, inkább csak úgy elvétve, néha. Feltehetően a régi kiadás is megvan a könyvtárnak ahol dolgozom, de onnan nem feltétlen hoztam volna ki, biztos valahol elrejtve a raktár mélyén porosodnak szegény szerző kötetei. De ugye jött a Netflix, és bekerült a köztudatba Arsène ​Lupin. Nem vagyok túlzottan a Netflix barátja, de az tény, hogy rengeteg könyvre felhívja a figyelmet az adaptációival, még ha ezek az adaptációk néha köszönő viszonyban sincsenek magával a könyvvel.

Jelen esetben ugye igazándiból azt a könyvet, annak egy részét olvashatjuk, amit a 21. századi betörő a kisfiának ad, minthogy ez izgalmas, ne csak a telefonját nyomkodja. A sorozatot amúgy mindenkinek ajánlom, mert szerintem humoros, a karakterek szerethetőek, tehát ha akartok egy vicces rablós sorozatot nézni akkor itt a Lupin , ha viszont könyv formában szeretnétek könnyed kis rablós sztorit olvasni, akkor ez a könyv sorozat is teljesen jó. 

Elsőre kicsit bele kellett rázódnom, mert hát ismerjük be, az eredeti mű 1907-ben jelent meg, tehát több mint száz év eltéréssel olvashatjuk, mint ahogy meg lett írva. És a nyelvezet már 50 év eltéréssel is lehet nagyon más, nem hogy több mint 100 év eltéréssel. Viszont nagyon hamar bele lehet rázódni. Feltehetően az új fordítás miatt, amit kapott. No meg mert amúgy szórakoztató.

Arsène ​Lupin egy meglehetősen szórakoztató zseni és tolvaj egy személyben. Megadja a módját minden betörésnek és nem retten el a fejtörőktől és a sok tervezéstől, szervezéstől sem. Igazi zseni aki rászánja az időt arra, hogy tökéletesen vitelezze ki a lopásait, szökéseit, és éppen ezért olyan nehéz elkapni, vagy kirabolni őt magát. Nem lehetetlen, de elég nehéz. Okos, tanult és a kornak megfelelő tudás birtokában van, jóval okosabb kortársainál, a rendőrségnél és ez az ő egyik erőssége. Tisztában van a határaival, azzal meddig mehet el, úgy hogy ne bukjon le. Egy szóval Zseni!

A novellák meglehetősen jók voltak, nem mondhatnám, hogy volt benne gyengébb és erősebb. Hozták azt a színvonalat amivel elkezdődött. Voltak összetettebb esetek és kevésbé összetettek, de mindegyik érdekes volt. Van egy séma ami alapján megy elkapás-börtön-szökés-megismerkedés stb. (ezt azért merem leírni, mert ha elolvassátok a tartalomjegyzéket, nagyjából az is ennyire spoileres ). És nem is az a lényeg, hogy elkapják, hanem hogy hogyan. És nem az a lényeg, hogy megszökik, hanem az hogy hogyan! :) Olvassátok, mert amúgy jó kis könyv. Most betáraztam a többi kötettel is, úgyhogy majd lehet sorra veszem őket is ;)

Tartalomjegyzék:

Arséne Lupin letartóztatása

Arséne Lupin a börtönben

Arséne Lupin szökése

A rejtélyes utas

A királyné nyakéke

A kőr hetes

Imbert asszony széfje

A fekete igazgyöngy

Herlock Sholmes túl későn érkezik

Fülszöveg:

Új, modern fordításban!

A Maurice Leblanc által teremtett úri csirkefogó, Arsène Lupin az álcázás mestere és ravasz szélhámos, akitől az ártatlanoknak és a szegényeknek nincs mitől tartania – a gazdagoknak és hatalmasoknak annál inkább.

A mestertolvaj ma is szórakoztató, szellemes párbeszédekkel és bonyolult cselszövésekkel teli kalandjai óriási hatást gyakoroltak a krimi zsánerére, és méltán nevezhetők a műfaj klasszikusainak.

Arsène Lupin legjobb történetei most új, modern fordításban olvashatók.

Januári Olvasási tervek

Forrás

 Csak mert szeretek tervezni!

A Januárom, ha minden jól megy, és úgy tudok olvasni, ahogy szeretnék, és mindenre is lesz időm, akkor:

1. Yei Theodora Ozaki: Japán tündérmesék : Szeretném befejezni, a tavaly elkezdett kötetet, hogy ne legyen túl sok áthozott könyvem tavalyról.
2. Popper Péter: Lélekrágcsálók: Ezzel nyitottam a várólista csökkentést. Mindenképpen a hónapba be is szeretném fejezni. Jó lenne legalább 1 könyvet elolvasni havonta a kihíváshoz. Bár magamat ismerve, jobb ha előre veszem őket, mert év végén biztosan nem lesz kedvem majd elolvasni azt, amit tavaly úgy gondoltam, hogy idén aztán biztosan elolvasom. A tavalyi sikeres kihívás teljesítés a véletlen, és a 10 db nagyjából 100 oldalas Bane krónikáknak volt köszönhető. De majd idén! Idén rendes könyvek vannak azon a listán.
3. Maurice Leblanc: Arsène Lupin, az úri betörő: Szintén tavalyról áthozott könyv, akkor még a fele hátra volt, most már csak nagyjából 22 oldal. Úgyhogy bizton állíthatom, hogy Lupin-t sikerül Januárba elolvasnom :)
4. Neal Shusterman: Kaszás: És még ez amit a hónapra tervezek, hogy fogyjon a kölcsön könyvek listája is.

