Abban már biztos vagyok, hogy Adrian Tchaikovsky bármit is ír, én vevő vagyok rá. Eddig három megjelent könyvéből három ötcsillagos volt nálam, pedig...nem vagyok túl sci-fi-s, sem túl fantasy olvasó sem, és a háborús dolgok sem különösebben érdekelnek, és a pókokat se kedvelem igazán...de ő eléri, hogy érdekeljen és igenis tartsam a pókokat jófejnek.
A PÓKOK jófejek! De komolyan! Amúgy van egy olyan érzésem, hogy az írónak van egy kis pókmániája, mert azért elég sokat emlegeti őket és sokat is tud róluk.
Fallen_Angel szólt, mielőtt elkezdtem, hogy azért ez más lesz, mert ez fantasy, mondtam is neki, hogy nem baj, az író nálam már bizonyított, biztos tetszeni fog. Aztán elkezdtem, és 44 oldalnál állt a könyv...két hónapot. Nem volt hozzá hangulatom, és nem akartam, hogy elrontsam a könyvélményt azzal, hogy akkor olvasom, amikor nincs hozzá kedvem. Így aztán nyár vége lett, mire újra kézbe vettem a kötetet és igazándiból pár nap alatt ledaráltam.
Észrevételeim a könyvvel kapcsolatban:
- eszméletlen jó humora van az egésznek, és néha már a fejedet vágod a falba attól, hogy már megint ezek mibe keveredtek
- eszméletlen trágárak amúgy a szereplők, de igazándiból valahol tök megértettem őket.
- a könyv vége kib*szott nagyot ütött és valahogy pár oldallal a vége felé sejtettem, hogy ki és kit fog megölni. Sejthető volt ott már.
- én az ember pókkal vagyok! Ő a legjobb fej az egészben, a tolvajon kívül.
- azért nagy dolog, hogy egyáltalán eljutottak a Sötét Nagyúrhoz ahhoz képest, hogy a csapat egyik tagja szerencsétlenebb vagy hülyébb, mint a másik. Vagy kanosabb...a lovag igazán meghalhatott volna, nem sírtam volna érte XD
- azért rengeteg abszurd dolog volt benne, de tök hihető abszurd dolgok!
- Igenis elgondolkodtató a kis kettős mérce, és itt is az emberpókkal értek egyet! Mérjünk mindenkit egyenlőként!
- A parancsok hülyék, és azok pláne akik néha elfelejtik, hogy időben felül kéne őket írni.
- A mágus nem jó arc, de a végén már-már megkedveltem.
- A nagy pókok parák, de tény figyelmeztetve lettek.
- A Sötét Nagyúr...nem vicces. JÓ valójában k*rva vicces volt :D
Tehát rájöttem, hogy több fantasy-t kéne olvasnom, meg több Adrian Tchaikovsky-t...de nincs több könyve magyarul ;((((( Úgyhogy kedves Fumax, hozzatok tőle még sokat-sokat soooookaaaaat!
Belbecs: 5/5
Adrian Tchaikovsky egy állat, nem tudom valahogy annyira tud írni, annyira az amit én szeretek, hogy írjon sokat-sokat, és jelenjen meg magyarul is!!!
Külcsín: 5/5
Tetszik a kép, mondjuk nem raknám ki a szobámba, de tök jó. Örülök, hogy átvettük a külföldi borítót :)
Fülszöveg:
A Fény és a Sötétség örök harcában mindig is egy prófécia segített legyőzni a gonosz seregeit. Egy ilyen jóslat utasításait követve próbálja hősök egy kis csapata megszabadítani a világot Darveziantól, a Sötét Úrtól. Hosszú, kalandos útjukon szembe kell nézniük szörnyekkel, óriási pókokkal, véráldozatra szomjazó őrült szektákkal, és saját gyengeségeikkel. A pókok erdejéből a Szent Városon keresztül a gonosz tornyáig szokatlan vezetőt követnek: egy óriáspókot, amit a csapat mágusa kényszerűségből emberré változtatott.
Legalábbis… nagyjából.
Adrian Tchaikovsky, Az idő gyermekei és a Hadállat szerzője ebben az első látásra klasszikus alapokra épülő, mégis modern, sötét humorral átszőtt fantasy regényében ugyanazokat a témákat dolgozza fel merőben más fényben, mint amelyekért a magyar olvasók is annyira megkedvelték. Emberség és emberiesség, empátia és gyűlölet, felelősség és álnokság – minderre egy nem ember szereplő látószögén át tart görbe tükröt.
Könyv: Adrian Tchaikovsky: Pókfény
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 312
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634700715
Fordította: Habony Gábor
Megjelenés időpontja: 2019. április 25.
Megjegyzések