Az elképzelés amúgy valami ilyesmi. 1 kölcsön, 1 könyvtár, 1 saját. Hogy fogyjon a könyvtárból ide hordott mini könyvtár, hogy azért haladjak a magánkönyvtárral is, illetve, ha már kölcsön kértem valamit azt illik is vissza adni (lehetőleg elolvasva). Tehát nagyjából a januárt így tervezem :) Ha ügyes és gyors leszek akkor nézek valamit random hozzá még ;)

Meik Wiking: A hygge otthon

 

Szeretem a szerző könyveit, mert olyan jól összeszedett, hangulatos, és kellő humor van benne. Nem olyan sok, hogy már zavaró legyen, de éppen elég ahhoz, hogy elvegye a kötet túlzottan szakirányú mivoltát. Éppen erről jut eszembe, hogy nehéz lenne megmondani, amúgy, hogy ez a könyv mégis mi.

Nem regény, nem novella, de a hangvétele miatt olyan nagyon szakirányúnak sem mondanám. Olyan érzés olvasni, mintha egy kényelmes nappaliban ülve, hallanám, ahogy felolvassa, vagy éppen mesél a szerző arról, hogy hogyan is tudnánk elérni, hogy otthonunk olyanná váljon, ami a legnagyobb mértékben képes minket boldoggá tenni. Meik egy nagy mesélő, és imádom olvasni ahogy ő ír.

A Hygge, majd a Lykke végül az Emlékteremtés művészete köteteivel belopta magát az olvasók szívébe. Legalábbis az enyémbe biztosan. Az Emlékteremtés művészete volt ugyan a legkevésbé tetsző kötet, de ennek ellenére továbbra is vártam, hogy megossza Meik a kutatások eredményét, abból a híres neves Boldogságkutató intézetből. Egyrészt tök jó, hogy van ilyen intézet, hogy kutatják a boldogságot, másrészt valahol végtelenül szomorú, hogy kutatni kell azt, hogy lehetnek az emberek boldogok. Elméletileg régen ez zsigeri dolog volt, nem volt annyira nehéz elérni. Tény, akkor kevesebb dolog és hír vett körbe embereket és a világ legtöbb nyűgjéről fogalmuk sem volt, és a közvetlen közelük megadta számukra a boldogságot. Ma az információs társadalomba, maximum a digitális lekapcsolódással oldható ez meg. Bár gyanús, hogy akkor is valaki elmeséli, mit olvasott arról, hogy . ..  

Jelen kötete Meiknek arról szól, miként teremthetjük meg a skandináv életérzés egyik legkuckósabb, legkellemesebb, legboldogabb állapotát a hyggét otthonunkban. Plusz kedvességi pont azért, mert a szerző kifejti, hogy mostanában, minden sz*rt elakarnak adni hygge címkével, de nem kell bedőlni ennek. A jelen felszereléseinkkel, a jelen dolgainkkal éppen úgy meglelhetjük hyggét, felesleges vásárolnunk bármit is.

 A Hyggéhez kellhet pár dolog, de a legtöbb dolog opcionális, egyénre kell szabni. Kell kellemes fény, mindenhez megfelelő, munkához erősebb, olvasáshoz, beszélgetéshez gyengébb és melegebb. Kell kényelmes hely a lakásban, ami  a tiéd, ami mint egy vár körbeölel és megóv, ahol a legjobban érzed magad, ezt érdemes párnákkal, kellemes puha dolgokkal feldobni, de anélkül is remek. Jó ha van a lakásban növény, mert boldoggá tesz, hidd el, a jelenlétével boldoggá képes tenni egy virág, egy zöld növény. Persze érdemes locsolni, mert a haldokló, döglődő növény, totál nem hygge.

A hyggéhez jó, ha vannak otthon könyvek. Egy otthon könyvek nélkül borzalmas. Érdekes volt arról a kutatásról olvasni, hogy igazándiból úgy nagyjából 80 könyv az ideális ami legyen egy háztartásba, és előbb utóbb olvasni is fogják azokat. Hogy a gyerekeknél mennyit jelent az ha a könyveket csak látják is.

A hygge a dán boldogság egyik alap szava. Kapcsolódás az emberekhez, meghittség, harmónia, boldogság elegye. Nem kell mindig a barátaiddal lenni, de jó ha sokat vagy velük. Nem kell mindig bekuckózva olvasnod, vagy filmezned, de azért ennek is megvan a maga előnye. Nem kell semmit vásárolnod, de azért ha gyertyát veszel és azzal hangulatot varázsolsz, akkor az is teljesen rendben van. Járd a természetet, de mindig legyen egy Otthon, amit otthonnak is érzel. Ami nem csak egy lakás, ház ahol élsz, hanem amikor megkérdik, hogy hol laksz, mondhasd, hogy otthon, otthon az a hely, ahol a legnagyobb biztonságban érzed magad, ahol a legjobb énedet mutatod, sallang nélkül, ahol önmagad vagy, ahol a világmegváltó gondolataid születnek és így tovább :)

Remélem nektek is van otthonotok :) Nekem van ;) Elég hygge ^^

Fülszöveg:

Az otthon a kapcsolódás és a nevetés helye. Az a hely, ahol biztonságban érezhetjük magunkat, támogatásra és megértésre lelünk, és teljesen önmagunk lehetünk.

Meik Wiking legújabb kötetében elénk tárja, hogyan hat otthonunk kialakítása jóllétünkre, és hogyan válhat az életterünk – a dán hygge elvének alkalmazásával – olyan hellyé, ahol nemcsak élünk, hanem igazán boldogok lehetünk.

A koppenhágai Boldogságkutató Intézet új kutatásain alapuló könyv olyan egyszerű praktikákat mutat be, amelyekkel nagy változást érhetünk el: például mitől érezhetjük bármelyik helyiséget tágasabbnak, miért okoz több örömet a kerek étkezőasztal, és miért fontos a jó világítás.